Áldd meg munkánkat!

Jézus felkeres a Meron-tó mellett, egy öreg házaspárt. (M 6,233-236)
Az ott egybegyűlt szőlőmunkásoknak mondja:
-- Azt mondták nekem: ,,Jöjj, Jézus, áldd meg az ember munkáját!'' És eljöttem. Isten nevében megáldom azt. Mert minden munka, ha becsületes, megérdemli az Örök Úr áldását. De azt mondottam: az első feltétele annak, hogy elnyerjétek Isten áldását, az, hogy minden cselekedetetekben becsületesek legyetek.
Nézzük meg most együtt, mikor és hogyan becsületesek a cselekedetek. Akkor azok, amikor az Örök Isten lelkének jelenlétét tudatosítva végzik azokat.
Vétkezhet-e az, aki azt mondja: ,,Isten néz engem. Isten szeme rajtam van, látja cselekedetemnek minden részletét.'' Nem. Nem képes vétkezni. Mert az Istenre gondolás üdvös gondolat, és jobban visszatartja az embert a bűntől, mint az emberi fenyegetés. De csak félnünk kell az Örök Istentől?
 

Nem! Idehallgassatok! Hallottátok: ,,Féld Uradat, Istenedet!'' És a pátriárkák féltek, és féltek a próféták, amikor Isten Arca, vagy az Úrnak egy angyala megjelent az igaz lelkeknek. És valóban, az isteni harag idejében a Természetfeletti megjelenésének félelmet kellett keltenie a szívekben. Ki ne félne a Hatalmastól, még akkor is, ha tiszta, mint egy, kisded. Attól, aki előtt örök ragyogásban állnak az Őt imádó angyalok, s leborulnak előtte a mennyei alleluját énekelve. Isten kegyesen eltakarja a kibírhatatlan angyali tündöklést, amely megvakítaná az emberi szemet és értelmet. Milyen lesz akkor Isten látása? De csak addig tart ez a félelem, ameddig a harag ideje van. Amikor annak helyét átveszi Izrael Istenének békéje, Ő azt mondja:
,,Megesküdtem. És megtartom szerződésemet. Íme az, akit küldök, és én vagyok, bár nem én, hanem Szavam, aki testté lesz, hogy a Megváltó legyen.'' Akkor a szeretetnek kell felváltania a félelmet. Csak az Örök Isten szeretete ad örömöt, mert eljött a béke korszaka a földre, a békéé Isten és az ember között. Amikor a tavaszi szelek szétszórják a szőlővirág porát, még félnie kell a szőlőművesnek, mert sok baj érheti a szőlőt, a viharoktól kezdve a férgekig. De amikor eljön a szüretelés vidám órája, akkor íme, megszűnik minden félelem, és örvendezik a szív a szüret biztosságában.
 

A próféták által előre megjövendölt sarja Jessze törzséből eljött. Most köztetek van. A legjobb szőlőfürt, amely elhozza nektek az Örök Bölcsesség nedűjét, és nem kér mást, csak azt, hogy szedjék le, és préseljék ki, hogy borrá legyen az emberek számára. Végtelen öröm bora azok számára, akik isznak belőle. De jaj azoknak, akik visszautasítják ezt a bort, miután felajánlották nekik, és jaj azoknak, akik, miután élvezték azt, visszautasítják, vagy a Mammon ételeivel vegyítik magukban.
Most visszatérek az első gondolathoz. Isten áldásának első feltétele, hogy mind a szellemi, mind a testi munkában becsületes legyen a szándék.
Becsületes az, aki azt mondja: ,,Én azért tartom meg a Törvényt, mert hűséges vagyok Istenhez, nem pedig azért, hogy az emberek dicsérjenek érte.'' Becsületes az, aki azt mondja: ,,Én nem a csodákért követem Krisztust, amelyeket művel, hanem tanácsai miatt, amelyek az örök életet adják nekem.'' Becsületes az, aki azt mondja: ,,Én nem nyereséget sóvárogva dolgozom, hanem azért, mert Isten a munkát is megszentelésünk eszközének szánta, annak jellemet alakító, önmegtagadást kívánó, a jóban megőrző és felemelő értéke által. Azért dolgozom, hogy segítsem felebarátomat. Azért dolgozom, hogy visszatükrözzem Isten csodáit. Istenét, aki egy búzaszemből kalászt csinál, egy szőlőmagból nagy szőlőtőt, egy kis dióból fát, és belőlem, emberből, szegény semmiből, akit az Ő akarata hozott létre a semmiből, az Ő segítőtársát alkotja meg, szüntelen munkájához, hogy állandósítsa a gabonát, a szőlőt, a gyümölcsöket és benépesítse emberekkel a földet.''
 

