Ne aggódjatok jövőtök miatt!

Másnap Jézus beszédén jelen van az aggastyán az asszonnyal. Egészen elől vannak, Vigasztalójuk közelében, és külsőre sokkal nyugodtabbak, mint tegnap. Az öreg, szinte azért, hogy pótolja a sok hónapot vagy évet, amikor leánya nem törődött vele, ráncos kezét az asszony térdére teszi, ez pedig megsimogatja. Jézus mellettük halad el, hogy fölmenjen kezdetleges szószékére, és elhaladtában megsimogatja az aggastyán fejét, aki úgy néz rá, mintha máris isteni külső alatt látná. Jézus a vagyon helyes felhasználásáról beszél, és arra buzdítja hallgatóságát, hogy ne kérkedjék, amikor alamizsnát ad. Beszédét félbeszakítja valaki, a tömeg közepéből:
-- Mester, te meghazudtolod saját szavaidat!
A gyűlölködő és váratlan sértésre mindenki a hang irányába fordul. A tömegből füttyök és zúgolódó szavak hangzanak a sértegető felé. Jézus az egyetlen, aki nyugodt marad. Mellén összefonja karját, és ott áll, magasan, szemben a nappal, a kőtömbön, sötétkék köntösében.
A sértegető csak folytatja, mit sem törődve a tömeg hangulatával:
-- Rossz tanító vagy, mert azt tanítod, amit nem teszel, és...
-- Hallgass! Takarodj! Szégyelld magadat! -- kiabálja a tömeg. És még ezt is: -- Eredj az írástudóidhoz! Nekünk elég a Mester. A képmutatók helye a képmutatók mellett van! Hamis tanítók! Uzsorások! -- és még folytatnák, Jézus azonban erős hangon közbeszól:
-- Csend! Hagyjátok beszélni! -- és az emberek nem ordítanak tovább, csak suttogva mondják szidalmaikat, vad pillantásokkal tetézve azokat.
-- Igen. Te azt tanítod, amit nem teszel. Azt mondod, úgy kell alamizsnát adni, hogy senki se lássa, és tegnap, az egész nép jelenlétében, azt mondtad két szegénynek: ,,Maradjatok, és majd csillapítani fogom éhségeteket!''
-- Ezt mondtam: ,,Az a két szegényke maradjon velünk. Áldott vendégek lesznek, akik megízesítik majd kenyerünket.'' Nem többet. Nem azt juttattam kifejezésre, hogy jól akarom őket tartani. Melyik az a szegény ember, akinek legalább egy darab kenyere ne lenne? Arról az örömről volt szó, hogy baráti kedvességet nyújtsak nekik.
-- Eh! Persze! Ravasz vagy, és értesz hozzá, hogy báránynak mutasd magadat!...
 

Az aggastyán föláll, megfordul, és botját fölemelve kiáltja:
-- Pokoli nyelv, amely a Szentet vádolod, azt hiszed talán, hogy mindent tudsz, és vádaskodhatsz amiatt, amit tudsz? Ahogyan nem tudod, kicsoda Isten, és ki az, akit sértegetsz, ugyanúgy nem ismered cselekedeteit. Csak az angyalok tudják, meg az én ujjongó szívem. Halljátok emberek, halljátok mindnyájan, és tudjátok meg, hogy Jézus hazug és kevély-e, mint ez a Templom szemetje állítja. Ő...
-- Hallgass, Izmael! Hallgass, irántam való szeretetből! Ha boldoggá tettelek, most te tégy boldoggá engem, hallgatásoddal! -- kérleli Jézus.
-- Engedelmeskedem neked, Szent Fiú. Csak azt engedd meg, hogy ennyit mondjak: A hűséges, öreg izraelita áldása van Őrajta, aki Istenként tett velem jót, és azt az áldást Isten adta ajkamra, hogy elmondjam magamért és új leányomért, Sáráért. De a te fejeden nem lesz áldás. Én nem átkozlak meg. Nem szennyezem be átokkal a számat, amelynek így kell szólnia Istenhez: ,,Végy magadhoz!'' Nem tettem meg azzal sem, aki megtagadott engem, és máris isteni jutalmat kaptam érte. De lesz, aki majd megteszi a vádolt Ártatlan és Izmael helyett, aki barátja annak az Istennek, aki vele jót tett.
A felkiáltások kórusa zárja be az öregember beszédét, aki újra leül.
 

