Hasztalan, Kúza!

Jézus és kísérete Johanna házában tölti az éjszakát. Reggel az asszonyok Johanna

kocsiján, a zelóta Simon kíséretében visszamennek Názáretbe, a bárkákat Jézus

legénységükkel Taricheába küldeti, Ő pedig az apostolokkal gyalog útnak indul a tóparti

Emmaus hőfürdői felé. Johanna megígéri, hogy a tavon ő is Taricheába megy. Jézus

kérdésére, hogy Kúza otthon van-e, Johanna azt válaszolja:

– Nem jött haza, Uram.

– Add át neki üdvözletemet, és mondd meg neki, hogy buzdítom, legyen igazságos.

Kedvesen gondozza a gyermekeket, Jézus nevében. És... mivel te megértetted Mesteredet, győzd meg Kúzát, hogy téved ő és mindazok, akik Krisztust földi királlyá akarják tenni.

+

Taricheánál egy kis félsziget nyúlik a tóba. Jézus, a tó partján állva beszél az összesereglett néphez. Hallgatja őt Johanna és Kúza is:

– Írva van: „Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd Krisztusoddal.” És írva van: „Én azonban örülök az Úrban, és ujjongok Istenben, Jézusomban.” (Hab 3,13.18)

Izrael népe magára vonatkoztatta ezeket a szavakat, és, önző módon, nemzeti értelmezést adott nekik, ami nem felel meg az igazságnak a Messiás személyét illetőleg. Beszűkítette jelentését, és lealacsonyította a messiási gondolat nagyszerűségét egy közönséges, emberi hatalom megnyilvánulására és a Krisztus által Izraelben talált uralkodók felett aratott győzelemre.

Az igazság azonban más. Nagy és határtalan. Az igaz Istentől jön, az ég és föld Teremtőjétől és Urától, az emberiség Teremtőjétől, attól, aki, miként megszaporította az ég csillagait, és mindenfajta növénnyel borította be a földet, és benépesítette az állatokkal, és halakat tett a vizekbe és madarakat a levegőbe, úgy megsokasította az általa teremtett ember gyermekeit is, hogy a teremtmények királya és az Ő kedves gyermeke legyen. Most miként lehetne az Úr, az egész emberi nem Atyja, igazságtalan az Ő általa a föld anyagából és az isteni leheletből alkotott férfi és asszony gyermekei, s azoknak gyermekei iránt? És miként bánhatna ezekkel másképpen, mintha azok nem egy forrásból származnának, hanem egyesek valamilyen más természetfeletti és Ővele ellentétben álló lénytől erednének, s ezért idegenek, fattyak, megvetésre méltók lennének?

Az igazi Isten nem egyik vagy másik nép szegény istene, egy bálvány, egy valószínűtlen

alak. Ő a fenséges Valóság, és az egyetemes Valóság, az Egyetlen Létező, a Legfelsőbb,

minden dolog és minden ember Teremtője. Azért minden ember Istene. Ő ismeri őket akkor is, ha azok nem ismerik Őt. Ő szereti őket akkor is, ha azok, nem ismerve, nem szeretik Őt, vagy rosszul ismerve helytelenül szeretik, vagy jóllehet ismerik, de nem tudják szeretni Őt.

Az atyaság nem szűnik meg, amikor egy gyermek tudatlan, ostoba vagy gonosz. Az atya

igyekszik oktatni gyermekét, mert az oktatás a szeretet jele. Az atya fáradozik azon, hogy

csökkentse a fogyatékos gyermek együgyűségét. Az atya könnyeivel, elnézésével, üdvös

büntetéseivel, irgalmas bocsánatával igyekszik megjavítani a rossz gyermeket, és segíteni,

hogy jobbá váljon. Ezt teszi az ember-atya. Az Atyaisten talán kevesebbet tenne, mint egy ember? Íme, akkor az Atyaisten szeret minden embert, és üdvösségüket akarja. Ő egy

végtelen Birodalom Királya, örök Király. Nézi népét, amely a világon szétszóródott minden

népből tevődik össze, és azt mondja: „Íme, az általam teremtett nép, a nép, amelyet

Krisztusom fog üdvözíteni. Íme, a nép, amelyért a mennyországot teremtettem. És íme, az óra, amelyben az Üdvözítővel megváltom.”

