Te fogsz győzni, Uram!

Jézus, az apostolokkal, Édesanyjával és Máriával, Alfeus feleségével, két bárkán elmegy

Johanna tibériási kertjéhez. A kertben játszadozó Matyi és Marika szól a kertészeknek, hogy nyissák ki nekik a kaput. Jézus először elbeszélget a két gyermekkel, akik elmondják, hogy Kúza palotájába sok katona látogat el, és arról beszélnek, hogy Jézust fogják megtenni királynak Heródes helyett, akivel Kúza nincs megelégedve. Lásd: Gy 3,100-103. Közben megérkezik Jonatán, és boldogan üdvözli Jézust:

– Mesterem! Szent ez az este, amely megengedi, hogy láthassalak!

– Béke veled, Jonatán! Láthatom Johannát?

– Már jön. Elbocsátotta a római nőket, hogy hozzád jöjjön.

Jézus, kérdő tekintettel néz rá, de nem szól semmit. A ház felé megy, hallgatva Jonatánra, aki elmondja, hogy Kúza nagyon elégedetlen Heródessel, és hozzáteszi:

– Úrnőm szeretetére kérlek, fékezd meg őt, mert olyan dolgot akar tenni, ami... nem lenne jó sem számodra, sem számára, de főleg nem a te számodra.

Johanna pompás fehér ruhában, díszes fejékkel és fátyollal, ékszerekkel feldíszítve siet az

Úr felé, és nem törődve szép ruhájával, leborul a porba, és megcsókolja Jézus lábait.

– Béke veled, Johanna!

– Amikor velem vagy, mindig béke uralkodik bennem és házamban... Anya!... – és meg

akarja csókolni Mária lábait is, de Ő átkarolja, és megcsókolja őt. Csókot vált Máriával,

Alfeus feleségével is.

Az üdvözlés után Jézus azt mondja:

– Beszélnem kell veled, Johanna.

– Íme, itt vagyok, Mester. Mária, házam a tiéd. Parancsolj, amit akarsz. Én a Mesterrel

megyek... Jézus már odébb ment, ahol mindenki láthatja, de nem hallhatja. Johanna

csatlakozik hozzá.

– Johanna, fogadnom kell egy küldöncöt Antiochiából, biztosan Szintikától. Arra

gondoltam, hogy a te házadban fogom tenni. Itt, a kertedben...

– Rendelkezz mindazzal, ami Johannáé!

– Szíveddel is? – Jézus erősen ránéz.

– Te már tudod, Mester! Szinte biztos voltam benne. Most egészen biztos vagyok. Kúza...

A férfiak következetlensége ugyancsak nagy! Haszonlesésük nagyon erős! És érzelmeik

feleségük iránt oly kevés! Mi... Mik vagyunk mi, még a jobb emberek feleségei is? Egy

ékszer, amelyet mutogatnak, vagy elrejtenek aszerint, hogy mi hasznos számukra... Egy

némajátékos, akinek nevetnie vagy sírnia kell, vonzania vagy visszataszítania, beszélnie vagy hallgatnia, mutatkoznia vagy elrejtőznie a szerint, ahogy a férj akarja... mindig az ő érdekei szerint... Szomorú a mi sorsunk, Uram! És lealázó is!

– Kárpótlásul lélekben mind magasabbra szárnyalhattok.

– Ez igaz. Magadtól tudod, vagy megmondták neked? Láttad Mannaent? Keresett téged...

– Nem. Senkit sem láttam. Itt van?

– Igen. Mindnyájan itt vagyunk... Akarom mondani, Heródes egész udvartartása... és

sokan azért, mert gyűlölik. Ezek között van most Kúza is, mert Heródes, Heródiás

kívánságára élvezetét találja abban, hogy megalázza gondnokát... Uram, te emlékezel rá,

hogy Beterben azt mondtam, el akart tiltani engem tőled, mert félt Heródes kegyének

elvesztésétől. Csak néhány hónap telt el... És már azt akarja, hogy én... Igen, Uram. Azt

szeretné, hogy én vegyelek rá téged, fogadd el segítségét ahhoz, hogy király légy a negyedes fejedelem helyett... Meg kell mondanom ezt, mert asszony vagyok, s ezért a férj alárendeltje, és ráadásul még zsidó asszony, s így még inkább alá vagyok rendelve a férj akaratának. És megmondom... És nem tanácsolom neked... mert remélem, hogy már tudom, hogy te... ó, te nem teszed királlyá magadat zsoldos lándzsásokkal. Ó, mit mondtam! Nem lett volna szabad így beszélnem... Engedni kellett volna, hogy előbb meghallgasd Kúzát és Mannaent és a többieket... És ha hallgattam volna, nemde rosszul tettem volna?... Uram, segíts engem, hogy helyesen lássak...

