Miközben Jézus és Jakab lefelé jönnek a Kármelről, egy helyen Jézus megáll, és elgondolkozva nézi az alattuk elterülő vidéket. Jakab ránéz, és megkérdezi:
-- Ennek a vidéknek a szépségét nézed?
-- Igen, azt is. De még inkább gondolok a jövő zarándoklataira, és annak szükségességére, hogy haladéktalanul elküldjem a tanítványokat, nem a mostani korlátozott munkára, hanem egy igazi misszionárius feladatra. Sok terület van még, ahol nem ismernek engem, és én nem akarok egy területet sem kihagyni, ahol nem tudnak rólam. Állandóan előttem van a gond: menni, és megtenni mindent, amíg tudok...
-- Mindig közbejön valami, ami késleltet téged.
-- Késleltetés helyett, inkább szükségessé teszik, hogy megváltoztassam útitervemet. Mert sose haszontalanok az utak, amelyeket teszünk. De még oly sok tennivaló van!... Azért is, mert távollétemben sok szív visszatér oda, ahol volt, és nekem ismét újból kell kezdenem.
-- Igen, és fárasztó és undorító ez a lelki közönyösség, ez az állhatatlanság, ez a rosszra hajlás.
-- Fárasztó. De ne mondd, hogy undorító. Isten munkája sose undorító. Szánnunk kell a szegény lelkeket, de nem szabad undorodnunk tőlük! Mindig atyai szívvel, egy jó atya szívével kell hozzájuk közelítenünk! Egy jó atya sose undorodik gyermekei betegsége miatt. Nekünk sem szabad senkitől sem undorodnunk!
-- Ennek a vidéknek a szépségét nézed?
-- Igen, azt is. De még inkább gondolok a jövő zarándoklataira, és annak szükségességére, hogy haladéktalanul elküldjem a tanítványokat, nem a mostani korlátozott munkára, hanem egy igazi misszionárius feladatra. Sok terület van még, ahol nem ismernek engem, és én nem akarok egy területet sem kihagyni, ahol nem tudnak rólam. Állandóan előttem van a gond: menni, és megtenni mindent, amíg tudok...
-- Mindig közbejön valami, ami késleltet téged.
-- Késleltetés helyett, inkább szükségessé teszik, hogy megváltoztassam útitervemet. Mert sose haszontalanok az utak, amelyeket teszünk. De még oly sok tennivaló van!... Azért is, mert távollétemben sok szív visszatér oda, ahol volt, és nekem ismét újból kell kezdenem.
-- Igen, és fárasztó és undorító ez a lelki közönyösség, ez az állhatatlanság, ez a rosszra hajlás.
-- Fárasztó. De ne mondd, hogy undorító. Isten munkája sose undorító. Szánnunk kell a szegény lelkeket, de nem szabad undorodnunk tőlük! Mindig atyai szívvel, egy jó atya szívével kell hozzájuk közelítenünk! Egy jó atya sose undorodik gyermekei betegsége miatt. Nekünk sem szabad senkitől sem undorodnunk!
-- Jézus, megengeded, hogy feltegyek egy kérdést? Ezen az éjszakán sem aludtam. Hanem sokat gondolkoztam, miközben figyeltelek téged aludni. Álom közben oly fiatalnak látszol, Testvérem: Mosolyogtál, fejedet behajtott karodon nyugtatva, akárcsak ahogy a gyermekek alszanak. Jól láttalak téged a holdvilágnál az éjjel. Gondolkoztam. És sok kérdés vetődött fel bennem...
-- Mondd el azokat!
-- Azt mondtam: meg kell kérdeznem Jézustól, hogyan juthatunk el erre a szervezetre, amelyet te Egyháznak neveztél, és amelyben, ha jól értettem, lesznek fokozatok, de nem értem egészen. Te mindent meg fogsz mondani, vagy magunktól kell cselekednünk?
-- Amikor eljön annak az ideje, megmondom nektek, ki lesz annak a feje. Nem többet. Amíg veletek leszek, tájékoztatlak titeket a különböző csoportokról és a különbségekről az apostolok, tanítványok és nőtanítványok között. Mert ezek elkerülhetetlenek. Azonban azt akarom, hogy amint a tanítványoknak tisztelniük kell az apostolokat, és engedelmeskedniük kell nekik, ugyanúgy az apostoloknak is szeretettel és türelemmel kell bánniuk a tanítványokkal.
-- És mit kell tennünk? Mindig és csak azt, hogy téged hirdessünk?
-- Ez a lényeges. Utána az én nevemben fel kell oldoznotok, áldást kell adnotok, vissza kell fogadnotok a kegyelembe, ki kell szolgáltatnotok a szentségeket, amelyeket alapítani fogok...
-- Mik ezek?
-- Természetfeletti és lelki eszközök, amelyeket anyagi eszközökkel is társítotok, hogy meggyőzzétek az embereket: a pap valóban művel valamit. Látod, hogy ha az ember nem lát, akkor nem hisz. Mindig szüksége van valamire, ami azt mondja neki: itt van valami. Ezért, amikor csodákat teszek, rájuk helyezem kezemet, vagy megnedvesítem őket nyállal, vagy adok nekik egy bemártott falatot. Enélkül is művelhetnék csodát, pusztán gondolatommal. De gondolod, hogy akkor azt mondanák az emberek: ,,Isten csodát tett''? Azt mondanák: ,,Meggyógyult, mert itt volt gyógyulásának ideje.'' És azt az orvosnak, az orvosságnak vagy a beteg ellenálló képességének tulajdonítanák. Ugyanez lesz a
szentségekkel is: azok az istentisztelet formái, a kegyelem közvetítésére vagy visszaadására, vagy a hívek megerősítésére. János, például, a vízbemerítést használta, hogy a bűntől való megtisztulást jelképesen kifejezze. Valójában nem annyira a víz volt hasznos, hanem annak megvallása, hogy valaki szennyes volt az elkövetett bűnök miatt. Nekem is lesz keresztségem, az én keresztségem, amely nem lesz egy egyszerű jelkép, hanem valóban megtisztítja a lelket az eredeti bűntől, és visszaadja neki azt az állapotot, amelyet Ádám és Éva birtokolt
bűnük előtt, s amelyet még növelnek az Istenember érdemei.
-- De... a víz nem érinti a lelket! A lélek szellemi. Ki tudja megérinteni azt az újszülöttben, a felnőttben, vagy az öregben? Senki.