Az ember pedig elkotródik, szitkoktól üldözve. Utána a tömeg ezt kiáltja Jézusnak:
-- Folytasd, folytasd, Szent Mester! Mi csak téged hallgatunk. Te is hallgass meg minket! Ne hallgass azokra az átkozott hollókra! Irigyek, mert mi jobban szeretünk téged, mint őket! De benned szentség van, bennük pedig gonoszság. Beszélj, beszélj! Láthatod, hogy már csak a te szavaidra vágyakozunk. Házak, üzleti ügyek? Semmi, csakhogy téged hallhassunk!
-- Igen, beszélek. De ne haragudjatok rájuk! Imádkozzatok azokért a szerencsétlenekért! Bocsássatok meg, ahogy én is megbocsátok! Mert ha megbocsátjátok az emberek botlásait, Mennyei Atyátok is megbocsátja majd bűneiteket. De ha haragot tartotok, és nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok se bocsátja meg mulasztásaitokat. Pedig bocsánatra mindenkinek szüksége van.
 

Azt mondtam nektek, hogy Isten akkor is megjutalmaz titeket, ha nem kértek tőle jutalmat a megtett jóért. Ti azonban ne azért tegyetek jót, hogy jutalmat kapjatok, s hogy az biztosítsa jövőtöket. Ne mérlegeljétek a jót, és ne tartson vissza titeket az a gondolat, hogy
,,Utána mi lesz velem, marad-e még nekem? És ha semmi sem marad, kisegít majd rajtam? Lesz-e valaki, aki azt teszi velem, amit én tettem? És ha többet már nem tudok adni, szeretnek-e még engem?''
Idehallgassatok: Nekem vannak hatalmas barátaim a gazdagok között, és vannak barátaim a föld nyomorgói között. És igazán mondhatom nektek, hogy nem hatalmas barátaimat szeretik a legjobban. Nem önszeretetből, saját javamat keresve megyek hozzájuk. Hanem azért, mert tőlük sokat kaphatok azok számára, akiknek semmijük sincs. Nekem nincs semmi vagyonom. Szeretném birtokolni a világ minden kincsét, és átváltoztatni azt kenyérré azok számára, akik éheznek, tetővé a lakásra szorulóknak, ruhává a ruhátlanoknak, orvosságra a betegeknek. Azt mondjátok: ,,Te tudsz gyógyítani.'' Igen, ezt és más egyebet is meg tudok tenni. De nem mindig van hitük másoknak, és én nem tudom megtenni, amit megtennék, és amit szeretnék megtenni, ha hitet találnék szívükben. Szeretnék jót tenni azokkal is, akiknek nincs hitük. Feltéve, hogy nem csodát kérnek az Emberfiától, szeretnék emberi segítséget nyújtani nekik. De nincs semmim. Azért kinyújtom kezemet azok felé, akiknek van, és kérem őket:
,,Isten nevében adj nekem alamizsnát!'' Ezért vannak magas rangú barátaim. Holnap, amikor én már nem leszek többé a földön, még mindig lesznek veletek szegények, és én nem leszek itt, és nem teszek csodát azokkal, akiknek van hitük, se alamizsnát nem adok azoknak, akiknek nincs hitük, hogy elősegítsem hitüket. De akkor gazdag barátaim megtanulták már a velem való kapcsolatuk által, miként kell jót tenniük, és apostolaim szintén megtanulták a velem való kapcsolatuk által, hogy szeretettel alamizsnát adjanak testvéreiknek. És a
szegények mindig segítségre találnak.

Azonban tegnap valakitől, akinek semmije se volt, többet kaptam, mint amit mindazok adtak nekem, akiknek volt. Az a barátom szegény, mint én. De adott nekem valamit, amit nem lehet semmiféle pénzhez sem hasonlítani, és boldogan adta nekem. Ez felidézte bennem gyermekkorom és ifjúkorom sok békés óráját, amikor minden este fejemre tette kezét az Igaz, és én az ő áldásával mentem aludni, és ő őrködött álmom felett. Tegnap ez a szegény barátom királlyá tett engem áldásával.
Látjátok, hogy amit ő adott nekem, azt sose kaptam egyik gazdag barátomtól sem. Azért ne féljetek! Még ha nem is lesz már többé módotokban pénzt adni, pusztán a szeretet és szentség ajándékozásával jót tudtok tenni a szegényekkel, elfáradtakkal és a szomorúakkal.
 