Vannak emberek, akik úgy dolgoznak, mint a teherhordó állatok. Nincs más vallásuk, csak az, hogy növeljék vagyonukat. Meghal mellettük egy kevésbé szerencsés társuk a nélkülözéstől vagy a fáradtságtól? Ennek a szerencsétlennek a gyermekei éhen halnak? Mit számít ez annak, aki mohón gyűjti a vagyont? Vannak mások, akik még keményebb szívűek, nem dolgoznak, de másokat dolgoztatnak, és ők felhalmozzák a mások verítékével szerzett vagyont. Mások pedig eltékozolják azt, amit fösvényen kicsikartak mások fáradságából. Ezek számára igazán nem becsületes a munka. És ne mondjátok: ,,Isten azonban megvédi őket.'' Nem. Nem védi meg őket. Ma diadalmaskodnak. De hamarosan lecsap rájuk Isten szigora, amely a földön, vagy az örökkévalóságban emlékezteti őket a parancsra: ,,Én vagyok a te Urad, Istened. Szeress engem, jobban, mint bármi mást, és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!'' Ó, akkor, amikor ezek a szavak visszhangoznak az örökkévalóságban, rettenetesebbek lesznek a Sinai villámainál!
 

Sokat, nagyon sokat mondtak nektek. Én csak ezt az egyet mondom:
,,Szeressétek Istent! Szeressétek a felebarátot!'' Ezek olyanok, mint a munka, amely termékennyé teszi a friss hajtást, megművelve a földet a szőlőtő körül, tavasszal. Isten és a felebarát szeretete olyan, mint a borona, amely megtisztítja a földet az önzés és a káros szenvedélyek gyomjától. Olyan, mint a kapa, amely a friss hajtás körül árkot ás,
hogy elszigetelje az élősdi növényektôl, és táplálja a friss vízzel. Olyan, mint a metszőolló, amely levágja a fölöslegeset, hogy összesűrítse, és oda irányítsa a nedveket, ahol gyümölcs terem. Olyan, mint a zsinór, amely összetartja, és egy erős karóhoz köti. Végül olyan, mint a napsugár, amely megérleli a jóakarat gyümölcseit, és azok gyümölcsözők lesznek az örök életre.
 
Most örvendtek, mert ez az év jó volt, bőséges az aratás és nagyon jó a szüretelés. De igazán mondom nektek, hogy ez a ti örömötök kisebb, mint a. legkisebb homokszem, összehasonlítva a végtelen örömmel, amelyben részesültök, amikor az Örök Atya azt mondja majd nektek:
,,Jöjjetek, termékeny hajtásaim, amelyeket beoltottak az igazi Szőlőtőbe! Ti áldozatosan végeztetek minden munkát, akkor is, ha fáradalmas volt, hogy nagy termést kapjatok, és most hozzám jöttök, telve az irántam és a felebarát iránt való szeretet édes nedvével.
Virágozzatok kertemben az örökkévalóságon keresztül! Törekedjetek erre az örök örömre! Hűségesen igyekezzetek elérni ezt a jót! Hálásan áldjátok az Örökkévalót, aki segít titeket abban, hogy elérjétek! Áldjátok Őt a kegyelemért, hogy Szavában részesülhettetek! Áldjátok Őt a jó termésért! Hálásan szeressétek az Urat, és ne féljétek! Isten százat ad egyért annak, aki szereti Őt.
Jézus befejezné beszédét, de mindnyájan kiáltják:
-- Áldj meg minket! Áldj meg minket! Áldásod legyen rajtunk!
És Jézus feláll -- mert eddig ülve beszélt hozzájuk -- kitárja karját, és erős hangon mondja:
-- Áldjon meg titeket az Úr, őrizzen titeket, mutassa meg nektek arcát, és legyen irgalmas hozzátok! Fordítsa felétek az Úr az arcát, és adja nektek békéjét! Az Úr neve legyen a szívetekben, házatokban, földeteken!
A kis sereg örömmel kiált fel, és éljenzi a Messiást.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus, a szegények barátja