-- Látod, te is elismered, hogy a víz anyagi eszköz, aminek nincs hatása a lelki dologra. Nem a víz lesz tehát, hanem a pap szava, aki Krisztus Egyházának tagja, aki fel van szentelve szolgálatára, vagy egy másik igazi hívő, aki helyettesíti őt rendkívüli helyzetekben. Ez hozza létre a megváltás csodáját, amely a megkereszteltet megszabadítja az eredeti bűntől.
-- Rendben van. De az ember maga is elkövet bűnöket... Ki szabadítja meg őt ezektől?
-- Mindig a pap, Jakab. Ha egy felnőtt megkeresztelkedik, az eredeti bűnnel együtt megsemmisülnek egyéb bűnei is. Ha a már megkeresztelt ember visszatér a bűnhöz, a pap feloldozza majd őt a Hármas Egy-Isten nevében és a megtestesült Ige érdemei által, amint én is teszem a bűnösökkel.
-- De te szent vagy! Mi...
-- Nektek is szenteknek kell lennetek, mert szent dolgokat érintetek, és azt szolgáltatjátok ki, ami Istené.
-- Akkor többször is megkereszteljük ugyanazt az embert, mint János teszi, aki annyiszor meríti alá a vízben az embereket, ahányszor hozzá mennek?
-- János az ő keresztségével nem tesz mást, mint csak az alázatosság által elért megtisztulást azzal, aki alámerül a vízben. Már mondtam ezt neked. Ti nem keresztelitek meg ismét azt, aki már megkeresztelkedett, kivéve azt az esetet, amikor nem apostoli szertartással keresztelték meg, hanem a szakadárokéval. Ebben az esetben másodszor is meg lehet keresztelni, ha felnőtt az illető, és maga kéri ezt, mert az igaz Egyház tagjává kíván lenni. Más esetekben ahhoz, hogy valaki ismét visszanyerje Isten barátságát és békéjét, használni fogjátok a
megbocsátás szavait, egyesülve Krisztus érdemeivel, és a lélek, aki igazi bűnbánattal jött hozzátok, és alázatosan vádolja magát, feloldozást nyer.
-- És ha valaki nem tud eljönni, mert annyira beteg, hogy nem tud mozogni? Meghal akkor bűnében? Haláltusájának szenvedéséhez hozzájárul még az Isten ítéletétől való félelem is?
-- Nem. A pap elmegy a haldoklóhoz, és feloldozza őt. Sőt, a feloldozásnak egy bőségesebb formáját használja, nem egy általánosat, hanem minden érzékszervre alkalmazva, amely által az ember rendszerint vétkezik.
Izraelben van Szent Olajunk, amelyet a Magasságbeli által adott előírás szerint készítenek, amellyel felszentelik az oltárt, a főpapot, a papokat és a királyt. Az ember valójában egy oltár. És királlyá válik azáltal, hogy kiválasztást nyer Isten trónjához, azért tehát meg lehet szentelni a Kenet Olajával. A Szent Olajat az izraelita istentisztelet egyéb részeivel együtt Egyházam is használni fogja az oltár felszentelésére, a főpapok és az egyházi fokozatok felszentelésére, a királyéra és a hívekére, amikor az Ország örököseivé válnak, vagy amikor a legnagyobb szükségük van a segítségre, hogy minden bűntől megtisztult tagokkal és érzékekkel jelenhessenek meg Isten előtt. Az Úr kegyelme segíteni fogja a lelket és a testet is, ha a beteg javára így tetszik az Istennek.
A test sokszor nem védekezik a betegség ellen, vagy a lelkiismeret furdalás miatt, ami megzavarja békéjét, vagy a Sátán tevékenysége miatt, aki ezzel a halállal reméli egy léleknek a megnyerését országa számára, és kétségbeesésbe kergetheti azokat, akiket az hátrahagy. A beteg a Sátán karmaiból és a belső zavaroktól megszabadul, és békét élvez, mert biztos Isten bocsánatának elnyerésében, amely a Sátánt is eltávolítja tőle. És mivel az ősszülők részesültek a kegyelem ajándékában, és mentesek voltak a betegség és szenvedés minden
formájától, amikor a beteg visszanyeri a kegyelmet, amely oly nagy, mint egy újszülötté, akit az én keresztségemmel kereszteltek meg, elnyerheti a betegség fölötti győzelmet is. Ebben segítheti őt a hitben testvéreinek az imája is, akik kötelesek részvéttel lenni a beteg iránt, nemcsak az irgalmasság testi, hanem lelki cselekedeteit is gyakorolva, s arra törekedve, hogy elérjék testvérük testi és lelki egészségét. Az ima már a csodának egyik módja, Jakab. Láttad Illés esetében, mit képes elérni egy igaznak az imája.
-- Nem nagyon értelek meg, de az, amit megértek, tisztelettel tölt el engem a te papjaid papi jellege iránt. Ha jól értem, sok pontban azonosak leszünk veled: a tanításban, a feloldozásban, a csodatevésben. Ez tehát három szentség.
-- Nem, Jakab. A tanítás és a csodatevés nem szentségek. De a szentségekből több lesz. Hét, mint a Templom szent gyertyatartója, és mint a Szeretet Lelkének ajándékai. Valójában a szentségek ajándékok és lángok, amelyeket azért kap az ember, hogy mindörökké égjen az Úr előtt. Lesz egy szentség a házasság számára is. Erre mutatott rá Sárának, Ráguel lányának szent házassága, amely megszabadította az ördögtől. Ez megadja a házasoknak mindazt a segítséget, amelyre szükségük van, hogy szentül éljenek együtt, Isten törvényei és kívánsága szerint. A házastársak a teremtő szertartás szolgáivá is válnak. Ugyancsak Papjaivá válnak egy kis egyháznak: a családnak. Azért fel kell szentelni őket, hogy Isten áldásával vegyenek részt a teremtésben, és olyan nemzedéket neveljenek fel, amelyen Isten szent nevének áldása van.
-- És minket, papokat, ki fog felszentelni?
