Engedelmesség

Az alábbiakat Valtorta Mária őrangyala diktálja le.

Az engedelmesség nagyszerű erény, amelyet a három isteni erény után szeretni, és tökéletesen gyakorolni kellene, de amelyet ennek ellenére úgyszólván nem gyakorolnak, vagy rosszul gyakorolnak, és még kevésbé szeretnek. Mégis ez egyik sarkalatos erénye a Teremtettlennek (Jézusnak), és a teremtett világban az embernek. Nélkülözhetetlen sarokkő ez az életszentség épületénél felépítésénél. Szemléljük közösen, és meglátod, hogy az mindenütt jó. A Második Személynek az engedelmessége: Az Ige engedelmeskedik az Atya kívánságának. Mindig. Sose utasítja vissza azt, hogy az legyen, akinek a Szaván keresztül teljesedik az Atya akarata. Az Isteni Ige tud tökéletesen engedelmeskedni. Ragyognak számotokra, halandók számára, a Teremtés könyvének első szavai: ,,Isten azt mondta: Legyen világosság!'' Íme, az Ige azonnal kifejezi a parancsot, amit az Atya elgondolt, és világosság lett. Létrejött a világosság, és az Ige, aki testet öltött, többször a ,,Világosság''-nak nevezte magát. János apostol sugalmazott ajkával mondja: ,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt a kezdetben Istennél. Minden dolog általa lett, és nélküle semmi teremtett dolog sem jött létre. Benne Élet volt, és az Élet az emberek Világossága volt. És a Világosság megvilágít minden embert, aki erre a világra jön.''

Valóban ének ez az oldal, amelyet az a szeráf írt, aki ismerte Istent, és nemcsak az Istenembert, az Üdvözítőt és a Mestert, hanem Istent, a Megismerhetetlent is, és felfogta annak természetét. Ez az

ének az Ige természetéről szárnyakat ad annak, aki hallgatni tudja, szárnyakat, hogy felszálljon az Ige szemlélésére, aki Emberré lett, hogy az Életet és a Világosságot adja az embereknek. Az Ige azt akarta, hogy az ő jellegzetes neve legyen a Világosság. Mintegy megkeresztelte saját magát ezzel a névvel, amit Ő maga ejtett ki először, az Atyának engedelmeskedve: ,,Legyen Világosság!'' Az Ige mindig engedelmeskedett. Az Atya azt mondta neki: ,,Te emberré leszel, mert csak te vagy képes az emberiség tanítására.'' Az Ige azt mondta: ,,Emberré leszek. Legyen meg a te akaratod!'' Az Atya azt

mondta: ,,Meg fogsz halni, mert csak a te Áldozatod képes megváltani az emberiséget.'' Az Ige azt mondta: ,,Meg fogok halni. Legyen meg a te akaratod!'' Az Atya azt mondta: ,,És a kereszten fogsz meghalni, mert a világ megváltásához nem elég számomra a te életed feláldozása a halál és a betegség szenvedései által.'' Az Ige azt mondta: ,,És meg fogok halni a kereszten. Legyen meg a te akaratod!''

Telnek az évszázadok, és az Ige, amikor eljött órája, megtestesült a Szűz méhében, és megszületett, mint ahogy minden ember megszületik. Kicsiny volt, gyenge, képtelen a beszédre és a járásra. És lassan növekedett, mint az emberek minden gyermeke. Ebben is engedelmeskedett az Atyának, aki azt akarta, hogy Ő alá legyen vetve minden általános törvényszerűségnek, hogy megőrizze Őt a Sátán és az emberek cselvetéseitől. A Sátán vad gyanakvással várta a félt Messiást. De azért is akarta ezt az Atya, hogy ez által megelőzze a jövőben támadó ellenvetéseket a tévtanítók részéről, akik tagadják majd Isten Fiának igazi emberségét. Növekedett bölcsességben és kegyelemben, engedelmeskedve. Férfivá és munkássá vált, engedelmeskedve az Atyaistennek és szüleinek. Amikor elérkezett életének harmincadik évéhez, a Mesterré vált, hogy tanítsa az emberiséget, engedelmeskedve. Három év és három hónap elteltével elérkezett az idő, hogy meghaljon, éspedig a kereszthalállal. Engedelmeskedett, ismételve: ,,Legyen meg a te akaratod!'' Könnyű engedelmeskedni addig, míg csak gondolatban kell azt megtenni. Azt mondani: ,,Tedd meg...'' és válaszolni: ,,Megteszem'', évekkel a parancs teljesítése előtt -- Krisztus esetében: évszázadokkal előtte -- még könnyű dolog. De megismételni: ,,Legyen meg a te akaratod'', amikor az Áldozat már maga előtt látja szenvedésének minden eszközét, és amikor elérkezett az óra, hogy átölelje azokat, teljesítve Isten akaratát, akkor sokkal nehezebb ezt megtenni. Mindentől visszariad az emberi természet: a fájdalomtól, a megbántásoktól, a haláltól. Krisztus esetében az emberek bűneinek terhe is ránehezedett, mint Megváltóra, aki közel állt már a megváltás idejéhez. De Jézus engedelmeskedett, mondva: ,,Legyen meg a te akaratod'', és meghalt a kereszten, miután mindent elszenvedett és beteljesített. Ez a Második Isteni Személy engedelmessége. 