Ki a Krisztus? Ki az Üdvözítő? Ki a Messiás? Sok görög van itt jelen, és sok nem görög,

aki szintén tudja, mit akar mondani a Krisztus szó. Krisztus tehát a felszentelt, a királyi olajjal felkent, hogy teljesítse küldetését. Ki szentelte fel? Talán egy trón kis dicsősége? Talán egy pap nagyobb dicsősége? Nem. Azért szentelték fel, hogy egyetlen jogar alatt egyetlen népben, egyetlen tanításban egyesítsen minden embert, hogy testvérek legyenek egymás között, és gyermekei legyenek az egyetlen Atyának, gyermekek, akik ismerik az Atyát, és követik Törvényeit, hogy részük legyen Országában.

Király, az Atya nevében, aki küldte Őt. Krisztus úgy uralkodik, amint természetének

megfelel, azaz: istenileg, mint Isten. Isten mindent Krisztusának lába alá helyezett,

zsámolyul, de nem azért, hogy Ő elnyomja őket, hanem hogy megváltsa. Valóban, neve

Jézus, ami héber nyelven Üdvözítőt jelent. Amikor az Üdvözítő megmenti népét a

legnagyobb cselvetésektől és sebektől, egy hegy lesz lábai alatt, egy sokaság fogja beborítani a helyet, minden népből, jelképezve, hogy Ő uralkodik az egész föld fölött, és minden nép fölé emelkedik. De a Királynak nem lesz semmi másféle vagyona, csak az Ő Áldozata, jelképezve, hogy Ő nem törekszik másra, csak a lelkiekre, és hogy a lelkieket nem erőszakkal és arannyal szerzik meg, hanem a hősies áldozattal. Ilyen lesz, hogy válaszoljon azoknak, akik félnek tőle, és azoknak is, akik szeretetet színlelve magasztalják, és ugyanakkor elnyomják Őt azáltal, hogy földi királynak akarják megtenni. És válaszol azoknak is, akik gyűlölik Őt, pusztán azért, mert félnek, hogy megfosztja őket attól, ami nekik kedves. Azt válaszolja nekik, hogy Ő lelki Király, és csak ez, akit azért küldtek, hogy megtanítsa a lelkeket annak az Országnak, egyedül annak az Országnak meghódítására, amelynek megalapításért jöttem.

Én nem adok nektek új törvényeket. Az izraeliták számára megerősítem a Sínai Törvényét. A pogányoknak azt mondom: a törvény az Ország birtoklásához nem más, mint az erények törvénye, amelyet minden erkölcsileg emelkedett ember magára vállal, és amely, az igaz Istenbe vetett hit által, az emberi törvényből és erényekből az emberfölötti erkölcs

