Szegény barátaim...

-- Béke veletek, akik a Szót keresitek! -- kezdi Jézus első beszédjét Lázár tanyáján. Lassan beszél, a mintegy húsz emberhez, akik a földön ülnek, vagy az oszlopokhoz támaszkodnak a fészernél, a langyos, erőtlen, novemberi napsütésben.
-- Téved az ember, amikor az életre és a halálra gondol, és ezt a két szót használja. ,,Élet''-nek nevezi azt az időt, amelyben -- miután anyja megszülte -- elkezdi a lélegzést, a táplálkozást, a mozgást, a gondolkodást, a cselekvést; és ,,halál''-nak mondja azt a pillanatot, amelyben megszűnik lélegzeni, enni, mozogni, gondolkozni, működni, és
hideg, érzéketlen porhüvely lesz, készen arra, hogy visszatérjen egy ölbe: a sír ölébe. Holott nem így van. Én meg akarom veletek értetni az ,,élet''-et, és fel akarom sorolni nektek az életet jelentő tetteket.

Az élet nem puszta létezés. A létezés még nem élet. Létezik ez a szőlőtőke is, amely ezekre az oszlopokra csavarodik. De nincs meg benne az az élet, amelyről én beszélek. Létezik az a birka is, amely ahhoz a távoli fához kötve, béget. De nincs meg benne az az élet, amelyről én beszélek. Az az élet, amelyről én beszélek, nem a létezéssel kezdődik,
és nem akkor ér véget, amikor a test vége elérkezik. Az élet, amelyről én beszélek, nem az anyaméhben kezdődik. Akkor kezdődik, amikor Isten Gondolatától megalkotva megszületik egy lélek, hogy testben lakjék, és akkor érkezik el végéhez, amikor a bűn megöli.
Eleinte az ember csak egy mag, amely növekszik. Hús-mag, és nem sikérből vagy lágy részből áll, mint a gabona- vagy gyümölcsmag. Eleinte nem különbözik attól az állati embriótól, amely ott duzzad, annak a juhnak a méhében. De attól a pillanattól fogva, hogy ebbe a megfogamzott emberbe eljut ez a szellemi rész, amely szellemi volta révén hatalmasabb a testnél, és azt fölemeli, íme, akkor az állati magzat ,,él'', a Teremtő Gondolatnak megfelelően, és emberré válik, Isten gyermekévé, és a mennyország jövendő polgárává, aki Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Ehhez azonban szükséges, hogy megmaradjon benne ez az élet. Mert az ember létezhet -- emberi külsővel -- akkor is, ha többé már nem ember, hanem pusztán csak egy sír, amelyben megrothad az élet. Látjátok, ezért mondom: ,,Az élet nem a létezéssel kezdődik, és nem a test megszűnésével ér véget!! Az élet a születés előtt kezdődik, és nem ér véget, mert a lélek nem hal meg, nem semmisül meg. Meghalhat azonban rendeltetésének, ami mennyei rendeltetés, de tovább él, hogy büntetésben részesüljön. Boldog rendeltetése számára hal meg, amikor meghal a kegyelem számára. Ez az élet, amelyet megtámadott a romlás -- ami a sorsát illető halált jelenti -- tovább tart a kárhozatban és a gyötrelemben a századokon keresztül.

Ez az élet, ha élő marad, (megmaradva a Kegyelem állapotában) lektor) eléri tökéletességét, és örökkévalóvá, tökéletessé, boldoggá lesz, hasonlóan Alkotójához. Vannak kötelességeink az élettel szemben? Igen. Ez az élet Isten ajándéka. Isten minden ajándékát gondosan kell felhasználni, és meg kell óvni, mert oly szent, mint Adományozója. Egy király ajándékát rosszul kezelnétek? Nem. Ráhagyjátok az örökösökre és az örökösök örököseire, mint a család dicsőségét. Akkor miért bánnátok rosszul Isten ajándékával? De hogyan kell használnotok és megôriznetek az isteni adományt? Miként lehet életben tartani a léleknek ezt a mennyei virágát, hogy megőrizzük a mennyország számára? Hogyan érhetjük el, hogy ,,éljünk'' létezésünket felülmúlva és annak megszűnte után is? Izraelnek erre vonatkozólag világos törvényei vannak, és azokat meg kell tartani. Izraelnek vannak prófétái és igaz emberei, akik példájukkal és szavukkal bemutatják a törvény gyakorlásának módját. Izraelnek ma is vannak szentjei. Ezért Izraelnek nem szabad, nem lenne szabad tévednie. Látom, hogy szívetekben és a holt lelkekben csak úgy hemzsegnek mindenütt a szennyfoltok. Azért mondom nektek: tartsatok bűnbánatot! Tárjátok ki lelketeket a Szó előtt! Valósítsátok meg a gyakorlatban a megváltozhatatlan Törvényt! Töltsetek új vért a kimerült ,,élet''-be, amely sorvad bennetek! Ha pedig az élet már elhalt bennetek, jöjjetek az Igazi Élethez: Istenhez! Sirassátok meg bűneiteket! Kiáltsátok: ,,Könyörülj rajtam!'' De támadjatok föl! Ne legyetek élő halottak, nehogy holnap örökké szenvedők legyetek! Én nem fogok nektek másról beszélni, csak arról, hogy miként kell eljutni erre az életre, vagy megőrizni ezt az életet. Egy másvalaki azt mondta nektek: ,,Tartsatok bűnbánatot! Tisztítsátok meg magatokat a paráznaság tisztátalan bűnétől, a bűn sarától!'' Én azt mondom nektek: szegény barátaim, tanulmányozzuk együtt a Törvényt! Halljuk meg benne újra az Igaz Isten hangját, s utána így esedezzünk együtt az Örökkévalóhoz:,,Szálljon szívünkre irgalmad!''
 

Most zord tél van. De nemsokára itt a tavasz. Egy holt lélek szomorúbb valami, mint egy a fagy által kopárrá vált erdő. De ha belétek hatol az alázat, az akarat, a bűnbánat és a hit, akkor -- miként tavasszal az erdőbe -- visszatér belétek az élet, és virágba borultok Isten számára, hogy aztán holnap, a századok egymásutánjának holnapján, az igazi élet gyümölcseit teremjétek. Jöjjetek az Élethez! Hagyjatok fel a puszta létezéssel, és kezdjetek el ,,élni''. A halál akkor nem a ,,vég'' lesz, hanem a kezdet. Egy alkonyt nem ismerő nap kezdete. A halál által diadalt arat az, ami előbb élt a testnél, és a halál a test diadala is lesz, mert felszólítják az örök feltámadásra és arra, hogy része legyen abban az
Életben, amit én ígérek, az Igaz Isten nevében, mindazoknak, akik ,,akarták'' az ,,életet'' saját lelküknek, amikor eltiporták az érzékiséget és a szenvedélyeket, hogy élvezzék Isten gyermekeinek szabadságát.
Menjetek! Minden nap ebben az órában fogok nektek beszélni az örökigazságról! Az Úr legyen veletek! Az emberek lassan elszélednek, megtárgyalva a hallottakat. Jézus
visszatér a házba.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus, a szegények barátja