-- Én és Az, akit én fogok küldeni. Ez az eljövetel is egy szentség lesz. Szándékos, a legszentebb Isten részéről, az Ő első kinyilvánulásában, utána pedig azoktól, akik részesednek a papság teljességében. Erő és értelem lesz, a hit megerősítése, szent kegyelet, szent istenfélelem, segítség lesz a tanácsadásban, természetfeletti
bölcsesség és egy olyan életszentség birtoklása lesz, amely természeténél és erejénél fogva felnőtté teszi a gyermeket, aki részesül benne. De most még nem vagy képes felfogni ezt. Ő maga érteti majd meg veled. Ő, az isteni vigasztaló Szentlélek, az Örök Szeretet, amikor elérkezik a pillanat, hogy befogadjátok. És hasonlóképpen nem tudtok megérteni most egy másik szentséget. Az oly magasztos, hogy szinte még az angyalok sem képesek felfogni. Mégis ti, egyszerű emberek, megértitek majd a hit és a szeretet erénye által. Igazán mondom neked, hogy aki azt szeretni fogja, és táplálja vele a lelkét, lábbal tudja majd taposni az ördögöt anélkül, hogy kárt szenvedne. Mert akkor én leszek vele. Igyekezz emlékezetbe vésni ezeket a dolgokat, testvérem! Neked kell majd elmondanod azokat társaidnak és a híveknek, sokszor és sokszor. Akkor ti már megértitek az isteni szolgálatot, de te elmondhatod: ,,Ő megmondta ezt nekem egy napon, amikor felmentünk a Kármelre. Mindent elmondott nekem, mert attól fogva engem jelölt ki arra, hogy Izrael Egyházának a feje legyek.''
-- Íme egy másik kérdés! Gondolkoztam ezen az éjszakán. Nekem kell megmondani társaimnak: ,,Én leszek itt a vezető''? Ez nem tetszik nekem. De megteszem, ha parancsolod. De nem szívesen.
-- Ne félj! A Vigasztaló Lélek leszáll majd mindenkire, és szent gondolatokat sugall nektek. Mindnyájan egyet értetek majd Isten dicsőségére Egyházában.
-- És nem lesznek többé ilyen vitatkozások... ilyen kellemetlenek, mint most? Még Júdás, Simon fia sem lesz többé a széthúzás oka?
-- Nem lesz többé, ebben nyugodt lehetsz. De nézeteltérések még lesznek. Azért mondtam neked: őrködj, és sose fáradj bele az éberségbe, hanem mindvégig teljesítsd kötelességedet.
-- Még egy kérdés, Uram. Hogyan viselkedjem az üldöztetés idején? Abból, amit mondasz, úgy tűnik nekem, hogy én egyedül maradok itt a tizenkettő közül. A többiek tehát elmennek, hogy megmeneküljenek az üldöztetéstől. És én?
-- Te helyeden maradsz. Mert ha szükség is van, hogy ne irtsanak ki titeket addig, míg az Egyház meg nem szilárdult -- s ez igazolja sok tanítvány és szinte minden apostol szétszóródását, -- de semmi sem igazolna téged, ha elhagynád jeruzsálemi egyházadat. Sőt, minél inkább veszélyben lesz az, neked annál inkább kell őrködnöd felette, mintha legkedvesebb gyermeked lenne, aki halálveszélyben van. Példád megerősíti majd híveid lelkét. Nekik szükségük lesz erre, hogy megállják helyüket a megpróbáltatásokban. Minél gyengébbeknek látod őket, annál inkább ott kell maradnod, részvétteljesen és bölcsen. Ha te
erős leszel, részvéttel viseltetsz majd a gyengék iránt. Erősítsd meg őket, arra gondolva: ,,Én mindent megkaptam Istentől, hogy eljussak erre a lelki erősségre. Alázatosan be kell ezt vallanom, és szeretetteljesen kell bánnom azokkal, akiket Isten nem áldott meg ennyire'', és adnod, adnod kell a te erődből, szavaiddal,
támogatásoddal, nyugalmaddal, példáddal.
-- És ha a hívek között lesznek gonoszok, akik botrányokat okoznak, és másokat veszélyeztetnek, mit kell tennem?
-- Óvatosnak kell lenned elfogadásukban, mert jobb, ha kevesen vagytok de jók, mintha sokan, de nem jók. Ismered a régi közmondást a jó és a romlott almákról. Vigyázz, hogy az meg ne ismétlődjék egyházadban! De ha te is árulókra akadsz, igyekezz minden módon megtéríteni őket, végső eszközként tartogatva a szigorúságot. De ha csak kis hibákról van szó valakiben, akkor ne csüggeszd el őt szigorúságoddal. Bocsáss meg, bocsáss meg!.. Inkább könnyezve és szeretetteljes szavakkal bocsáss meg, mintsem hogy kiátkozd őt. Ez hatásosabb egy szív megmentésére. Ha a bűn súlyos, de a Sátán váratlan támadásának következménye, és súlyossága miatt a bűnös szükségét érzi, hogy elmeneküljön színed elől, akkor menj te, és keresd meg őt! Mert ő egy eltévedt bárány, te pedig a pásztor vagy. Ne félj attól, hogy lealacsonyítod magadat azáltal, hogy leszállsz hozzá sáros utakon,keresed őt a mocsarakban és a szakadékokban. Homlokodat akkor a vértanúk koronája fogja övezni, és ez lesz az első a három korona közül... És ha téged is elárulnak, mint a Keresztelővel tették, és sok mással, mert minden szentnek megvan az árulója, akkor bocsáss meg. Annak jobban, mint bárki másnak. Bocsáss meg, amint Isten is megbocsátott az embereknek, és amint meg fog bocsátani nekik a jövőben is. Nevezd akkor is ,,fiadnak'' azt, aki szenvedést okoz neked, mert az Atya annak nevez titeket az én ajkam által, és igazán mondom, nincs olyan ember, aki sose okozott volna fájdalmat neki.
Hosszasan hallgatnak. Utána Jézus megkérdezi:
-- Mást nem akarsz kérdezni tőlem?
-- Nem, Jézus. Ma reggel jobban megértettem félelmetes küldetésemet...
-- Mert kevésbé vagy megzavarodva, mint tegnap. Amikor eljön a te órád, még nagyobb békét élvezel, és még jobban megérted.
-- Vissza fogok emlékezni mindezekre... mindenre... kivéve...
-- Mit, Jakab?
-- Kivéve azt, hogy ezen az éjszakán nem tudtam sírás nélkül rád nézni. Azt, amiről nem tudom, hogy valóban te mondtad-e nekem, s ha igen, hinnem kell; vagy pedig a Sátán ijesztgetett-e vele. De hogyan tudsz oly nyugodt lenni, ha... ha igazán meg kell történniük ezeknek a dolgoknak?
-- És te nyugodt lennél, ha azt mondanám neked: ,,Ott van egy pásztor, aki csak nehezen vonszolja magát béna lába miatt. Lásd, meg tudod-e gyógyítani, Isten nevében?''
-- Nem, Uram! Magamon kívül lennék, s kísértésnek gondolnám, hogy a te helyedet bitoroljam.
-- És ha megparancsolnám neked?
-- Akkor megtenném, engedelmességből, és többé nem nyugtalanítana, mert tudnám, hogy te akarod, és nem félnék attól, hogy nem tudom megtenni. Mert te, azzal, hogy küldesz engem, erőd adsz ahhoz, hogy megtegyem, amit akarsz.