törvényévé válik. Pogányok! Ti nemzetetek nagy embereit istennek szoktátok kikiáltani, és elhelyeztétek őket az Olimpuszt benépesítő számtalan és valótlan istenek seregében. Ezeket ti teremtettétek, hogy legyen valami, amiben hihettek, mert a vallás, egy vallás, szükséges minden ember számára, amint szükséges egy hit is, mivel a hit az ember maradandó állapota, míg a hitetlenség rendellenes és nem maradandó. És ezek az istenített emberek nem mindig értékesek, még mint emberek sem, mert néha, kegyetlenek, máskor agyafúrt csalók, vagy más módon tettek szert a hatalomra. Megvan bennük az emberi nyomorúság, amit a bölcsek látnak, s annak tartják őket, amik: a féktelen szenvedélyek rothadékának. Az, hogy az igazat mondom, látszik abból a tényből, hogy a ti elképzelt Olimpusztokon nem tudtatok elhelyezni egyetlen egy nagy lelket sem, akik értettek ahhoz, hogy megsejtsék a legfőbb Lényt, és akik közvetítők voltak az állatias ember és az Istenség között, akit ösztönszerűleg megéreztek elmélkedő és erényes életükkel. A bölcselő lelkületétől, amellyel az igazán nagy bölcselő érvel, az igazi hívő lelkületéig, aki az igaz Istent imádja, csak egy lépés választ el, míg annak lelkületétől, aki a ravaszságban, a hatalomban vagy az anyagias hősiességben hisz, egy szakadék választja el az Istenben hívőt. Mégis, a ti Olimpusztokon nem helyeztétek el azokat, akik az erényes élet által felemelkedtek a tömegemberek fölé, oly magasra, hogy megközelítették a lélek országát. Azokat helyeztétek el ott, akiktől féltetek, mint kegyetlen uraktól, vagy akiknek rabszolgamódon hízelegtetek, vagy akit csodáltatok, mint élő példaképét azoknak a szabados állati ösztönöknek, amelyeket a ti rendellenes vágyaitok életetek céljául és eszközéül tűzött ki.

És irigyeltétek azokat, akiket beírtak az istenek közé, elhanyagolva azokat, akik inkább

megközelítették az istenséget az erényes élet gyakorlatával és tanításával. Most én igazán

módot adok nektek arra, hogy istenekké legyetek. Az, aki megteszi, amit én mondok, és hiszi, amit én tanítok, fel fog szállni az igazi Olimpuszra, és isten lesz, Istennek isteni gyermeke, abban az Égben, ahol nem lesz semmiféle romlottság sem, és ahol a szeretet az egyetlen törvény. Abba az Égbe, amelyben lelkiesen szeretnek, az érzékiség tompasága és csalárdsága nélkül, amely egymás ellenségeivé teszi az embereket a ti vallásaitokban.

Én nem kérek hősiességtől harsogó cselekedeteket. Jövök, hogy megmondjam nektek:

éljetek lélekkel és értelemmel megáldott emberek módjára, és nem pedig állatok módjára! Éljetek olyan módon, hogy kiérdemeljétek az életet, az igazi életet, halhatatlan részetekkel, annak Országában, aki teremtett titeket. Én vagyok az Élet. Jövök, hogy megtanítsalak titeket az Életre vezető Útra. Jövök, hogy mindnyájatoknak Életet adjak, és azt megadva, megadjam nektek a feltámadást halálotokból, bűnötök és bálványimádástok sírjából. Én vagyok az Irgalmasság. Jövök, hogy mindnyájatokat hívjalak és egyesítselek. Én vagyok az Üdvözítő Krisztus. Országom nem e világból való. Mégis, aki hisz bennem és szavaimban, annak szívében egy ország születik a világon töltött napjaiban. Isten Országa: Istennek bennetek lévő Országa.

Rólam írták meg, hogy az vagyok, aki elhozza az igazságot a nemzetek közé. Ez igaz.

Mert ha minden nemzet polgárai megteszik azt, amit én tanítok, véget ér a gyűlölködés, a

háború, egymás elnyomása. És megírták rólam, hogy nem fogom felemelni szavamat, hogy

elátkozzam a bűnösöket, sem kezemet, hogy elpusztítsam azokat, akik olyanok, mint a

megroppant nád és a füstölgő mécses, méltatlan életmódjuk miatt. Igen. Én vagyok az

