Jézus a Jordánon túl fekvő Gadarában járt, amikor felkeresték őt a farizeusok, hogy belekössenek.
– Mester, szeretnénk, ha kioktatnál minket a Törvény egy homályos pontját illetőleg.
– Nincsenek homályos pontok Isten Törvényében.
– Abban nem. De, de... de, amint te mondod, a Törvényekhez „hozzáadtak” bizonyos dolgokat... és ezek homályt okoztak.
– Legfeljebb félhomályt. Elég Istenhez fordítani az értelmet, hogy azok is megszűnjenek.
– Nem mindenki képes erre. Mi például a félhomályban maradunk. Te vagy a Rabbi, segíts hát rajtunk!
– Mit akartok tudni?
– Tudni akarjuk, hogy bármiféle indítóokból visszautasíthatja-e valaki saját feleségét. Ez gyakran megtörténik, és minden alkalommal sok hűhót csapnak miatta ott, ahol történik. Hozzánk fordulnak, hogy megtudják, megengedett-e ez. És mi az esetek szerint válaszolunk nekik.
– Jóváhagyva a történteket az esetek kilencven százalékában. És az a tíz százalék, amelyben nem helyeslitek, a szegények, vagy ellenségeitek közül kerül ki.
– Honnan tudod?
– Mert így történik ez minden emberi dologban. És hozzáteszem a harmadik csoportot: azokét, akiknek, ha megengedett lenne a válás, inkább joguk lenne hozzá, mert igazán fájdalmas esetek, mint a gyógyíthatatlan lepra, vagy életfogytiglani ítélet, vagy utálatos betegségek...
– Akkor szerinted sose megengedett?
– Sem szerintem, sem a Magasságbeli szerint, se bárki más szerint, akinek helyes a lelkülete. Nem olvastátok, hogy a Teremtő az idők kezdetén megteremtette az emberpárt? És férfinek és nőnek teremtette őket. Nem volt szüksége arra, hogy így teremtse őket, mert ha akarta volna, megtehette volna, hogy a teremtmények királyát, akit saját képére és hasonlatosságára alkotott úgy teremtse meg, hogy más módon szaporodjanak. Egyaránt jó lett volna az, jóllehet különbözött volna minden más természettől. És azt mondta: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,24) Tehát Isten egyetlen egységbe fűzte őket össze. Többé tehát már nem „ketten” vannak, hanem csak „egy” test. Azt, amit Isten összekötött, mert „jónak” látta, az ember ne válassza szét, mert így többé nem lenne jó.
– De akkor miért mondta Mózes: „Ha valaki feleséget vesz magának, de az nem tetszik neki valami ocsmány dolog miatt, válólevelet ír számára, kezébe adja, és elküldi házától”? (Vö. MTörv 24,1-4)
– Ezt szívetek keménysége miatt mondta, hogy e rendelkezéssel nagyon súlyos
rendetlenségeket kerüljön el. Ezért megengedte nektek a feleség elküldését. De a kezdetben nem így volt. Mert a nő több mint az állat, amelyet uruk szeszélye szerint vagy a természet szabad körülményei szerint alá lehet rendelni ennek, vagy annak a hímnek, lélek nélküli testnek, hogy párosodjék vele és szaporodjék. Feleségeteknek van lelke, akárcsak nektek, és igazságtalanság, hogy rátapostok, semmi részvétet sem érezve. Ha az ítéletben Isten azt mondta: „Alárendellek férjed hatalmának és ő uralkodni fog rajtad” (Ter 3,16), ennek azonban igazságosan kell történnie, nem pedig zsarnokoskodva, ami sérti a szabad lélek
jogait, amit pedig tisztelni kell.
Amikor elbocsátjátok feleségeteket – ami tilos – megsértitek társatok lelkét. Megsértitek a veletek egyesült iker testet. Megsértetek mindent, ami a nő, akit eljegyeztetek, megkövetelve becsületességét. Ugyanakkor ti, hamisan esküvők, becstelen módon mentek hozzá, értéktelenebbek vagytok, néha romlottak vagytok, és továbbra is azok maradtok. Minden alkalmat felhasználtok, hogy megüthessétek őt, és hogy nagyobb teret engedhessetek kielégíthetetlen bujáságotoknak, ami bennetek van. Megbecstelenítitek saját feleségeteket!
Semmiféle okból sem válhattok el a nőtől, aki a Törvény és az Áldás által hozzátok van kötve. Elbocsáthatjátok a nőt abban az esetben, ha Isten áldása nélkül éltek együtt és meg akarjátok szüntetni a botrányt, amit ezzel okoztok. Megérintett ugyanis titeket a kegyelem, és felfogjátok, hogy a nő nem birtokolt tárgy, hanem lélek, és a tietekkel egyenlő joga van ahhoz, hogy a férfi részének ismerjék el, nem pedig élvezeti tárgynak tekintsék. Szívetek azonban oly kemény, hogy nem tudjátok hitvesként fogadni őt, miután kéjnőként kiélveztétek. Ebben az esetben együttélésetek paráználkodás, nem pedig egység. Gyakran nélkülözi a gyermekek dicsőségét is. Természetellenes ez a szabadosság. Vagy a szégyenkezés távolít el egymástól.
