János első beszéde

Amint lejönnek a hegyről, Jézus buzdítja apostolait, hogy beszéljenek a néphez. Péter teljesen képtelennek érzi magát erre. Miközben Jézus a csodás gyógyításokkal van elfoglalva, Hermász, és István, Gamáliel szeretett tanítványa érdeklődnek tökéletességre vezető út felől.

Először a Zelóta válaszol nekik, de ez nem elégíti ki őket. János, aki mosolyogva hallgatta a magyarázatot, feláll, ragyogó arccal, és beszélni kezd:

-- Testvérek! Igaz, hogy szédülést okoz annak gondolata is, hogy a magasba kell szállni. De ki mondja nektek, hogy egyenes úton kell a magasba törni? Ezt nemcsak a gyermekek, hanem még a felnőttek sem képesek megtenni. Csak az angyalok tudnak felszállni a kék égbe, mert szabadok az anyag minden súlyától. És az emberek között csak az életszentség hősei képesek erre. Van valaki, aki ebben a hitvány világban él, és tud hősiesen szent lenni, mint a régiek, akik Izrael díszei voltak, amikor a pátriárkák Isten barátai voltak, és minden igaz ember engedelmeskedett az örök Törvénynek. János, az előfutár megtanít minket arra, hogy menjünk egyenesen a magasba. János egy ember. De a kegyelem, amelyet Isten Tüze közölt vele, megtisztította őt anyja méhében, amint a szeráf megtisztította a Próféta ajkát, hogy a Messiás előtt mehessen anélkül, hogy az eredeti bűn bűzét árasztaná Krisztus királyi útjára, A kegyelem angyalszárnyakat adott Jánosnak, és a bűnbánat megnövelte azokat, eltörölve ugyanakkor az emberi mivolt súlyát, amit az asszonytól született természete örökölt. Azért János, barlangjából, ahol a vezeklést gyakorolta, a kegyelem által eljegyzett lángoló testével fel tudott szállni a tökéletesség csúcspontjára, Istenhez, a mi Magasságbeli Urunkhoz. Az elmúlt századokat, a jelent és a jövőt tekintve prófétai szóval tudta hirdetni, és az örök napra szegezett sasszemekkel fel tudta ismerni az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. 

Magasztos himnusza után, amelyet nemcsak korlátolt ideg, hanem végtelen időkig énekelnek majd a mindig örök és boldog Jeruzsálemben, hogy ünnepeljék a Második Személyt, segítségül híva Őt az emberi nyomorúságban, hogy az örök világosságban magasztalják Őt, János meg tud halni. De Isten Báránya tudja, hogy minket nem tisztított meg a kegyelem. Még nem vagyunk megtisztulva, és nem tudunk a magasba szárnyalni, mint János, a csúcsra, ahol az Egy és Hármas Isten van. A kedves Bárány elhagyta égi lakóhelyét. Az égben Isten Tüze átölelte a tüzet. Az Atyától örökké születve végtelen és szent gondolatával megfoganta Igéjét. Szeretetének kitörésével egybeolvasztotta magával. Ebből származik a Szeretet Lelke, a Hatalom és Bölcsesség középpontja, Isten Báránya elhagyta legtisztább, anyagtalan alakját, hogy végtelen tisztaságát, szentségét, isteni természetét halandó testbe zárja. Ez az Isten Báránya tudja, hogy mi a háztetőn ülő kis verebek vagyunk, fecskék, amelyek érintik a kék eget, de rovarokkal táplálkoznak, pacsirták, akik szeretnénk az angyalok énekét utánozni, de akiknek éneke csak a nyári énekes kabóca hangzavarához hasonlít. Istennek ez a kedves Báránya eljött, hogy elvegye a világ bűneit. Ő ismer minket. Az Ő végtelensége nem csökkent azáltal, hogy ember) testet vett el. Ő mindent ismer, mert az Ő bölcsessége mindig végtelen. Íme, Ő megtanít minket saját útjára. A szeretet útjára. Ő a Szeretet,aki testté lett, irántunk érzett irgalmában. Ez az Irgalmas Szeretet létrehozza az utat, amelyen a kicsinyek is fel tudnak menni a magasba. És Ő jár azon elsősorban, nem mintha rászorulna, hanem azért, hogy minket megtanítson rá. Neki még szárnyakra se lenne szüksége ahhoz, hogy visszatérjen az Atyához. Esküszöm rá, hogy lelke be van zárva itt, ezen a nyomorúságos földön, de mindig az Atyánál van, mert Isten mindent meg tud tenni, és Ő Isten. De előttünk megy, maga után hagyva szentségének illatát, szeretetének aranyát és tüzét. Figyeljétek meg útját! Az eléri a csúcspontot. De milyen békés és biztonságos! Nem közvetlen út, hanem szerpentinút. Hosszabb, és irgalmas szeretetének áldozata megnyilvánul ebben, mert a mi gyengeségünk miatt visszatartja magát. Hosszabb, de jobban alkalmazkodik nyomorúságunkhoz.