Üdvözítő, és azért jövök, hogy megerősítsem azokat, akik megsérültek, olajat töltsek azok

mécsesébe, akiké füstölög, mert nincs bennük elég olaj. Megírták rólam, hogy az vagyok, aki megnyitja a vakok szemét, és kiszabadítja a börtönből a foglyokat, és a napfényre hozza azokat, akik a börtön sötétjében voltak. Igen. A vakok, a leginkább vakok azok, akik még lelkük látásával sem látják a Világosságot, azaz az igazi Istent. Én jövök, mint a világ

Világossága, hogy lássanak. A foglyok, a leginkább foglyok azok, akiket leláncol rossz

szenvedélyük. Minden más lánc megsemmisül a fogoly halálával. De a bűn láncai

megmaradnak, és a test halála után is leláncolnak. Én jövök, hogy levegyem azokat.

Jövök, hogy kihozzam a földalatti börtönök sötétségéből, az Isten iránti tudatlanságból

azokat, akiket a pogányság fojtogat bálványimádásuk felhője alatt. Jöjjetek a Világosságra és az Üdvösségre! Jöjjetek hozzám, mert az én Országom az igazi, és az én Törvényem jó. Nem kérek mást tőletek, csak azt, hogy szeressétek az Egyetlen Istent és felebarátaitokat, és azért vessétek el a bálványokat és a szenvedélyeket, amelyek megkeményítik szíveteket, kiszárítanak, érzékivé, rablókká, gyilkosokká tesznek titeket.

A világ azt mondja: „Nyomjuk el a szegényt, a gyengét, az egyedülállót! Legyen az

erőszak a mi jogunk, a durvaság a mi ruhánk, a könyörtelenség, gyűlölet, vadság a

fegyverünk! Az igazat, mert nem áll ellen, tapossátok el; és nyomjátok el az özvegyet és az árvát, akiknek hangja gyenge!”

Én azt mondom: legyetek kedvesek és szelídek, bocsássatok meg ellenségeiteknek, siessetek a gyengék segítségére, legyetek igazságosak az adásban és vételben, legyetek nagylelkűek még jogaitok érvényesítésében is, ne nyomjatok el másokat hatalmatokkal! Ne álljatok bosszút! Bízzátok Istenre, hogy gondoskodjék védelmetekről!

Legyetek erkölcsösek mindenben, mert a mértékletesség az erkölcsi erőről tanúskodik, míg az érzékiség a gyengeség bizonyítéka. Legyetek emberek, és ne állatok, és ne féljetek attól, hogy oly mélyre süllyedtetek, ahonnan már nem lehet felkelni!

Igazán mondom nektek, hogy úgy, amint a sárból tiszta víz lehet, ha a nap elpárologtatja,

megtisztul azáltal, hogy hagyja magát égetni és felemelni az égbe, hogy ismét visszajöjjön az esőben vagy a harmatban megtisztulva a szennytől és egészségesen, feltéve, hogy ki van téve a napsugárnak; úgy a lelkek is, akik közelednek a nagy Világossághoz, aki az Isten, és azt kiáltják feléje: „Vétkeztem, sár vagyok, de vágyakozom rád, Világosság”, lelkekké válnak, és megtisztulva szállnak fel Teremtőjükhöz. Vegyétek el a halálfélelmet azáltal, hogy életeteket pénzzé teszitek az Élet megvásárlásához. Fosszátok meg magatokat múltatoktól, mint egy szennyes ruhától, és öltözzetek erényekbe! Én vagyok Isten Szava, és az Ő nevében mondom nektek, hogy aki hisz benne, és jóakaratú, aki megbánja múltját, és jó elhatározásokat tesz a jövőre, legyen az héber vagy pogány, Isten gyermekévé és az ég Országának birtokosává válik. Feltettem a kérdést

beszédem elején: „Ki a Messiás?” Most megmondom: én vagyok az, aki hozzátok beszélek,

és az én Országom a ti szívetekben van, ha elfogadjátok azt, és utána az égben lesz, amelyet megnyitok számotokra, ha ki tudtok tartani tanításomban. Ez a Messiás, és nem több. Királya egy lelki birodalomnak, amelynek kapuit az Ő Áldozata nyitja majd meg minden jóakaratú ember számára.