Enni adni az éhezőknek (Az irgalmasság testi cselekedetei)

Jézus oktatja apostolait, tanítványait és az összesereglett népet, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről. (A teljes szöveget megtaláljuk Pt 3,119-133. oldalán. Itt csak a szegényekre vonatkozó szavait ismételjük meg.)

Enni adni az éhezőknek!

Ez a hála és a szeretet kötelessége. ... Szereti Istent, aki kenyeret ad az éhezőnek, visszaemlékezve arra, hogy hányszor csillapította Ő az emberek éhségét csodás tetteivel... Az éhezők táplálása tehát hálaadó ima az Úrhoz és Atyához, aki minket táplál, és az Atya követése. Az Atyához hasonlítunk az Ő ingyenes kegyelme révén, és ezt a hasonlóságot mindinkább növelni kell, utánozva az Ő cselekedeteit.
 

Inni adnia szomjazóknak!

Gondoltatok-e már arra, mi történne, ha az Atya többé nem adna esőt?... Adjatok azért jó, friss vizet annak, aki szomjazik. ... Égi jutalmat kaptok majd ezért a kis cselekedetért, ami nem kerül nektek pénzbe, ami nem követel meg több fáradságot, mint azt, hogy odanyújtsatok neki egy poharat vagy egy korsót. Mert nem a víz, hanem a szeretet cselekedete nagy Isten szemében és ítéletében.
 

 A ruhátlanokat felruházni!

Azok között, akik engem hallgatnak, többen is vannak, akik értettek ahhoz, hogy használt ruhából kis ruhát készítsenek egy árvának vagy szegény gyermeknek, és egy öreg kendőből pólyát csináljanak egy ártatlannak... És, igazán mondom nektek, hogy ezeket az irgalmasokat nem a gazdagok között lehet megtalálni, hanem a szegények alázatos seregében, akik szegénységük miatt tudják, mily fájdalmas a szegénység. A jócselekedet langymelege sokkal kellemesebb, mint az a meleg, amit a legtisztább gyapjúköpeny ad. A szegények befedett teste beszél Istenhez, és azt mondja: ,,Áldd meg azokat, akik felruháztak minket!''
 

A vándoroknak szállást adni!

Lássatok egy testvért a vándorban! Mindnyájan vándorok vagyunk az égbe vezető úton, és mindnyájan kopogtatunk az ajtókon, amelyek az égbe vezető út mentén vannak... Minden alkalommal, amikor kitárjuk a vándorok előtt házunkat és karunkat, a testvér kedves nevével üdvözölve az ismeretlent, Istenre gondolva, aki ismeri őt, sok mérföldet teszünk meg az égbe vezető úton!
 

Meglátogatni a betegeket!

Induljatok ki mindig ebbôl a gondolatból: ,,Mit szeretnék, hogy nekem tegyenek, ha olyan volnék, mint ez?'' És amint szeretnétek, hogy veletek tegyék, úgy tegyetek ti is... Áldjátok Istent, aki titeket megtartott egészségeseknek, és hajoljatok a szenvedők és haldoklók fölé.
 

Látogatni a rabokat!

A szerető felebarát elmegy a halálra ítélthez vagy a fogolyhoz. Világosságot visz a sötétségbe. Egy hang lesz. Egy kéz lesz, amely megmutatja a másiknak, miközben azt mondja: ,,Szeretetem tanúskodik róla, hogy Isten téged is szeret. Ő öntötte szívembe a szeretetet irántad, szerencsétlen testvérem.''

Forrás: Valtorta Mária-Jézus, a szegények barátja

Tudjatok szegények lenni!

Jézus a Genezáreti-tó nyugati partján, a Magdala és Tibériás mellett emelkedő dombok egyikén beszél, az ott egybegyűlt sokasághoz. Miután befejezte beszédét, ami biztosan a helytelen gazdagságról és az attól való elszakadás szükségességéről szólt, válaszol egy gazdag tanítványnak, az írástudó Jánosnak, aki ezt kérdezte:
-- Akkor pusztítsam el, amim van, és fosszam meg enyéimet attól, ami az övék?
-- Nem. Isten javakat adott neked. Tedd, hogy azok az Igazságot szolgálják, és te is igazságosan használd! Vagyis javaiddal támogasd családodat, ez kötelességed; bánj emberségesen a szolgákkal, ez emberszeretet; tégy jót a szegényekkel, segítsd a rászoruló, szegény tanítványokat. Íme, így vagyonod nem akadályozni, hanem segíteni fog téged.
 

Majd, mindenkihez szólva, így beszél:
-- Bizony, mondom nektek, hogy ugyanaz a veszély -- vagyis, hogy elveszíti a mennyországot a vagyon iránti szeretet miatt -- fenyegetheti a legszegényebb tanítványt is, ha -- miután papom lett, vét az igazságosság ellen úgy, hogy a gazdagok kegyeit keresi. Az, aki gazdag vagy gonoszlelkű, sokszor megkísérli majd, hogy elcsábítson
titeket ajándékokkal, hogy elnyerje beleegyezésteket életmódjához és bűnéhez. És lesznek szolgáim között olyanok, akik engednek majd az ajándékok kísértésének. Ennek nem szabad megtörténnie. A Keresztelő tanítson meg erre titeket! Őbenne -- noha nem volt sem bíró, sem közhivatalnok -- valójában megvolt a bírók és közhivatalnokok számára
szükséges tökéletesség, ahogyan a Másodtörvény mondja: ,,Nem szabad személyválogatónak lenned, sem ajándékokat elfogadnod, mert ezek megfosztják a látástól a bölcsek szemét, és kiforgatják értelmükből az igazak szavait.'' (16,18-20) Az ember igen gyakran megengedi, hogy az arany, amelyet egy bűnös ember húz végig rajta, elvegye az igazság kardjának az élét. Nem, ennek nem szabad megtörténnie! Tudjatok
szegények lenni, inkább a halált válasszátok, mint a bűnbe való beleegyezést! Még azzal az ürüggyel se fogadjátok el az aranyat, hogy azt a szegények javára fordítjátok. Átkozott arany az, és nem szolgálná javukat. Gyalázatos megalkuvás aranya ez. Ti azért vagytok tanítványul kiválasztva, hogy tanítók, orvosok és megmentők legyetek. Mik lennétek,
ha érdekből hajlanátok a rosszra? Gonosz tudás tanítói, orvosok, akik megölik a beteget, nem megmentők, hanem közreműködők a szívek megrontásában.
 

Beszédjének folytatásaként Jézus elmondja az esztelen gazdagról és a hollókról, gyöngyvirágokról, valamint az éber szolgákról szóló példabeszédeit. Lásd: P 4,137-147. Ezeknek a szegényekre vonatkozó részleteit ismételjük csak meg itt.
-- Törekedjetek arra, hogy megmaradjon bennetek a lélek tiszta ifjúsága, vagy feltámadjon, ha már elveszett. Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden helytelen vágytól, legyen az érzéki vagy hatalomvágy. Az ember élete nem függ a birtokolt javak bőségétől. Sem a földi, s még kevésbé a másik: az örök élet. Függ azonban életmódjától. És életével kapcsolatban áll boldogsága, mind ezen a földön, mind az égben. Mert a bűnös sose boldog, nem igazán boldog. Az erényes viszont mindig boldog, égi boldogsággal, még akkor is, ha szegény és egyedül él. Még a halál se sújtja le őt. Mivel nincsenek bűnei, nem érez lelkiismeret-furdalást, nem fél az Istennel való találkozástól. Nem siratja azt, amit itt hagy a földön. Tudja, hogy az égben van a kincse. Boldogan megy a halál felé, amely megnyitja neki az Országot, ahol kincse van. Akárcsak az, aki megy, hogy birtokba vegye örökségét, ami rá vár. Szent örökségét! Tegyétek azonnal kincsetekké! Kezdjétek el már ifjúkorotokban, ti, kik fiatalok vagytok. Dolgozzatok fáradhatatlanul, ti öregek, akik
korotoknál fogva már közel álltok a halálhoz. De mivel a halál napja ismeretlen, és gyakran meghal a gyermek, mielőtt megöregedne, ne halogassátok a munkát, hogy kincseket gyűjtsetek a másik élet számára az erényekkel, a jócselekedetekkel. Így nem ér titeket a halál, mielőtt elküldtétek érdemeitek kincsét az égbe. Sokan azt mondják: ,,Ó, fiatal és erős vagyok: Most élvezem a földet, s majd utána megtérek!'' Nagy tévedés!
Az esztelen gazdagról szóló példabeszédet ezekkel a szavakkal zárja le:
-- Bizony, mondom nektek, így jár az, aki magának gyűjt kincseket ahelyett, hogy Isten szemében gazdagodnék meg. Utána Jézus visszavonul tanítványaival egy kis erdőbe, és étkezés közben folytatja előző beszédét:
... Isten tudja, mire van szükségetek. Ne féljetek azért jövőtök miatt! Legyetek szabadok a félelemtől, amely súlyosabb, mint a gályarabok láncai. Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, mit isztok, mibe öltözködtök. A lélek élete több a testénél, és a test több a ruhánál, mert testetekkel és nem ruhátokkal éltek. A test megtagadásával segítitek a lelket az örök élet elérésében. Isten tudja; meddig hagyja a lelket a testben. Addig az óráig megadja nektek, amire szükségetek van. Megadja azt a hollóknak... és nektek nem adná meg?... Isten gondját viseli a gyöngyvirágnak... ne gondoskodnék a ti ruhátokról?... A ti első gondotokként csak Isten Országát kell keresnetek, és annak igazságát, és a többit mind megkapjátok... adjátok el, amitek van, osszátok szét alamizsnaként, ha egyedül vagytok. Adjátok a tieiteknek, amiről lemondotok, hogy kövessetek engem, mert igazságos, hogy ne fosszátok meg a kenyértől gyermekeiteket és házastársatokat. És ha nem tudjátok feláldozni ezért vagyonotokat, áldozzátok fel érzelmi kincseteket. Isten ezt is értékeli. Tisztább arany ez minden másnál; értékesebb gyöngy annál, amit a tengertől raboltok el, ritkább drágakő annál, amit a föld méhe ad. Mert érettem lemondani a családról, tökéletes szeretet. Több a színaranynál, a könnyekből eredő gyöngynél, a vérből készült rubinnál. Sajog a szív, sebe miatt, amelyet az apától és az anyától, a házastárstól és a gyermekektől való elszakadás ejt. Ez az erszény nem merül ki, ez a kincs sose csökken. A rablók nem tudnak betörni az égbe. Rozsda nem emészti el azt, amit ott helyeztek el. Az ég szívetekben lesz, és szívetek az égben, kincsetek mellett. Mert a szív, a jó és a rossz éppúgy ott van, ahol kedves kincsetek van.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus, a szegények barátja

Ingyen kapjátok -- ingyen adjátok!