– Helyesen látsz szívedben, Johanna. Sem a római seregekkel, sem az izraelita

lándzsásokkal nem teszem meg magamat királlyá, még akkor sem, ha Róma és Izrael az én

segítségemmel akarná biztosítani a békét ebben az országban. Már eleget megértettem ahhoz, hogy lássam, mi a helyzet. Matyi oktalan beszédéből. Jonatán említette az emberek elégedetlenségét. Te elmondtad a többit. Én befejezem, így: egy ostoba elgondolás országomat illetőleg arra ösztönzi a jókat, mint Mannaen, és azokat, akik még nem jók, hogy a többség rögeszméje szerint lázadást szítsanak Izrael országának létrehozására. Másokat a bosszúvágy ösztönöz, mint férjedet is, ugyanerre. E két indítóok között szerepet játszik a farizeusok, szadduceusok, írástudók és heródiánusok ravaszsága is, hogy sikerüljön lejáratni engem, annak feltüntetve az uralkodók szemében, ami nem vagyok. Te elbocsátottad a római nőket, hogy megmondd nekem ezt anélkül, hogy elárulnád Kúzát, Mannaent és másokat. De igazán mondom neked, hogy a pogányok mindenkinél jobban megértenek engem. Bölcselőnek neveznek, talán álmodozónak tartanak, aki nem látja a valóságot, aki boldogtalan, felfogásuk szerint, ami mindent az erőszakra alapít. De megértették, legalább ők megértették, hogy én nem e földről való vagyok, és hogy Országom nem e földről való. Nem félnek tőlem, csak követőimtől. Igazuk van. Ők, ki szeretetből, ki kevélységből, képesek lennének elgondolásuk megvalósítására: a királyok Királyává, egyetemes királlyá téve engem, egy kis állam szegény királyává... És igazán őrizkednem kell ettől a cselvetéstől, amely az árnyékban működik, amit igazi ellenségeim szítanak fel, akik nem a kormányzó Cezareai palotájában vannak, sem az antiochiai kiküldöttében, és még az Antóniában sem, hanem a farizeusok és írástudók rojtokkal és a Törvényre emlékeztető jelekkel ékesített ruháiban rejtőznek. De a Törvény a szívben van, és nem a ruhában... Ha szívükben volna, felfognák, ki vagyok én, és hogy ellenem, sem mint az Ige, sem mint az Ember ellen semmit sem tehetnek, hogy tönkretegyenek. Azért meg kell védenem magamat a barátoktól és az ellenségtől, akik egyaránt igazságtalanok irántam érzett szeretetükben vagy gyűlöletükben.

Törekednem kell szeretetük irányítására és gyűlöletük csökkentésére. Ezt teszem, hogy

teljesítsem kötelességemet. És ezt fogom tenni egészen addig, míg fel nem építettem az

Országot, véremmel áztatva köveit, hogy összeragasszam azokat. Amikor meghintelek majd véremmel titeket, többé nem fogtok ingadozni. Híveim szívéhez beszélek. A tiédhez, Johanna, amely annyira küzd két erő és két szeretet között, amelyek feletted és benned vannak: én és Kúza.

– De te fogsz győzni, Uram!

– Én fogok győzni! Igen.

– Igyekezz azonban megmenteni Kúzát is... Szeresd azt, akit szeretek!

– Szeretem azt, aki szeret téged.

– Szeresd Kúzát, aki szeret téged...

– A hazugság nem a te tiszta homlokodhoz illik, amely most elpirul az erőlködésben,

hogy meggyőzze önmagát és engem Kúza irántam való szeretetéről.

– Ő mégis szeret téged.

– Igen. Saját érdeke miatt. Amint saját érdeke miatt nem szeretett engem azelőtt... De

íme, itt jön Simon, Jónás fia az idegennel. Menjünk hozzájuk!

(Az idegen Szintika levelét hozza, amit majd a „Jézus és a pogányok” című

füzetsorozatban ismertetünk.)

Forrás: Valtorta Mária-Jézus gazdag barátai