-- Jól mondod. Látod tehát, hogy én, az Atyának engedelmeskedve, mindig békét élvezek.
Jakab lehajtott fejjel sír.
-- Igazán el akarod felejteni?
-- Legyen úgy, amint te akarod, Uram...
-- Kettő között választhatsz: elfelejteni, vagy emlékezni rá. Ha elfelejted, megszabadulsz a szenvedéstől, és annak szükségességétől, hogy teljesen hallgass róla társaid előtt, de ez felkészületlenül hagy téged. Ha emlékezel rá, az felkészít küldetésedre, mert ahhoz, hogy sose panaszkodjál, és lelkileg megerősödjél, csak egy dolog szükséges: hogy emlékezzél arra, mit szenved el földi életében az Emberfia, miközben szemléled a Krisztust annak teljes ragyogásában. Válassz!
-- Hinni, emlékezni, szeretni. Ezt szeretném. És minél előbb meghalni, Uram... -- és Jakab csendesen sír.
Jézus engedi sírni... Végül Jakab azt mondja:
-- És ha a jövőben újabb célzásokat teszel... vértanúságodra, meg kell mondanom, hogy tudom?
-- Nem. Hallgass! József tudott hallgatni jegyesi fájdalmáról, amikor azt hitte, hogy elárulták. És tudott hallgatni a szűzi fogantatásról és Természetemről. Kövesd őt! Az is nagy titok volt. Mégis megőrizte, mert ha nem őrizte volna meg, veszélyeztette volna az egész megváltást. A Sátán állandóan virraszt és tevékenykedik. Ne felejtsd el ezt! Ha most beszélnél, sok embernek és dolognak ártanál. Hallgass!
-- Hallgatni fogok. És ez kettős súllyal fog rám nehezedni...
Jézus nem válaszol. Hagyja, hogy Jakab csendesen sírjon csuklyája
alatt. Találkoznak egy férfivel, aki egy szerencsétlen gyermeket hordoz, vállára kötve.
-- A te fiad? -- kérdezi tőle Jézus.
-- Igen. Nekem született, anyja halálát okozva. Most, hogy anyám is meghalt, amikor munkába megyek, magammal viszem, hogy vigyázzak rá. Favágó vagyok. A fűre fektetem, köpenyemre, és miközben én a fákat
fűrészelem, ő a virágokkal szórakozik. Szegény fiam!
-- Nagy szerencsétlenség ez!
-- Eh, igen! De amit Isten akar, békésen el kell fogadnunk.
-- Isten veled, ember! Béke veled!
-- Isten veled! Béke veletek!
A férfi felmegy a-hegyre, Jézus és Jakab pedig lefelé mennek.
-- Milyen szerencsétlenség! Reméltem, hogy meggyógyítod -- sóhajt fel Jakab.
Jézus nem mutatja, hogy megérti gondolatát.
-- Mester, ha az a férfi tudta volna, hogy te vagy a Messiás, talán kért volna, hogy tegyél csodát.
Jézus nem válaszol.
-- Jézus, engedd meg, hogy visszamenjek, és megmondjam annak az embernek. Szánom a gyermeket. Már annyi fájdalom van szívemben! Add meg nekem legalább azt az örömöt, hogy meggyógyulva lássam a kicsit!
-- Menj csak! Megvárlak itt.
Jakab gyorsan elmegy. Amikor eléri a férfit, odakiált neki: ,,Ember, állj meg, ide figyelj! Az, aki velem volt, a Messiás. Add nekem gyermekedet, hogy hozzá vigyem! Jöjj te is, ha akarsz, hogy lásd, meggyógyítja-e a Mester!
-- Menj te, ember! Nekem fel kell fűrészelnem ezt az egész fát. Máris késlekedtem, a gyermek miatt. És ha nem dolgozom, nem eszem. Szegény vagyok, és sokba kerül nekem. Én hiszek a Messiásban, de jobb, ha te beszélsz vele érdekemben.
Jakab lehajol, hogy felvegye a fűről a gyermeket.
-- Óvatosan tedd -- figyelmezteti őt a favágó -- nagyon fáj minden tagja!
Valóban, alighogy Jakab felemeli, a gyermek siránkozni kezd.
-- Ó, mily szenvedés! -- sóhajt fel Jakab.
-- Nagy fájdalom -- mondja a favágó, egy kemény fatörzsön dolgozva a fűrésszel. És hozzáteszi: -- Nem tudnád te meggyógyítani?
-- Én nem vagyok a Messiás. Csak egy tanítványa vagyok...
-- No és? Az orvosok más orvosoktól tanulnak. A tanítványok a Mestertől. Gyerünk, légy jó! Ne okozz neki szenvedést! Próbáld meg te! Ha a Mester ide akart volna jönni, megtette volna. Azért küldött téged, mert vagy nem akarja meggyógyítani, vagy pedig azt akarja, hogy te gyógyítsd meg.
Jakab megzavarodik. Utána dönt. Felegyenesedik, úgy, amint Jézus szokott, és imádkozik, amint Jézusnál látta, és utána kijelenti:
,,Jézus Krisztus, Izrael Messiása és Isten Fia nevében, gyógyulj meg!''
-- és rögtön utána letérdel, azt mondva: -- Ó, Uram, bocsánat! A te engedélyed nélkül cselekedtem! De szánalomból Izraelnek eme gyermeke iránt. Könyörülj, Istenem! Rajta, és rajtam, bűnösön! -- és a füvön elterült gyermek fölött sír. Könnyei a kitekeredett, elernyedt lábakra esnek. Jézus felbukkan az ösvényen. De senki sem látja, mert a favágó dolgozik, Jakab sír, a gyermek pedig kíváncsian néz, és utána kedveskedve megkérdi:
-- Miért sírsz? -- és kitárja egyik karját, hogy megsimogassa őt, és anélkül, hogy észrevenné, egyedül felül, feláll, és megöleli Jakabot, hogy megvigasztalja. A favágó megfordul Jakab felkiáltására, és látja gyermekét egyenesen állni lábán, amely többé nem béna és torz. És amikor megfordul, látja Jézust.
-- Íme, Ő! Íme, Ő! -- kiáltja, Jakab mögé mutatva, aki megfordul, és látja Jézust, aki örömtől sugárzó arccal nézi őt.
-- Mester! Mester! Én nem tudom, hogyan történt... a szánalom... ez az ember... ez a kisgyermek... Bocsánat!
-- Kelj fel! A tanítványok nem többek a Mesternél, de meg tudják tenni azt, amit a Mester tesz, ha szent indítóokból teszik. Kelj fel, és jöjj velem! Legyetek áldottak ti ketten, és ne felejtsétek el, hogy Isten szolgái is véghezviszik Isten Fiának műveit. -- és elmegy, magával vonva Jakabot, aki még mindig azt hajtogatja:
-- De hogyan tudtam? Még mindig nem értem! Mivel tettem csodát a te nevedben?
-- A részvéteddel, Jakab. Vágyaddal, hogy megszerettess engem azzal az ártatlannal, és azzal a férfivel, aki hitt és kételkedett egyszerre. János, Jabnia mellett a szeretet révén művelt csodát, amikor meggyógyított egy haldoklót, megkenve őt és imádkozva érte. Te, itt, meggyógyítottál sírásoddal és részvéteddel. És nevembe vetett bizalmaddal. Látod, milyen nyugodtan lehet szolgálni az Urat, amikor a tanítvány szándéka helyes? Most menjünk gyorsan, mert az az ember követ minket. Nem lenne jó, ha a társak már most megtudnák ezt. Hamarosan elküldelek titeket az én nevemben... -- Jézus nagyot sóhajt -- amint Júdás, Simon fia nagyon vágyakozik erre. -- Egy másik sóhaj. -- És meg
fogjátok tenni... De nem mindenki számára lesz jó. Simon Péter, testvéred és mások is szenvednének, ha megtudnák ezt, és részrehajlásnak vélnék. De nem az. Ez előkészület egyesek számára a tizenkettő közül, hogy irányítani tudjátok a többieket. Menjünk le ennek a pataknak a medrében. Így nyomunk vész... Nem tetszik ez neked, a gyermek miatt? Ó, találkozunk majd ismét vele...
-- Mondd el azokat!
-- Azt mondtam: meg kell kérdeznem Jézustól, hogyan juthatunk el erre a szervezetre, amelyet te Egyháznak neveztél, és amelyben, ha jól értettem, lesznek fokozatok, de nem értem egészen. Te mindent meg fogsz mondani, vagy magunktól kell cselekednünk?
-- Amikor eljön annak az ideje, megmondom nektek, ki lesz annak a feje. Nem többet. Amíg veletek leszek, tájékoztatlak titeket a különböző csoportokról és a különbségekről az apostolok, tanítványok és nőtanítványok között. Mert ezek elkerülhetetlenek. Azonban azt akarom, hogy amint a tanítványoknak tisztelniük kell az apostolokat, és engedelmeskedniük kell nekik, ugyanúgy az apostoloknak is szeretettel és türelemmel kell bánniuk a tanítványokkal.
-- És mit kell tennünk? Mindig és csak azt, hogy téged hirdessünk?
-- Ez a lényeges. Utána az én nevemben fel kell oldoznotok, áldást kell adnotok, vissza kell fogadnotok a kegyelembe, ki kell szolgáltatnotok a szentségeket, amelyeket alapítani fogok...
-- Mik ezek?
-- Természetfeletti és lelki eszközök, amelyeket anyagi eszközökkel is társítotok, hogy meggyőzzétek az embereket: a pap valóban művel valamit. Látod, hogy ha az ember nem lát, akkor nem hisz. Mindig szüksége van valamire, ami azt mondja neki: itt van valami. Ezért, amikor csodákat teszek, rájuk helyezem kezemet, vagy megnedvesítem őket nyállal, vagy adok nekik egy bemártott falatot. Enélkül is művelhetnék csodát, pusztán gondolatommal. De gondolod, hogy akkor azt mondanák az emberek: ,,Isten csodát tett''? Azt mondanák: ,,Meggyógyult, mert itt volt gyógyulásának ideje.'' És azt az orvosnak, az orvosságnak vagy a beteg ellenálló képességének tulajdonítanák. Ugyanez lesz a
szentségekkel is: azok az istentisztelet formái, a kegyelem közvetítésére vagy visszaadására, vagy a hívek megerősítésére. János, például, a vízbemerítést használta, hogy a bűntől való megtisztulást jelképesen kifejezze. Valójában nem annyira a víz volt hasznos, hanem annak megvallása, hogy valaki szennyes volt az elkövetett bűnök miatt. Nekem is lesz keresztségem, az én keresztségem, amely nem lesz egy egyszerű jelkép, hanem valóban megtisztítja a lelket az eredeti bűntől, és visszaadja neki azt az állapotot, amelyet Ádám és Éva birtokolt
bűnük előtt, s amelyet még növelnek az Istenember érdemei.
-- De... a víz nem érinti a lelket! A lélek szellemi. Ki tudja megérinteni azt az újszülöttben, a felnőttben, vagy az öregben? Senki.
-- Látod, te is elismered, hogy a víz anyagi eszköz, aminek nincs hatása a lelki dologra. Nem a víz lesz tehát, hanem a pap szava, aki Krisztus Egyházának tagja, aki fel van szentelve szolgálatára, vagy egy másik igazi hívő, aki helyettesíti őt rendkívüli helyzetekben. Ez hozza létre a megváltás csodáját, amely a megkereszteltet megszabadítja az eredeti bűntől.
-- Rendben van. De az ember maga is elkövet bűnöket... Ki szabadítja meg őt ezektől?
-- Mindig a pap, Jakab. Ha egy felnőtt megkeresztelkedik, az eredeti bűnnel együtt megsemmisülnek egyéb bűnei is. Ha a már megkeresztelt ember visszatér a bűnhöz, a pap feloldozza majd őt a Hármas Egy-Isten nevében és a megtestesült Ige érdemei által, amint én is teszem a bűnösökkel.
-- De te szent vagy! Mi...
-- Nektek is szenteknek kell lennetek, mert szent dolgokat érintetek, és azt szolgáltatjátok ki, ami Istené.
-- Akkor többször is megkereszteljük ugyanazt az embert, mint János teszi, aki annyiszor meríti alá a vízben az embereket, ahányszor hozzá mennek?
-- János az ő keresztségével nem tesz mást, mint csak az alázatosság által elért megtisztulást azzal, aki alámerül a vízben. Már mondtam ezt neked. Ti nem keresztelitek meg ismét azt, aki már megkeresztelkedett, kivéve azt az esetet, amikor nem apostoli szertartással keresztelték meg, hanem a szakadárokéval. Ebben az esetben másodszor is meg lehet keresztelni, ha felnőtt az illető, és maga kéri ezt, mert az igaz Egyház tagjává kíván lenni. Más esetekben ahhoz, hogy valaki ismét visszanyerje Isten barátságát és békéjét, használni fogjátok a
megbocsátás szavait, egyesülve Krisztus érdemeivel, és a lélek, aki igazi bűnbánattal jött hozzátok, és alázatosan vádolja magát, feloldozást nyer.
-- És ha valaki nem tud eljönni, mert annyira beteg, hogy nem tud mozogni? Meghal akkor bűnében? Haláltusájának szenvedéséhez hozzájárul még az Isten ítéletétől való félelem is?
-- Nem. A pap elmegy a haldoklóhoz, és feloldozza őt. Sőt, a feloldozásnak egy bőségesebb formáját használja, nem egy általánosat, hanem minden érzékszervre alkalmazva, amely által az ember rendszerint vétkezik.
Izraelben van Szent Olajunk, amelyet a Magasságbeli által adott előírás szerint készítenek, amellyel felszentelik az oltárt, a főpapot, a papokat és a királyt. Az ember valójában egy oltár. És királlyá válik azáltal, hogy kiválasztást nyer Isten trónjához, azért tehát meg lehet szentelni a Kenet Olajával. A Szent Olajat az izraelita istentisztelet egyéb részeivel együtt Egyházam is használni fogja az oltár felszentelésére, a főpapok és az egyházi fokozatok felszentelésére, a királyéra és a hívekére, amikor az Ország örököseivé válnak, vagy amikor a legnagyobb szükségük van a segítségre, hogy minden bűntől megtisztult tagokkal és érzékekkel jelenhessenek meg Isten előtt. Az Úr kegyelme segíteni fogja a lelket és a testet is, ha a beteg javára így tetszik az Istennek.
A test sokszor nem védekezik a betegség ellen, vagy a lelkiismeret furdalás miatt, ami megzavarja békéjét, vagy a Sátán tevékenysége miatt, aki ezzel a halállal reméli egy léleknek a megnyerését országa számára, és kétségbeesésbe kergetheti azokat, akiket az hátrahagy. A beteg a Sátán karmaiból és a belső zavaroktól megszabadul, és békét élvez, mert biztos Isten bocsánatának elnyerésében, amely a Sátánt is eltávolítja tőle. És mivel az ősszülők részesültek a kegyelem ajándékában, és mentesek voltak a betegség és szenvedés minden
formájától, amikor a beteg visszanyeri a kegyelmet, amely oly nagy, mint egy újszülötté, akit az én keresztségemmel kereszteltek meg, elnyerheti a betegség fölötti győzelmet is. Ebben segítheti őt a hitben testvéreinek az imája is, akik kötelesek részvéttel lenni a beteg iránt, nemcsak az irgalmasság testi, hanem lelki cselekedeteit is gyakorolva, s arra törekedve, hogy elérjék testvérük testi és lelki egészségét. Az ima már a csodának egyik módja, Jakab. Láttad Illés esetében, mit képes elérni egy igaznak az imája.
-- Nem nagyon értelek meg, de az, amit megértek, tisztelettel tölt el engem a te papjaid papi jellege iránt. Ha jól értem, sok pontban azonosak leszünk veled: a tanításban, a feloldozásban, a csodatevésben. Ez tehát három szentség.
-- Nem, Jakab. A tanítás és a csodatevés nem szentségek. De a szentségekből több lesz. Hét, mint a Templom szent gyertyatartója, és mint a Szeretet Lelkének ajándékai. Valójában a szentségek ajándékok és lángok, amelyeket azért kap az ember, hogy mindörökké égjen az Úr előtt. Lesz egy szentség a házasság számára is. Erre mutatott rá Sárának, Ráguel lányának szent házassága, amely megszabadította az ördögtől. Ez megadja a házasoknak mindazt a segítséget, amelyre szükségük van, hogy szentül éljenek együtt, Isten törvényei és kívánsága szerint. A házastársak a teremtő szertartás szolgáivá is válnak. Ugyancsak Papjaivá válnak egy kis egyháznak: a családnak. Azért fel kell szentelni őket, hogy Isten áldásával vegyenek részt a teremtésben, és olyan nemzedéket neveljenek fel, amelyen Isten szent nevének áldása van.
-- És minket, papokat, ki fog felszentelni?
-- Én és Az, akit én fogok küldeni. Ez az eljövetel is egy szentség lesz. Szándékos, a legszentebb Isten részéről, az Ő első kinyilvánulásában, utána pedig azoktól, akik részesednek a papság teljességében. Erő és értelem lesz, a hit megerősítése, szent kegyelet, szent istenfélelem, segítség lesz a tanácsadásban, természetfeletti
bölcsesség és egy olyan életszentség birtoklása lesz, amely természeténél és erejénél fogva felnőtté teszi a gyermeket, aki részesül benne. De most még nem vagy képes felfogni ezt. Ő maga érteti majd meg veled. Ő, az isteni vigasztaló Szentlélek, az Örök Szeretet, amikor elérkezik a pillanat, hogy befogadjátok. És hasonlóképpen nem tudtok megérteni most egy másik szentséget. Az oly magasztos, hogy szinte még az angyalok sem képesek felfogni. Mégis ti, egyszerű emberek, megértitek majd a hit és a szeretet erénye által. Igazán mondom neked, hogy aki azt szeretni fogja, és táplálja vele a lelkét, lábbal tudja majd taposni az ördögöt anélkül, hogy kárt szenvedne. Mert akkor én leszek vele. Igyekezz emlékezetbe vésni ezeket a dolgokat, testvérem! Neked kell majd elmondanod azokat társaidnak és a híveknek, sokszor és sokszor. Akkor ti már megértitek az isteni szolgálatot, de te elmondhatod: ,,Ő megmondta ezt nekem egy napon, amikor felmentünk a Kármelre. Mindent elmondott nekem, mert attól fogva engem jelölt ki arra, hogy Izrael Egyházának a feje legyek.''
-- Íme egy másik kérdés! Gondolkoztam ezen az éjszakán. Nekem kell megmondani társaimnak: ,,Én leszek itt a vezető''? Ez nem tetszik nekem. De megteszem, ha parancsolod. De nem szívesen.
-- Ne félj! A Vigasztaló Lélek leszáll majd mindenkire, és szent gondolatokat sugall nektek. Mindnyájan egyet értetek majd Isten dicsőségére Egyházában.
-- És nem lesznek többé ilyen vitatkozások... ilyen kellemetlenek, mint most? Még Júdás, Simon fia sem lesz többé a széthúzás oka?
-- Nem lesz többé, ebben nyugodt lehetsz. De nézeteltérések még lesznek. Azért mondtam neked: őrködj, és sose fáradj bele az éberségbe, hanem mindvégig teljesítsd kötelességedet.