A teremtett világban az elemek, amelyek a zűrzavar állapotában léteztek, engedelmeskedtek a parancsnak. Gondoljatok itt a Teremtés könyvének szavaira. ,,Isten megteremtette az eget és a földet, és a föld még nem alakult ki, üres volt, és sötétség borította a mélységet, és Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött. És Isten mondta: ,,Legyen Világosság!'' A levegő, a víz, a tűz, a fény tehát meg volt már

teremtve, de nem voltak elválasztva egymástól és nem voltak elrendezve. Isten parancsolt nekik, hogy váljanak szét és rendeződjenek el a törvények szerint, amelyeket Ő adott nekik, és azok engedelmeskedtek, és engedelmeskednek évmilliók óta, megalkotva a nappalt és az éjszakát, a tengereket és a szárazföldeket. A tűz, a föld mélyén munkálkodva, előkészíti az ember számára szükséges ásványokat. A teremtett világ engedelmessége: Isten, miután megalkotta az eget, vagyis az atmoszféra rétegeit, teleszórta azt csillagokkal, megparancsolva nekik, hogy kövessenek egy bizonyos megváltoztathatatlan utat, és a csillagok engedelmeskedtek. Isten miután megalkotta a földet, azaz, miután tömörré és rendezetté tette az előzőleg szétszórt és összekeveredett port és vizet,

megteremtette a növényeket és az állatokat a földön és a vizekben, és megparancsolta nekik, hogy hozzanak gyümölcsöt és szaporodjanak, és az állatok és növények engedelmeskedtek.

Utána jött az ember, a teremtett világ királya, és Isten megparancsolta az embernek, hogy engedelmeskedjék. Az ember engedelmessége fenntartotta volna a földön a földi Paradicsom állapotát, amelyben nem ismerték volna meg a halált, az éhséget, háborúkat, szerencsétlenségeket, betegségeket és a fáradságot. Örvendetes tartózkodás lett volna -- békében és Isten barátságának

szeretetében -- az ember élete, egészen addig, míg át nem ment volna mennyei lakóhelyére, úgy, amint ez a Boldogságos Szűz Mária esetében történt, aki nem halt meg, hanem elszenderedett az Úrban, és felébredt az Ő ölén, szépen és megdicsőülten, tökéletes lelkével és bűn nélküli testével. De a Sátán nem akarta az embernek ezt az örömét, amely kissé maradt csak alatta az angyalok boldogságának. Kárpótlásként az angyalok és az emberek közti különbségért, a gyermekek öröme nélkülözte volna a bűnös vágyat, amely mindig szenvedés. Nem szenvedett volna, mert a szenvedés

a bűnös vágy gyümölcse. És az ember engedelmeskedett Lucifer kívánságának, és engedetlenné vált, magára és leszármazottaira vonva engedetlenségének minden következményét, ami sose jó, és mindig

pusztulást okoz. 

Attól kezdve, mióta az ember lelkét megrontotta az engedetlenség, a Sátán jellegzetes tulajdonsága, csak azok tudnak engedelmeskedni, akik szeretik Istent, és szentekké válnak az engedelmesség szelleme által. Az engedelmesség, amely alacsonyabb rendűnek látszik a három isteni

erénynél, csak azért, mert még a négy sarkalatos erény között sem szerepel, a valóságban jelen van mindegyikben, elválaszthatatlan minden erénytől. Védelmezi mindegyiket, és segíti őket abban, hogy

növekedjenek bennetek. Fontold meg! Hogyan tehettek szert a hitre? Engedelmeskedve Istennek, aki azt mondja nektek, hogy higgyetek igazságaiban és titkaiban, amelyeket elétek tár, és engedelmeskedjetek annak, amit a Szentegyház, Isten hangjainak Hangja mond nektek. Hogyan tehettek szert a reményre? Megint, engedelmeskedve Istennek, aki belétek önti ezt az erényt, azt mondva nektek, hogy remélnetek kell Őbenne és az ő irgalmasságában, aki segíteni fog titeket, hogy

eljussatok az örök életre, és birtokoljátok azt. Hogyan tehettek szert a szeretetre? Engedelmeskedve az istenszeretet és a felebaráti szeretet parancsának. Hogyan tehettek szert az okosság erényére? Azáltal, hogy engedelmeskedtek Isten parancsainak és tanácsainak, amelyek célja, hogy

az ember minden cselekedetét igazi céljára irányítsák.

És hogyan az igazságosság erényére? Engedelmeskedve a természetfeletti erkölcsi erénynek, amely megtanít titeket arra, hogy ne tegyétek azt másokkal, amit nem akartok, hogy ők veletek tegyenek. És hogyan az erősség erényére? Hősiesen engedelmeskedve Istennek, akiről tudjátok, hogy nagyobb minden teremtett dolognál, és akiért készen kell állnotok arra, hogy mindent elszenvedjetek azért, hogy hűségesek maradjatok hozzá, és birtokoljátok Őt az örökkévalóságban. Hősiesen engedelmeskedve, az Ő ígéretével szívetekben:,,Veletek leszek a megpróbáltatások idején''. Mert ezt ígéri meg az Igazság minden szava, amelyeknek szellemét meg kell érteni. Tegyétek meg, és ne féljetek! Isten azokkal van, akik engedelmeskednek akaratának. Az üldözők ott lenn maradnak. Nem érnek el titeket, Istennek engedelmeskedőket, a másvilágon. És eljön majd az a nap, amikor ismét meglátnak titeket, és csodálkoznak azon, hogy az áldottak között látnak benneteket. Hogyan tehettek szert a mértékletesség erényére? Megint azáltal, hogy engedelmeskedtek Isten szent tilalmainak, és az üdvösségetek érdekében általa megszabott határoknak, hogy így veszély nélkül élhessetek az ideig való dolgokkal. Látjátok, hogy az engedelmesség, az elrejtett erény, ott van minden erényben! Mindegyikben. És most, miután megdicsértük az engedelmességet, elmélkedjünk Jézus Szent Nevéről.

