János (apostol) felismeri Jézust

János első találkozását és mások megnyerésére irányuló buzgólkodását már leírtuk. (E 4:128-38) Ott csak említettük, hogy Jézus bőven kifejtette a látnoknak, Jánossal kapcsolatban, a szüzesség mibenlétét. Itt teljes egészében ismertetjük ezt a részt.

Sokféleképpen lehet valaki szűz. Kényszerűségből, s ez főleg a nőkre vonatkozik, akiket senki sem kért meg házasságra. Így kellene ennek lennie a férfiak esetében is. De nem így van. És ez rossz, mert azok a fiatalok, akik a házasság előtt már beszennyeződtek érzékiségük által, lélekben és gyakran testben is betegekké válnak, mire családot alapítanak.
Van szándékos szüzesség is. Ezek lelkük fellángolásában az Úrnak szentelik magukat. Szép szüzesség! Istennek kedves áldozat! De nem mindnyájan képesek megőrizni liliomos tisztaságukat, s liliomokként egyenesen állni, az égre tekintve, tudomást sem véve a föld szennyéről, csak Isten napjának csókjára és az ő harmatjára vágyakozva. Sokan csak testileg maradnak szüzek. De gondolataikban hűtlenekké válnak, mert sajnálják áldozatukat és vágyakoznak arra, amit feláldoztak. Ezek csak félig-meddig szüzek. Testük érintetlen, de lelkük nem. Szívük erjed, forr, érzékiséget áraszt, értelmük és képzeletük állandó kielégülést talál olyan gondolatokban, amelyek még
azok számára is tilosak, akik nem tettek szüzességi fogadalmat, és még inkább tilosak azok számára, akik Istennek szentelték magukat.
Kétszínűek fogadalmukat illetőleg. Látszólag szerinte élnek, de lényegében véve nem. Igazán mondom nektek, hogy ha valakit arra kényszerítettek, hogy elveszítse testi szüzességét, szűznek számít előttem. Míg az, aki testileg ugyan szűz, de az egyedüllét óráiban átadja magát az érzéki gondolatoknak, nem szűz az én szememben. És az elsőnek kettős koronát adok, a szüzességét és a vértanúságét, mert testük és szívük, akaratuk ellenére sebesült meg. A tisztaság értéke oly nagy, hogy a Sátán még engem is a tisztátalanságra kísértett. (Lásd: E 23) Ő jól tudja, hogy az érzéki bűn védtelenné teszi a lelket a többi kísértések ellen. Azért ilyen módon igyekezett a Sátán legyőzni engem.

A kenyér és az éhség csak jelképei azoknak a vágyaknak, amelyeket a Sátán fel akar használni saját céljai érdekében. A táplálék, amelyet felajánlott nekem, hogy részegen lábai elé essek, egészen más dolog! Utána következett volna a falánkság, a pénz és a hatalom vágya, a bálványimádás, a káromkodás, az isteni Törvény elvetése. De ez volt az első lépés, hogy magáénak tudjon engem. Ugyanaz, amivel sebet ejtett Ádámon. A világ megveti a tisztákat. A tisztátalanok ütlegelik őket.
Keresztelő János két érzékies egyén áldozatává vált. De ha van még némi világosság a földön, azt a tisztáknak köszönheti. Ők Isten szolgái és meg tudják érteni Istent, képesek megismételni az Ő szavát. Azt mondtam: ,,Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.'' Már itt a földön. Ők, akiknek gondolatait nem zavarja meg az érzékiség kigőzölgése, ,,látják'' Istent, hallják, követik Őt és megmutatják másoknak.

János, Zebedeus fia tiszta volt. Ő a Tiszta tanítványaim között. Mily virágzó lélek, angyali testben! Első mesterének szavával hívott engem, is kérte, adjam neki békémet. De tiszta élete által már birtokolta békémet, és én szerettem őt ezért a tisztaságáért. Rá bíztam tanításomat, titkaimat, a számomra legkedvesebb Teremtményt (Máriát), akivel csak rendelkeztem. Ő volt első tanítványom, aki szeretett engem az első pillanattól kezdve, amikor meglátott. Lelke egyé forrt az enyémmel attól a naptól kezdve, amikor meglátott engem a Jordán mellett a Keresztelő által megjelölve. Ha nem találkozott volna velem akkor, amikor visszatértem a pusztából, addig keresett volna, míg meg nem talált volna, mert aki tiszta, alázatos és vágyakozik arra, hogy megismerje Istent, az jön, mint a víz a tenger felé, afelé, akit az égi tudomány mesterének ismer fel.

