A kafarnaumi százados

Jézus a vidékről visszatérve belép Kafarnaumba. János kivételével vele vannak az
apostolok. A nép üdvözli Őt, egyesek a gyermekek egyszerűségével, mások az asszonyok félénkségével, vagy a csodában részesültek lelkesedésével, vagy kíváncsian, vagy gúnyosan. Jézus ennek megfelelően válaszol nekik: megsimogatja a kicsinyeket, megáldja az asszonyokat, rámosolyog a csodában részesültekre, mély tiszteletet tanúsít a többiek iránt. A város századosa is a tömegben van. Az ő üdvözlete:
– Üdvözlégy, Mester! – amire Jézus válaszolja:
– Isten jöjjön el hozzád!
A római folytatja, miközben kíváncsiak veszik körül őket:
– Már több napja várakoztam rád. Te nem ismersz fel engem, de ott voltam hallgatóid között a hegyen. Polgárként öltözve. Nem kérdezed, miért mentem oda?
–Nem kérdezem. Mit kívánsz tőlem?
– Parancsom van arra, hogy kövessem azokat, akik gyűléseket tartanak, mert Rómának többször meg kellett bánnia, hogy megengedte a látszólag becsületes gyűléseket. De, látva és hallva, azt gondoltam, hogy te olyan vagy, mint... mint egy... Van egy beteg szolgám, Uram. Házamban fekszik, ágyán, megbénulva egy csontbetegség következtében, és rettenetesen szenved. A mi orvosaink nem tudják meggyógyítani. A tieiteket elhívtam, mert vannak olyan betegségek, amelyek ennek a vidéknek romlott levegőjéből származnak, és ti meg tudjátok
gyógyítani azokat a mocsaras vidékeken növő növényekkel, de ők nem voltak hajlandók eljönni. Szenvedek emiatt, mert hűséges szolgámról van szó.
– Megyek, és meggyógyítom!
– Nem, Uram. Nem kérem, hogy ily sokat tégy. Pogány vagyok, tisztátalan számotokra. Ha a zsidó orvosok félnek beszennyezni lábukat házam porával, még inkább szennyes az számodra, aki isteni vagy. Én nem vagyok méltó, hogy te hajlékomba jöjj. De ha te innen egy, szót szólsz, szolgám meggyógyul, mert te parancsolsz mindennek, ami van. Ha én, aki sok tekintélynek alárendelt ember vagyok, elsősorban a császárénak, akinek meg kell tennem, amit nekem parancsol, én az én részemről parancsolhatok a katonáknak, akik alám vannak
rendelve, és azt mondom az egyiknek: „Menj!”, a másiknak: „Jöjj!” és szolgámnak „Tedd ezt!”, az egyik oda megy, ahová parancsolom, a másik jön, mert hívom, a harmadik megteszi, amit mondok, akkor neked, aki az vagy, aki vagy, azonnal engedelmeskedni fog a betegség, és elmegy belőle.
– A betegség nem egy ember – veti ellen Jézus.
– De te sem vagy egy közönséges ember, hanem Az Ember vagy! Parancsolhatsz azért az elemeknek és a láznak is, mert azok is alá vannak vetve hatalmadnak.
Kafarnaum vezetői félrevonják Jézust, és azt mondják neki:
– Ő római, de hallgasd meg, mert nagyon jó ember, aki tiszteletben tart és segít minket. Gondold csak el, ő építtette zsinagógánkat, és tiszteletben tartatja azt katonáival, hogy ne gúnyoljanak minket a szombatokon. Tedd meg azért neki ezt a kegyet városod iránti szeretetből, hogy ne ábránduljon ki, és ne haragudjon, és szeretete ne váljék gyűlöletté irántunk. Jézus meghallgatja ezt is, azt is, és mosolyogva a századoshoz fordul, és azt mondja neki:
– Menj előre, mert jövök.
De a százados azt mondja:
– Nem, Uram, mondtam, nagy megtiszteltetés lenne, ha belépnél hajlékomba, de nem érdemlek ennyit. Csak egy szót szólj, és szolgám meggyógyul.
– Ám legyen. Menj bizalommal! Ebben a pillanatban a láz elhagyja őt, és az élet visszatér tagjaiba. Tedd, hogy a te lelked is eljöjjön az Élethez. Menj!
A százados katonásan tiszteleg, és utána meghajol, és elmegy.
Jézus nézi, amint megy, és utána a jelenlevőkhöz fordulva azt mondja:
– Igazán mondom nektek, hogy nem találtam ekkora hitet Izraelben. Ó, mennyire igaz!
„A nép, amely a sötétben járt nagy fényt lát. Azok fölött, akik a halál országának
sötétségében laktak a Világosság felkelt”, és „A Messiás felemeli zászlaját a nemzetek fölé, és egyesíti őket”. Ó, Országom! Valóban hozzád áramlanak megszámlálhatatlan számban! Számosabbak lesznek, mint Mádian és Efa összes tevéi, és Sába arany és tömjén hordozói, többen, mint Cedar nyájai és Nabaiot kecskéi azok, akik hozzád jönnek. Szívem kitágul az örömtől, hogy látom hozzám jönni a tenger népeit és a nemzetek hatalmasait. Rám várnak a
szigetek, hogy imádjanak engem, és az idegenek fiai építik Egyházam falait, amelyen mindig nyitva lesznek az ajtók, hogy befogadják a királyokat és a nemzetek erőit, és megszenteljék azokat bennem. Ezt látta, Izajás, s íme, megvalósul! Mondom nektek, hogy sokan jönnek keletről és nyugatról, és leülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az ég Országában, míg az
Ország fiait kivetik a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.
– Te tehát azt jövendölöd, hogy a pogányok egyenlők lesznek Ábrahám fiaival?
– Nem egyenlők: felülmúlják őket! Ne fájlaljátok, mert ez a ti hibátok. Nem én, hanem a próféták mondják, és a jelek már megerősítik. Most közületek valaki menjen a százados házához, hogy megállapítsa, hogy szolgája meggyógyult, amint a római hite azt megérdemelte. Jöjjetek! Talán a háznál vannak betegek, akik megérkezésemre várnak. És Jézus az apostolokkal és néhány mással, mert a legtöbben kíváncsian a százados házához sietnek, az egyedülálló ház felé veszi útját, ahol kafarnaumi tartózkodása alatt lakik.

Forrás: Valtorta Mária- Evangéliumok