Ingyen kapjátok -- ingyen adjátok!

Mielőtt Jézus szétküldi a tizenkét apostolt, oktatja őket, eljárásmódjukat illetőleg. Ezzel kapcsolatban mondja:
-- A csodatevő hatalmat én és Atyánk adja nektek. Semmilyen pénzen sem vásárolható meg. Kizárólag a mi akaratunk adja ezt meg nektek, és csak igaz élettel lehet megtartani. De ahogyan ingyen kapjátok, ugyanúgy ingyen adjátok másoknak, akiknek arra szükségük van. Jaj nektek, ha Isten ajándékát azzal gyalázzátok meg, hogy arra használjátok, hogy tömötté tegyétek erszényeiteket. Ez a hatalom nem a tiétek, ez Isten hatalma. Használjátok, de ne tulajdonítsátok el, mondván: ,,Az enyém.'' Ahogyan kaptátok, ugyanúgy el is vehetjük tőletek.
Vagyon nélkül menjetek! Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se pénzt az övetekben, se útitarisznyát két vagy több ruhával és másik pár saruval, se vándorbotot, se férfikézbe való fegyvereket. Mert mostani apostoli látogatásaitok rövidek lesznek, és minden szombat előtti napon találkozunk. Akkor levethetitek átizzadt ruhátokat. Ezért
nincs szükségetek arra, hogy váltóruhát vigyetek magatokkal. Botra sincs szükség, mert könnyebb a járás, és ami jó a dombokon és a sík területen, nagyon különbözik attól, ami hasznos a pusztában és a magas hegyeken. Fegyverek sem szükségesek. Ezek az olyan embernek valók, aki nem ismeri a szent szegénységet, és mit sem tud az isteni megbocsátásról. Nektek azonban nincsenek kincseitek, amelyeket óvni és védelmezni kellene, a rablóktól. Az egyetlen, amitôl félnetek kell, számotokra az egyetlen rabló a Sátán. Őt pedig állhatatossággal és imádsággal lehet legyôzni, nem kardokkal és tőrökkel. 

Bocsássatok meg annak, aki megsért titeket. Ha elvennék köpenyeteket, adjátok oda
köntösöket is. Ha teljesen mezítelenek maradnátok is, szelídségetek miatt, mert elvették minden vagyonotokat, ezzel nem fogjátok megbotránkoztatni sem az Úr angyalait, sem Isten végtelen tisztaságát, mert felebaráti szeretetetek aranyba öltöztetné csupasz testeteket, és a szelídség készítene rá díszes övet, a rablóknak adott megbocsátás pedig palástot és királyi koronát tenne rátok. Ezért szebben lennétek felöltözve, mint egy király. És nem pusztuló szövetanyagokba, hanem romolhatatlan anyagba. Ne aggódjatok táplálékotok miatt! Mindig lesz annyi, amennyi létfenntartástokhoz és szolgálatotokhoz szükséges, mert a munkás méltó arra a táplálékra, amit visznek neki. Mindig. És ha az emberek erről nem gondoskodnának, majd gondoskodik Isten a munkásáról. Már megmutattam nektek, hogy az élethez és a prédikáláshoz nem szükséges, hogy a has tele legyen a lenyelt ételekkel. Ez a tisztátalan állatoknak való, amelyeknek feladata az, hogy meghízzanak, s aztán levágják őket, az emberek hízlalására. Ti azonban a bölcsesség ételével tegyétek kövérré lelketeket és másokét. A Bölcsesség pedig az olyan elmében
ragyog fel, amelyet nem tesz eltompulttá a mértéktelen lakmározás, és olyan szívben, amely természetfölötti dolgokkal táplálkozik. Ti soha nem voltatok olyan ékesszólóak, mint a hegyen töltött magány után. És akkor csupán annyit ettetek, amennyi szükséges volt, hogy éhen ne haljatok. És a magány végén mégis olyan erősek és életvidámak voltatok, mint még soha. Talán nem igaz?...
Ne keressétek soha a ,,jobb''-at testetek számára; amely elvész. Hanem inkább a legrosszabbat adjátok neki, minden jogot a léleknek tartva fenn. És, ha csak tehetitek, az ott-tartózkodáshoz a szegényeket részesítsétek előnyben. Hogy meg ne alázzátok őket, hanem arra emlékezve, hogy én szegény vagyok és maradok, és ezzel dicsekszem, meg
azért is, mert a szegények gyakran jobbak a gazdagoknál. Szegény igazlelkű embereket mindig fogtok találni, de ritkán találtok majd olyan gazdagot, akiben nincs igazságtalanság. Kifogásként ne mondjátok tehát: ,,Csak a gazdagokban találtam jóságot,'' hogy ezzel igazoljátok a jólét utáni vágyatokat.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus, a szegények barátja