Mielőtt Jézus szétküldi a tizenkét apostolt, oktatja őket, eljárásmódjukat illetőleg. Ezzel kapcsolatban mondja:
-- A csodatevő hatalmat én és Atyánk adja nektek. Semmilyen pénzen sem vásárolható meg. Kizárólag a mi akaratunk adja ezt meg nektek, és csak igaz élettel lehet megtartani. De ahogyan ingyen kapjátok, ugyanúgy ingyen adjátok másoknak, akiknek arra szükségük van. Jaj nektek, ha Isten ajándékát azzal gyalázzátok meg, hogy arra használjátok, hogy tömötté tegyétek erszényeiteket. Ez a hatalom nem a tiétek, ez Isten hatalma. Használjátok, de ne tulajdonítsátok el, mondván: ,,Az enyém.'' Ahogyan kaptátok, ugyanúgy el is vehetjük tőletek.
Vagyon nélkül menjetek! Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se pénzt az övetekben, se útitarisznyát két vagy több ruhával és másik pár saruval, se vándorbotot, se férfikézbe való fegyvereket. Mert mostani apostoli látogatásaitok rövidek lesznek, és minden szombat előtti napon találkozunk. Akkor levethetitek átizzadt ruhátokat. Ezért
nincs szükségetek arra, hogy váltóruhát vigyetek magatokkal. Botra sincs szükség, mert könnyebb a járás, és ami jó a dombokon és a sík területen, nagyon különbözik attól, ami hasznos a pusztában és a magas hegyeken. Fegyverek sem szükségesek. Ezek az olyan embernek valók, aki nem ismeri a szent szegénységet, és mit sem tud az isteni megbocsátásról. Nektek azonban nincsenek kincseitek, amelyeket óvni és védelmezni kellene, a rablóktól. Az egyetlen, amitôl félnetek kell, számotokra az egyetlen rabló a Sátán. Őt pedig állhatatossággal és imádsággal lehet legyôzni, nem kardokkal és tőrökkel. 

Bocsássatok meg annak, aki megsért titeket. Ha elvennék köpenyeteket, adjátok oda
köntösöket is. Ha teljesen mezítelenek maradnátok is, szelídségetek miatt, mert elvették minden vagyonotokat, ezzel nem fogjátok megbotránkoztatni sem az Úr angyalait, sem Isten végtelen tisztaságát, mert felebaráti szeretetetek aranyba öltöztetné csupasz testeteket, és a szelídség készítene rá díszes övet, a rablóknak adott megbocsátás pedig palástot és királyi koronát tenne rátok. Ezért szebben lennétek felöltözve, mint egy király. És nem pusztuló szövetanyagokba, hanem romolhatatlan anyagba. Ne aggódjatok táplálékotok miatt! Mindig lesz annyi, amennyi létfenntartástokhoz és szolgálatotokhoz szükséges, mert a munkás méltó arra a táplálékra, amit visznek neki. Mindig. És ha az emberek erről nem gondoskodnának, majd gondoskodik Isten a munkásáról. Már megmutattam nektek, hogy az élethez és a prédikáláshoz nem szükséges, hogy a has tele legyen a lenyelt ételekkel. Ez a tisztátalan állatoknak való, amelyeknek feladata az, hogy meghízzanak, s aztán levágják őket, az emberek hízlalására. Ti azonban a bölcsesség ételével tegyétek kövérré lelketeket és másokét. A Bölcsesség pedig az olyan elmében
ragyog fel, amelyet nem tesz eltompulttá a mértéktelen lakmározás, és olyan szívben, amely természetfölötti dolgokkal táplálkozik. Ti soha nem voltatok olyan ékesszólóak, mint a hegyen töltött magány után. És akkor csupán annyit ettetek, amennyi szükséges volt, hogy éhen ne haljatok. És a magány végén mégis olyan erősek és életvidámak voltatok, mint még soha. Talán nem igaz?...
Ne keressétek soha a ,,jobb''-at testetek számára; amely elvész. Hanem inkább a legrosszabbat adjátok neki, minden jogot a léleknek tartva fenn. És, ha csak tehetitek, az ott-tartózkodáshoz a szegényeket részesítsétek előnyben. Hogy meg ne alázzátok őket, hanem arra emlékezve, hogy én szegény vagyok és maradok, és ezzel dicsekszem, meg
azért is, mert a szegények gyakran jobbak a gazdagoknál. Szegény igazlelkű embereket mindig fogtok találni, de ritkán találtok majd olyan gazdagot, akiben nincs igazságtalanság. Kifogásként ne mondjátok tehát: ,,Csak a gazdagokban találtam jóságot,'' hogy ezzel igazoljátok a jólét utáni vágyatokat.

Forrás: Valtorta Mária-Jézus, a szegények barátja