-- Még egy kérdés, Uram. Hogyan viselkedjem az üldöztetés idején? Abból, amit mondasz, úgy tűnik nekem, hogy én egyedül maradok itt a tizenkettő közül. A többiek tehát elmennek, hogy megmeneküljenek az üldöztetéstől. És én?
-- Te helyeden maradsz. Mert ha szükség is van, hogy ne irtsanak ki titeket addig, míg az Egyház meg nem szilárdult -- s ez igazolja sok tanítvány és szinte minden apostol szétszóródását, -- de semmi sem igazolna téged, ha elhagynád jeruzsálemi egyházadat. Sőt, minél inkább veszélyben lesz az, neked annál inkább kell őrködnöd felette, mintha legkedvesebb gyermeked lenne, aki halálveszélyben van. Példád megerősíti majd híveid lelkét. Nekik szükségük lesz erre, hogy megállják helyüket a megpróbáltatásokban. Minél gyengébbeknek látod őket, annál inkább ott kell maradnod, részvétteljesen és bölcsen. Ha te
erős leszel, részvéttel viseltetsz majd a gyengék iránt. Erősítsd meg őket, arra gondolva: ,,Én mindent megkaptam Istentől, hogy eljussak erre a lelki erősségre. Alázatosan be kell ezt vallanom, és szeretetteljesen kell bánnom azokkal, akiket Isten nem áldott meg ennyire'', és adnod, adnod kell a te erődből, szavaiddal,
támogatásoddal, nyugalmaddal, példáddal.
-- És ha a hívek között lesznek gonoszok, akik botrányokat okoznak, és másokat veszélyeztetnek, mit kell tennem?
-- Óvatosnak kell lenned elfogadásukban, mert jobb, ha kevesen vagytok de jók, mintha sokan, de nem jók. Ismered a régi közmondást a jó és a romlott almákról. Vigyázz, hogy az meg ne ismétlődjék egyházadban! De ha te is árulókra akadsz, igyekezz minden módon megtéríteni őket, végső eszközként tartogatva a szigorúságot. De ha csak kis hibákról van szó valakiben, akkor ne csüggeszd el őt szigorúságoddal. Bocsáss meg, bocsáss meg!.. Inkább könnyezve és szeretetteljes szavakkal bocsáss meg, mintsem hogy kiátkozd őt. Ez hatásosabb egy szív megmentésére. Ha a bűn súlyos, de a Sátán váratlan támadásának következménye, és súlyossága miatt a bűnös szükségét érzi, hogy elmeneküljön színed elől, akkor menj te, és keresd meg őt! Mert ő egy eltévedt bárány, te pedig a pásztor vagy. Ne félj attól, hogy lealacsonyítod magadat azáltal, hogy leszállsz hozzá sáros utakon,keresed őt a mocsarakban és a szakadékokban. Homlokodat akkor a vértanúk koronája fogja övezni, és ez lesz az első a három korona közül... És ha téged is elárulnak, mint a Keresztelővel tették, és sok mással, mert minden szentnek megvan az árulója, akkor bocsáss meg. Annak jobban, mint bárki másnak. Bocsáss meg, amint Isten is megbocsátott az embereknek, és amint meg fog bocsátani nekik a jövőben is. Nevezd akkor is ,,fiadnak'' azt, aki szenvedést okoz neked, mert az Atya annak nevez titeket az én ajkam által, és igazán mondom, nincs olyan ember, aki sose okozott volna fájdalmat neki.
Hosszasan hallgatnak. Utána Jézus megkérdezi:
-- Mást nem akarsz kérdezni tőlem?
-- Nem, Jézus. Ma reggel jobban megértettem félelmetes küldetésemet...
-- Mert kevésbé vagy megzavarodva, mint tegnap. Amikor eljön a te órád, még nagyobb békét élvezel, és még jobban megérted.
-- Vissza fogok emlékezni mindezekre... mindenre... kivéve...
-- Mit, Jakab?
-- Kivéve azt, hogy ezen az éjszakán nem tudtam sírás nélkül rád nézni. Azt, amiről nem tudom, hogy valóban te mondtad-e nekem, s ha igen, hinnem kell; vagy pedig a Sátán ijesztgetett-e vele. De hogyan tudsz oly nyugodt lenni, ha... ha igazán meg kell történniük ezeknek a dolgoknak?
-- És te nyugodt lennél, ha azt mondanám neked: ,,Ott van egy pásztor, aki csak nehezen vonszolja magát béna lába miatt. Lásd, meg tudod-e gyógyítani, Isten nevében?''
-- Nem, Uram! Magamon kívül lennék, s kísértésnek gondolnám, hogy a te helyedet bitoroljam.
-- És ha megparancsolnám neked?
-- Akkor megtenném, engedelmességből, és többé nem nyugtalanítana, mert tudnám, hogy te akarod, és nem félnék attól, hogy nem tudom megtenni. Mert te, azzal, hogy küldesz engem, erőd adsz ahhoz, hogy megtegyem, amit akarsz.
-- Jól mondod. Látod tehát, hogy én, az Atyának engedelmeskedve, mindig békét élvezek.
Jakab lehajtott fejjel sír.
-- Igazán el akarod felejteni?
-- Legyen úgy, amint te akarod, Uram...
-- Kettő között választhatsz: elfelejteni, vagy emlékezni rá. Ha elfelejted, megszabadulsz a szenvedéstől, és annak szükségességétől, hogy teljesen hallgass róla társaid előtt, de ez felkészületlenül hagy téged. Ha emlékezel rá, az felkészít küldetésedre, mert ahhoz, hogy sose panaszkodjál, és lelkileg megerősödjél, csak egy dolog szükséges: hogy emlékezzél arra, mit szenved el földi életében az Emberfia, miközben szemléled a Krisztust annak teljes ragyogásában. Válassz!
-- Hinni, emlékezni, szeretni. Ezt szeretném. És minél előbb meghalni, Uram... -- és Jakab csendesen sír.
Jézus engedi sírni... Végül Jakab azt mondja:
-- És ha a jövőben újabb célzásokat teszel... vértanúságodra, meg kell mondanom, hogy tudom?
-- Nem. Hallgass! József tudott hallgatni jegyesi fájdalmáról, amikor azt hitte, hogy elárulták. És tudott hallgatni a szűzi fogantatásról és Természetemről. Kövesd őt! Az is nagy titok volt. Mégis megőrizte, mert ha nem őrizte volna meg, veszélyeztette volna az egész megváltást. A Sátán állandóan virraszt és tevékenykedik. Ne felejtsd el ezt! Ha most beszélnél, sok embernek és dolognak ártanál. Hallgass!
-- Hallgatni fogok. És ez kettős súllyal fog rám nehezedni...
Jézus nem válaszol. Hagyja, hogy Jakab csendesen sírjon csuklyája
alatt. Találkoznak egy férfivel, aki egy szerencsétlen gyermeket hordoz, vállára kötve.
-- A te fiad? -- kérdezi tőle Jézus.
-- Igen. Nekem született, anyja halálát okozva. Most, hogy anyám is meghalt, amikor munkába megyek, magammal viszem, hogy vigyázzak rá. Favágó vagyok. A fűre fektetem, köpenyemre, és miközben én a fákat
fűrészelem, ő a virágokkal szórakozik. Szegény fiam!
-- Nagy szerencsétlenség ez!
-- Eh, igen! De amit Isten akar, békésen el kell fogadnunk.
-- Isten veled, ember! Béke veled!
-- Isten veled! Béke veletek!
A férfi felmegy a-hegyre, Jézus és Jakab pedig lefelé mennek.
-- Milyen szerencsétlenség! Reméltem, hogy meggyógyítod -- sóhajt fel Jakab.
Jézus nem mutatja, hogy megérti gondolatát.
-- Mester, ha az a férfi tudta volna, hogy te vagy a Messiás, talán kért volna, hogy tegyél csodát.
Jézus nem válaszol.
-- Jézus, engedd meg, hogy visszamenjek, és megmondjam annak az embernek. Szánom a gyermeket. Már annyi fájdalom van szívemben! Add meg nekem legalább azt az örömöt, hogy meggyógyulva lássam a kicsit!
-- Menj csak! Megvárlak itt.
Jakab gyorsan elmegy. Amikor eléri a férfit, odakiált neki: ,,Ember, állj meg, ide figyelj! Az, aki velem volt, a Messiás. Add nekem gyermekedet, hogy hozzá vigyem! Jöjj te is, ha akarsz, hogy lásd, meggyógyítja-e a Mester!
-- Menj te, ember! Nekem fel kell fűrészelnem ezt az egész fát. Máris késlekedtem, a gyermek miatt. És ha nem dolgozom, nem eszem. Szegény vagyok, és sokba kerül nekem. Én hiszek a Messiásban, de jobb, ha te beszélsz vele érdekemben.
Jakab lehajol, hogy felvegye a fűről a gyermeket.
-- Óvatosan tedd -- figyelmezteti őt a favágó -- nagyon fáj minden tagja!
Valóban, alighogy Jakab felemeli, a gyermek siránkozni kezd.
-- Ó, mily szenvedés! -- sóhajt fel Jakab.
-- Nagy fájdalom -- mondja a favágó, egy kemény fatörzsön dolgozva a fűrésszel. És hozzáteszi: -- Nem tudnád te meggyógyítani?
-- Én nem vagyok a Messiás. Csak egy tanítványa vagyok...
-- No és? Az orvosok más orvosoktól tanulnak. A tanítványok a Mestertől. Gyerünk, légy jó! Ne okozz neki szenvedést! Próbáld meg te! Ha a Mester ide akart volna jönni, megtette volna. Azért küldött téged, mert vagy nem akarja meggyógyítani, vagy pedig azt akarja, hogy te gyógyítsd meg.
Jakab megzavarodik. Utána dönt. Felegyenesedik, úgy, amint Jézus szokott, és imádkozik, amint Jézusnál látta, és utána kijelenti:
,,Jézus Krisztus, Izrael Messiása és Isten Fia nevében, gyógyulj meg!''
-- és rögtön utána letérdel, azt mondva: -- Ó, Uram, bocsánat! A te engedélyed nélkül cselekedtem! De szánalomból Izraelnek eme gyermeke iránt. Könyörülj, Istenem! Rajta, és rajtam, bűnösön! -- és a füvön elterült gyermek fölött sír. Könnyei a kitekeredett, elernyedt lábakra esnek. Jézus felbukkan az ösvényen. De senki sem látja, mert a favágó dolgozik, Jakab sír, a gyermek pedig kíváncsian néz, és utána kedveskedve megkérdi:
-- Miért sírsz? -- és kitárja egyik karját, hogy megsimogassa őt, és anélkül, hogy észrevenné, egyedül felül, feláll, és megöleli Jakabot, hogy megvigasztalja. A favágó megfordul Jakab felkiáltására, és látja gyermekét egyenesen állni lábán, amely többé nem béna és torz. És amikor megfordul, látja Jézust.
-- Íme, Ő! Íme, Ő! -- kiáltja, Jakab mögé mutatva, aki megfordul, és látja Jézust, aki örömtől sugárzó arccal nézi őt.
-- Mester! Mester! Én nem tudom, hogyan történt... a szánalom... ez az ember... ez a kisgyermek... Bocsánat!
-- Kelj fel! A tanítványok nem többek a Mesternél, de meg tudják tenni azt, amit a Mester tesz, ha szent indítóokból teszik. Kelj fel, és jöjj velem! Legyetek áldottak ti ketten, és ne felejtsétek el, hogy Isten szolgái is véghezviszik Isten Fiának műveit. -- és elmegy, magával vonva Jakabot, aki még mindig azt hajtogatja:
-- De hogyan tudtam? Még mindig nem értem! Mivel tettem csodát a te nevedben?
-- A részvéteddel, Jakab. Vágyaddal, hogy megszerettess engem azzal az ártatlannal, és azzal a férfivel, aki hitt és kételkedett egyszerre. János, Jabnia mellett a szeretet révén művelt csodát, amikor meggyógyított egy haldoklót, megkenve őt és imádkozva érte. Te, itt, meggyógyítottál sírásoddal és részvéteddel. És nevembe vetett bizalmaddal. Látod, milyen nyugodtan lehet szolgálni az Urat, amikor a tanítvány szándéka helyes? Most menjünk gyorsan, mert az az ember követ minket. Nem lenne jó, ha a társak már most megtudnák ezt. Hamarosan elküldelek titeket az én nevemben... -- Jézus nagyot sóhajt -- amint Júdás, Simon fia nagyon vágyakozik erre. -- Egy másik sóhaj. -- És meg
fogjátok tenni... De nem mindenki számára lesz jó. Simon Péter, testvéred és mások is szenvednének, ha megtudnák ezt, és részrehajlásnak vélnék. De nem az. Ez előkészület egyesek számára a tizenkettő közül, hogy irányítani tudjátok a többieket. Menjünk le ennek a pataknak a medrében. Így nyomunk vész... Nem tetszik ez neked, a gyermek miatt? Ó, találkozunk majd ismét vele...
Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.