Azért azt mondom nektek: ne nyugtalankodjatok sokat, attól félve, hogy kevés vagyonotok lesz. A szükséges mindig meglesz nektek. Ne aggódjatok sokat, a jövőre gondolva. Senki sem tudja, mennyi jövô van még előtte. Ne aggódjatok azért, hogy mit esztek, mivel tartjátok fenn életeteket, mivel ruházkodtok, hogy melegen tartsátok testeteket. Szellemetek élete sokkal értékesebb gyomrotoknál és tagjaitoknál, sokkal többet ér a kenyérnél és a ruhánál. És Atyátok tudja ezt.
Tudjátok meg tehát ti is. Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtik a magot, mégse halnak éhen, mert a mennyei Atya táplálja őket. Ti emberek, akiket különösen szeret az Atya, sokkal többet értek azoknál.
Közületek ki tud, minden tehetségét latba vetve, egy könyöknyit is hozzáadni termetéhez? Ha még egy tenyérnyivel sem sikerül magasabbá tennetek termeteteket, hogyan képzelhetitek, hogy megváltoztathatjátok jövőtök feltételeit, meggyarapítva vagyonotokat, hogy azzal hosszú és szerencsés öregkort biztosítsatok magatoknak? Mondhatjátok-e a halálnak: ,,Te akkor viszel majd el engem, amikor én akarom''? Nem mondhatjátok. Akkor miért nyugtalankodtok a holnap miatt? És miért féltek annyira attól, hogy nem lesz ruhátok?

Nézzétek a gyöngyvirágokat: nem fáradoznak, nem szőnek, nem mennek a
ruhakereskedésekbe, hogy vegyenek maguknak. Mégis, biztosítalak titeket, hogy Salamon, egész dicsőségében, sose volt úgy öltözve, mint ezek egyike. Nos, ha Isten így felöltözteti a mező füvét, amely ma létezik, és holnap a kemence begyújtására használják, vagy a nyájat táplálják vele, és a vége hamu vagy trágya lesz, mennél inkább gondoskodni fog rólatok, gyermekeiről! Ne legyetek kicsinyhitűek! Ne aggódjatok a jövő bizonytalansága miatt, mondván: ,,Amikor megöregszem, mit fogok enni? Mit iszom? Mibe öltözöm?'' Hagyjátok ezeket a gondokat a pogányoknak, akik nem rendelkeznek az isteni atyaság fennkölt biztonságával. Ti rendelkeztek vele. Hiszitek, hogy Atyátok tudja, mire van szükségetek, és szeret titeket. Bízzatok azért benne! Keressétek először az igazán szükséges dolgokat: a hitet, a jóságot, a szeretetet, az alázatosságot, a
szelídséget, a három és a négy fő erényt, és a többit mind, mind, úgy, hogy barátai legyetek Istennek, és jogotok legyen az Ő Országára. És biztosítalak titeket, hogy a többit mind megkapjátok ráadásként anélkül, hogy kérnétek. Nincs gazdagabb a szentnél, és biztosabb nála. Isten a szenttel van. A szent Istennel van. Nem kér semmit teste számára, és Isten önmagát adja neki itt, és a mennyországot a túlvilágon.
 

Ne gyötörjétek azért magatokat azzal, ami nem éri meg a gyötrelmet! Sújtson le titeket az, hogy tökéletlenek vagytok, ne pedig az, hogy nincs elég földi javatok. Ne gyötörjétek magatokat a holnap miatt. A holnap majd gondoskodik önmagáról, és ti majd gondoltok rá, amikor élitek. Miért aggódni ma? Nem elég fájdalmas a tegnap emléke és a mai nap gyötrő gondolata, az élet, szükségetek van még arra is, hogy aggódjatok: ,,mi lesz'' holnap? Elég a mának a maga baja! Az életben mindig több lesz a szenvedés, mint szeretnétek, anélkül, hogy a
jelenlegihez hozzá kellene csatolnotok a jövőét! Mondjátok mindig a nagyszerű szót Istennek: ,,Ma''. Legyetek az Ő gyermekei, akiket saját hasonlatosságára teremtett. Mondjátok tehát vele: ,,Ma''. (Mt 6, 25-32) És ma megáldalak titeket. Elkísérlek titeket az új ma, a holnap kezdetéig, azaz, amikor újból békét adok nektek Isten nevében.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus, a szegények barátja