Jézus befejezte beszédét, és elindul egy lépcső felé, ami a parthoz vezet. Talán Péter

bárkáját akarja elérni, amely a közeli mólónál van. De hirtelenül megfordul, és a tömegre

nézve kiáltja:

– Ki hívott engem lelke és teste számára?

Senki sem válaszol.

Megismétli kérdését, és ragyogó szemével végignéz a tömegen. Még mindig csönd.

Máté megjegyzi:

– Mester, ki tudja hányan sóhajtottak fel hozzád, szavaid hatása következtében...

– Nem. Egy lélek kiáltott: „Irgalom!” és én hallottam. És hogy lássátok, igazam van, azt

válaszolom: „Legyen meg neked, amit kértél, mert helyes a szíved vágya.” – És magasan,

ragyogva, kitárja karját, parancsolóan a part felé.

Utána igyekszik a lépcső felé menni, de Kúza eléje áll, valamelyik bárkából kiszállva, és

mélyen meghajolva üdvözli:

– Napok óta kereslek téged. Körbementem a tavon, mindig követve téged, Mester.

Sürgősen beszélnem kell veled! Légy vendégem! Sok barátom velem van.

– Tibériásban voltam.

– Mondták nekem. De nem vagyok egyedül. Látod azokat a bárkákat a másik parton? Ott

vannak sokan, akik téged akarnak látni. Tanítványaid közül is vannak köztük. Jöjj, kérlek, a Jordánon túli házamba!

– Hasztalan, Kúza. Tudom, mit akarsz mondani nekem.

– Jöjj, Uram!

– Várnak rám a betegek és a bűnösök; engedj...

– Mi is várunk rád, betegen a vágytól, a te javadért. És vannak ott testileg betegek is...

– Hallottad beszédemet? És mégis erősködsz?

– Uram, ne utasíts vissza minket, mi...

Most utat tör a tömegben az a nő, aki előzőleg irgalomért kiáltott. Történetét lásd Jcs

3,147-148. oldalán. Miután Jézus befejezi hozzá intézett szavait, Kúza ismét kérlelni kezdi!

– Jöjj! Legalább néhány órára! Szükséges! Én magam kísérlek el. Jóságos vagy kéjnők

iránt, és könyörtelen akarsz lenni velünk szemben?

– Rendben van. Elmegyek. Valóban, szükséges... – Az apostolok felé fordul, akik már a

bárkában vannak: – Menjetek előre! Majd csatlakozom hozzátok...

– Egyedül mégy? – kérdi Péter, kissé elégedetlenül.

– Kúzával vagyok...

– Hm! És mi nem mehetünk? Miért akart téged barátaival? Miért nem jött Kafarnaumba?

– Elmentünk oda. Nem voltatok ott.

– Várhattatok volna. Íme, az egész!

– Ehelyett utánatok mentünk.

– Jöjjetek most Kafarnaumba! A Mesternek kell hozzátok mennie?

– Simonnak igaza van – mondja a többi apostol.

– De miért nem akarjátok, hogy velem jöjjön? Talán az első alkalommal jön házamba?

Talán nem ismertek engem?

– Téged ismerünk. De nem ismerjük a többieket. Íme!

– És mitől féltek? Attól, hogy én a Mester ellenségeinek barátja vagyok?

– Én nem tudok semmit sem! De emlékszem János próféta végére!

– Simon! Te megsértesz engem. Becsületes ember vagyok. Megesküszöm neked, hogy

mielőtt a Mester fején egy hajszálat meggörbítenének, engem kell keresztüldöfniük. Hinned kell nekem! Kardom a te szolgálatodra áll...