A szeretet Istenhez szárnyalása egyszerű, amint a Szeretet is egyszerű. De mélységes, mert Istent elérhetetlen mélységnek mondhatnánk, ha Ő nem ereszkedne le, hogy elérhessük, és hogy a szerető lelkek megcsókolhassák Őt. (János sír és mosolyog elragadtatásában, amikor Istenről beszél.) A szeretet egyszerű útja hosszú, mert Isten feneketlen mélység, és mindenki. akkora utat tehet meg, amekkorát akar. De a Csodálatos Mélységgel szemben ott van a mi nyomorúságos mélységünk. Isten hív minket fényével: ,,Jöjj hozzám!'' Ó, Isten hívása! Az Atya hívása! Hallgassátok! Hallgassátok! Az ég kapui nyitva állnak, mert Krisztus kinyitotta azokat, és az Irgalmasság és Bocsánat angyalai által nyitva tartja azokat, hogy míg a Kegyelemre várakoznak, kiáradjon belőle az emberekre a fény, az illat, az ének és a béke, és szentül csábítsa az emberek szívét kedves szavával. Isten Szava beszél. És a Szó azt mondja: ,,A ti gyermekded lelkületetek? Az a ti legértékesebb pénzetek! Szeretném, ha mindnyájan gyermekdedekké válnátok, s meglenne bennetek a kisgyermekek alázatossága, őszintesége és szeretete, a kisgyermekek bizalmas szeretete apjuk iránt. A ti képtelenségetek? Ez dicsőít meg engem! Ó, jöjjetek! Még azt sem kérem tőletek, hogy magatok vizsgáljátok meg a jó és rossz köveket. Adjátok azokat nekem! Én kiválogatom azokat, és ti fogtok építeni velük. A tökéletességre vezető lépcső? Ne féljetek tőle, kisgyermekeim! Adjátok oda kezeteket Fiam kezébe, aki Testvéretek, és vele, az Ő oldalán fogtok felmenni rajta.'' Felmenni! Hozzád, Örök Szeretet! Hasonlóvá válni hozzád, azaz a Szeretethez!

Szeretni. Ez a titok!... Szeretni! Átadni magunkat... Szeretni! Megsemmisülni... Szeretni! Elolvadni... A test? Semmi. A szenvedés? Semmi. Az idő? Semmi. Maga a bűn is semmivé válik, ha én feloldom azt a te tüzedben, Isten! Egyedül csak a Szeretet létezik. A Szeretet! A Szeretet, aki nekünk adta a Megtestesült Istent, mindent megbocsát nekünk. És a szeretet az a cselekedet, amelyet senki sem tud jobban gyakorolni, mint a kisgyermekek. És senkit sem szeretnek jobban, mint egy kisgyermeket. Te, akit nem ismerek, de aki meg akarod ismerni a Jót, hogy megkülönböztesd a Rossztól, hogy a tiéd legyen a kék ég, a mennyei Nap, minden természetfeletti öröm, szeress, és a tiéd lesz. Szeresd Krisztust! Meghalsz ebben az életben, de lélekben feltámadsz. Új lélekkel, többé nem lesz szükség arra, hogy köveket használj, az örökkévalóságon keresztül halhatatlan tűz leszel. A láng felfelé száll.

Nincs szüksége ehhez sem lépcsőkre, sem szárnyakra. Szabadítsd meg énedet minden akadálytól, helyezd el magadban a Szeretetet! Lángolni fogsz. Engedd, hogy ez megtörténjék minden korlátozás nélkül! Sőt, szítsd fel a lángokat, beléjük vetve táplálékul múltad szenvedélyeid,ismeretét. A kevésbé jót a lángok megsemmisítik, a nemes fémet pedig megtisztítják. Testvérem, vesd be magadat a Háromság tevékeny és örvendező szeretetébe! Meg fogod érteni azt, ami jelenleg érthetetlennek tűnik számodra, mert megérted majd Istent, akit csak azok tudnak meg érteni, aki méricskélés nélkül átadják magukat áldozatként tüzébe. Végül megerősödsz Istenben, átkarolva a tűztől. Imádkozz értem, Krisztus kisdedéért, aki beszélni mert neked a Szeretetről !

Mindnyájan elképednek: az apostolok, tanítványok, hívek... A kérdező sápadt, míg János kipirult, nemcsak a fáradtságtól, hanem még inkább a szeretettől.

Végül István felkiált:

-- Áldott vagy! De mondd meg nekem, ki vagy te?

János halkan, meghajolva, mintha az Urat imádná, azt mondja:

-- János vagyok, Lásd bennem az Úr szolgáinak legkisebbikét.

-- De ki volt előzőleg a mestered?

-- Nem más, mint Isten, mert János lelki tejét ittam, akit. Isten előre megszentelt, és Krisztusnak, az Isten Igéjének kenyerét eszem, és Isten tüzét iszom, amely az égből jön, Dicsőség legyen az Úrnak! (3-132)

Jézus egy ideig magukra hagyta az apostolokat, hogy gyakorolják magukat a beszédben, Mikor visszatérnek, beszámolnak tapasztalatukról.

Péter tiltakozik:

-- Uram, ugyancsak magunkra hagytál minket! Sose féltem még úgy, mint akkor. Ne tréfálj meg többé engem így!

Jézus mosolyogva megkérdezi:

-- Valami baj történt veled?

-- Ó, nem! Sőt... Ó, Mester! De nem tudod, hogy János beszélt... Úgy tűnt, mintha te beszéltél volna benne. Én... mi elképedtünk... Ez a gyerek egy éve tanulta meg, hogy kivesse a hálót ...! -- Péter, még

mindig csodálkozva, megrázza Jánost, aki mosolyogva hallgat.

-- Nézd, lehetségesnek látszik számodra, hogy ez a gyermek ezzel a mosolygó szájjal azokat a szavakat mondja?! Salamonnak tűnt.

-- Simon is jól beszélt, Uram. Valóban ő volt a vezér -- mondja János.

-- Hogy is ne! Megfogott engem, és odatett! ... Azt mondják, jól beszéltem. Legyen. Én nem tudom... mert csodálkoztam János szavain, és féltem attól, hogy lejáratom magamat oly sok ember között, s zavarban voltam...

Forrás: Valtorta Mária-A Keresztelő és a tíz apostol