Áldd meg munkánkat!

Jézus felkeres a Meron-tó mellett, egy öreg házaspárt. (M 6,233-236)
Az ott egybegyűlt szőlőmunkásoknak mondja:
-- Azt mondták nekem: ,,Jöjj, Jézus, áldd meg az ember munkáját!'' És eljöttem. Isten nevében megáldom azt. Mert minden munka, ha becsületes, megérdemli az Örök Úr áldását. De azt mondottam: az első feltétele annak, hogy elnyerjétek Isten áldását, az, hogy minden cselekedetetekben becsületesek legyetek.
Nézzük meg most együtt, mikor és hogyan becsületesek a cselekedetek. Akkor azok, amikor az Örök Isten lelkének jelenlétét tudatosítva végzik azokat.
Vétkezhet-e az, aki azt mondja: ,,Isten néz engem. Isten szeme rajtam van, látja cselekedetemnek minden részletét.'' Nem. Nem képes vétkezni. Mert az Istenre gondolás üdvös gondolat, és jobban visszatartja az embert a bűntől, mint az emberi fenyegetés. De csak félnünk kell az Örök Istentől?
 

Nem! Idehallgassatok! Hallottátok: ,,Féld Uradat, Istenedet!'' És a pátriárkák féltek, és féltek a próféták, amikor Isten Arca, vagy az Úrnak egy angyala megjelent az igaz lelkeknek. És valóban, az isteni harag idejében a Természetfeletti megjelenésének félelmet kellett keltenie a szívekben. Ki ne félne a Hatalmastól, még akkor is, ha tiszta, mint egy, kisded. Attól, aki előtt örök ragyogásban állnak az Őt imádó angyalok, s leborulnak előtte a mennyei alleluját énekelve. Isten kegyesen eltakarja a kibírhatatlan angyali tündöklést, amely megvakítaná az emberi szemet és értelmet. Milyen lesz akkor Isten látása? De csak addig tart ez a félelem, ameddig a harag ideje van. Amikor annak helyét átveszi Izrael Istenének békéje, Ő azt mondja:
,,Megesküdtem. És megtartom szerződésemet. Íme az, akit küldök, és én vagyok, bár nem én, hanem Szavam, aki testté lesz, hogy a Megváltó legyen.'' Akkor a szeretetnek kell felváltania a félelmet. Csak az Örök Isten szeretete ad örömöt, mert eljött a béke korszaka a földre, a békéé Isten és az ember között. Amikor a tavaszi szelek szétszórják a szőlővirág porát, még félnie kell a szőlőművesnek, mert sok baj érheti a szőlőt, a viharoktól kezdve a férgekig. De amikor eljön a szüretelés vidám órája, akkor íme, megszűnik minden félelem, és örvendezik a szív a szüret biztosságában.
 

A próféták által előre megjövendölt sarja Jessze törzséből eljött. Most köztetek van. A legjobb szőlőfürt, amely elhozza nektek az Örök Bölcsesség nedűjét, és nem kér mást, csak azt, hogy szedjék le, és préseljék ki, hogy borrá legyen az emberek számára. Végtelen öröm bora azok számára, akik isznak belőle. De jaj azoknak, akik visszautasítják ezt a bort, miután felajánlották nekik, és jaj azoknak, akik, miután élvezték azt, visszautasítják, vagy a Mammon ételeivel vegyítik magukban.
Most visszatérek az első gondolathoz. Isten áldásának első feltétele, hogy mind a szellemi, mind a testi munkában becsületes legyen a szándék.
Becsületes az, aki azt mondja: ,,Én azért tartom meg a Törvényt, mert hűséges vagyok Istenhez, nem pedig azért, hogy az emberek dicsérjenek érte.'' Becsületes az, aki azt mondja: ,,Én nem a csodákért követem Krisztust, amelyeket művel, hanem tanácsai miatt, amelyek az örök életet adják nekem.'' Becsületes az, aki azt mondja: ,,Én nem nyereséget sóvárogva dolgozom, hanem azért, mert Isten a munkát is megszentelésünk eszközének szánta, annak jellemet alakító, önmegtagadást kívánó, a jóban megőrző és felemelő értéke által. Azért dolgozom, hogy segítsem felebarátomat. Azért dolgozom, hogy visszatükrözzem Isten csodáit. Istenét, aki egy búzaszemből kalászt csinál, egy szőlőmagból nagy szőlőtőt, egy kis dióból fát, és belőlem, emberből, szegény semmiből, akit az Ő akarata hozott létre a semmiből, az Ő segítőtársát alkotja meg, szüntelen munkájához, hogy állandósítsa a gabonát, a szőlőt, a gyümölcsöket és benépesítse emberekkel a földet.''
 

Vannak emberek, akik úgy dolgoznak, mint a teherhordó állatok. Nincs más vallásuk, csak az, hogy növeljék vagyonukat. Meghal mellettük egy kevésbé szerencsés társuk a nélkülözéstől vagy a fáradtságtól? Ennek a szerencsétlennek a gyermekei éhen halnak? Mit számít ez annak, aki mohón gyűjti a vagyont? Vannak mások, akik még keményebb szívűek, nem dolgoznak, de másokat dolgoztatnak, és ők felhalmozzák a mások verítékével szerzett vagyont. Mások pedig eltékozolják azt, amit fösvényen kicsikartak mások fáradságából. Ezek számára igazán nem becsületes a munka. És ne mondjátok: ,,Isten azonban megvédi őket.'' Nem. Nem védi meg őket. Ma diadalmaskodnak. De hamarosan lecsap rájuk Isten szigora, amely a földön, vagy az örökkévalóságban emlékezteti őket a parancsra: ,,Én vagyok a te Urad, Istened. Szeress engem, jobban, mint bármi mást, és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!'' Ó, akkor, amikor ezek a szavak visszhangoznak az örökkévalóságban, rettenetesebbek lesznek a Sinai villámainál!
 

Sokat, nagyon sokat mondtak nektek. Én csak ezt az egyet mondom:
,,Szeressétek Istent! Szeressétek a felebarátot!'' Ezek olyanok, mint a munka, amely termékennyé teszi a friss hajtást, megművelve a földet a szőlőtő körül, tavasszal. Isten és a felebarát szeretete olyan, mint a borona, amely megtisztítja a földet az önzés és a káros szenvedélyek gyomjától. Olyan, mint a kapa, amely a friss hajtás körül árkot ás,
hogy elszigetelje az élősdi növényektôl, és táplálja a friss vízzel. Olyan, mint a metszőolló, amely levágja a fölöslegeset, hogy összesűrítse, és oda irányítsa a nedveket, ahol gyümölcs terem. Olyan, mint a zsinór, amely összetartja, és egy erős karóhoz köti. Végül olyan, mint a napsugár, amely megérleli a jóakarat gyümölcseit, és azok gyümölcsözők lesznek az örök életre.
 
Most örvendtek, mert ez az év jó volt, bőséges az aratás és nagyon jó a szüretelés. De igazán mondom nektek, hogy ez a ti örömötök kisebb, mint a. legkisebb homokszem, összehasonlítva a végtelen örömmel, amelyben részesültök, amikor az Örök Atya azt mondja majd nektek:
,,Jöjjetek, termékeny hajtásaim, amelyeket beoltottak az igazi Szőlőtőbe! Ti áldozatosan végeztetek minden munkát, akkor is, ha fáradalmas volt, hogy nagy termést kapjatok, és most hozzám jöttök, telve az irántam és a felebarát iránt való szeretet édes nedvével.
Virágozzatok kertemben az örökkévalóságon keresztül! Törekedjetek erre az örök örömre! Hűségesen igyekezzetek elérni ezt a jót! Hálásan áldjátok az Örökkévalót, aki segít titeket abban, hogy elérjétek! Áldjátok Őt a kegyelemért, hogy Szavában részesülhettetek! Áldjátok Őt a jó termésért! Hálásan szeressétek az Urat, és ne féljétek! Isten százat ad egyért annak, aki szereti Őt.
Jézus befejezné beszédét, de mindnyájan kiáltják:
-- Áldj meg minket! Áldj meg minket! Áldásod legyen rajtunk!
És Jézus feláll -- mert eddig ülve beszélt hozzájuk -- kitárja karját, és erős hangon mondja:
-- Áldjon meg titeket az Úr, őrizzen titeket, mutassa meg nektek arcát, és legyen irgalmas hozzátok! Fordítsa felétek az Úr az arcát, és adja nektek békéjét! Az Úr neve legyen a szívetekben, házatokban, földeteken!
A kis sereg örömmel kiált fel, és éljenzi a Messiást.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus, a szegények barátja