– Mester, szeretnénk, ha kioktatnál minket a Törvény egy homályos pontját illetőleg.
– Nincsenek homályos pontok Isten Törvényében.
– Abban nem. De, de... de, amint te mondod, a Törvényekhez „hozzáadtak” bizonyos dolgokat... és ezek homályt okoztak.
– Legfeljebb félhomályt. Elég Istenhez fordítani az értelmet, hogy azok is megszűnjenek.
– Nem mindenki képes erre. Mi például a félhomályban maradunk. Te vagy a Rabbi, segíts hát rajtunk!
– Mit akartok tudni?
– Tudni akarjuk, hogy bármiféle indítóokból visszautasíthatja-e valaki saját feleségét. Ez gyakran megtörténik, és minden alkalommal sok hűhót csapnak miatta ott, ahol történik. Hozzánk fordulnak, hogy megtudják, megengedett-e ez. És mi az esetek szerint válaszolunk nekik.
– Jóváhagyva a történteket az esetek kilencven százalékában. És az a tíz százalék, amelyben nem helyeslitek, a szegények, vagy ellenségeitek közül kerül ki.
– Honnan tudod?
– Mert így történik ez minden emberi dologban. És hozzáteszem a harmadik csoportot: azokét, akiknek, ha megengedett lenne a válás, inkább joguk lenne hozzá, mert igazán fájdalmas esetek, mint a gyógyíthatatlan lepra, vagy életfogytiglani ítélet, vagy utálatos betegségek...
– Akkor szerinted sose megengedett?
– Sem szerintem, sem a Magasságbeli szerint, se bárki más szerint, akinek helyes a lelkülete. Nem olvastátok, hogy a Teremtő az idők kezdetén megteremtette az emberpárt? És férfinek és nőnek teremtette őket. Nem volt szüksége arra, hogy így teremtse őket, mert ha akarta volna, megtehette volna, hogy a teremtmények királyát, akit saját képére és hasonlatosságára alkotott úgy teremtse meg, hogy más módon szaporodjanak. Egyaránt jó lett volna az, jóllehet különbözött volna minden más természettől. És azt mondta: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,24) Tehát Isten egyetlen egységbe fűzte őket össze. Többé tehát már nem „ketten” vannak, hanem csak „egy” test. Azt, amit Isten összekötött, mert „jónak” látta, az ember ne válassza szét, mert így többé nem lenne jó.
– De akkor miért mondta Mózes: „Ha valaki feleséget vesz magának, de az nem tetszik neki valami ocsmány dolog miatt, válólevelet ír számára, kezébe adja, és elküldi házától”? (Vö. MTörv 24,1-4)
– Ezt szívetek keménysége miatt mondta, hogy e rendelkezéssel nagyon súlyos
rendetlenségeket kerüljön el. Ezért megengedte nektek a feleség elküldését. De a kezdetben nem így volt. Mert a nő több mint az állat, amelyet uruk szeszélye szerint vagy a természet szabad körülményei szerint alá lehet rendelni ennek, vagy annak a hímnek, lélek nélküli testnek, hogy párosodjék vele és szaporodjék. Feleségeteknek van lelke, akárcsak nektek, és igazságtalanság, hogy rátapostok, semmi részvétet sem érezve. Ha az ítéletben Isten azt mondta: „Alárendellek férjed hatalmának és ő uralkodni fog rajtad” (Ter 3,16), ennek azonban igazságosan kell történnie, nem pedig zsarnokoskodva, ami sérti a szabad lélek
jogait, amit pedig tisztelni kell.
Amikor elbocsátjátok feleségeteket – ami tilos – megsértitek társatok lelkét. Megsértitek a veletek egyesült iker testet. Megsértetek mindent, ami a nő, akit eljegyeztetek, megkövetelve becsületességét. Ugyanakkor ti, hamisan esküvők, becstelen módon mentek hozzá, értéktelenebbek vagytok, néha romlottak vagytok, és továbbra is azok maradtok. Minden alkalmat felhasználtok, hogy megüthessétek őt, és hogy nagyobb teret engedhessetek kielégíthetetlen bujáságotoknak, ami bennetek van. Megbecstelenítitek saját feleségeteket!
Semmiféle okból sem válhattok el a nőtől, aki a Törvény és az Áldás által hozzátok van kötve. Elbocsáthatjátok a nőt abban az esetben, ha Isten áldása nélkül éltek együtt és meg akarjátok szüntetni a botrányt, amit ezzel okoztok. Megérintett ugyanis titeket a kegyelem, és felfogjátok, hogy a nő nem birtokolt tárgy, hanem lélek, és a tietekkel egyenlő joga van ahhoz, hogy a férfi részének ismerjék el, nem pedig élvezeti tárgynak tekintsék. Szívetek azonban oly kemény, hogy nem tudjátok hitvesként fogadni őt, miután kéjnőként kiélveztétek. Ebben az esetben együttélésetek paráználkodás, nem pedig egység. Gyakran nélkülözi a gyermekek dicsőségét is. Természetellenes ez a szabadosság. Vagy a szégyenkezés távolít el egymástól.
Semmiféle más esetben. Semmiféle másban. Mert ha törvénytelen gyermekeitek vannak ágyastársatoktól, kötelességetek véget vetni a botránynak azáltal, hogy feleségül veszitek, ha szabadok vagytok a házasságkötésre. Nem foglalkozom a házasságtörés esetével, az arról nem tudó feleségnek okozott károkkal. Erre vonatkozón szentek a megkövezés kövei és a pokol lángjai. (Vö. MTörv 22,22-27; Lev 20,10. Szám 16) De ha valaki elbocsátja törvényes feleségét, mert elege van belőle, és mást vesz el, erre csak egyetlen ítélet van: ez házasságtörés. Házasságtörő az is, aki elbocsátott nőt vesz feleségül. Az ilyen ember magának sajátítja ki a jogot, hogy szétválassza, amit Isten egybekötött. Isten szemében
állandó a házastársi egység. Átkozott az, aki anélkül, hogy özvegy lenne, másik feleséget vesz magának. Átkozott az is, aki visszaveszi első feleségét, miután elbocsátotta válólevéllel, és magára hagyta, az pedig az élettől való félelmében, és hogy kenyerét biztosítsa, újra férjhez ment, de második férje után özveggyé vált. Átkozott, aki visszaveszi, mert jóllehet özvegy, a ti hibátokból vált házasságtörővé és ti súlyosbítottátok házasságtörését. Megértettétek ezt, ti farizeusok, akik kísértetek engem?
Ezek elmennek, válasz nélkül, megszégyenülve.
– Ez az ember szigorú. Ha Rómában lenne, látná azonban, hogy a szenny még
bűzösebben bugyog – mondja egy római.
Néhány gadarai is így dörmög:
– Nehéz férfinek lenni, ha ennyire tisztának kell lennie!...
Néhányan még erőteljesebben fejezik ki magukat:
– Ha ez a férfi helyzete a nőt illetőleg, akkor jobb meg sem házasodni!
Így érvelnek az apostolok is, miközben ismét útra kelnek, elhagyva Gadarát. Júdás megvetéssel mondja ezt. Zebedeus Jakab tisztelettel és fontolgatva. Jézus megválaszol mindkettőjüknek:
– Nem mindenki fogja fel ezt, és nem is értik jól. Egyesek valóban jobbnak tartják a nőtlenséget, hogy szabadon vétkezhessenek. Mások azért, hogy elkerülhessék a bűnt, amit elkövetnének, ha nem bizonyulnának jó férjnek. De vannak néhányan, akik elnyerték azt, hogy felfogják az érzékiségtől való mentesség szépségét, és a nőkre való tisztességes vágyakozástól való mentesség szépségét. És ők a legszentebbek, legszabadabbak, legangyalibbak a földön. Azokról beszélek, akik Isten Országáért mondanak le a házasságról. Vannak olyanok, akik úgy születnek, hogy képtelenek a házasságra. Másokat képtelenekké tettek erre. Az előbbiek torzszülöttek, akik iránt részvéttel kell lennünk. Az utóbbi visszaélés, amit meg kell szüntetni. De van végül egy harmadik eset is: akik önként mondanak le a házasságról, kényszer nélkül. Ezeknek kettős az érdemük: teljesíteni tudják, amit Isten kíván tőlük, és angyalokként élnek. A föld oltárát elhagyták, de részük van még a virágokban és a tömjénben az Úr által. Ezek megtagadják alsóbbrendű részük kielégítését azért, hogy növekedjék a felsőbbrendű rész. A mennyben a Király trónusához legközelebb levő virágágyban virágoznak. Igazán mondom nektek, hogy ezek nem csonkák, hanem olyan adományokkal ékeskednek, amelyek az emberek nagy részénél hiányoznak. Nem az ostoba megvetés tárgyai, hanem nagy tiszteletnek örvendenek. Értse meg az, akinek meg kell értenie, ha képes rá, tisztelje!
Azok az apostolok, akik megnősültek, sugdolóznak egymás között.
– Mi a nehézségetek? – kérdi Jézus.
– És mi? Mi nem tudtuk ezt, és megnősültünk, de szeretnénk olyanok lenni, amint te mondod... – mondja mindnyájuk nevében Bertalan.
– Számotokra sem tilos ezután ezt tenni. Éljetek megtartóztatva, nővéreteket lássátok társatokban, és nagy lesz érdemetek Isten szemében.
Forrás: Valtorta Mária-Evangéliumok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.