(2-37)

Jézus magával viszi Jánost a kánai menyegzőre. (M 186-95) Jelen van, amikor Júdás és Tamás jelentkeznek Jézusnál, és kérik, fogadja el őket tanítványainak. (Lásd Júdás 1:4) János ott van még öt tanítvánnyal Názáretben, amikor Jézus meglátogatja Anyját. (M 198-199)
A halakról szóló példabeszéd után (P 6-7) Jézus biztosítja Pétert, hogy az Atya szeretni fogja Őt.
-- És engem? -- kérdezi András.
-- Téged is, András, és veled Jánost és Jakabot, Fülöpöt és Natánaelt. Ti vagytok az én első választottaim.
-- Mások is jönnek? Ott van unokatestvéred, és Júdeában...
-- Ó, sokan! Az én Országom nyitva áll az egész emberi nem számára, és igazán mondom neked, hogy az én halászatom sokkal bőségesebb lesz, mint a te legbőségesebb halfogásod, a századok éjszakájában... Mert minden század egy éjjel, amelyben nem az Orion tiszta világossága, vagy
a holdé, hanem Krisztus szava lesz az irányító és a fény, és a kegyelem, amely tőle ered. Ennek az éjszakának egy nap olyan hajnala lesz, amelyet többé nem követ napnyugta. Fényében élnek majd mindenütt a hívek. Napja beragyogja a választottakat, és széppé teszi őket, örökké, boldogokká, mint az istenek. Kisebb istenek, az Atya gyermekei, hozzám hasonlók... Most ezt nem vagytok képesek megérteni. De igazán mondom nektek, hogy keresztény életetek hasonlókká tesz majd titeket
Mesteretekhez, és az Ő jelei által ragyogtok majd az égben. A Sátán dühöngése és az emberi akarat gyengesége ellenére több halat fogok majd, mint te,
-- De csak mi leszünk a te apostolaid?
-- Féltékeny vagy, Péter? Nem, ne legyél az. Mások is jönnek majd, és az én szívemben mindig lesz szeretet mindenki számára. Ne légy zsugori, Péter. Te még nem tudod, ki az, aki szeret téged. Megszámláltad valaha a csillagokat? És a kavicsokat ennek a tónak a fenekén? Nem tudnád megtenni. De még kevésbé tudnád megszámlálni a szeretet szívveréseit, amelyekre az én szívem képes. Meg tudtad-e valaha is számlálni, hányszor-hányszor csókolja meg ez a tó hullámaival a partot egy év alatt? Nem. Nem tudnád megszámolni. De még kevésbé tudnád megszámolni a szeretet hullámait, amelyek ebből a szívből áradnak, hogy megcsókolják az embereket: Légy biztos, Péter, az én szeretetemben.

Péter megragadja Jézus kezét, és megcsókolja. Meg van rendülve. András nézi, de nem meri megtenni ugyanezt. De Jézus megsimogatja haját, és azt mondja:
-- Téged is nagyon szeretlek. A te hajnalodnak idején anélkül, hogy fel kellene emelned szemeidet, látni fogod arcomat visszatükröződni az égen, s rád mosolyogva mondom majd: ,,Szeretlek! Jöjj!'' És eltávozásod a hajnalban édesebb lesz számodra, mint a jegyes belépése menyegzős szobájába...
-- Simon! Simon! András! Jövök!... János lihegve fut feléjük. --
Ó, Mester! Megvárakoztattalak? -- János szeretettel néz Jézusra.
Péter válaszol neki:
-- Valóban már kezdtük azt gondolni, hogy egyáltalán nem jössz.
Készítsd el gyorsan bárkádat. És Jakab?-- Íme... egy vak miatt késlekedtünk. Azt gondolta, hogy Jézus a mi házunkban lesz, és odajött. Azt mondtuk neki: ,,Ő másutt van. Talán holnap meggyógyít téged. Várj!'' De nem akart várni. Jakab azt mondta neki: ,,Oly sokáig vártál a világosságra, mit számít neked egy további éjszaka?'' De nem hallgatott érvelésünkre... -- János, ha te vak lennél, sietnél-e viszontlátni anyádat?
-- Eh! ...Biztosan!
-- És akkor? Hol van a vak?
-- Jön Jakabbal. Belekapaszkodott köpenyébe, és nem engedi el. De lassan jön, mert a part köves, és botladozik... Mester, megbocsátod nekem, hogy kemény voltam?
-- Igen. De hogy jóvá tedd, menj, segítsd a vakot, és hozd hozzám!
János elsiet.
Péter csóválja fejét, de hallgat. Nézi az eget, amely kék, színt ölt, a tavat, és a többi csónakot, amely már elindult halászni, és felsóhajt.
-- Simon?
-- Mester?
-- Ne félj! Bőségesen fogsz halat akkor is, ha utolsónak mész ki.
-- Most is?
-- Mindig, amikor gyakorlod a szeretetet. Isten megadja neked a bőség kegyelmét.
-- Íme a vak.
A szegény Jakab és János között jön. (Gyógyulását lásd a csodás gyógyításokról szóló füzetben.)

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz aspostol