– Eh!... Hogy téged leszúrnak... Mit használna? Utána... Igen, hiszem, hiszek neked... De

miután meghalnál, rajta lenne a sor. Többre becsülöm evezőimet a te kardodnál, az én

szegényes bárkámat, és főleg a mi egyszerű szívünket a te szolgálatodnál.

– De velem van Mannaen. Hiszel Mannaenben? És ott van a farizeus Eleázár, aki te

ismersz, és a zsinagógafőnök, Timóneus, és Natánael ben Fada. Te ezt nem ismered. De

fontos ember, és beszélni akar a Mesterrel. És ott van János, akit Antipásnak hívnak,

Antipatride fia, a Nagy Heródes kegyeltje, aki most már öreg és hatalmas, ura Gahas egész völgyének, és...

– Elég, elég! A te nagy neveid számomra semmit sem mondanak, kettőt kivéve... és jövök

én is...

– Nem. A Mesterrel akarnak beszélni...

– Akarnak! És kik azok? Akarnak?! És én nem akarom. Szállj fel ide, Mester, és menjünk! Nem akarok én senkiről sem tudni, és magamon kívül senkiben sem bízom. Fel, Mester! És te menj békében, és mondd meg azoknak, hogy nem vagyunk kóborlók! Tudják, hol találhatnak meg minket – és meglehetősen erősen meglöki Jézust, miközben Kúza

hangosan tiltakozik.

Jézus határozottan közbelép:

– Ne félj, Simon! Semmi bajom sem lesz. Tudom. És jó, hogy elmenjek. Jó számomra.

Igyekezz megérteni... – és ragyogó szemével ránéz, mintha azt mondaná: – Ne erőltesd! Érts meg! Vannak érvek, amelyek azt tanácsolják, hogy elmenjek.

Simon kedvetlenül enged. De fogai között elégedetlenül dünnyög.

– Menj nyugodtan, Simon! Én magam kísérem vissza az én uramat és a tiedet – ígéri

Kúza.

– Mikor?

– Holnap.

– Holnap?! Ezt akarja mondani a két szóra? Délelőtt kilenc és tizenkettő között vagyunk...

Ha az este beállta előtt nem lesz velünk, mi elmegyünk hozzád, emlékeztetve téged. És

nemcsak mi... – és ezt olyan hangon mondja, ami nem hagy kétséget szándéka felől.

Jézus Péter vállára teszi kezét:

– Mondom neked, Simon, hogy nem fognak ártani nekem. Mutasd meg, hogy hiszel igazi

természetemben. Én mondom neked. Tudom. Semmit sem fognak velem tenni. Csak meg

akarják magyarázni nekem... Menj... Vezesd a nőt Tibériásba, tartózkodjál Johannánál, és láthatod majd, hogy nem rabolnak el engem a bárkákkal és felfegyverzetten...

– Én ismerem a házát (és Kúza felé mutat). Tudom, hogy föld van mögötte, nem egy

sziget, és mögötte van Galgala és Gamala, Aera, Arbela, Geraza, Bozra és Pella és Ramot és sok más város!...

– De mondom, ne félj! Engedelmeskedjél! Csókolj meg, Simon! Menj! Ti is –

megcsókolja és megáldja őket. Amikor látja, hogy a bárka elindul, odakiáltja: – Nem az én

órám. És amíg nem jön el, senki se tud kezet emelni rám. Isten veletek, barátaim!

Johanna felé fordul, aki láthatóan meg van zavarodva, és gondolataiba merül. Azt mondja

neki:

– Ne félj! Jó, hogy ez történik. Menj békében! – Kúzához: – Menjünk! Hogy

megmutassam neked, nem félek. És hogy kigyógyítsalak téged...

– Nem vagyok beteg, uram...

– Az vagy. Én mondom neked. És sokan veled együtt. Menjünk!

Beszáll a bárkába, és leül. Az evezősök nekilátnak az evezésnek.

Forrás:Valtorta Mária-Jézus gazdag barátai