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

A szeplőtelen fogantatás

Elmélkedjünk, megénekelve Szűz Mária dicsőségét. Ennek az ünnepnek a miséje teljes egészében himnusz Isten hatalmáról és Mária dicsőségéről. Ahhoz, hogy jól megértsük ennek a szertartásnak a fényét és tüzét, helyezzük magunkat a minden Urat szerető teremtmény Királynőjének és Tanítónőjének az érzelmeibe. Királynő és Tanítónő! Az embereké. De az angyaloké is. Vannak hittitkok, amelyeket ti nem ismertek, és amelyeket nekünk nincs megengedve teljesen feltárni előttetek. De meg van engedve, hogy felemeljünk egy leplet, hogy néhány nagyon szeretett lélek örvendjen neki. És én felemelem azt előtted. A lepelnek egy sarkát. Az elhárított akadály megengedi neked, hogy lelki szemeidet az ég végtelen fényére irányítsad, és a fényben jobban megismerd. Nézd, hallgasd, és légy boldog! Amikor Lucifer bűne felforgatta a Paradicsom rendjét, és magával sodorta a rendetlenségbe a kevésbé hűséges lelkeket, nagy borzalom töltött el mindenkit, mintha valamit széttéptek, leromboltak volna, és semmi remény sem maradt, hogy azt ismét feltámadva lássák. Valóban ez történt. Szét volt rombolva az a teljes szeretet, amely a kezdetben egyedül létezett ott fent. Leomlott egy örvénybe, amelyből felszállott a pokol bűze.

Elpusztult az angyalok teljes szeretete, és létrejött a Gyűlölet. Mi, az Úrhoz hűséges angyalok megrémültünk, amennyire ez lehetséges a mennyben, sírtunk Isten szenvedése és haragja miatt. Sírtunk a Paradicsom békéjének tönkretétele miatt, a megsértett rend miatt, a szellemek gyarlósága miatt. Nem éreztük többé biztosnak magunkat azt illetőleg, hogy nem vagyunk képesek bűnt elkövetni, mert tiszta szellemeknek voltunk teremtve. Lucifer és a hozzá hasonlók bebizonyították nekünk, hogy az angyal is képes vétkezni, és ördöggé lenni. Éreztük, hogy a kevélység -- amely bennünk lappangott -- kifejlődhet bennünk. Féltünk, hogy Istenen kívül senki sem képes ellenállni annak, ha Lucifer engedett neki. Féltünk ettől a sötét erőtől, amelyről nem tételeztük fel, hogy belénk tud hatolni. Azt mondhatnám: nem tudtunk létezéséről, és hogy durván megnyilvánulhat. Leverten kérdeztük magunkban, reszkető fénnyel: ,,Hát akkor nem segít, hogy oly tiszták vagyunk? Ki képes akkor majd szeretni Istent úgy, amint Ő kívánja és megérdemli, ha mi is alá vagyunk vetve a bűnnek?'' Íme, akkor felemeltük szemünket a mélységből és a levertségből az Istenségre, és nézve az Ő tündöklését, addig még nem ismert félelemmel, szemléltük az Örök Gondolat második kinyilatkoztatását. És ha az első megismerése révén jött a kevélyek által teremtett rendetlenség, akik

nem akarták imádni az Isteni Igét, a második megismerése által tért vissza belénk a béke, amit megzavartak. 

Máriát láttuk az örök Gondolatban! Látni és birtokolni ezt a bölcsességet, amely megvigasztal, biztonságot és békét ad, egyet jelentett. Üdvözöltük jövendő Királynőnket fényünk énekével, és

szemléltük őt ajándékba kapott és szándékos tökéletességében. Ó, annak a pillanatnak a szépsége, amelyben az Örökkévaló, az Ő angyalainak megvigasztalására bemutatta nekik Szeretetének és Hatalmának gyöngyét! És láttuk, hogy az ő alázatossága oly nagy volt, hogy egyedül azzal jóvátette minden teremtmény kevélységét. Megtanított minket attól fogva, hogy ne tegyük az ajándékokat romlásunk eszközévé. Nem az ő testi alakja, hanem lehelete beszélt hozzánk szavak nélkül, és a kevélységnek minden gondolatától megőrzött minket az, hogy egy pillanatig szemléltük Isten Gondolatában a Legalázatosabbat. Időtlen időkön keresztül működtünk annak a ragyogó kinyilatkoztatásnak kedvességében. Időtlen időkön, az örökkévalóságon keresztül örvendeztünk és örvendezünk és örvendezni fogunk annak birtoklásának, Akit lelkileg szemléltünk. Isten Öröme a mi örömünk, és mi megtartjuk magunkat az ő fényében, hogy átjárjon minket és megörvendeztessük és

megdicsőítsük Azt, aki minket teremtett. Most tehát, eltelve az ő szívének lüktetésével, elmélkedjünk a szentmisén, amely róla beszél!

,,Örömmel.'' Ez az igazi alázatosság jellegzetessége, az igazi öröm, amelyet semmi sem zavar meg. Aki csak aránylag alázatos, az mindig magában hordja a zavar okát, legtisztább győzelmeiben is. Az igazán és teljesen alázatos ellenben semmiképpen sem zavarodik meg. Bármi legyen is az ajándék vagy a diadal, amely sajátos öltözettel ruházza fel, ő örvendezik, és nem fél, mert tudja és elismeri, hogy amennyiben ő különbözik a többiektől, az nem saját alkotása, amit emberi eszközökkel ért el, hanem olyan dolog, ami a magasból jön, és amit senki sem tud elrabolni tőle. Szemléli azt, és nagyon értékes ruhának tekinti, amelyet azért adtak neki, hogy egy ideig hordozza, és amit gondosan kell viselnie azzal a gonddal, amivel más dolgait kezeljük, és vissza kell adnia sértetlenül annak, akitől

kapta. Akkor is, ha ez királyi köntös, amit nem feltűnésvágyból kért, hanem a végtelen Bölcsesség adta neki, aki jól meg tudja ítélni, hogy kinek adja. Nem vágyakozik azért arra, hogy megkapja vagy megtartsa. Az igazán alázatos nem dicsekszik a rendkívüli dolgok miatt, és nem zavarodik meg, ha az, aki adta, elveszi tőle. Azt mondja: ,,Minden jól van, mert a Bölcsesség így akarja.'' Azért alázatos, és mindig örvendezik. Mert nem sóvárog az után, amit kapni fog, mert nem érzi megfosztva magát, ha elveszik tőle.

Máriának megvolt ez az öröme. Születésétől mennybeviteléig rendelkezett azzal a földön, könnyei között is, hosszú kálváriáján, mint Krisztus anyja, és a keserű szenvedés közben is Fiának Kálváriáján. Fájdalmában, amely nem volt hasonló senki más fájdalmához, ujjongva örvendezett azért, hogy megteszi a teljes áldozathozatalig, amit Isten kíván tőle, amit Isten megmutatott neki, hogy elvár tőle, amikor felöltöztette őt az üdvösség ruhájába és befödte őt az igazság palástjával, mint az ékszerekkel feldíszített jegyest. Mérd fel, mennyire lezuhant volna Mária, ha miután részesült a

szeplőtelen fogantatásban, az életszentségben és minden más isteni ékszerben, lábbal taposott volna mindent, hogy kövesse az örök Megrontó szavát! Felméred annak mélységét? Nem lett volna többé megváltás az emberek számára, nem volna többé mennyország az emberek számára, nem birtokolhatnák az emberek többé Istent. Mária megadta nektek mindezt, mert az alázatosak igazi örömével hordozta ruháját, amelyet az Örökkévalótól kapott, mint annak hőn Szeretettje, és dicséneket énekelt neki, egyedül neki, jóllehet sóhajtozva és leverten, Jézus kínszenvedése közben.

Örvendezett! Mily mélységes kifejezés! Mindig örvendezett, lelkével magasztalva Urát, akkor is, amikor emberileg megismerte egy egész nép gúnyolódását, és elmerült és kínlódott saját szenvedése és Fiának szenvedése miatt. Örvendezett, arra gondolva, hogy saját szenvedése és Fiáé megdicsőítette Istent, megváltva az embereket Istennek. Anyai sóhajtozásai fölött, asszonyi siránkozása fölött énekelte Társmegváltó lelkének örömét. Esdekelt, alávetve magát annak az órának, remélve a Bölcsesség szavaiban, szeretettel, amely áldotta Istent azért, hogy átdöfték. Mária hosszú szenvedése beteljesítette Máriát, egyesítve a nagy dolgokat, amelyeket Isten művelt benne, a nagy dolgokkal, amelyeket ő meg tudott tenni az Úrért. Valóban, miközben anyai szíve felkiáltott gyötrelmében, hűséges lelke ezt énekelte:,,Magasztallak téged, Uram, mert megvédelmeztél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örvendjenek felettem!''

Látod, milyen alázatosság? Mindenki más azt mondta volna: ,,Meg vagyok elégedve, hogy a próbatétel közben is hűséges tudtam maradni. Meg vagyok elégedve, hogy teljesítettem Isten akaratát.'' Nem bűn ezt mondani. De a kevélységnek egy fonala már megtalálható benne. ,,Meg vagyok elégedve, mert megtettem''. A teremtmény énje, amely teljesítménye egyetlen szerzőjének érzi magát. Mária azt mondja: ,,Örvendezem, mert te megvédtél engem.'' Istennek adja az érdemet

azért, hogy szentül megtartotta őt a küzdelemnek ebben az órájában. Isten méltó lakóhelyet készített Igéje számára. De Mária meg tudta őrizni Istennek ezt a méltó lakóhelyét, akinek benne kellett testet

öltenie. Utánozzátok őt, teremtmények! Hozzátok szabottan ugyan -- akiknek nem kell megfogannotok Krisztust, de amilyen mértékben szükséges, -- hogy hordozhassátok magatokban Krisztust -- Isten megadja, (ha kisebb mértékben is) az eszközöket és a megfelelő ajándékokat, amelyek belőletek templomokat és oltárokat tudnak készíteni.

Kövessétek Máriát, értve ahhoz, hogy megőrizzétek szíveteket méltónak a Szenthez, aki kéri, hogy lakást vegyen nálatok, hogy örvendezzék bennetek, és hogy az emberek gyermekei között éljen, általuk méricskélés nélkül szeretve. És ha nem tudtátok követni őt, és a ti otthonotok már meg van

szentségtelenítve vagy lerombolták, akik benne lakást vettek, állítsátok helyre azt Máriában, aki a szeretetreméltó és fáradhatatlan Anya, aki fiakat szül az Úrnak. Mert Márián keresztül kell az Élethez

menni, és azért aki elbágyadt vagy meghalt és nem meri felemelni szemeit az Úrra, visszatérhet az életbe, és kellemessé válhat az Örökkévaló számára, ha belép abba az ölbe, abba a Szívbe, amely az

Üdvözítőt adta a világnak. Az Úr Jézus megmagyarázta neked a Bölcsesség fejezetének fényét. Én

nem engedem meg magamnak, hogy arról beszéljek, amiről Ő már beszélt. De szavaim megerősítésére megjegyeztetem veled a Bölcsesség szavait, amelyeket Máriára alkalmaz. ,,Örömöm az emberek gyermekeivel lenni.'' Azokkal a gyermekekkel, akik oly sok könnybe kerültek neki. De az igazi Anya sajátossága, hogy sírjon és szeressen. És szeressen annyira, amennyire sír, szeressen

annyira, hogy elvigyen a szeretetre, sírjon annyira, hogy megtérítse a bűnösöket. Mert örömét leli abban, hogy az emberek gyermekei között tartózkodjék. Ez az Áldott, akinek lakása öröktől fogva az ég. Ez az Áldott, aki Isten csodálatos Ölén lakott, és aki lakást adott az Istennek. Ez az Áldott, akinek népe az angyalokból és a szentekből áll. Azért találja örömét abban, hogy az emberek gyermekei között tartózkodjék, hogy helyreállíthassa a szegény szíveket, amelyeket a világ és a Sátán, a test és a szenvedélyek tönkretettek. Miért találja ebben örömét, ha nem azért, mert közöttetek tartózkodva újjászül titeket Istennek? 

Halljátok énekelni gyöngyfény hangján: ,,Boldogok azok, akik az én útjaimon járnak.'' Mária útjai Isten Szívében végződnek. ,,Hallgassátok meg tanácsaimat, hogy bölcsekké váljatok''. Ne utasítsátok vissza azokat! Egy Anya, és szent, mint ő, csak az élet szavait adhatja. De fontoljátok meg, hogy a kegyelemben már teljes, és azért a bölcsességgel teljes, hányszor fogja elhagyni az Igét, akit kilenc

hónapon keresztül hordozott méhében, és sok éven keresztül keblén. Keblén kisdedkorában és gyermekkorában és halálában, legtisztább szívében 33 éven keresztül. Sose volt tétlen az Istenfia szeretett Anyja iránt. Soha, Ő, aki sose volt tétlen még a bűnös emberekkel sem. Azért a teljes Bölcsesség összeforrott a teljes Tisztasággal, és Mária csak Isten szavait volt képes ismételni. Azokat a szavakat, amelyekkel Krisztus az Életet adta azoknak, akik hallgatták. Mária énekel, ő, aki tudja, ki van benne: ,,Boldog az az ember, aki engem hallgat, és virraszt ajtómnál, és vár házam küszöbénél.'' Isten hajléka, ő tudja, hogy aki őt megtalálja, megtalálja Istent. Azaz, amint Ő énekli: ,,Aki megtalálja Őt, megtalálja az Életet, és megkapja az Úrtól az üdvösséget.''

Valóban, aki benne él, az részesül az üdvösségben, életben, bölcsességben, dicsőségben, vidámságban és tiszteletben, mert ő mindez, mivel magában Istenben gyökerezik, mintegy Isten hegyén van alapja,

hogy a Templom legyen, amelyet a Magasságbeli Úr minden más teremtménynél jobban szeret. Neki mindörökké az Ember Anyjának kell lennie. Ó, keveset elmélkednek ezeken a szavakon, még kevésbé értik meg azokat, amelyek teljesen magukban foglalják Mária alakját. Mi Mária? A Nő, aki helyreállít. Ő semmisíti meg Évát. Ő hozza vissza a felfordított dolgokat arra a pontra, amelyen voltak, amikor a gonosz Kígyó és az oktalan Éva felfordította azokat. Az angyal üdvözli őt:,,Ave!'' [Az ,,Ave!'' latin köszöntés, jelentése: ,,Üdvözlégy!'' Szerk.] Azt mondják, hogy az AVE az ÉVA megfordított alakja. De az Ave még egy visszhang is, amely emlékeztet Isten szent Nevére, úgy, amint még élénkebben emlékeztet arra, amint megmagyaráztam neked, az Ige neve: Jehosua (Jézus).

A szent kezdőbetűkben, amelyeket Isten népe használt, hogy titokban ejtse ki a megismételhetetlen Nevet, amely Isten temploma, már benne van az Ave. (JAHVE). Az első szó, amellyel Isten elküldte, hogy a Teljesen Szépet a Szent Anyává és a Társmegváltóvá tegye. Ave: mintegy, amint az valóban megtörtént, Ő kiejtve saját nevét, ezzel belépjen egy anyaölbe, és testet öltsön, az Egyetlen anyaölben, amely magában foglalhatta az Egyetlent. [A Kr. e. VI-V. századtól kezdve soha nem

ejtették ki a JAHVE nevet, helyette a JHV betűkhöz az ,,Adonáj'' (jelentése: Úr) szó magánhangzóit írták le és ezt a szót is olvasták ki. Azt, hogy eredetileg ,,Jahve''-nak hangozhatott Isten neve, a modern szentírástudomány kutatásaiból tudjuk. Szerk.]

                               +

Ave, Mária, az Ember Anyja, még Évánál is inkább, aki visszahoztad az embert, az Ember által az ő Hazájába, az ô örökségéhez, az ő gyermekségéhez, Öröméhez. Ave, Mária, szentség Öle, amelybe ismét elhelyezte Isten a Faj magját, hogy az örök Ábrahámnak, akit a Sátán irigysége meddővé tett,

gyermekei legyenek.

Üdvözlégy, Mária, Istenszülő Anya, az örök Egyszülötté, az Emberiség kegyes Anyja, akit a te könnyeid és a te vérednek a Vére mosott le.

Üdvözlégy, Mária, az Ég Gyöngye, a Csillag Fénye, a Kellemes Szépség, Isten Békéje.

Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, akiben az Úr van, sose válva el Attól, aki benned gyönyörködik és leli nyugalmát.

Üdvözlégy, Mária, minden asszony között áldott Asszony, élő szeretet, akit a Szeretet hozott létre, a Szeretet jegyzett el, a Szeretet Anyja. Benned van a tisztaság, benned a Béke, benned a Bölcsesség, benned az engedelmesség, benned az alázatosság, benned tökéletesen a három (isteni) és a négy (erkölcsi) erény... Mária. Az ég a szeretet mámorában úszik, amikor szemléli Máriát. Az ő éneke növekszik egészen az összehasonlíthatatlan hangig. Semmiféle halandó, bármily nagy szent legyen is, sem tudja felfogni azt, hogy mi az egész ég számára Mária. Minden az Ige által jött létre. De a legnagyobb dolgok Máriában és Mária által jöttek létre az Örök Szeretet által. Mert Az, aki hatalmas,

határtalanul szerette és szereti őt. És Isten hatalma a legtisztább Liliom kezében van, hogy szétossza annak, aki hozzá folyamodik.

  Üdvözlégy! Üdvözlégy! Üdvözlégy! Mária!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal

A Szentcsalád

A Szentcsalád miséje bevonulási énekének szavai: ,,Örömmel ujjongjon az Igaz atyja... és örvendezzék, aki téged szült.'' (Zsolt 83,2-3) Ha az Üdvözítő ,,igaz'', az annak a jele, hogy ember. Mert az emberek természetükkel, amely alsóbbrendű részük, ellentétben a felsőbbrendűvel, egyedül ők képesek arra, hogy szabad akaratukkal ,,igazakká'' váljanak, vagy ne váljanak. Isten nem lehet híjával az igazságnak, mert Ő a Tökéletesség. Mi angyalok nem rendelkezünk a test bűnével és a bűnre való hajlandósággal, tehát csak arra kell vigyáznunk, hogy alázatosak, engedelmesek és lelkileg szeretetteljesek legyünk, hogy tökéletesen szolgáljuk a Magasságbeli Urat, Teremtőnket.

Ti emberek azonban rendelkeztek a fájdalmas és dicsőséges lehetőséggel, hogy igazak lehettek, azaz küzdhettek a test hajlamai, a kísértések és mindenféle bűnös vágy ellen. Ez a küzdelem a rossz ellen

képezi a ti igaz voltotokat. Mert ,,igaz'' az, aki igaz módon cselekszik, diadalmaskodva a kísértő hangok és az emberi hajlamok felett. És az ember ezért lehet igaz. Tehát ha Jézus igaz volt, szent ember volt, úgy -- mivel asszonytól született, igazi ember volt. Mert annak, aki szellemi lény, nem kell anyának a méhében kialakulnia, és annak, aki kísértet, nincs szüksége anyaölre ahhoz, hogy megjelenjék.

Mi angyalok megmutatkozunk előttetek azon a módon, amit Isten ad nekünk, hogy érzékelhetővé tegyük magunkat a ti nehézkes érzékeitek számára, amikor erre szükség van, de te látod, hogy nem a fejetekben levő szemetek számára jelenünk meg, hanem lelki látástok számára, és lelki hallástokhoz beszélünk. Ezek rendelkeznek azzal az élethűséggel, amellyel testi szemetek és fületek rendelkeznek, sőt még nagyobbal, mert miközben a lélek lát és hall, örvend a békének, amit mi hozunk magunkkal. Így jelennek meg a szentek, akiket az Úr Jézus küld, amikor ez helyénvaló. És mindig annak, akinek szüksége van rá, vagy aki megérdemli. De ezt teszik anélkül, hogy szükségük lenne újra megszületniük az anyaméhből ahhoz, hogy alakot vegyenek fel, és megjelenjenek. Jézus azonban, igazi Ember, egy anya méhéből született, mindenben úgy, mint mindenki más, aki embertől születik, és igazzá tette magát akaratával, hogy szolgálja a Magasságbeli Urat, amint igazságos azt tennie minden embernek. Nem rám tartozik, hogy hadakozzam az ellentmondó elméletekkel, azt illetőleg, hogy az Üdvözítő miként válaszolt az emberségét körülvevő kísértésekre. Csak azt mondom, hogy nagyon tévednek a tévtanítók, akik tagadják Krisztus igazi emberségét, és azt állítják, hogy Ő el tudta

kerülni azt, amit az emberek éreznek. Hasonlóképpen tévednek azok is, akik helytelenül tisztelve Krisztust olyan emberré teszik, akiben az Isten tökéletes szentsége minden esetben testi, erkölcsi és lelki érzéketlenséget hozott létre.

De Ő maga fog erről beszélni, ha akarja. Számodra elég, ha megérted, hogy a bevonulási ének szavai megerősítik igazi emberségét. A vízkereszt utáni első vasárnap bevonulási énekének szavai pedig

megerősítik a Máriától született Ember Istenségét. ,,Fölséges trónján láttam ülni egy férfiút, kit imád az angyalok sokasága, együtt zengedezve: íme az Ő uralma örökké való.'' Ki ülhet az ég trónusán,

Istenen kívül, és kit imádhatnak az angyalok, jóllehet ember? És kinek a hatalma örökkévaló és ki Isten és Ember, ha nem Jézus Krisztus az, az Üdvözítő? Íme az áldott Messiás, a Megváltó Krisztus kettős természete, aki testet öltött azért, hogy megváltson titeket, és aki egészen a halálig, éspedig a kereszthalálig szeretetett titeket, Vérét adva nektek fürdőül és Testét eledelül, a Bölcsességet adta nektek Szavával és az üdvösséget szeretetének végtelen hatalmával. Annak, aki teljesen szeret, teljes szeretetet kell adnia. Aki nem hálás, az nem szeret. Aki nem szeret, nem tartozik Istenhez, és nem fog

visszatérni Istenhez. 

A hála nemcsak a jótevő szeretetére vezet el, hanem mindannak szeretetére is, ami a jótevőhöz tartozik. Az emberek talán nem törekszenek arra, hogy magukévá tegyék annak a szokásait és gondolatait, aki jótevőjük, vagy jótevőjének látszik egy embernek vagy egy egész népnek? Igen, így tesztek. És akkor nem kellene még nagyobb gonddal törekednetek arra, hogy felvegyétek azt, ami a ti igazi jótevőtökben, Jézusban volt? Öltözzetek tehát, amint az Apostol mondja, abba, amibe az Ige öltözött, aki követőiül választott ki titeket. Legyetek szentekké! Szeressetek úgy, amint Isten szeret titeket, szeressétek Istent a felebarátban, legyetek irgalmasok, jóságosak, alázatosak, szerények és türelmesek, kölcsönösen viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, mindig arra gondolva, hogy senki sem mondhatja magát olyan tökéletesnek, hogy kijelenthetné: ,,Én nem bocsátok meg, mert nincs szükségem a bocsánatra.''

Jézus minden hiba nélkül volt, és megbocsátott mindenkinek. Isten a Tökéletesség, mégis megbocsát annak, aki bocsánatát kéri. Ne akarjatok többek lenni az Üdvözítőnél és Istennél! A szeretet a tökéletesség köteléke és jel minden teremtményen. Ha hiányzik a szeretet, a teremtmény nem rendelkezik a jellel, ami megnyitja az eget. A T (kereszt) a megváltottak jele. A szeretet a szentek jele. Mint a titokzatos test tagjainak, szeretnetek kell, amint ennek a testnek a Feje szeret. Ha nem szerettek, nem maradtok a testben, és meghaltok, mint a testnek ama részei, amelyek elválnak attól, ami táplálja őket, és elsenyvednek és elüszkösödnek, zavart és fájdalmat okozva, mert aki elválasztja magát az igazi Krisztustól, az elválasztja magát az Ő békéjétől. Az igazi Krisztus nem eszményi vagy eszményített alak, amely lassanként az igazi alakot helyettesítette sok lelkiismeretben, akik -- vagy egyénileg vagy a közösségben -- kialakítottak maguknak, saját tetszésüknek megfelelően, egy valótlan Krisztust, aki nem más, mint saját gondolatuk visszatükröződése, többé kevésbé távol az igazságtól. Az igazi Krisztus, aki elevenen jelenik meg az Evangéliumban, az önmegtagadás, jóság, önzetlenség, szerénység, hősiesség, pártatlanság óriása, a szeretet és a szenvedés hőse, aki megtette, mielőtt még mondta: ,,Tegyétek!'', és aki világosan megmondta: ,,Tegyétek azt, amit én teszek ... Legyetek tökéletesek... Ne legyetek sóvárak... Ne féltsétek életeteket!...''

