A fátyolos nő

Csak az utolsó ítéleten fogjuk megtudni, mekkora szerepe volt András apostolnak ,,a fátyolos nő'' végső megtérésében. Amikor Jézus, János, a kerióti Júdás és a zelóta Simon társaságában felkeresi Keresztelő János szüleinek házát, azt bordélyháznak átalakítva találja. Röviden beszél a kertben a ház jelenlegi tulajdonosának, a heródiánus Sammainak ,,szeretőjével'', és ezzel elindítja megtérését. Aglae a nő neve, s később megszökik urától és elküldi ékszereinek nagy részét Jézusnak, aki Júdással eladatja azt, s árával hozzájárul a Keresztelő kiszabadulásához első fogságából.

Erősen lefátyolozva, titokban hallgatja Jézust Betániában és Júdeában. Lásd Péter 1,41-42. Amikor Jézus hosszabb ideig Lázár tanyáján időzik, és ott beszél az oda sereglő népnek, a fátyolos nő ismét megjelenik. Úgy látszik, ekkor kezdődik el András apostolkodása őt illetőleg.

Egy nap halat ad a fátyolos nőnek (Péter 2-50), és amikor kiderül, hogy az erdőben lakik egy rozoga ólban, András ajánlja, hogy egy esős napon, amikor egy zarándok sem érkezik, adjanak szállást neki a nagy szobában. (Péter 2-61) Ugyanezen a tanyán András két másik nő érdekében is közbenjár

Jézusnál. (Péter 2-54. 64,)

Mielőtt Jézus elhagyja ezt a tanyát, hosszasan beszél Andrással. Jézus, egy rét közepén morzsákat szór a madaraknak, András éppen jön valahonnan, s Jézus felé megy:

-- Béke veled, Mester!

-- És veled, András! Jöjj ide egy kissé, hozzám! Te közel tudsz állni a madarakhoz. Olyan vagy, mint ők. Látod? Amikor tudják, hogy aki közeledik hozzájuk, szereti őket, többé nem félnek. Nézd, milyen

bizalmasak, biztosak, vidámak. Előzőleg szinte lábamig merészkedtek. Most, hogy te itt vagy, éberek... De nézd, nézd... Íme, ez a veréb merészebb, és előbbre jön. Megértette, hogy nincs veszélyben. És mögötte a többiek. Látod, mennyire lakmároznak? Nemde ugyanígy vagyunk mi is, az Atya gyermekei? Ő táplál minket szeretetével. És amikor biztosak vagyunk abban, hogy szeret minket, és meghív, hogy barátai legyünk, miért kellene félnünk tőle és magunktól? Az Ő barátságának bátrakká kell tennie minket az emberek iránt is. Hidd el: csak a bűnözőknek kell félniük az emberektől. Nem az igazaknak, mint amilyen te vagy.

András elpirul, és nem beszél. Jézus magához vonja, és mosolyogva mondja:

-- Egyesíteni kellene téged Simonnal egy olvasztókemencében, megolvasztani titeket, és újjáalakítani. Akkor tökéletesek lennétek. Mégis... mondom neked, hogy noha annyira különbözők vagytok a kezdetben, küldetésed végén teljesen hasonló leszel Péterhez. Elhiszed?

-- Te mondod, és biztosan így van. Még azt sem kérdem, hogy miként lehetséges ez. Mert minden, amit te mondasz, igaz. És megelégedett leszek, ha olyan leszek, mint Simon, testvérem, mert ő egy igaz ember, és boldoggá tesz téged. Simon derék ember! És én nagyon megelégedett vagyok, hogy ő derék. bátor, erős. De a többiek is!...

-- És te nem?

-- Ó, én!... Csak te lehetsz megelégedve velem...

