Ördögűzés a kafarnaumi zsinagógában

Mikor Jézus belép a kafarnaumi zsinagógába, egy beteg férfi kéri, hogy gyógyítsa meg őt. Jézus megígéri, hogy beszéde után meggyógyítja. Erre sietve elmennek más betegekért, hogy azokat is odahozzák, van köztük egy ördögtől megszállott is. Beszéde közben Jézus kijelenti, hogy Ő a várt Messiás. Ezt valaki kétségbe vonja, s Jézus további bizonyítékait is elveti:
– Te mondhatod azt, de lehet, hogy hazudsz, vagy beképzeled magadnak. Beszéded szent, de a Sátán is képes a szent szavakra, hogy félrevezessen valakit. Mi nem ismerünk téged.
– Én Jézus vagyok, József fia, Dávid törzséből, Efráta Betlehemjében születtem az
ígéretek szerint, názáretinek neveznek, mert otthonom Názáretben van. Ez vagyok a világ szerint. Isten szerint pedig az Ő Küldöttje vagyok. Tanítványaim tudják ezt.
– Ó, ők! Mondhatnak, amit akarnak, és amit te kívánsz, hogy mondjanak.
– Egy más valaki fog beszélni, aki nem szeret engem, s ő megmondja majd, ki vagyok, Várj, idehívok valakit a jelenlevők közül.
Jézus a vitatkozáson csodálkozó tömegre néz, amely megoszlik a különböző vélemények szerint. Néz, keresve valakit, s utána hangosan hívja:
– Aggeus! Jöjj előre! Parancsolom neked!
Nagy zsibongás a tömegben, amely utat enged egy embernek, aki egész testében remeg, s akit egy asszony támogat.
– Ismered ezt az embert?
– Igen. Aggeus, Malachiás fia, ide való Kafarnaumba. Egy gonosz lélek megszállotta, és gyakran megőrjíti, úgy hogy dühöng.
– Mindnyájan ismerik őt?
A tömeg kiáltozza:
– Igen, igen!
– Mondhatja valaki, hogy beszéltem vele, ha csak néhány percig is?
A tömeg kiáltozza:
– Nem, nem, szinte gyengeelméjű, és sose megy ki házából, és senki sem látott téged abban.
– Asszony, hozd ide őt elém!
Az asszony lökdösi, vonszolja, miközben a szegény még erősebben remeg. A
zsinagógafőnök figyelmezteti Jézust:
– Vigyázz! A démon kezdi gyötörni őt... és amikor ez történik, karmol és harap.
A tömeg hátra húzódik tőle s a falhoz lapul. A kettő már elől van. Megindul a küzdelem. Úgy látszik, az ember annyira hozzászokott a némasághoz, hogy
erőlködnie kell, és nyög, de végül beszélni kezd:
– Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Miért jöttél, hogy gyötörj minket? Miért
semmisíted meg hatalmunkat, te, Ég és Föld Ura? Tudom, ki vagy; Istennek Szentje. Egy ember sem volt nagyobb nálad, mert a te emberi testedben ott van az Örök Győztes Lelke.
Már legyőztél engem a...
– Hallgass! Menj ki belőle! Parancsolom!
A férfit valami furcsa roham kapja el. Heves mozdulatokkal hánykolódik, mintha valaki durván lökdösné, darabokra akarná tépni, embertelenül ordít, köpköd, elterül a földön, s utána feláll, csodálkozva és meggyógyulva.
– Hallottad? Mit válaszolsz most? – kérdezi Jézus ellenfelét.
A férfi vállat von, s legyőzve, szó nélkül eltávozik. A tömeg gúnyolja és tapsol Jézusnak.
– Csend! Ez a hely szent! – mondja Jézus, és utána rendelkezik: – Jöjjön hozzám a
fiatalember, akinek megígértem Isten segítségét.
Jön a beteg. Jézus megsimogatja:
– Hittél! Légy egészséges! Menj békében és légy jó.
A fiatalember felkiált. Ki tudja, mit érez. Leborul Jézus lábai elé, és hálásan megcsókolja.
– Hála nevemben, és anyám nevében!
Jönnek a többi betegek: egy megbénult lábú kisgyermek. Jézus karjaiba veszi,
megsimogatja, és leteszi a földre... és elengedi. A kisgyermek nem esik el, hanem mamájához fut, aki sírva szorítja szívére, és hangosan áldja „Izrael Szentjét”. Jön egy vak öreg, akit leánya vezet. Ő is meggyógyulva megy el, miután Jézus megsimogatja beteg szemét. A tömeg tolong, hogy Jézus áldásában részesüljön.
Jézus mosolyogva távozik, Péter, Jakab, András és János segítségével, akik utat nyitnak neki a tömegben könyökükkel, és védik Őt a tömeg szorongatásától.

Forrás: Valtorta Mária-Evangéliumok