Ez a Krisztus. A szegény Krisztus, a szelíd Krisztus, az alázatos Krisztus, a türelmes Krisztus, a fáradhatatlan Krisztus, a jóindulatú Krisztus, az engedelmes Krisztus, a vértanú Krisztus, a Krisztus, aki szeret. Nem, mint az a Krisztus; akitől a gyűlölet, vagy az esztéta beállítottság vagy a semmi jót sem tevés (kvietizmus) lemetszett minden erőteljes ágat, hogy ne kelljen azt mondaniuk: ,,Ő valóban nagy volt. Ő kíméletlenül hős volt. Ő erőteljesen tanított és példát adott. És nekünk követnőnk kell Őt!''

Nem kell lecsökkenteni Krisztust szépítgetéssel, költői tettekkel, nyugodt eseményekkel, amelyekből hiányzik minden küzdelem. Ő az Erős, aki dolgozik, fáradozik, küzd a Sátánnal és az emberek rossz

hajlamaival, eltorzul a fáradtságtól és a szenvedéstől, és átalakul az Emberből a minden vértanú Vértanújává, és a vértanúból az Isteni Győztessé. Ez Krisztus, akit az egész világ 20 évszázada földre akar teperni, de nem sikerül neki; akit minden tévtan és a semmi jót sem tevők meg akarnak változtatni, akit a beteges vagy tökéletlen imádók igyekeznek megtagadni, azt gondolván, hogy megvallják Őt, és ők az egyedül tökéletesek és józanok. Ez a Krisztus: Isten, természeténél fogva,

Szent, akaratánál fogva, Ember, születésénél fogva. Ez a Krisztus, a tökéletes Lény, akiben tökéletesen egyesül egy hármasság: Isten Tökéletessége, az Ember tökéletessége, az Istenember lelkének tökéletessége. Krisztusban, az Igében, azaz abban, aki Isten, mint az Atya, Krisztusban, az Emberben, az Emberben a kegyelemmel teljes lélek, vagyis aki szintén önmaga. Ha azt lehetne mondani, hogy Isten, aki mindig tökéletes, felül tudta múlni egyszer magát, ezt kellene mondani,

szemlélve az Istenség, az Emberség, a Kegyelem hármas tökéletességét, egyesülve Krisztusban, akiben a legtökéletesebben megvan minden, ami létezik. 

Az Isten, aki magától szüli Egyetlen Fiát, és aki ebből a Fiúból egy napon Embert alkot, anélkül, hogy kényszerítené az Istenit szolgálatára, egy testi akarattal, hogy testet adjon a Végtelennek. Egy

ember, aki szeretetből alakot vesz fel, mint a mélységben a tűz hevében kialakult gyémánt. Az Istenség szeretete és a Szeplőtelen teremtmény szeretete egyesül, és a szeretet kohójában megszületik a szeretetek Szeretete, az egész emberiség Megváltója. És miközben az Elsőszülött növekszik a Szeplőtelen sértetlen méhében, a Mindenható megteremti általa, a kellő pillanatban, a tökéletes és szeplő nélküli lelket, amely leszállhat, hogy a kellő pillanatban egyesüljön a Testtel, amely az Örök Lélek akaratából és a teremtmény engedelmességéből fogant. És az Istenember az élő Tabernákulumban van, amely méltó arra, hogy lakást adjon neki megszületéséig. Ez a Krisztus, aki azt mondja nektek: ,,Legyetek olyanok, amilyen én vagyok! Legyetek tökéletesek!'' És példát ad nektek, mert tudja, hogy ti utánozhatjátok, ha teljesen feláldozzátok magatokat a szeretetnek úgy, amint Ő, a Szeretet, feláldozta önmagát. Mert ez a tökéletesség és Jézus Krisztus Urunk követésének a titka: érteni ahhoz, hogy feláldozza valaki magát a szeretetnek Krisztussal, és mint Krisztus, és

ugyanazokért a célokért, mint Krisztus, az Ô tanításának szavai szerint, ami a bölcsesség és a kegyelem, és amit Ő adott nektek, és ad nektek, hogy a szentségekkel együtt az Út, Igazság és az Élet és a Világosság legyen, mint Ó. És visszaemlékezve a másik mise szentleckéjére, igazán úgy áldozzátok fel testeteket élő, szent, az Úrnak tetsző áldozatként, és akkor ,,ésszerű lesz a ti tiszteletetek''. Ez az élő tisztelet, amely nem színészkedés vagy csalás, mint a világ minden dolga, hanem igazi és állandóan újjáalakítja a régi embert a keresztényben az új emberré, aki Isten gyermeke és Krisztus testvére. Ez a tisztelet a lélek megújulása, amely miután értelme különbséget tett a jó és a rossz között, és megismerte az Úr akaratát, önként visszautasítja a rosszat és a test kívánságát, és eljegyzi lelkének akaratát az Istenével, és ezt követi, mert jó, kedves és tökéletes. Ezzel az ,,ésszerű tisztelettel'', amely az Úr Jézus igazi követése, ti igazán Krisztus titokzatos élő Testének élő tagjai lesztek, és az Úr házában fogtok lakni a földön és az örökkévalóságban, és az ő békéjét élvezitek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!

Forrás: Valtorta Mária - Őrangyal