-- És én tudom, hogy te csendesen dolgozol, és mélyebben, mint a többiek. Mert a tizenkettő közül vannak, akik nagy zajjal dolgoznak, és vannak, akik zajtalanul dolgoznak. Alázatosan, tevékenyen,

ismeretlenül... A többiek azt gondolhatják, hogy semmit sem csinálnak. De az, aki látja, tudja. Azért vannak ilyen különbségek köztetek, mert nem vagytok tökéletesek. És mindig lesz ilyen különbség a jövendő tanítványok között, azok között, akik utánatok jönnek, egészen addig;

míg az angyal azt nem mennydörgi: ,,Nincs több idő!'' Mindig lesznek Krisztusnak olyan szolgái, akik egyformán képesek dolgozni és magukra vonják a világ figyelmét. Ezek a mesterek. És, sajnos, mindig lesznek olyanok is, akik csak zajt csapnak és hadonásznak. Ezek hamis pásztorok, színészekként viselkednek... Papok? Nem, csak színészek. Nem többek. Nem a taglejtések teszik a papot, s még a papi ruha sem. Sem a világias tudásuk, sem a hatalmas világiakkal való viszonyuk nem teszik őket papokká. A lelkük a fontos. A nagy lélek, amely meg tudja semmisíteni a testet. Az én papom teljesen lelkies... Ilyennek képzelem. Ilyenek lesznek az én szent papjaim. A lélek nem színészként beszél és viselkedik. Nem anyagias, mert lélek. Azért nem vesz fel palástokat és álarcokat. Az, ami: lélek, láng, fény, szeretet. Beszélget a lelkekkel. Beszél a tiszta tekintettel, cselekedettel, szavakkal, művekkel.

Az emberek nézik. És magukhoz hasonlót látnak benne. De a testen kívül és túl mit látnak? Valamit, ami megállítja őket sietésükben, gondolkodóba ejti őket, és arra a következtetésre jutnak, hogy: ,,Ez az ember, hasonló hozzám, de csak külsőleg. A lelke egy angyali lélek.''

És ha hitetlen az illető, ezzel fejezi be következtetését: ,,Miatta elhiszem, hogy van Isten és van ég.'' Ha érzékies, azt mondja: ,,Ez az én embertársam látja az eget. Megfékezem azért érzékeimet, hogy ne

tegyem azokat közönségesekké.'' A fösvény azt mondja: ,,Ennek a példájára, aki nem tapad a vagyonhoz, én is felhagyok a fösvénységgel.'' A. haragos, vad, a szelíd előtt nyugodtabbá válik. Ezt

tudja elérni a szent pap. És hidd el nekem, mindig lesznek a papok között szentek, akik Isten és a felebarát szeretetéből készek meghalni is, és ezt olyan csendesen teszik, hogy a világ észre sem veszi. 

Azért képesek erre, mert egész életükben a tökéletességre törekedtek. Ezeknek, a csend hőseinek és a hűséges munkásoknak köszönheti a világ, hogy nem válik teljesen bordélyházzá és bálványimádóvá. És az ő mosolyuk hasonló lesz a tiédhez: tiszta és félénk lesz. Mert mindig lesznek Andrások. Isten kegyelméből mindig lesznek, ez a világ szerencséje!

-- Én nem érdemeltem meg ezeket a szavakat... Nem tettem semmit, amivel megérdemeltem volna...

-- Segítettél engem abban, hogy egy szívet Istenhez vonzzak. És ez a második, akit te a Világosság felé vezetsz.

-- Ó, miért beszélt! Megígérte nekem...

-- Senki sem beszélt. De én tudom. Amikor a társak fáradtan pihennek, hárman nem alusznak ezen a tanyán. A csendes apostol, aki szeretettel tevékenykedik bűnös testvérei érdekében. A teremtmény, akit az üdvösség felé ösztökél a lelke. És az Üdvözítő, aki imádkozik és virraszt, aki vár és remél... Az én reményem: hogy egy lélek megtalálja üdvösségét... Köszönöm, András! Folytasd, és légy áldott!

-- Ó, Mester!... De ne mondj semmit a többieknek... Amikor egyedül vagyok, egy elhagyott parton beszélve egy leprás nőhöz, vagy beszélek itt egy asszonyhoz, akinek arcát nem látom, valami keveset tudok tenni. De ha a többiek megtudják ezt, főleg Simon, és oda akarnak jönni... akkor többé semmit sem tudok tenni... Még te se jöjj oda... Mert előtted szégyellek beszélni.

-- Nem jövök. Jézus nem jön. De Isten Lelke mindig veled megy. Menjünk be a házba! Étkezni hívnak minket.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol