Megdicsérlek, Máté!

Jézus Mátét hívta meg utolsónak a leendő tizenkét apostol közé. Most már együtt vannak mindnyájan, két bárkában, a Genezáreti tavon, s velük van József is, a meggyilkolt betlehemi pásztor fia. A rómaiak egyik hajócskája majdnem összeütközik Péter bárkájával, s ebből heves szóváltás keletkezik. (Pt 1,21) A rómaiak között látják Mária Magdolnát is, akit a kerióti felismer, s ez további szóváltásra ad okot a kerióti, Simon és Péter között. Jézus úgy tesz, mintha semmit sem hallana mindebből, de utána kéri Pétert, hogy kösse ki a bárkákat egy kis öbölben, mert ott beszélni szeretne hozzájuk. Ez Máté számára az első oktatás, amelyben Jézus kifejti, hogy mit vár el tanítványaitól.
Jézus a bárka közepén foglal helyet egy padkán, s körülötte vannak Péter, András, Simon, József és két unokatestvére, míg előtte, a másik bárkából Zebedeus két fia, a kerióti, Fülöp, Tamás, Bertalan és Máté figyelik Jézus szavait.
  -- Idehallgassatok! Úgy tűnhet előttetek, hogy nem figyelek a beszélgetésetekre, és azért hanyag mester vagyok, aki nem ügyel tanítványaira. Tudjátok azonban meg, hogy az én lelkem egy pillanatra sem hagy el titeket. Láttatok-e már egy orvost, aki tanulmányozza betegét, akinek betegsége még bizonytalan eredetű, mert tünetei ellentmondanak egymásnak? Szemmel tartja őt, miután meglátogatta, felügyel rá, mikor alszik, és amikor ébren van, reggel és este, amikor csöndben van, és amikor beszél, mert minden egy tünet lehet, amiből felismerheti a rejtett betegséget, és megjelölheti annak gyógymódját. 

Ugyanígy teszek én is veletek. Láthatatlan szálakkal tartalak titeket, de amelyeken keresztül nagyon érzek mindent, mert bensőmben hozzám vannak kötve, és közvetítik hozzám a ti legkisebb rezgéseiteket is. Engedem, hogy szabadoknak higgyétek magatokat, és így minél jobban kinyilvánítsátok azt, amik vagytok, akárcsak ahogy egy tanuló vagy őrült teszi, amikor azt hiszi, hogy sikerült elmenekülnie felügyelőjének szeme elől. Ti egy csoportot alkottok, de magként, egységet képezve. Emberekből tevődtök össze, akiket egyenként kell tanulmányozni, jellegzetes vonásaitokban, amelyek többé vagy kevésbé jók, hogy kialakuljatok, egybeolvadjatok, jellemetek érdességei lecsiszolódjanak, és növekedjetek sokoldalúságotokban, egyetlen tökéletes testületté váljatok. Azért tanulmányozlak titeket. És akkor is tanulmányozlak, amikor alusztok. Mik vagytok? Mivé kell válnotok? Ti vagytok a föld sója. Azzá kell válnotok: a föld sójává. A sóval megőrzik a húst a romlástól, és sok egyéb táplálékot is. De ha a só elveszítené lényegét, lehetne-e sózásra használni? Veletek akarom besózni a világot, hogy mennyei ízt adjak neki. De hogy tudnátok sózni, ha elvesztenétek ízeteket? Mi által vesztitek el a mennyei ízt? Az által, ami emberi. A tenger vize, az igazi tengeré, nem jó ivásra, mert nagyon sós, nemde? Mégis, ha vesztek egy pohár tengervizet, és beleöntitek egy nagy korsó édes vízbe, akkor megihatjátok, mert a tengervíz annyira fel van hígítva,
hogy elveszti maró ízét. Az emberiség olyan, mint az édes víz, amely elvegyül a ti égi sós vizetekbe. De ha egy csatornát tudnátok ásni, és a tenger vizét bele tudnátok vezetni ebbe a tóba, meg tudnátok-e utána találni a sós víz nyomát? Nem. Elveszne a nagy mennyiségű édes vízben. Ez történik veletek, ha elvegyítitek, vagy helyesebben elmerítitek küldetésteket az oly nagy emberiségben. Emberek vagytok. Igen. Tudom. 

De ki vagyok én? Én vagyok az, aki mindenre képes. És mit teszek én? Közlöm veletek ezt az erőt, miután meghívtalak titeket. De mit használ, ha én közlöm veletek, de ti elvesztitek az emberi érzékek és érzelmek áradatában? Ti vagytok a világ világossága, annak kell lennetek! Kiválasztottalak titeket: én, Isten Világossága, az emberek közül, hogy folytassátok a világ megvilágítását, miután én visszatértem az Atyához. De áraszthattok-e fényt, ha kialudt vagy füstölgő lámpások vagytok? Nem!
Sőt, füstötökkel elsötétítek azt a kis fényt is, ami még a szívekben lehet. A ködös füst rosszabb a világosság teljes kialvásánál. Ó, szerencsétlenek azok, akik Istent keresve az apostolokhoz fordulnak, és fény helyett füstöt találnak! Botrány és halál következik abból. De a méltatlan apostolok is elátkozásban és büntetésben részesülnek! Nagyszerű a ti sorsotok! De nagy, rettenetes a kötelezettség is! Ne felejtsétek el, hogy annak, aki többet kapott, többet kell adnia is. És ti kaptátok a legtöbbet: oktatásban és ajándékokban. Én oktatlak titeket, Isten Igéje, és Istentől kapjátok az ajándékot, hogy
,,tanítványok'' legyetek, azaz Isten Fiának folytatói. Szeretném, ha mindig elmélkednétek ezen a kiválasztottságtokon, és megvizsgálnátok, megfontolnátok, és ha valaki úgy érezné, hogy csak arra alkalmas, hogy egy hívő legyen -- nem mondom: ha valaki csak bűnét nem bánó bűnösnek érzi magát, hanem azt: ha csak arra érzi alkalmasnak magát, hogy hívő legyen -- de nem érez erőt magában arra, hogy apostol legyen, akkor lépjen vissza!

A világ oly nagy, szép, elégséges, változatos azok számára, akik szeretik! Felajánlja minden virágát és gyümölcsét a gyomor és az érzékek számára! Én nem ajánlok fel mást, csak egyet: az életszentséget. Ez a földön a legszűkösebb, szegényebb, durvább, tövisesebb, üldözöttebb dolog azok között, amik léteznek. Az égben szűkössége végtelenné válik, szegénysége gazdagsággá, tövisei
virágszőnyeggé, durvasága simává és kellemessé, az üldöztetése békévé és boldogsággá. De itt hősies munkát kíván a szentté levés. Én nem ajánlok fel nektek mást, csak ezt. Velem akartok maradni? Nem kívántok maradni? Ó, ne nézzetek csodálkozva vagy fájdalmasan! Még sokszor felteszem majd nektek ezt a kérdést. És amikor halljátok, gondoljatok arra, hogy szívem vérzik, amikor felteszem, mert megsebzi a ti süketségetek hivatástokat illetőleg. Vizsgáljátok meg tehát magatokat, és utána ítéljetek becsületesen és őszintén, és döntsetek! Döntsetek, nehogy kárhozottak legyetek. Mondjátok: ,,Mester, barátaim, én felismerem, hogy nem erre az életre vagyok teremtve. Búcsúcsókot adok nektek, és kérlek titeket, imádkozzatok értem!'' Jobb így, mint árulóvá válni. Jobb így... Mit mondotok? Kit árulni el? Kit? Engem. Az én ügyemet, azaz Isten ügyét, mert én egy vagyok az Atyával és veletek. Igen. Ti elárulnátok magatokat. Elárulnátok a lelket, a Sátánnak adva. Zsidók akartok maradni? Én nem kényszerítelek titeket, hogy megváltozzatok. De ne legyetek árulókká! Ne áruljátok el lelketeket, Krisztust és Istent. Megesküszöm nektek, hogy sem én, sem a hozzám hűek nem fognak bírálni titeket, se megvetni nem fog titeket a hívek tömege. Az imént egyik testvéretek nagyszerű szavakat mondott: ,,Igyekszünk elrejteni sebeinket és azokét, akiket szeretünk.'' És azok, akik elválnak tőlünk, sebet ejtenek, gennyező sebet, ami, miután apostoli szervezetünkön támad, felszakad a teljes elgennyesedés által, fájdalmas jelet hagyva hátra, amelyet minden igyekezetünkkel titokban fogunk tartani. 

Ne, ne sírjatok, ti jobbak! Ne sírjatok! Én nem haragszom rátok, nem vagyok kérlelhetetlen azért, mert oly lassú felfogásúaknak látlak titeket. Nemrég vettelek titeket magamhoz, és nem kívánhatom, hogy tökéletesek legyetek. Nem kívánom azt még évek múlva sem, miután százszor vagy kétszázszor hasztalanul elismételtem nektek ugyanazt. Sőt, ide figyeljetek: évek múlva kevésbé lesztek buzgók, mint most.  Ilyen az élet... ilyen az emberi természet... Az első ugrás után elveszti a lendületet. De -- és Jézus hirtelenül feláll -- esküszöm nektek, hogy én fogok győzni! Miután megtisztított titeket a természetes kiválasztás, és megerősített a természetfeletti ital, ti, akik jobbak vagytok, az én hőseimmé váltok. Krisztus hőseivé. Az ég hőseivé. A császárok hatalma por lesz a ti papságotok királyságához viszonyítva. Ti, szegény galileai halászok, ti, ismeretlen júdeaiak, ti, akik csak számok vagytok a jelenlegi emberek tömegében, ismertebbek, ünnepeltebbek, tiszteltebbek lesztek a császárnál, és minden császárnál, aki valaha volt és lesz a földön. Ismerni és áldani fognak titeket a közeljövőben és a legtávolabbi időkben, egészen a világ végéig. Erre a magasztos sorsra választalak ki titeket. Titeket, akiknek akarata becsületes. És azért, hogy képesek legyetek erre, nagy vonalakban megadom nektek az apostoli jellem lényegét. 

Legyetek mindig éberek és készen. Övezzétek fel derekatokat, mindig legyetek felövezve, és lámpátok meggyújtva, mint azoké, akik egyik pillanatról a másikra várják, hogy útra induljanak, vagy elébe siessenek valakinek, aki érkezik. Fáradhatatlan vándorok vagytok, keresve a tévelygőket, egészen addig, míg a halál meg nem állít titeket. És amíg a halál ki nem oltja meggyújtott lámpátokat, magasra kell tartanotok, hogy jelezzétek az utat az eltévedetteknek, akik Krisztus akla felé jönnek. Hűségeseknek kell lennetek Uratokhoz, aki erre a szolgálatra szánt titeket. Jutalomban részesül majd az a szolga, akit ura mindig ébren talál, és akit a halál a kegyelem állapotában lep meg. Nem mondhatjátok, nem szabad azt mondanotok: ,,Én fiatal vagyok. Van még időm ezt és ezt tenni, és utána, a halálkor gondolni az Úrra és lelkemre.'' A fiatalok éppúgy meghalnak, mint az öregek, az erősek, mint a gyengék. És a kísértéseknek is egyaránt ki vannak téve az öregek és a fiatalok, az erősek és a gyengék. Vigyázzatok, mert a lélek meghalhat a test előtt, és anélkül, hogy tudnátok, rothadó lelket hordoztok magatokban. Annyira nem lehet érezni a lélek halálát! Olyan, mint egy virág halála. Nem kiált, nincsenek görcsei... csak lehanyatlik lángja, mint a fáradt virág, és kialszik. Utána, néha sokkal később, máskor azonnal észreveszi a test, hogy férges hullát hordoz magában, és megbolondul a félelemtől, és öngyilkos lesz, hogy meneküljön ettől a házasságtól... Ó! Nem menekül meg! Férges lelkével együtt belezuhan a Gyehenna nyüzsgő kígyói közé. 

Ne legyetek becstelenek, mint az ügynökök vagy zugügyvédek, akik két ellenkező ügyfél oldalára állnak. Ne legyetek hamisak, mint a politikusok, akik ,,barátjuknak'' mondják ezt is, azt is, és utána
ennek is, annak is ellenségeivé válnak. Ne gondoljatok arra, hogy kétszínűen cselekedjetek! Istent nem lehet sem kigúnyolni, sem becsapni! Úgy bánjatok az emberekkel, mint ahogy Istennel bántok, mert az emberek megbántása olyan, mint Isten megbántása. Akarjátok azt, hogy Isten olyannak lásson titeket, mint amilyeneknek az emberek előtt akartok látszani! Legyetek alázatosak! Nem tehettek szemrehányást Mestereteknek, hogy nem az. Én példát adok nektek. Tegyetek úgy, amint én teszek! Alázatosak, kedvesek, türelmesek legyetek! Ezzel lehet meghódítani a világot. Nem az erőszakkal és a hatalommal. Legyetek erősek, erőszakosak saját bűneitekkel szemben! Gyökeresen tépjétek ki azokat, még annak árán is, hogy kitépitek szívetek tagjait. Mondtam nektek egy napon, hogy őrizzétek szemeteket. De nem értetek hozzá, hogy ezt tegyétek. Mondom nektek: jobb lenne vakokká válni, kitépve a sóvárgó szemeket, mint bujává válni. Legyetek őszinték! Én vagyok az Igazság. A magasztos dolgokban éppúgy, mint az emberiekben. Azt akarom, hogy ti is őszinték legyetek. Miért akartok becsapni engem vagy testvéreiteket, vagy felebarátotokat? Miért játszotok a csalárdsággal? Olyan kevélyek vagytok, és nem mondatja veletek kevélységtek: ,,Nem akarom, hogy hazugnak találjanak''! És legyetek őszinték Istennel! Azt hiszitek, félre tudjátok vezetni Őt a hosszú és feltűnő imával? Ó, szegény gyermekek! Isten a szívetekbe lát! 

Legyetek szemérmesek, amikor jót tesztek. Még az alamizsnaadásnál is. Egy vámos értett ehhez, megtérése előtt. És ti nem tudnátok megtenni? Megdicsérlek téged, Máté, a te szemérmes heti adományodért, amelyről csak én és az Atya tudta, hogy a tiéd, és példaként idézlek téged. Ez is szemérmesség, barátaim! Ne fedjétek fel jóságotokat, amint nem fednétek fel egy fiatal leányotokat a tömeg szeme előtt. Legyetek szüzek a jót tevésben! És szűz a jó cselekedet, amikor nem társul a dicséret, nagyrabecsülés vagy a kevélység gondolatával. Legyetek hűséges jegyesei Istennel való hivatástoknak! Nem szolgálhattok két úrnak! A nászágy nem fogadhat be egyszerre két jegyest. Nem ölelhetitek meg egyszerre Istent és a Sátánt! Az ember nem képes, de még Isten és a Sátán sem képes erre a hármas ölelésre, mert egymással ellenkeznek. Ne éhezzetek sem az aranyra, sem a testre, sem a
hatalomra! A Sátán ezeket ajánlja fel nektek. Ó, hazug az ő gazdagsága! Megtiszteltetések, sikerek, hatalom, vagyon: szennyes áruk, amelyekért lelketekkel fizettek! Elégedjetek meg a kevéssel! Isten megadja nektek a szükségeset. Ez elég! Ezt megadja nektek, amint megadja az ég madarainak is, és ti sokkal többet értek a madaraknál! De bizalmat és mérsékletességet kíván tőletek. Ha bíztok benne, nem fogtok csalódni. Ha mérsékletesek vagytok, elég lesz nektek az Ő mindennapos ajándéka. Ne legyetek pogányok, csak névleg tartozva Istenhez! Pogányok azok, akik jobban szeretik az aranyat és a hatalmat, mint Istent, és félisteneknek kívánnak látszani. Legyetek szentek, és Istenhez hasonlókká váltok az örökkévalóságban. 

Ne legyetek könyörtelenek! Mindnyájan bűnösök vagytok. Bánjatok úgy másokkal, amint szeretnétek, hogy mások bánjanak veletek: azaz legyetek részvétteljesek és megbocsátók. Ne ítéljetek! Ó, ne ítéljetek! Rövid ideje vagytok velem, mégis látjátok, hogy hányszor igazságtalanul ítéltek el engem, és nem létező bűnökről vádoltak! Az igazságtalan elítélés bűn. És csak az igazán szent nem viszonozza sértéssel a sértést. Ne bántsatok meg másokat, hogy titeket se bántsanak meg! Nem vétetek így sem a szeretet, sem a szent, kedves, szelíd alázatosság ellen, ami a Sátán ellensége, a
tisztasággal együtt. Bocsássatok meg, mindig legyetek megbocsátók! Mondjátok: ,,Megbocsátok, Atyám, hogy te is megbocsásd végtelenül sok bűnömet!'' Óráról-órára legyetek jobbakká, a türelem, az állhatatosság és a hősiesség által. Ki mondja nektek, hogy nem fájdalmas dolog jóvá lenni? Sőt, azt mondom: ez mindennél nagyobb fáradalommal jár. De jutalma az ég, és azért érdemes felemésztődni ebben a fáradalomban! És szeressetek! Ó, milyen szavakkal győzhetlek meg titeket a
szeretetről? Semmi sem alkalmas arra, hogy rávezessen titeket erre, ti szegény emberek, akiket a Sátán felizgat! Azért azt mondom: ,,Atyám, siettesd a megtisztulás óráját! Ez a föld, ez a nyájad kiszáradt és beteg. De van egy harmat, amely meg tudja tisztítani és enyhíteni. Nyisd meg annak forrását! Nyiss meg engem, engem! Íme, Atyám, én égek a vágytól, hogy teljesítsem akaratodat, ami az enyém és az Örök Szereteté. Atyám, Atyám, Atyám! Nézz le Bárányodra, és áldozd fel azt! Jézust áthatja a sugalmazás. Feláll, kitárja karját kereszt alakban, arcát az égre emeli, és a kék tóval a háttérben, vászon ruhájában egy imádkozó főangyalnak látszik. 

Forrás: Valtorta Mária - A Keresztelő és a tíz apostol

Jöjj! Kövess engem!

Jézus a tó felől jön a kafarnaumi vásártér felé csoportjával. A piacon már befejeződött az adás-vevés a nap legmelegebb órájában. Csak a naplopók lődörögnek ott, és a játszó gyermekek. Jézus megvigasztal egy síró kisleányt, akit testvére véletlenül megsebesített, amikor egy bottal fügéket akar leverni számára a fáról. Jézus szed le fügéket mindkettőjük számára, és megígérteti velük, hogy jók lesznek. (Lásd a teljes történetet: E 5,169-170) Utána megkérdezi a tanítványoktól:
  -- Mit mondotok, hová megyünk?
  A tanítványok nem tudják. Az egyik ezt mondja, a másik azt. Jézus mindig nemet int fejével, és mosolyog. Péter kijelenti:
  -- Én lemondok róla, hogy kitaláljam. Ha te nem mondod meg... Ma sötét gondolataim vannak. Te nem láttad. De amikor kikötöttünk a bárkával, ott volt Illés, a farizeus. Zöldebb volt a szokásosnál! És különösen figyelt minket!
  -- Hadd figyeljen!
  -- Eh! Hát persze! De biztosítlak, Mester, hogy két füge nem elég ahhoz, hogy vele békét köss!
  -- Én igyekszem békét teremteni, tisztelve Kafarnaum előkelőit, akik feltételezik, hogy megbántottam őket. Így valaki más is megelégedett lesz.
  -- Ki?
  Jézus nem válaszol a kérdésre, hanem folytatja:
  -- Talán nem sikerül, mert hiányzik belőlük az akarat a békekötésre. De idehallgassatok: Ha minden vitatkozásnál a bölcsebb tudna engedni, és ahelyett, hogy belelovalná magát abba, hogy igaza van, engedne, lemondva legalább a feléről annak, amihez joga van, az mindig jobb és szentebb lenne. Az emberek nem akarnak mindig ártani eljárásmódjukkal. Néha nincs bennük rosszindulat. Gondoljatok mindig erre, és bocsássatok meg! Illés és mások azt hiszik, hogy igazságosan szolgálják Istent, amikor így tesznek. Türelemmel és állhatatosan és nagy alázatossággal és kedvesen igyekszem meggyőzni őket, hogy új idő érkezett el, és hogy Isten most azt akarja, úgy szolgálják Őt, amint én tanítom. Az apostol ügyessége és jóakarata és állhatatossága a fegyver, példájával és imájával igyekszik megtéríteni másokat. 

Elérkeznek a térre. Jézus egyenesen ahhoz az asztalhoz megy, ahol Máté ül, számadását végezve, és csomókba osztva a pénzt, különböző színű zsákocskákba rakva azokat, majd egy páncélszekrénykébe téve, amelyre két szolga vár, hogy elvigye. Amint Jézus árnyéka rávetődik az asztalra, Máté felemeli fejét, hogy lássa, ki a késedelmes fizető.
Péter a köpenyénél fogva igyekszik elhúzni onnan Jézust, mondva:
  -- Nincs semmi fizetnivalónk, Mester. Mit csinálsz?
  Jézus azonban nem törődik vele. Erősen nézi Mátét, aki tiszteletteljesen felállt. Átható, de szeretetre felhívó tekintettel néz rá. Elárasztja őt szeretettel. Máté elpirul. Nem tudja, mit mondjon.
  -- Máté, Alfeus fia, ütött az óra! Jöjj! Kövess engem! -- parancsolja Jézus tekintélyesen.
  -- Én? Mester! Uram! De ki vagyok én? Miattad mondom, nem magam miatt...
  -- Jöjj, kövess engem, Máté, Alfeus fia! -- ismétli Jézus még kedvesebben.
  -- Ó, hogyan találhattam kegyelmet Istennél? Én... én...
  -- Máté, Alfeus fia, én olvastam szívedben. Jöjj, kövess engem! -- A harmadik hívás, simogatás.
  -- Ó, azonnal, Uram! -- és Máté, sírva, kijön asztala mögül, még azzal sem törődve, hogy összeszedje az asztalon heverő pénzt, vagy hogy bezárja a szekrényt. Semmivel. -- Hová megyünk, Uram? -- kérdi, amikor Jézus mellett van. -- Hová viszel engem?
  -- Házadba. Akarsz szállást adni az Emberfiának?
  -- Ó!... de... de mit mondanak azok, akik gyűlölnek téged?
  -- Én arra hallgatok, amit az égben mondanak, és ott azt mondják:
,,Dicsőség Istennek egy bűnösért, aki üdvözül!'' és az Atya azt mondja:
,,Az Irgalmasság örökre felszáll az égbe, és leszáll a földre, és mivel örök szeretettel, tökéletes szeretettel szeretlek téged, íme, veled is irgalmasságot gyakorolok.'' Jöjj! És eljövetelemmel a szíveden kívül házadat is megszentelem.
  -- Már megtisztítottam a remény által, amely lelkemben volt... de értelmem nem tudta elhinni, hogy igaz lehet... Ó, én a te szentjeiddel... -- és a tanítványokra néz.
  -- Igen. Barátaimmal. Jöjjetek! Egyesítelek titeket. És legyetek testvérek!
 

A tanítványok annyira csodálkoznak, hogy nem jön szó ajkukra. Egy csoportban mennek Jézus és Máté után. Rajtuk kívül más nincs a téren. A rövid út ég a hőségtől. Belépnek a házba. Szép ház, nagy kapuval, ami az utcára nyílik. Szép, árnyas és hűvös udvar, amely mögött széles folyosó vezet a kertbe.
  -- Lépj be, Mesterem! Hozzatok vizet és ételeket!
  A szolgák odafutnak kívánságára.
  Máté elmegy, hogy parancsokat adjon, miközben Jézus és övéi felüdülnek. Utána visszatér.
  -- Most jöjj, Mester! A terem a leghűvösebb... Jönnek a barátaim... Ó, nagy ünnepet akarok ülni! Ez az én újjászületésem... Az én... az én igazi körülmetélésem ez... Te körülmetélted szívemet szereteteddel... Mester, ez az utolsó ünnep lesz... Többé nem lesz ünnep Máté, a vámos számára. Nem lesz többé ünnep ezen a világon... Csak belső ünneplés, hogy meg vagyok váltva, és téged szolgállak..., hogy te szeretsz engem... Mennyit sírtam... Mennyit, ezekben a hónapokban! Mintegy három hónapja már, hogy sírok. Nem tudtam, hogyan tegyem... akartam jönni... De hogyan jöjjek hozzád, a Szenthez, én, tisztátalan lelkemmel?...
  -- Megmostad azt bűnbánatoddal és szereteteddel. Irántam és a felebarát iránt gyakorolt szereteteddel. Péter! Jöjj ide!
  Péter, aki még egy szót sem szólt, annyira ámul, előre jön. A két férfi egyforma idős, alacsony, zömök, és Jézus, aki köztük van, mosolyog rájuk. Szép látvány!
  -- Péter, te oly sokszor kérdezted tőlem, ki az az ismeretlen, aki pénzt ad Jakabnak. Íme, előtted áll!
  -- Ki? Ez a lat...! Ó, bocsáss meg, Máté! De ki gondolhatta volna, hogy te voltál? Te, aki kétségbeesésbe hajtottál minket uzsoráddal, te adtad azt a gazdag alamizsnát?
  -- Tudom. Igazságtalanul adóztattalak meg titeket. De íme, mindnyájatok előtt térden állva kérem: ne vessetek ki engem! Ő befogadott. Ne legyetek szigorúbbak nála!
  Péter, aki lába előtt látja Mátét, hirtelenül felemeli őt, durván, de szeretettel:
  -- Föl, föl! Ne tőlem, se a többiektől, Őtőle kérj bocsánatot! Mi... többé-kevésbé mindnyájan latrok vagyunk, mint te... Ó, kimondtam! Átkozott nyelv! De ilyen vagyok: amit gondolok, kimondom. Ami szívemben van, ajkamra kerül. Jöjj, hogy békeszerződést kössünk és szeretetszerződést -- és megcsókolja Máté arcát. 

  A többiek is ezt teszik, több-kevesebb érzelemmel. András félénken tartózkodó, a kerióti Júdás jéghideg. Mintha egy sereg csúszómászót ölelne át, olyan ellenszenves, és rövid az ölelése.
  Máté zajt hall, és kimegy.
  -- De Mester -- mondja a kerióti -- nekem úgy tűnik, hogy ez nem okos dolog. Már vádolnak téged az itteni farizeusok, és te... Egy vámos köztünk! Egy vámos egy kéjnő után!... Elhatároztad, hogy tönkreteszed magadat? Ha így van, azt mondom, hogy...
  -- Hogy mi megyünk saját utunkon, nemde? -- fejezi be gúnyosan Péter.
  -- És ki beszél hozzád? 

  -- Tudom, hogy te nem hozzám beszélsz, de én viszont a te úri lelkedhez beszélek, a te legtisztább lelkedhez, a te bölcs lelkedhez. Tudom, hogy te, a Templom tagja, érzed bennünk a bűn bűzét, bennünk, szegényekben, akik nem a Templomból jöttünk. Tudom, hogy te, a teljesen júdeai, magadban egyesíted a farizeust, a szadduceust és a heródiánust, fél írástudó, és egy kissé esszénus vagy -- akarsz-e még más nemes szavakat? -- Te rosszul érzed magadat közöttünk, mint egy pompás csuka, amely belekerült egy pontyokkal teli hálóba. De mit akarsz, hogy tegyünk? Ő elfogadott minket, és mi... itt maradunk. Ha te rosszul érzed magadat... menj, menj! Mindnyájan föllélegzünk majd! Ő is, aki, látod, méltatlankodik miattam és miattad. Miattam, mert nem vagyok türelmes, és... szeretetlen vagyok, de még inkább miattad, aki semmit sem értesz meg, a te nemes tulajdonságaiddal, és akiben nincs se szeretet, se alázatosság, se tisztelet. Semmi sincs benned, gyerek! Csak nagy füst... és adná Isten, hogy ártatlan füst lenne!
 

Jézus hagyja, hogy Péter beszéljen. Szigorúan néz rá, állva, karba tett kézzel, zárt ajakkal, és nem sok jót mondó szemekkel. Végül azt mondja:
  -- Elmondtál mindent, Péter? Te is megtisztítottad szívedet a kovásztól, ami benne volt? Jól tetted. Ma a kovásztalanok pászkája van Ábrahám fiai számára. Krisztus hívása olyan, mint a bárány vére
lelketeken, és ahol az van, oda többé nem száll le a bűn. Nem száll le, ha az, aki befogadja, hűséges. Az én hívásom megszabadítás, és kovász nélkül kell megünnepelni.
  Júdáshoz egy szót sem szól. Péter megalázva hallgat. 

  -- A házigazda visszatér -- mondja Jézus -- barátaival. Ne mutassunk irántuk mást, csak erényeket. Akinek ez nem sikerül, menjen ki! Ne legyetek olyanok, mint a farizeusok, akik elnyomnak másokat azokkal a parancsokkal, amelyeket ők maguk nem tartanak meg. Visszajön Máté, más férfiakkal, és a lakoma megkezdődik. Jézus középen foglal helyet, Péter és Máté között. Sok mindenről beszélnek,
és Jézus türelmesen megmagyarázza mindenkinek, amit tudni akarnak. Panaszkodnak a farizeusokra, akik megvetik őket.
  -- Rendben van, jöjjetek ahhoz, aki nem vet meg titeket! És utána tegyetek úgy, hogy legalábbis a jók ne vethessenek meg titeket -- válaszolja Jézus.
  -- Te jó vagy! De egyedül vagy!
  -- Nem. Ezek olyanok, mint én, és azonkívül... ott van az Atyaisten, aki szereti a bűnbánót, és barátjává akarja tenni. És ha valakinek mindene hiányozna, de megmarad az Atya, nemde máris teljes lenne annak az embernek az öröme?
  A lakomán már az édességeknél tartanak, amikor az egyik szolga jelt ad a ház urának, és mond neki valamit.
  -- Mester, Illés, Simon és Joákim kérik, hogy beléphessenek, és beszélhessenek veled. Akarod látni őket?
  -- Természetesen.
  -- De... barátaim vámosok.
  -- És éppen őket akarják látni, azért jönnek. Engedjük, hadd lássák! Nem lenne helyes elrejteni őket. Nem lenne jó vége, mert végül azt mondanák, hogy kéjnők is voltak itt. Lépjenek be! A három farizeus belép, gonosz nevetéssel körülnéz, és beszélni akar. De Jézus, aki felállt, és Mátéval együtt eléjük ment, megelőzi őket.
 

Egyik kezét Máté vállára teszi, és azt mondja:
  -- Ó, Izrael igazi fiai, üdvözöllek titeket, és nagy hírt mondok nektek, ami bizonyára örömmel tölti el tökéletes, zsidó szíveteket, amely vágyakozik arra, hogy minden szív megtartsa a Törvényt, és
megdicsőítse Istent. Íme, Máté, Alfeus fia, mától kezdve többé nem a bűnös, nem Kafarnaum botránya! Izraelnek egy rühös juha meggyógyult. Örvendjetek! Mögötte más bűnös juhok vannak, akik meggyógyulnak, és városotok, amelynek szentsége annyira szíveteken fekszik, kedvessé válik az Úr előtt, mint szent város. Ő elhagy mindent, hogy Istent szolgálja. Adjatok neki békecsókot, az eltévelyedett izraelitának, aki visszatér Ábrahám kebelébe!
  -- És a vámosokkal tér vissza? Vidám lakomán? Ó, valóban szerencsés megtérés ez! Nézd, Illés, az ott Józiás, a szoknyavadász!
  -- És ez Simon, Izsák fia, a házasságtörő!
  -- És az? Íme, Azaria, a játékbarlang-tulajdonos, akinek barlangjában rómaiak és zsidók játszanak, verekszenek, részegre isszák magukat, és mennek a nőkhöz!
  -- De Mester! Tudod legalább, kik ezek? Tudtad?
  -- Tudtam!
  -- És akkor ti, kafarnaumbeliek, ti tanítványok, miért engedtétek megezt? Csodálkozom rajtad, Simon, Jónás fia!
  -- És te, Fülöp, akit itt is ismernek, és te Natánael! Ámulok, bámulok! Te, igaz izraelita! Hogyan engedhetted meg, hogy Mestered vámosokkal és bűnösökkel étkezzék?
  -- Nincs már többé tartózkodás Izraelben? -- A három mindenen megbotránkozik.
  Jézus azt mondja: 

  -- Hagyjátok békén tanítványaimat! Én akartam ezt. Egyedül én.
  -- Ó, már értjük! Amikor valaki a szentet akarja adni, de nem az, hamarosan megbocsáthatatlan bűnökbe esik!
  -- És amikor valaki a tanítványokat tiszteletlenségre neveli, akkor csak tiszteletlen lehet a Törvény iránt. És még éget engem annak a Templomhoz tartozó júdeainak tiszteletlen nevetése! Mindenki azt
tanítja, amihez ért!
  -- Tévedsz, Illés. Mindnyájan tévedtek. Mindenki azt tanítja, amihez ért. Ez igaz. És én, aki ismerem a Törvényt, tanítom azt annak, aki nem ismeri: a bűnösöknek. Ti... ti már urai vagytok lelketeknek. A bűnösök nem. Én az ő lelküket keresem, azt adom vissza nekik, mert a maguk részéről hozzám hozzák, úgy, amilyen: betegen, sebesülten, piszkosan, és én meggyógyítom, és megtisztítom őket. Ezért jöttem. A bűnösöknek van szükségük az Üdvözítőre. És én üdvözíteni jövök. Értsetek meg
engem!... és ne gyűlöljetek ok nélkül!
 Jézus kedves, meggyőző, alázatos... De a három farizeus tüskével teli bogáncshoz hasonlít... és kimegy, undorodást mutató mozdulattal.
  -- Elmentek... Most mindenütt bírálni fognak minket... -- mormolja a kerióti.
  -- És hagyjátok, hadd tegyék! Az a fontos, hogy az Atya ne bíráljon titeket. Ne érezd megalázva magadat, Máté, és ti se, barátai! A lelkiismeret azt mondja: ,,Nem tesztek rosszat.'' Ez elég.
  Jézus visszaül helyére.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol

Legyetek tiszták!

Jézus Betszaidánál tanítja a népet, egy bárkában állva. Az emberek félkör alakban ülnek, s ott van közöttük Máté is. Jézusnak ez a beszéde Máté végső megtérését készíti elő. A beszéd nemrég kezdődhetett, s Jézus ezt mondja:
  --... és itt látlak titeket is Kafarnaumból, akik szerettek engem, akik követtetek engem, nem törődve az üzletetekkel és kényelmetekkel, csakhogy hallhassátok annak szavait, aki tanít titeket. Tudom azt is, hogy üzletetek elhanyagolásán kívül, ami káros pénztárcátoknak, emiatt ki is nevethetnek titeket, és kárt szenvedhettek miatta társadalmi életetekben is. Tudom, hogy Simon, Illés, Úriás és Joakim ellenem vannak. Ma csak ellenkeznek velem, holnap ellenségeimmé válnak. És megmondom nektek, mert nem akarok senkit se becsapni, és azért titeket sem, hűséges barátaim, hogy Kafarnaum hatalmasai minden eszközt fel fognak használni, hogy ártsanak nekem, legyőzzenek, elszigeteljenek... Gyanúsításokkal, fenyegetésekkel, kinevetéssel és rágalmakkal igyekeznek elérni ezt. Közös ellenségünk mindent fel fog használni, hogy elszakítsa a lelkeket Krisztustól, és saját zsákmányává tegye őket. Mondom nektek: aki kitart, az üdvözülni fog, de azt is megmondom:
aki jobban szereti életét és jólétét, mint az örök üdvösséget, az szabadon elmehet, elhagyhat, és a kis élettel és múló jóléttel foglalkozhat. Én nem tartok vissza senkit sem!
 Az ember szabad lény. Én azért jöttem, hogy még szabadabbá tegyem. Meg akarom szabadítani a bűntől, lelke javát kívánva. És megszabadítom a torz vallás bilincseitől, amely vallás elnyomja, megfojtja Isten igazi szavait a szavak és parancsok áradatával, amit hozzáadnak. Azért jöttem, hogy megrostáljam a lelkiismereteket. Én összegyűjtöm gabonámat és kicsépelem az áldozat tanításával, és megrostálom saját akaratának rostájával. A pelyva, a cirok, a bükköny és a konkoly elrepül, mert könnyebb és hasztalan, és amikor a földre esik, megeszik a madarak. Az én magtáramba csak a válogatott, tiszta, jó búza kerül be. A búza jelképezi a szenteket. 

A Sátán századok óta kihívta az Örökkévalót. Kevélyen, az ember fölött aratott első győzelme miatt, azt mondta Istennek: ,,A te teremtényeid örökre az enyéim lesznek! Semmi, sem a büntetés, sem a Törvény, amit nekik akarsz adni, nem képesíti majd őket arra, hogy elnyerjék az eget. Ez a te tartózkodóhelyed, amelyből engem kivetettél engem, aki teremtményeid között az egyetlen értelmes lény vagyok, üres marad, hasztalan, szomorú, mint minden hasztalan dolog.'' És az Örökkévaló azt mondta az Átkozottnak: ,,Ezt egyelőre még meg tudod tenni addig, míg csak a te mérged van hatással az emberre. De el fogom küldeni Igémet, és az Ő szava közömbösíteni fogja a te mérgedet, meggyógyítja a szíveket, kigyógyítja őket abból az esztelenségből, amivel te megszálltad őket, és ők visszatérnek hozzám. Amint az eltévelyedett juhok ismét megtalálják a pásztort, ők is visszatérnek
majd az én aklomba, és az ég benépesedik. Az ő számukra alkottam azt. És te csikorgatni fogod rettenetes fogaidat, tehetetlen dühödben, ott a te rettenetes birodalmadban, fogolyként és átkozottként. És az angyalok bezárnak téged Isten sziklájával, amelyet lepecsételnek. Sötétség és gyűlölet lesz veled és a tieiddel, míg világosság és szeretet, ének és boldogság és végtelen, örök és fenséges szabadság lesz az enyéimmel.''

És a Mammon, megvető kacagással megesküdött:
,,Megesküszöm Gyehennámra, hogy amikor eljön az ideje, eljövök. Mindenütt jelen leszek azok mellett, akiknek hirdetik evangéliumodat, és majd meglátjuk, hogy ki lesz a győztes, én vagy te!'' Igen, a Sátán tőrbe csal titeket, hogy megrostáljon. És én is megkörnyékezlek titeket, hogy megrostáljalak. Ketten küzdünk értetek: én és ő. Ti a középen vagytok. A Szeretet párbaja a Gyűlölettel, a Bölcsességé a Tudatlansággal, a Jóságé a Gonoszsággal, értetek és körülöttetek folyik. Én elég vagyok ahhoz, hogy felfogjam a nektek szánt gonosz csapásokat. A sátáni fegyverek közé és közétek állok, és helyettetek elfogadom a sebeket, mert szeretlek titeket. De a titeket belülről érő csapásokat nektek kell felfognotok akaratotokkal, felém futva, az én utamon járva, amely az Igazság és az Élet. Aki nem akarja elérni az eget, az nem fogja elérni. Aki nem alkalmas arra, hogy a Krisztus tanítványa legyen, az, könnyű pelyva lesz, amelyet magával visz a világ szele. Aki Krisztus ellensége, az, káros mag, amely újra kinő a sátáni országban. 

Én tudom, miért jöttetek ide Kafarnaumból. Az én lelkiismeretem tiszta attól a bűntől, amellyel vádoltok. Nem létező bűnről beszélnek az emberek hátam mögött. Azt sugallják nektek, hogy aki engem hallgat és követ, az bűntársam. Azért nem félek attól, hogy nyilvánvalóvá tegyem indítóokaikat ezek előtt a betszaidaiak előtt. Közöttetek, betszaidai polgárok, vannak olyan öregek, akik, különféle okokból, nem felejtették el Korozain Szépét. Vannak férfiak, akik vétkeztek vele, és vannak asszonyok, akik miatta sírtak. Sírtak, és -- ó, akkor még nem jöttem el, hogy mondjam: ,,Szeressétek azokat, akik ártanak nektek!'' - - sírtak, és utána ujjongtak, amikor megtudták, hogy rothadás marja őt, amely áthatolt tisztátalan bensejéből pompás külsejére, és ami jelképe volt annak a sokkal súlyosabb leprának, ami házasságtörő, gyilkos és kéjenc lelkét marta. Házasságtörő volt hetvenszer hétszer, minden férfivel, akinek erre pénze volt. Gyilkos volt hetvenszer hétszer, amikor fattyakat fogant. Kéjnő volt romlottsága miatt, nem pedig szükségből. 

Ó, megértelek titeket, elárult feleségek! Megértem örvendezésteket, amikor azt mondták nektek: ,,A Szép teste bűzösebb és rothadtabb, mint azé a dögé, amelyik főútvonalatok árkában fekszik, a hollók és férgek zsákmányaként.'' De én azt mondom nektek: tudjatok megbocsátani! Isten állt bosszút helyettetek, és utána Isten megbocsátott. Azért ti is bocsássatok meg! Én a ti nevetekben is megbocsátottam neki, mert tudom, hogy ti jók vagytok, Betszaida asszonyai, akik azzal a kiáltással
üdvözöltetek engem: ,,Áldott az Isten Báránya! Áldott, ki az Úr nevében jön!'' Ha Bárány vagyok, és annak ismertek, ha közétek jövök, én, a Bárány, akkor nektek mindnyájatoknak szelíd juhokká kell válnotok, azoknak is, akiket egy, ma már távoli fájdalom a házastárs hűtlensége miatt, vadállatokhoz hasonlóvá tett, akik fészküket védik. Nem maradhatnék köztetek, én, a Bárány, ha ti tigrisek és hiénák lennétek!
 Az, aki Isten legszentebb nevében jön, hogy összegyűjtse az igazakat és a bűnösöket, és az égbe vigye őket, elment a bűnbánó nőhöz is, és azt mondta neki: ,,Tisztulj meg! Menj, és engesztelj!'' Ezt tettem szombaton. És ezért vádolnak engem. Hivatalosan vádolnak. A második vád az, hogy megközelítettem egy kéjnőt. Valakit, aki kéjnő volt. Most nem volt más, csak egy, bűneit sirató lélek.
 

Rendben van, azt mondom: ezt tettem, és ezt fogom tenni! Hozzátok ide nekem a Könyvet, kutassatok benne, tanulmányozzátok, hatoljatok mélyére! Találjatok benne, ha sikerül nektek, egy pontot, ahol meg van tiltva az orvosnak, hogy meggyógyítson egy beteget, egy levitának, hogy az oltár körül dolgozzék, egy papnak, hogy meghallgasson egy hívőt, pusztán azért, mert szombat van. Ha találtok ilyen helyet, mutassátok meg nekem, és akkor én mellemet verve fogom mondani: ,,Uram, vétettem színed előtt és az emberek előtt. Nem vagyok méltó bocsánatodra. De ha te irgalmas akarsz lenni szolgád iránt, áldani foglak utolsó leheletemig!'' Mert ez a lélek beteg volt. És a betegeknek szükségük van az orvosra. Megszentségtelenített oltár volt, és szüksége volt egy levitára, hogy az megtisztítsa. Egy hívő volt, aki azért ment az igaz Isten Templomába, hogy sírjon, és szüksége volt egy papra, aki bevezesse őt oda. Igazán mondom nektek, hogy én vagyok az Orvos, a
Levita, a Pap. Igazán mondom nektek, ha én nem teszem meg kötelességemet, hanem elvesztek akár csak egy lelket is, aki törekedett az üdvösségre, isteni Atyám számon kéri azt tőlem, és megbüntet majd engem az elveszett lélekért.
 Íme az én bűnöm, Kafarnaum hatalmasai szerint! Megvárhattam volna a szombat után következő napot, és akkor tehettem volna. Igen. De miért várni még huszonnégy órát arra, hogy visszahelyezzek Isten békéjébe egy bűnbánó szívet? Abban a szívben megvolt az igazi alázatosság, a tökéletes bánat. Én olvastam szívében. A lepra még ott volt testén. De szíve már meggyógyult az éveken keresztül tartó bűnbánat, a sírás, és az engesztelés balzsama által. Nem volt másra szüksége ahhoz, hogy Istenhez közelítsen anélkül, hogy ez a lélek meg ne fertőzze az Istent körülvevő szent dicsfényt, csak arra, hogy én újra felszenteljem. Megtettem. Kijött a tóból, testében is megtisztulva. De még tisztább
volt a szíve. 

Mily sokan, ó, mily sokan léptek be a Jordán vizébe, engedelmeskedve az Előfutár parancsának, anélkül, hogy oly tisztán jöttek volna ki abból, mint ő! Mert az ő keresztségük nem volt önkéntes, szívből jövő, őszinte, egy olyan léleké, aki fel akart készülni jövetelemre. Csak egy külsőség, hogy tökéletesnek lássák őket. Azért kétszínűség és kevélység volt. Két bűn, amely növelte a szívükben levő bűnök tömegét. János keresztsége csak egy jelkép. Azt akarja mondani: ,,Tisztuljatok meg a kevélységtől, megalázva és bűnöseknek mondva magatokat! Tisztuljatok meg a bujaságtól, lemosva magatokról annak sarát'' De akaratotok által a lélek keresztelkedik meg, hogy megtisztuljon Isten lakodalmára. Nincs oly nagy bűn, amelyet ne lehetne lemosni, először a bűnbánattal, utána a kegyelemmel, végül az Üdvözítővel. Nincs oly nagy bűnös, aki ne tudná felemelni megtört arcát, és rá ne tudna mosolyogni a megváltás reményére! Elég, hogy teljesen lemondjon a bűnről, hősiesen ellenálljon a kísértésnek, és őszintén akarjon újjászületni.
 Most egy olyan igazságot mondok nektek, amit ellenségeim káromlásnak ítélnek. De ti barátaim vagytok. Különösképpen hozzátok beszélek, már kiválasztott tanítványaimhoz, és utána mindnyájatokhoz, akik hallgattok engem. Mondom nektek: az angyalok, a tiszta és tökéletes szellemek, akik a Szentháromság fényében élnek és örvendeznek, az ő tökéletességükben elismerik, hogy egy dologban alattatok maradnak, emberek, akik távol vagytok az égtől. Lemaradnak tőletek abban, hogy nem képesek feláldozni magukat, nem tudnak szenvedni, hogy közreműködjenek az ember megváltásában. Mit szóltok ehhez? Isten nem egy angyalának mondta: ,,Légy az emberiség megváltója!'' Hanem vette Fiát. A Fiú áldozatának értéke felbecsülhetetlen, és az Ő hatalma végtelen. Az Atya tudja ezt. Mégis atyai jósága oly nagy, hogy nem tesz különbséget szeretett Fia és hatalmának fiai között. Tudja azonban, hogy valami még hiányzik az érdemek teljességéből, amikor szembehelyezi azokat a bűnök tömegével, amelyet az emberiség óráról órára felhalmoz.
 

Nem angyalainak mondja: ,,Szenvedjetek, hogy kövessétek Krisztust!'', hanem nektek, embereknek mondja: ,,Szenvedjetek, áldozzátok fel magatokat, legyetek hasonlókká az én Bárányomhoz! Legyetek társmegváltók...'' Ó, íme: én látom az angyalok seregeit, akik egy pillanatig abbahagyják elragadtatott imádásukat a Háromság körül, letérdelnek, arcukkal a föld felé hajolva, és azt mondják: ,,Ti áldottak, akik szenvedhettek Krisztussal, a mi és a ti örök Istenetekkel!''
 Sokan nem fogják még fel ennek nagyszerűségét. Túlságosan magas az ember számára. De amikor feláldozzák az Áldozatot, amikor az örök Búza feltámad, hogy többé sose haljon meg, miután levágták, kicsépelték, kifosztották és eltemették a föld méhébe, akkor eljön a leglelkiesebb Megvilágító, és megvilágítja a szellemeket, azokat is, akik a leghátramaradottabbak, de akik hűségesek maradtak a Megváltó Krisztushoz, akkor felfogjátok, hogy nem káromlás, amit mondtam, hanem az ember legmagasabb méltóságát jelentettem be nektek: azt, hogy társmegváltó, még akkor is, ha előzőleg csak egy bűnös volt. Közben készüljetek fel erre a szív és a szándék tisztaságával! Minél tisztábbak lesztek, annál jobban megértitek majd. Mert a tisztátalanság, bármiféle legyen is, mindig füst, amely elködösít és elnehezíti az értelmet és megnehezíti a látást. Legyetek tiszták! Kezdjétek azzal, hogy tiszták lesztek a testben, hogy tovább haladjatok a lélek tisztasága felé. Kezdjétek az öt érzékkel, hogy tovább haladjatok a hét szenvedély felé. Kezdjétek a szemmel: azzal az érzékkel, amely a király, és amely megnyitja az utat a leggyötrőbb és legteljesebb éhség felé. A szem látja a nő testét, és megkívánja a testet. A szem látja a gazdagok gazdagságát, és megkívánja
az aranyat. A szem látja az uralkodók hatalmát, és megkívánja a hatalmat. Legyen szemetek nyugodt, tisztességes, erkölcsös, tiszta, és vágyaitok is nyugodtak, becsületesek, erkölcsösek és tiszták lesznek.
Minél tisztább lesz szemetek, annál tisztább lesz szívetek. (Vö. Mt 6,22-23, Lk 11,34-35.) Őrködjetek szemetek felett, amely mohón felfedezi a kísértő almákat. Legyetek tiszták szemetek használatában,
ha tiszták akartok lenni testetekben. Ha testben tiszták lesztek, akkor tiszták lesztek a gazdagságot és a hatalomvágyat illetőleg is. Minden tisztaságnak a birtokában lesztek, és Isten barátaivá váltok.
 

Ne féljetek attól, hogy kigúnyolnak titeket tisztaságtok miatt. Csak attól féljetek, hogy Isten ellenségei legyetek. Egy napon ezt hallottam: ,,Kigúnyol a világ, mint hazugot és házasságra képtelent, ha látja, hogy nem vágyakozol a nők után.'' Igazán mondom nektek, hogy Isten azért rendelte el a házasságot, hogy felemeljen titeket az Ő követőivé a nemzésben és az Ő segítőivé az ég benépesítésében: De van egy sokkal magasabb állapot, amely előtt meghajolnak az angyalok, akik
látják annak magasztosságát, de nem képesek azt követni. Egy állapot, amely tökéletes, amikor a születéstől a halálig tart, de amely nincs elzárva azok elől sem, akik többé nem szüzek, de akik lemondanak férfi vagy női termékenységükről, lemondanak testi nemzőképességükről, hogy csak lélekben váljanak termékenyekké és nemzőképessé. Ez olyan lemondás a házasságról, amely nélkülözi a természetes tökéletlenséget, s nem elszenvedett vagy önkéntes öncsonkításból ered. Ez a házasságról való lemondás nem akadálya annak, hogy az oltárhoz közeledjenek, sőt az eljövendő századokban ezek fogják szolgálni és körülvenni az oltárt. (Vö. Lev 21,16-24; Mt 19,10-22; 1 Kor. 7,1.7-8. 32-34.) Ez magasabb rendű állapot: azoké, akik akaratukkal egyedül Istenhez tartoznak, és
az Ő számára tisztán őrzik meg szívüket és testüket, azért, hogy az örökkévalóságon keresztül ragyogjanak a Bárány szeretett tisztaságában.''
 Beszéltem a néphez és a nép közül kiválasztottakhoz. Most megáldalak mindnyájatokat: a jókat jutalmul, a bűnösöket pedig azért, hogy bátorságot öntsek beléjük, hogy eljöjjenek Ahhoz, aki azért jött, hogy megbocsásson. Béke legyen mindnyájatokkal! Jézus kiszáll a bárkából és keresztülhalad a tömegen. Mikor Mátéhoz ér, megáll, és mintha mindenkit megáldana, ismét áldást ad, ránéz Mátéra, és utána folytatja útját, és bemegy egy házba.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol

Tamás hisz

A jeruzsálemi bevonulás elôtti pénteken Jézus megengedi az  apostoloknak, hogy mehetnek, ahová akarnak. Csak a keriótit és Jakabot  tartja maga mellett Betániában.
  Tamás kijelenti:
  -- Bemegyek Jeruzsálembe. Atyám biztosan vár rám. Fel akarja ajánlani  a bort. Régen megígérte, és ő mindig megtartja ígéretét, mert  becsületes. A húsvéti lakomán megízlelitek majd, milyen jó a bora!
Atyám rámai szőlője híres a környéken! János és Simon ajánlkoznak, hogy Tamással mennek, és hírt hoznak a keriótinak édesanyjáról, ha Jeruzsálemben van.

                                                                (8-402)

  Az utolsó vacsorán Tamás a kerióti mellett foglal helyet. Vacsora közben zsoltárokat énekelnek. A kerióti olyan hamisan énekel, hogy Tamás kétszer is visszasegíti őt a helyes dallamra, erőteljes  bariton hangjával, és mereven nézi. A többiek is ránéznek, mert általában mindig jól, és a többiekkel együtt énekelt. (UV 19)
  Jézus elfogatásakor Tamás zavarodik meg leginkább. A többi tíz már ismét összegyűlt az utolsó vacsora termében, de Tamás még mindig bolyongott, amikor Jézus megjelent a tíznek. Azonban ezzel búcsúzott tőlük:
  -- Amit még mondanom kell, megmondom nektek, amikor a távollévő megjön. Imádkozzatok érte! (F 33)
  Később a tíz apostol az utolsó vacsora házának kertjében beszélget. Utána imádkoznak. Majd ismét társalognak. A zelóta Simon azt mondja:
  -- Igazán elszomorít Tamás eltűnése. Nem tudom, hol keressem.
  -- És én sem -- teszi hozzá János.
  -- Nincs szüleinél. És senki sem látta. Talán elfogták?
  -- Ha így lenne, a Mester nem mondotta volna: ,,A többit majd akkor mondom el, ha a távollévő itt lesz.''
-- Igaz. Én pedig még Betániába akarok menni. Talán a hegyekben bolyong, mert nem mer mutatkozni. (F 34)
  Valaki kopog az ajtón. Mindnyájan elhallgatnak s figyelnek.
  -- Ó! -- tör ki belőlük a csodálkozás, amikor meglátják Illést, Tamással együtt. Tamás annyira meg van viselve, hogy alig lehet ráismerni.
  Társai körülveszik, és örvendezve kiáltják:
  -- Tudod-e, hogy feltámadt, és eljött? És terád vár, hogy visszatérjen!
  -- Igen. Illés is mondta nekem. De nem hiszem. Hiszem, amit látok. És látom, hogy számunkra vége. Látom, hogy, mindnyájan szétszóródtunk. Látom, hogy nincs többé még egy sír sem, ahol megsirathatnám. Látom, hogy a nagytanács meg akar szabadulni tőle, és elhatározta, hogy a bűntársukat, mint egy piszkos állatot temetik el az olajfa alatt, amelyre felkötötte magát. És meg akar szabadulni a Názáreti követőitől is. Pénteken bezártam minden ajtót, és azt mondtam magamnak: ,,Te is övéinek egyike voltál? Ő már meghalt. Térj vissza az arany kalapálásához!'' És elfutottam...
  -- De hová? Mindenütt kerestünk!
-- Hová? Elmentem nővérem házához, Rámába. De nem mertem belépni, mert... nem akartam, hogy egy asszony tegyen szemrehányást nekem. Akkor bolyongtam a júdeai hegyekben, és tegnap Betlehemben végeztem, az Ő barlangjánál. Mennyit sírtam!... Elaludtam a törmeléken, és Illés ott
talált engem, amikor odajött... (Ennek további részleteit lásd: F 36- 38)
 

 Az apostolok összegyűlnek az utolsó vacsora termében. Az asztal körül vannak, ahol elfogyasztották a húsvéti bárányt. De tiszteletből üresen hagyják Jézus helyét a középen. Az apostolok csak az asztal egyik oldalát foglalják el, mert szorosabban ülnek egymás mellett, mint húsvétkor. Tamás Máté és Fülöp között van. (Lásd a részleteket: F 38- 40)
  Mikor Jézus megjelenik, mindnyájan megindulva, boldogan felállnak, és hozzá sietnek, Ő pedig még inkább mosolyogva feléjük tart.
  -- Béke veletek! -- mondja nekik.
  Most már mind körülötte vannak, ki térden, ki állva, és ez utóbbiak között van Péter és János. Csak egy marad kissé távolabb, zavarba esve, és ez Tamás. Az asztal mellett térdel. Nem mer előbbre menni, és úgy tesz, mintha el akarna rejtőzni az asztal sarka mögött. Jézus, csókolásra nyújtja kezét, és közben körülnéz, mintha a tizenegyediket keresné. De az első pillanattól látta őt, csak időt akart adni neki, hogy összeszedje bátorságát, és odajöjjön. Mikor látja, hogy a hitetlen szégyelli magát, és nem mer mozdulni, hívja őt:
  -- Tamás, jöjj ide!
  Tamás felemeli fejét, megzavarodva, mintegy sírva, de nem mer odamenni. Ismét lehajtja fejét. Jézus néhány lépést tesz feléje, és megismétli:
  -- Jöjj ide, Tamás!
  Jézus hangja parancsolóbb, mint előbb. Tamás kényszeredetten és zavartan felkel, és Jézus felé megy.
  -- Íme, az, aki nem hisz, ha nem lát! -- kiált fel Jézus. De hangjában mosolygó megbocsátás érződik. Tamás felfogja ezt, és fel mer nézni Jézusra. Látja, hogy valóban mosolyog. Ekkor felbátorodik, és
gyorsabban megy.
  -- Gyere ide, egészen közel! Nézd! Tedd bele egy ujjadat, ha nem elég nézned Mestered sebeit. -- Jézus odanyújtja kezét, és utána megmutatja neki oldalsebét is.
  Most már nem árad fény a sebekből. Körülötte sincs fény. Közönséges halandónak látszik, és a sebek rettenetes valóságukban mutatkoznak.
  Tamás remeg, nézi, de nem meri megérinteni. Ajka mozog, de szavait nem lehet hallani.
  -- Add ide nekem kezedet, Tamás -- mondja Jézus, nagyon kedvesen. És jobb kezébe veszi az apostol jobb kezét, és mutatóujját beledugja bal kezének mély, tátongó sebébe, utána pedig Tamás négy ujját dugja be tátongó oldalsebébe, és közben erősen figyeli őt.
 

  Komoly, de kedves tekintettel mondja:
  -- Tedd ide ujjadat, s ha akarod, akár kezedet is, oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő.
  Tamás szinte megérinti az isteni Szívet, s úgy látszik, bátorságot merít belőle. Végre sikerül beszélnie, és térdre esve, felemelt karral, és bűnbánó sírásban törve ki, mondja:
  -- Én Uram, és én Istenem! -- nem tud mást mondani.
  Jézus megbocsát neki. Jobbját fejére teszi, és válaszol:
  -- Tamás, Tamás! Most már hiszel, mert láttál... De boldogok, akik majd hisznek anélkül, hogy láttak volna! Milyen jutalmat kell nekik adnom, ha meg kell jutalmaznom téged, akinek hite támogatásra szorult a látás által...?
  Utána Jézus János vállára teszi karját, Péternek megfogja kezét, és az asztalhoz megy. Leül helyére. Most úgy ülnek, mint húsvét este. De Jézus azt akarja, hogy Tamás János után üljön....
  Jézus veszi a sajtot, felvágja, szétosztja, az első falatot Tamásnak adva, egy szelet kenyérre téve, s János mögött nyújtva át neki. A többit lásd: F 41-47.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol

Nem tudok várni

Tamás a kerióti Júdással együtt keresi fel Jézust, ugyanakkor, amikor a zelóta Simon is Jézushoz megy. (Jd 1,4-5) Jézus, várakozást tanácsol Júdásnak, és utána Tamáshoz fordul:

-- És te ki vagy?

-- Egy másik, aki látott téged (a Templomban, amikor Jézus kiűzte az árusokat). Szeretnék veled lenni. De most félek tőle.

-- Ne félj! Az elbizakodottság romlásba visz. A félelem lehet akadály, de ha alázatosságból származik, akkor segítség. Ne félj! Te is gondolkodj ezen, és amikor ismét eljövök...

-- Mester, te oly szent vagy! Félek attól, hogy nem leszek méltó. Mástól nem félek. Mert szeretetemben nem kételkedem...

-- Hogy hívnak?

-- Tamásnak, az Ikernek.

-- Megjegyzem nevedet. Menj békében!

Jézus elbúcsúzik tőlük, és visszavonul vendéglátójának házába, hogy vacsorázzon.

A hat tanítvány, aki Jézussal van, sok mindent szeretne megtudni.

-- Mester, miért tettél különbséget a kettő között? Mert másként bántál velük. Mindkettő ugyanoly vágyat érzett... -- kérdezi János.-- Barátom, ugyanannak a vágynak is különböző indítóoka és hatása

lehet. Biztos, hogy mindketten vágyakoztak. De az egyik más célból, mint a másik. És aki kevésbé tökéletesnek látszik, tökéletesebb, mert nem az emberi dicsőség vágya vezeti. Szeret engem azért, mert szeret.

-- Én is szeretlek!

-- És én is.

-- Én is.

-- Én is.

-- Én is..

-- Tudom. Ismerlek titeket. Szívetekbe látok.

-- Tehát tökéletesek vagyunk?

-- Ó, nem! De mint Tamás, azokká váltok, ha kitartotok szeretetetekben. Tökéletesek?! Ó, barátaim! Ki tökéletes Istenen kívül?

-- Te az vagy!

-- Igazán mondom nektek, hogy nem saját magamnak köszönhetem tökéletességemet, ha azt hiszitek, hogy egy próféta vagyok. Egy ember sem tökéletes. De én tökéletes vagyok, mert az, aki veletek beszél, az Atya Igéje. Istenhez tartozó, az Ő Gondolata, aki Igévé válik. Én magamban birtokolom a Tökéletességet. És ilyennek kell hinnetek engem, ha hiszitek, hogy én vagyok az Atya Igéje. Majd meg fogjátok ezt látni, barátaim. Azt akarom, hogy az Emberfiának hívjanak, mert megsemmisítem

magamat, magamra véve minden emberi nyomorúságot, hogy hordozzam azt, első kínzóeszközömként, anélkül, hogy sajátom lenne, s miután hordoztam, megsemmisítsem. Milyen teher ez, barátaim! De örömmel hordozom. Örömöt okoz hordozása, mert, mivel az Emberiség Fia vagyok, visszaadom az emberiséget Istennek, gyermekeként. Amilyen az első napokban volt.

Jézus kedvesen beszél, a szegényes asztal mellett ülve, nyugodt mozdulatokkal kísérve beszédét. Fejét kissé lehajtja, és enyhén mosolyog. A tanítványok figyelmesen hallgatják.

A történet folytatását lásd Pt 1,10-13.1,10013.

Péter szavait kopogtatás szakítja félbe.

Tamás van az ajtónál. Belép, és Jézus lábai elé veti magát.

-- Mester... én nem tudok a te visszatérésedre várni! Engedd, hogy veled legyek! Tele vagyok hibákkal, de szeretlek, és egyedül ez az én nagy, igazi kincsem. A tied, és érted. Engedd, hogy kövesselek, Mester!...

Jézus Tamás fejére teszi kezét.

-- Maradj, Iker! Kövess engem! Boldogok, akik őszinték, és kitartóan akarnak! Ti boldogok vagytok! Többek vagytok nekem rokonaimnál, mert gyermekeim és testvéreim vagytok, nem a vér szerint, amely meghal, hanem Isten akarata és a ti lelki akaratotok szerint. Most, mondom nektek, hogy nincsenek közelebbi rokonaim azoknál, akik teljesítik Atyám akaratát, és ti azt teszitek, mert szeretitek a jót.

(2-87)

Jézus kezét Tamás fejéről annak vállára teszi, és azt mondja:

-- Kelj fel, barátom! Vacsoráztál már?

-- Nem, Mester. Néhány métert mentem azzal a másikkal, aki velem volt, és utána otthagytam őt, és visszatértem, azt mondva neki, hogy beszélni akarok a meggyógyított leprással... De ezt csak azért mondtam, mert gondoltam, hogy nem lesz kedve velem jönni egy tisztátalanhoz. Jól ítéltem. De én téged kerestelek, nem a leprást... Azt akartam mondani neked: ,,Fogadj el engem!'' Föl és le keringtem az olajfák között, míg a fiatalember meg nem kérdezte, mit csinálok. Biztosan azt hitte, rossz szándékom van...

A házigazda mosolyog:

-- Ő az én fiam. Az olajprést őrzi. Az olajprés alatti pincében őrizzük még az egész évi termést. Nagyon jó volt. Sok olajat kaptunk belőle. És amikor nagy tömeg gyűl össze, mindig csatlakoznak hozzájuk rablók, akik mindentől megfosztanak minket. Nyolc éve ez történt velünk. Azóta minden éjjel őrködünk.

-- Rendben van. Azt mondta nekem: ,,Mit akarsz?'' És ezt olyan hangon mondta, hogy gyorsan válaszoltam neki, nehogy megbotozzon: ,,A Mestert keresem, aki itt lakik.'' Akkor azt mondta: ,,Ha igaz, amit mondasz, jöjj a házhoz!'' És elkísért egészen eddig. Ő kopogott be, és nem ment el addig, míg meg nem hallotta első szavaimat.

-- Messze laksz?

-- A város másik felében lakom, a Keleti-kapu mellett.

-- Egyedül vagy?

-- Szüleimmel voltam. De ők elmentek más rokonaimhoz, akik a betlehemi úton laknak. Én ott maradtam, hogy éjjel-nappal keresselek, míg meg nem talállak.

Jézus mosolyog, és azt mondja:

-- Akkor senki se vár rád?

-- Senki, Mester.

-- Az út hosszú, az éj sötét, és a római őrjárat a városban cirkál.

Azt mondom neked: ha akarsz, maradj velünk!

-- Ó, Mester! -- Tamás boldog.

-- Csináljatok helyet neki! És mindnyájan adjatok valamit testvéreteknek!

Jézus a saját sajtadagját adja neki. Magyarázza Tamásnak:

-- Szegények vagyunk, és majdnem befejeztük már a vacsorát. De jó szívvel adjuk. -- És a mellette ülő Jánosnak azt mondja: -- Engedd át helyedet barátunknak!

János azonnal feláll és az asztal másik sarkához megy, ahol leül a házigazda mellé.

-- Ülj le, Tamás! Egyél! -- És utána mindnyájuknak: -- Tegyetek mindig így, barátaim! Ez a szeretet törvénye. A vándort már védi Isten Törvénye. De most, az én nevemben, még jobban kell szeretnetek. Amikor valaki kenyeret, egy korty vizet, szállást kér tőletek Isten nevében, akkor adnotok kell neki, az Ő nevében! Isten megjutalmaz majd titeket érte. Ezt kell tennetek mindenkivel. Ellenségeitekkel is. Ez az új Törvény. Eddig azt mondták nektek: ,,Szeressétek azokat, akik titeket

szeretnek, és gyűlöljétek ellenségeiteket!'' Én azt mondom nektek: ,,Szeressétek azokat is, akik gyűlölnek titeket!'' Ó, ha tudnátok, mennyire fog Isten szeretni titeket, ha úgy szerettek, amint én mondom nektek! És amikor valaki azt mondja: ,,Én társatok akarok lenni az igaz Úristen szolgálatában, és követni akarom az Ő Bárányát'', akkor annak kedvesebbnek kell lennie számotokra, mivel testvéretek, és mivel örök kötelékkel lesztek egyesítve: Krisztuséval.

-- De ha később megtudjuk, hogy valaki nem őszinte? Könnyű azt mondani: ,,Én ezt és ezt akarom tenni.'' De a szavak nem mindig felelnek meg az igazságnak -- mondja Péter, ugyancsak ingerülten. Nincs szokásos jókedvében.

-- Péter, figyelj ide! Amit te mondasz, józan és igaz. De nézd: jobb a jósággal és bizalommal véteni, mint a bizalmatlansággal és durvasággal. Ha jót teszel egy méltatlannal, mi bajod lehet? Semmi. Sőt, Isten mindig megjutalmaz téged. Viszont semmi érdemed sem lesz, ha bizalmatlan voltál.

-- Semmi baj? Néha a méltatlan nem elégszik meg a hálátlansággal, hanem tovább megy, és árt a jó hírnévnek, a vagyonnak, és még az életnek is.

-- Igaz. De ez csökkentené a te érdemedet? Nem. Még ha az egész világ hinne is minden rágalomnak, még ha szegényebbé válnál Jóbnál, még ha a kegyetlen megfosztana is téged életedtől, mit változtatna ez Isten szemében? Semmit. Sőt, javadra változna meg valami. Isten a jóság érdemeit egyesítené az értelmi, pénzügyi, testi vértanúság érdemeivel.

-- Rendben van, rendben van! Legyen így! -- Péter nem szól többé egy szót sem. Csak fejét kezében tartva bosszankodik.

Jézus Tamáshoz fordul:

-- Barátom, azt mondtam neked előbb, az olajfák között: ,,Amikor visszajövök erre a vidékre, ha még akarod, az enyém leszel.'' Most azt kérdezem tőled: ,,Kész vagy-e arra, hogy Jézus tetszését elnyerjed?''

-- Kétségtelenül!

-- Akkor is, ha ez áldozatot kívánhat?

-- Nem áldozat téged szolgálni. Mit kívánsz?

-- Azt akartam mondani neked... de neked üzleted van, érzelmi kötelékek...

-- Semmi, semmi! Te az enyém vagy! Beszélj!

-- Idefigyelj! Holnap, amint kihajnalodik, a leprás kijön majd a sírokból, hogy találjon valakit, aki értesíti a papot. Te elsőnek mész el a sírokhoz. Ez szeretetszolgálat. És erős hangon azt mondod: ,,Te,

aki tegnap megtisztultál, jöjj ki! A názáreti Jézus, Izrael Messiása, aki meggyógyított téged, küld engem.'' Tedd ezt, hogy az ,,élőhalottak'' világa megismerje nevemet, és remegjen a reménytől, és hogy az, aki reményét a hittel párosítja, jöjjön hozzám, hogy én meggyógyítsam. Én a feltámadás ura vagyok, és ez a megtisztulás első módja, amit hozok. Egy nap majd ugyancsak mélységesebb tisztulást fogok adni... Egy napon a lepecsételt sírokból kitörnek majd az igazi halottak, akik nevetni látszanak, üres szemgödrükkel, nyitott szájukkal, a távoli örvendezés miatt, amikor a csontvázak hallják a limbusban várakozó lelkek kiszabadulását. Nevetni látszanak majd e miatt a megszabadulás miatt, és remegnek majd, tudva, hogy azt... Menj! Ő hozzád fog menni. Te tedd meg, amire kér téged! Segítsd mindenben, mintha testvéred lenne! És mondd neki azt is: ,,Amikor teljesen megtisztulsz, elmegyünk együtt a folyó melletti útra, Doco és Efraim magasságán túlra. Ott vár rád a Mester, Jézus; és vár engem is, hogy megmondja nekünk, hogyan szolgáljuk Őt.

-- Így fogok tenni. És a másik?

-- Ki? A kerióti?

-- Igen, Mester.

-- Az ő számára tovább is tart tanácsom. Hagyd, hogy maga döntsön! Kerüld még a vele való találkozást is!

-- A leprás mellett leszek. A sírok völgyében csak a tisztátalanok járnak, és azok, akik irgalmasak irántuk. Péter mormog valamit. Jézus megválaszol neki. Lásd Pt 1,11-12. Utána Jézus ismét Tamáshoz fordul:

-- Biztos vagy abban, hogy felismered a leprást? Csak ő gyógyult meg közülük. De lehet, hogy már elindult a csillagok fényénél, hogy találjon egy korai utast. És más valaki jelentkezhet helyette, aki szeretne bemenni a városba, hogy meglátogassa rokonait. Figyelj vonásainak leírására! Én közelében voltam, és a sötétedés ellenére is jól láttam. Magas és sovány. Bőre sötét, mintha félvér lenne. Mélyen

ülő szemei szénfeketék, hófehér szemöldöke alatt. Haja vászonfehér, és elég sűrű. Orra hosszú, tömpe, mint a líbiaiaké. Vaskos szájszéle violába hajlik. Homlokán van egy régi sebhely, ami megmaradt. Ez arcán az egyetlen nyoma betegségének.

-- Öreg, ha egészen fehér a haja.

-- Nem, Fülöp. Öregnek látszik, de nem az. A lepra miatt őszült meg.

-- Micsoda? Félvér?

-- Talán az, Péter. Hasonlít az afrikaiakra.

-- Akkor izraelita lesz?

-- Majd megtudjuk. És ha nem az lenne?

-- Eh, ha nem, majd elmegy. Már sokat kapott azzal is, hogy meggyógyult.

-- Nem, Péter. Még ha bálványimádó lenne is, én nem utasítom el. Jézus mindenkiért jött. És igazán, mondom neked, hogy a sötétségben élő népek felülmúlják majd a Világosság népének fiait.

Jézus felsóhajt. Utána felkel. Hálát ad az Atyának egy himnusszal, és áldást ad.

(2-91)

Tamás a zelóta Simonnal és Júdás Tádéval a Jordán mellett haladó út egy kanyarulatánál vár Jézusra, és beszélgetnek. Lásd: JJ 4-6.

Mikor Jézus megérkezik, először Júdás Tádéval beszélget, de utána Tamáshoz fordul:

-- Hűségesen engedelmeskedtél. Ez a tanítvány első erénye.

-- Azért jöttem, hogy hűséges legyek hozzád!

-- És az leszel. Én mondom neked. -- Utána Jézus Simonhoz fordul.

Lásd: S 5-7. Végül Simont és Tamást megbízza azzal, hogy előkészítsék az embereket Jézus visszatérésére.

-- Mondjátok meg a betegeknek, hogy az, aki gyógyít, jön. Mondjátok meg a várakozóknak, hogy a Messiás a népe között van. Mondjátok meg a bűnösöknek, hogy itt van az, aki megbocsát, és erőt ad a felemelkedéshez.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol

Lelkiismeret-furdalás

Jézus Betániából Tekua felé tart tizenegy apostolával. A kerióti nincs velük, azért Jézus hátrahagy két apostolt, hogy várják be Júdást, és vele kövessék a többieket. Az apostolok hallgatagok, mintha valami bántaná őket. Legutoljára Tamás megy, Júdás Tádéval. Végül Tamás töri meg a csendet, mintha egy magában folytatott beszélgetést zárna le:

-- Így van, barátom! Pontosan így!

-- Igen. Így van. És ugyancsak fáj nekem... Magam és rokonaim miatt is...

-- Megértelek. De... Neked a szíved fáj. De én? Engem a lelkiismeret-furdalás gyötör. És az még rosszabb.

-- Lelkiismeret-furdalásod van neked? Semmi okod sincs rá. Te jó vagy és hűséges. Jézus meg van elégedve veled, és minket sose botránkoztattál meg. Miért van akkor lelkiismeret-furdalásod?-- Egy emlék miatt. Annak a napnak emléke miatt, amelyiken elhatároztam, hogy követni fogom az új Rabbit, aki megjelent a Templomban... Én és Júdás közel voltunk, és csodáltuk a Mester tettét és szavait. És elhatároztuk, hogy megkeressük... És én még határozottabb voltam, mint Júdás, és szinte magammal húztam őt. Ő az ellenkezőjét mondja, de így van. Ezért van lelkiismeret-furdalásom.

Mert erőltettem, hogy jöjjön... Állandó fájdalmat hoztam Jézusnak. De Júdást sokan nagyon szerették, és én tudtam ezt, és azt gondoltam, hasznos lehet. Ostoba voltam, mint mindenki, aki csak egy Dávidnál és Salamonnál is nagyobb királyra tudott gondolni Izraelben, de mindig egy olyan királyra, amilyen, mint mondja, Ő sose lesz. Feltételeztem, hogy a tanítványok között ő lesz az, aki jó szolgálatot tud tenni!...

Reméltem benne. És csak most fogom fel, mindig jobban, annak igazságosságát, hogy Jézus nem fogadta el őt azonnal, sőt megtiltotta nekem, hogy kutassak utána... Ez aztán lelkiismeret-furdalás, mondom neked! Egy lelkiismeret-furdalás! Ez az ember nem jó.

-- Nem jó. De ez ne okozzon neked lelkiismeret-furdalást! Nem rosszindulattal tetted, amit tettél, és azért nincs bűnöd. Én mondom neked.

-- Biztos vagy benne? Vagy csak azért mondod, hogy megvigasztalj?

-- Azért mondom, mert ez az igazság. Ne gondolj többé a múltra, Tamás. Az nem segít megsemmisíteni.

-- Jól mondod! De gondold csak el! Ha miattam a Mestert szerencsétlenség érné... Szívem tele van aggódással és gyanúval. Bűnt követek el azzal, hogy elítélem társamat, éspedig irgalmatlanul. És bűn, hogy nem hiszek a Mester szavaiban... Ő mentegeti Júdást. Te... hiszel testvérednek?

-- Mindenben, ezt kivéve. De ne csüggedj el. Mindnyájan hasonlóképpen gondolkodunk. Még Péter is, aki kimeríti erejét abban, hogy csak jót gondoljon erről az emberről, és András is, aki szelídebb. egy báránynál, és Máté, aki közülünk egyedül nem érez utálatot semmiféle bűnös iránt. És az annyira szeretetteljes és annyira tiszta János, aki abban a boldog sorsban részesült, hogy nem kell félnie sem a rossztól, sem a bűntől, mert annyira betelt szeretettel és tisztasággal, hogy nincs helye semmi más befogadására. És testvérem, Jézus is. Biztos, hogy neki vannak más gondolatai is ezzel kapcsolatban, amik miatt szükségesnek tartja a ragaszkodást Júdáshoz... egészen addig, míg minden kísérletet ki nem merített jóvá tételére.

-- Igen. De... hogyan fog ez végződni? Neki van sok... Neki nincs... Te megérted anélkül, hogy kimondanám. Milyen pontra fog elérni?

-- Nem tudom... Talán elválik tőlünk... Talán velünk marad várakozva, hogy lássa, ki az erősebb ebben a küzdelemben Jézus és a zsidó világ között...

-- És... nem gondolod, hogy ő már két úrnak szolgál?

-- Ebben biztos vagyok.

-- És te nem félsz, hogy azoknak szolgálhat, akik többen vannak, és ezzel nagyon árthat a Mesternek?

-- Nem. Nem szeretem őt. De nem tudok arra gondolni, hogy ő... Legalábbis jelenleg nem. Biztosan félek azonban ettől, ha eljön egy nap, amelyben a tömeg kegye elhagyja a Mestert. Míg ha a nép

közfelkiáltással királyunknak és vezérünknek szentelné fel Őt, akkor biztos vagyok, hogy Júdás mindenkit elhagyna érte!... Ő egy haszonleső... Isten tartsa vissza őt, és védje meg Jézust, és mindnyájunkat!...A kettő észreveszi, hogy nagyon lemaradt társaitól, és abbahagyva a beszélgetést, gyorsan igyekeznek utolérni őket.

-- De mit csináltatok? -- kérdezi Máté. -- A Mester beszélni akart veletek...

Tamás és Tádé gyorsan Jézushoz mennek.

-- Miről beszéltetek egymás között? -- kérdezi Jézus, erősen a szemükbe nézve.

A kettő egymásra néz. Megmondják? Ne mondják meg? Győz az őszinteség.

-- Júdásról -- mondják együtt.

-- Tudtam. De próbára akartam tenni őszinteségeteket. Fájdalmat okoztatok volna nekem, ha hazudtatok volna... De többé ne beszéljetek erről, és főleg ne ilyen módon! Oly sok jó dolog van, amiről beszélhettek. Miért szálltok le mindig azt szemlélni, ami nagyon, túlságosan anyagias? Izajás azt mondja: ,,Hagyjátok az embert, akinek mindene a lehelet az orrában!'' (2,22) Én azt mondom nektek: hagyjátok abba ennek az embernek az elemzését, és törődjetek lelkével. Az állati, ami benne van, az ő szörnyetege, ne vonja magára tekinteteteket és ítéleteteket. Legyetek inkább szeretettel, fájdalmas és tevékeny szeretettel lelke iránt. Szabadítsátok meg a szörnyetegtől, amely azt fogva tartja. Nem tudjátok...

Jézus megfordul, és odahívja a többi hetet:

-- Jöjjetek ide, mert mindnyájatoknak hasznos, amit mondok, mert mindnyájatok szívét ugyanazok a gondolatok foglalják el... Nem fogjátok fel, hogy a kerióti Júdás által többet tanultok, mint bármely más személy által? Apostoli szolgálatotokban sok Júdást fogtok találni, de nagyon kevés Jézust. A Jézusok kedvesek, jók, tiszták, hűségesek, engedelmesek, józanok lesznek, mohóság nélkül. De ugyancsak kevesen lesznek. De mennyi, mennyi kerióti Júdást fogtok találni ti és követőitek is, és utódaitok, a világ útjain! És ahhoz, hogy mesterek legyetek, és értsetek hozzá, ki kell járnotok ezt az iskolát... Ő, hibáival, megmutatja nektek, hogy milyen ember. Én megmutatom, milyen embernek kellene lennie. Mindkét példára egyaránt szükség van. Ti, jól megismerve az egyiket és a másikat, törekedjetek arra, hogy átváltoztassátok az elsőt a másodikká... És az én türelmem legyen zsinórmértéketek.

-- Uram, én nagy bűnös voltam, és biztosan én is példának szolgálhatok. De szeretném, ha Júdás, aki nem oly bűnös, mint én voltam, úgy megtérne, mint ahogy én megtértem. Kevélység; ezt mondani?

-- Nem, Máté, nem kevélység. Két igazságot tisztelsz meg, amikor ezt mondod. Az első igazolja a mondást: ,,Az ember jó akarata isteni csodákat művel.'' A második pedig az, hogy Isten végtelenül szeretett téged attól kezdve, amikor még nem is gondoltál erre, éspedig azért, mert előtte nem volt titok a te képességed a hősiességre. Te két erőnek a gyümölcse vagy: a te akaratodé és Isten szeretetéé. És a te akaratodat teszem az első helyre, mert anélkül hiábavaló lett volna Isten szeretete. Hiábavaló, tehetetlen...

-- De a mi akaratunk nélkül nem tudna Isten megtéríteni minket? -- kérdezi Jakab, Alfeus fia.

-- De igen. De akkor is állandóan szükség lenne az ember akaratára ahhoz, hogy kitartson a csodálatosan elért megtérésben.

-- Akkor Júdásban nincs meg ez az akarat, és nincs meg benne sem most, se akkor nem volt, mielőtt megismert téged... -- mondja hevesen Fülöp. Egyesek nevetnek, mások felsóhajtanak.

Egyedül Jézus kel védelmére a távollévő apostolnak:-- Ne mondjátok ezt! Meg volt benne, és megvan. De időközönként a test rossz törvénye uralkodik felette. Ő beteg... Egy szegény, beteg testvér. Minden családban van gyenge, beteg, aki szenvedést, szomorúságot, terhet jelent a család számára. Mégis az anya nemde a törékeny gyermekét szereti legjobban? Testvérei nemde a szerencsétlen testvérkét szolgálják ki leginkább? Nemde annak adja az atya a kedvenc falatot, felemelve azt a tálról, hogy örömöt okozzon neki, hogy ne érezze: ő teher, és ne tegye súlyossá neki betegségét?

-- Igaz. Pontosan így van. Az én iker nővérem törékeny volt kiskorában. Én vettem fel minden erőteljességet. De az egész család szeretete annyira segítette őt, hogy most virágzó feleség és anya --

mondja Tamás.

-- Íme! Tegyétek azt lelkileg gyenge testvéretekkel, amit egy testileg gyenge testvérrel tennétek. Akkor egy korholó szavam se lesz. Ti nem vagytok többek nálam. A ti türelmes szeretetek a legerősebb korholás; aminek nem lehet ellenállni. Tekuában hagyom Mátét és Fülöpöt, hogy várjanak Júdásra..: Az első emlékszik arra, hogy bűnös volt, a második, hogy atya...

-- Igen, Mester. Gondolni fogunk erre.

-- Jerikóban, ha még nem lesz velünk, hagyom Andrást és Jánost, és ők emlékeznek arra, hogy nem mindenki kapott egyforma mértékben ingyenes ajándékot Istentől...

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol