A kármelhegyi titok

Ugyanabban az órában, de a következő napon. Jakab ül, átölelve felhúzott térdét, ráhajtva fejét. Mélyen elmélkedik, nem véve tudomást a körülötte levő világról. Pedig két nagy madár nagy ricsajt csapva verekszik egymással a közelben. Jakab semmit sem hall. Jézus azonban hallja, és leszáll a hegycsúcsról, ahová felment. Kezével tapsolva szétkergeti a két madarat. Jakabot még ez a zaj sem zavarja meg elmélkedésében. De amint Jézus, suttogó hangon hívja:

-- Jakab, gyere ide! -- felemeli fejét térdéről, feláll, és Jézushoz megy. Egy-két lépésnyire megáll előtte, és nézi Őt. Jézus is nézi Jakabot, komolyan, de bátorító mosollyal. Rászegezi szemét, mintha

unokatestvérének és apostolának legkisebb érzelmi megmozdulását is látni akarná. Jakab, érzi, hogy egy kinyilatkoztatás küszöbénél áll. Még sápadtabb lesz, mint tegnap. Jézus a vállára teszi kezeit, és úgy áll előtte. Jakab olyannak látszik, mint egy áldozat. Csak szelíd, barna szeme és gesztenyebarna szakálla ad színt figyelmes arcának.

-- Jakab, testvérem, tudod, miért akartam idejönni veled, egyedül, hogy beszéljek hozzád az imában és elmélkedésben töltött órák után?

Jakab annyira meg van indulva, hogy egy ideig nem tud válaszolni. De végül kinyitja ajkát, és mély hangon válaszolja:

-- Azért, hogy egy rendkívüli leckét adjál nekem; vagy a jövőt illetőleg, vagy azért, mert én vagyok a legképtelenebb mindnyájunk között. Előre köszönöm neked, akkor is, ha megkorholsz. De hidd el,

Mesterem és Uram, ha én késedelmes és képtelen vagyok, az fogyatékosságom miatt van, nem pedig rosszakaratból származik.

-- Nem korhollak meg, hanem egy leckét adok neked, azt igen, arra az időre, amikor többé nem leszek veletek. Szívedben sokat gondolkoztál ezekben a hónapokban, attól kezdve, hogy ennek a hegynek a lábánál megígértem neked, hogy idejövök veled, nemcsak azért, hogy Illés prófétáról beszéljek, és hogy nézzük a tengert, amely ott ragyog, végtelenségében, hanem azért is, hogy egy másik tengerről beszéljek neked, amely még nagyobb, változékonyabb, megbízhatatlanabb, mint ez,

amely ma a legnyugodtabb tengernek látszik, de talán néhány órán belül elnyeli a hajókat és az embereket falánk éhségében. És mindig összekötötted azt, amit mondtam, azzal, hogy idejövetelünk kapcsolatban áll jövőddel. Annyira, hogy most mindjobban elsápadsz, megsejtve, hogy sorsod súlyos, oly felelősségteljes örökség, hogy még egy hős is megremeg tőle. Felelősség és küldetés, amelyet a lehető legszentebbül kell végrehajtani, hogy ne csalatkozzék benned Isten akarata. Ne félj Jakab, nem akarom romlásodat! Mert ha erre a sorsra szánlak téged, az annak a jele, hogy tudom, az nem károdra, hanem természetfeletti dicsőségedre válik.

Hallgass meg, Jakab! Teremts magadban békét, a rám hagyatkozás egy szép felindításával, hogy képes legyél meghallgatni szavaimat és visszaemlékezni rájuk. Többé sose leszünk így egyedül, és ennyire felkészült lélekkel, hogy megértsük egymást. Én elmegyek egy napon. Mint minden ember, aki csak egy ideig tartózkodik a földön. Az én itt tartózkodásom máshogy fog végződni, mint az embereké, de végleg megszűnik, és többé nem leszek közeletekben másképp, csak lélekben. Biztosítalak arról, hogy Lelkem sose fog elhagyni titeket. Én elmegyek, miután mindazt megadtam nektek, ami szükséges ahhoz, hogy elterjesszétek tanításomat a világon, miután befejeztem az

Áldozatot, és elnyertem a Kegyelmet. Ezzel, és a hétféle bölcs Tűzzel meg tudjátok majd tenni azt, ami jelenleg még képzeletben is ostobaságnak és beképzeltségnek tűnne számotokra. Én elmegyek, de ti itt maradtok. És a világ, amely nem értette meg Krisztust, nem fogja megérteni Krisztus apostolait sem. Azért üldözni fognak titeket, és szétszórnak, mint akik a legveszélyesebbek Izrael

jóléte számára. De feltéve, hogy ti tanítványaim vagytok, boldogoknak  kell lennetek, hogy ugyanaz a sors ér titeket, ami Mestereteket érte.

Azt mondtam nektek egy tavaszi napon: ,,Te leszel az, aki megmaradsz az Úr prófétái közül.'' Anyád félig megértette ezeknek a szavaknak a jelentését. De mielőtt azok beteljesednének apostolaimat illetőleg, beteljesednek veled kapcsolatban. Jakab, mindenkit szétszórnak, téged kivéve, egészen addig, míg Isten nem hív téged az égből. Te azon a helyen maradsz, amelyre testvéreid szája által Isten kiválaszt téged. Te a királyi törzs leszármazottja vagy, a királyi városban, hogy felemeld kormánypálcámat, és beszélj az igazi Királyról, Izrael és a világ Királyáról, egy magasztos királyság

szerint, amelyet senki se ért meg azokon kívül, akik erről kinyilatkoztatásban részesültek. Lesznek olyan idők, amelyekben neked végtelen erőre, állhatatosságra, türelemre és bölcsességre lesz szükséged.

Szeretettel kell párosulnia igazságosságodnak. Egyszerű és tiszta hitre van szükséged, mint egy gyermeknek. Ugyanakkor műveltnek kell lenned, igazi mesternek, hogy fenntartsad sok szívben, a sok ellenség által megtámadott hitet. Meg kell cáfolnod a hamis keresztények tévedéseit és a régi Izrael szőrszálhasogató tanításait. Ez a jelenleg is vak Izrael még inkább elveszti látását, miután megölte a Világosságot. Ki fogja csavarni a próféták szavait, hogy meggyőzze önmagát, és békét érezzen, és hogy meggyőzze a világot arról, hogy nem rólam beszélnek a próféták és a pátriárkák. Engem csak egy szegény, önmagát becsapó embernek, egy bolondnak tartanak a jobbak, míg a

kevésbé jók tévtanítónak, ördögtől megszállottnak mondanak a régi Izraelben.

Kérlek téged, hogy akkor légy az én másom. Nem, ez nem lehetetlen! Ez lehetséges. Neked kell megjelenítened Jézusodat, az Ő cselekedeteit, szavait, műveit. Mintha a fémöntők által használt agyagforma lennél, úgy kell kialakulnod az én képmásomra. Én mindig jelen leszek, annyira jelen, és élő bennetek, híveimben, hogy egyesülhettek velem, másomat alkotva, csak akarnotok kell. De neked tökéletes Krisztussá kell válnod, mert te velem voltál gyermekkorodtól, és táplálkoztál a Bölcsesség kenyerével Mária kezéből, még mielőtt az enyémből kaptad volna azt. Te Izrael legigazabb emberének unokája vagy...

-- Nem vagyok rá képes, Uram, nem vagyok rá képes! Add testvéremnek ezt a feladatot! Add Jánosnak, add Simon Péternek, add a másik Simonnak! Miért nekem? Mit tettem, amivel kiérdemeltem? Nem látod, hogy én ugyancsak szegény ember vagyok, aki csak egyre képes: arra, hogy nagyon szeressen téged, és erősen higgyen mindabban, amit mondasz?

-- Júdás vérmérséklete nagyon erős. András nagyon jó ott, ahol a pogányságot kell lerombolni. Nem itt, ahol azokat kell megnyerni a kereszténységnek, akik már Isten népéhez tartoznak, és magukat

mindenáron igazaknak tartják. Nem itt, ahol meg kell győzni mindazokat, akik ugyan hisznek bennem, mégis csalódni fognak az események miatt. Meg kell győzni őket, hogy az én Országom nem e világból való, hanem az ég teljesen lelki országa, amelynek előfeltétele a keresztény élet, azaz egy élet, amelyben a lelki értékeken van a főhangsúly. Állhatatos kedvességgel lehet meggyőzni az embereket. Jaj annak, aki torkon ragadja őket, hogy így győzze meg igazáról. A megtámadott azt

mondja majd: ,,igen'', de csak azért, hogy megszabaduljon tőle. Utána azonban elmenekül anélkül, hogy hátrafordulna, és tovább vitatkozni akarna, ha nem gonosz, hanem csak letért az útról. Ha azonban gonosz, vagy fanatikus, akkor elfut, hogy felfegyverkezzék, és megölje azt, aki tőle eltérő tanítást akart ráerőszakolni. És téged körülvesznek majd a fanatikusok. Fanatikus keresztények és

fanatikus izraeliták. Az előbbiek azt kívánják, hogy erőszakos legyél, vagy legalább megengedd nekik, hogy ők legyenek azok. Mert még ösztökéli őket a régi izraelita felfogás, megmérgezve őket,

ellentmondást nem ismerésével, és korlátozásaival. Az utóbbiak szent háborút indítanak ellened és mások ellen, hogy megvédjék a régi hitet, annak jelképeit és szertartásait. És te ennek a viharos tengernek a középpontjában leszel.

Ez a vezetők sorsa. És te azok feje leszel, akiket Jeruzsálemben a te Jézusod megtérített. Tökéletesen kell tudnod szeretni, hogy szent vezetőjük lehess. A zsidók fegyvereinek és kiátkozásának nem fegyverekkel és kiátkozással kell ellenállnod, hanem szíveddel. Sose engedd meg magadnak, hogy kövesd a farizeusokat, és szennynek tartsd a pogányokat. Én értük is jöttem, mert, igazán mondom neked, aránytalan lenne, ha Isten pusztán Izraelért semmisítette volna meg magát egy a halálnak alávetett testben. Ha igaz is az, hogy szeretetemben örömmel megtestesültem volna akkor is, ha csak egy emberi lelket üdvözítettem volna ezzel, az Igazságosság, ami szintén Istenhez tartozik, megköveteli, hogy a Végtelen egy végtelenért: az emberi nemért semmisítse meg magát. Kedvesnek kell lenned velük szemben is, hogy ne taszítsd el őket. De csak a tanításban kell hajthatatlannak lenned, az élet egyéb formáit illetőleg, amelyek nem hasonlítanak a miénkhez, le kell ereszkedned

hozzájuk, minden anyagi dologban, a szellem megsértése nélkül. Sokat kell majd harcolnod a testvérekkel emiatt, mert Izrael beburkolódzott olyan gyakorlatokba, amelyek egészen külsőségesek, teljesen hasztalanok, mert nem változtatják meg a szellemet. Téged azonban csak a szellem érdekeljen, és erre taníts másokat is. Ne várd el a pogányoktól, hogy azonnal megváltoztassák szokásaikat! Te sem vagy képes egy csapásra megváltoztatni a tieidet! Ne maradj lehorgonyozva

szikládhoz! Mert ahhoz, hogy felszedd a hajóroncsokat a tengeren, és elvidd a hajógyárba, hogy ott újjáépítsed, hajóznod kell, és nem maradhatsz egy helyben. És neked el kell menned, hogy felkeresd a hajóroncsokat! Vannak ilyenek a pogányságban és Izraelben is. A végtelen tenger határánál ott van Isten, aki kitárja karját mindazok felé, akiket Ő teremtett. Legyenek azok gazdagok a szent örökség révén, mint az izraeliták, vagy szegények, mivel pogányok.

Azt mondtam: ,,Szeressétek felebarátotokat!'' Nemcsak a rokon vagy a honfitárs a felebarát. Felebarát az északon lakó is, akinek nem ismeritek arcát, és felebarát az is, aki ebben az órában a hajnalt

látja egy zónában, amely számotokra ismeretlen, és felebarát az is, aki Ázsia mesés havas hegyláncain jár, vagy iszik egy folyóból, Közép- Afrika ismeretlen erdőiben. És ha eljönne hozzád egy napimádó, vagy valaki, aki a falánk krokodilt tartja istenének, vagy aki az újjászületett Bölcsben hisz, aki értett az Igazság meglátásához, de nem fogta fel a Tökéletességet, és nem adta az Egészséget híveinek, vagy ha egy római vagy athéni polgár jönne hozzád, aki megundorodott, és kérne:

,,Ismertesd meg velem az Istent!'', te nem mondhatnád, nem lenne szabad azt mondanod neki: ,,Én kidoblak téged, mert Isten megszentségtelenítése lenne, ha Őt hozzád vinném!''

Te birtokolod azt, amit ők nem ismernek, de Izrael ismer. Mert igazában véve, Izraelben sokan inkább bálványimádók és kegyetlenek, mint a világ legbarbárabb bálványimádói! Nem emberi áldozatokat mutatnak be ennek vagy annak a bálványnak, hanem saját maguknak, kevélységüknek áldoznak. Vérszomjasok, miután felébredt bennük a kielégíthetetlen szomj, amely tartani fog egészen a világ végéig. Ezt a rettenetes szomjat csak az lenne képes kioltani, ha ismét innának hittel abból, ami azt felkeltette. De akkorára eljön a világ vége, mert az utolsók, akik azt mondják: ,,Hisszük, hogy te Isten és a Messiás vagy!'' az izraeliták lesznek, annak ellenére, hogy istenségemnek sok bizonyítékát adtam és fogom adni nekik.

Te őrködni fogsz, és gondoskodsz arról, hogy a keresztények hite ne legyen hiábavaló. Hiábavaló lenne, ha csak szavakból és képmutató gyakorlatokból állna. A szellem az, ami éltet. A szellem hiányzik a gépies vagy farizeusi gyakorlatból, amely csak a hit utánzása, de nem igazi hit. Mit használna az embernek, ha a hívek gyülekezetében Isten dicséretét énekelné, de utána minden cselekedete istenkáromlás lenne?

Istent nem gúnyolhatja ki a hívő! Atyaságában Ő mindig megőrzi isteni és királyi jogait. Őrködj, és vigyázz, hogy senki se foglalja el azt a helyet, ami nem illeti meg őt! Isten annak mértékében adja világosságát, amennyire be tudjátok fogadni. Isten világossága nem fog hiányozni nektek, hacsak a

bűn ki nem oltja kegyelmét. Sokan szeretik majd, ha ,,mesternek'' hívják őket. Csak egy Mesteretek van: Az, aki hozzád beszél. És csak egy Tanítótok van: az Egyház, amely folytatja az Ő művét. Az Egyházban tanítók lesznek azok, akiket felszentelnek a tanítás rendkívüli feladatára. De a hívek között lesznek olyanok, akik Isten akaratából és saját életszentségük, azaz jóakaratuk révén a Bölcsesség erejétől elragadtatva fognak beszélni. Lesznek mások, akik maguk nem bölcsek, de tanulékony eszközök a mester kezében, és a Mester nevében beszélnek, gyermekek módjára megismételve azt, amit Atyjuk ad szájukba anélkül, hogy teljesen megismernék annak jelentését, amit mondanak. Végül lesznek, akik úgy beszélnek, mintha mesterek lennének, és tündöklésükkel félrevezetik az egyszerűeket, de ezek kevélyek, keményszívűek, irigyek, haragosak, hazugok és buják lesznek. Te gyűjtsd össze az Úr bölcseinek és a Szentlélek magasztos gyermekeinek szavait! Sőt, segítsd őket, hogy felfogják az isteni szavak mélységét! Mert ha ők Isten szavának hordozói, ti, apostolaim lesztek mindig a tanítók Egyházamban.

Segítenetek kell ezeket, akik fáradtak lesznek a természetfeletti elragadtatások miatt és a nagy

gazdagság miatt, amit Isten beléjük helyezett, hogy azokat elvigyék testvéreikhez. De ugyanígy mondom neked: utasítsd vissza a hamis próféták hazugságait, mert az életük nem felel meg az én tanításomnak. Az élet jósága, a szelídség, a tisztaság, a szeretet és az alázatosság sose fog hiányozni Isten bölcs és halk igehirdetőiben. De mindig hiányozni fog a többiekében.

Őrködj és vigyázz, hogy az irigység és a rágalmazás ne furakodjék be a hívek gyülekezetébe, sem pedig a sértődékenység és a bosszúállás szelleme. Nem tudná elviselni az üldöztetéseket az, akinek lelke nem uralkodik teste fölött. Jakab, tudom, hogy te meg fogod ezt tenni, de ígérd meg Testvérednek, hogy nem fogsz neki csalódást okozni!

-- De Uram, Uram! Én csak attól félek, hogy nem leszek képes erre. Uram, kérlek, add ezt a feladatot másnak!

-- Nem. Nem tehetem...

-- Simon, Jónás fia szeret téged, és te szereted őt...

-- De Simon, Jónás fia nem Dávid Jakabja!-- János! János! Az angyali tudással rendelkező! Tedd meg őt szolgádnak itt!

-- Nem. Nem tudom. Sem Simon, sem János nem rendelkezik azzal a semmiséggel, ami azonban nagyon sokat jelent az emberek szemében: a rokoni kapcsolattal. Te rokonom vagy. Miután engem... miután engem félreismertek, Izrael jobbik része bocsánatot keres Istennél, és önmagánál. Igyekszik megismerni az Urat, akit elátkoztak a Sátán órájában. Számukra bocsánatnak tűnik, ha vérrokonom van helyemen, és akkor igyekeznek utamon járni. Jakab, ezen a hegyen ugyancsak nagy dolgok történtek! Isten tüze itt nemcsak az áldozatot emésztette meg, hanem a fával, kövekkel együtt a port is, egészen az árokban lévő vízig. Jakab, azt hiszed, hogy Isten nem képes hasonló dolgot tenni,

lángra lobbantva, és elemésztve az ember-Jakab minden anyagiasságát, hogy Isten tűz-Jakabját csinálja belőle? Addig beszélgettünk, míg a napnyugta lángoló színekbe öltöztette ruháinkat. Mit gondolsz, Illés kocsija, amely elragadta őt, kevésbé, vagy még inkább ragyogott?

-- Sokkal inkább, mert égi tűzből állt.

-- Gondold el akkor mi lesz az Isten birtoklása által tűzzé vált szívből, mert Isten azt akarja, hogy az folytassa Igéjét az üdvösség hírének hirdetésével!

-- De te, de te, az Isten Igéje, az örök Ige, miért nem maradsz itt?

-- Mert Ige és Test vagyok. És az Igével oktatnom kell, a Testtel pedig megváltani.

-- Ó, Jézusom, de miként fogsz megváltani? Mi előtt állsz?

-- Jakab, emlékezz a prófétákra!

-- De nem hasonlatokban beszéltek csak? Valóban árthatnak neked, Isten Igéjének az emberek? Nem azt akarják-e talán mondani, hogy istenséged szenved, tökéletességed, de nem több, nem több így? Anyám aggódik miattam és Júdás miatt, de én miattad és Mária miatt, és utána magunk miatt, akik oly gyengék vagyunk! Jézus, Jézus, ha az emberek legyőznek téged, nem gondolod, hogy közülünk sokan bűnösnek tartanak, és kiábrándulva eltávolodnak tőled?

-- Ebben biztos vagyok. Zavar lesz tanítványaim minden rétegében. De utána visszatér a béke, sőt a jobbak még inkább összetartanak, mert eljön rájuk az én áldozatom és diadalom után az erősítő és bölcs Lélek: az Isten Lelke.

-- Jézus, hogy én ne térjek rossz útra, és ne okozzak botrányt a rettenetes órában, mondd meg nekem: mit tesznek majd veled?

-- Nagy dolgot kérsz tőlem!

-- Mondd meg, Uram!

-- Gyötrelmes lesz számodra, ha pontosan tudod!

-- Nem számít! A minket egyesítő szeretetre...

-- Nem kell tudnod.

-- Mondd meg nekem, és utána töröld ki emlékezetemből addig az óráig, amikor beteljesedik! Akkor ismét juttasd eszembe, ezzel az órával együtt! Így nem botránkozom meg semmin sem, és nem leszek ellenségeddé, szívem mélyén.

-- Semmit sem fog segíteni, mert te is engedni fogsz a viharnak.

-- Mondd meg, Uram!

-- Vádolni fognak, elárulnak, elfognak, megkínoznak, és keresztre feszítenek.

-- Neeeem! -- Jakab felordít, és vonaglik, mintha halálra sújtották volna. -- Nem! -- ismétli. -- Ha veled így bánnak, mit tesznek majd velünk? Hogyan tudjuk folytatni munkádat? Nem tudom, nem tudom elfogadni a nekem szánt helyet... Nem tudom!... Nem tudom! Ha te meghalsz, én is meghalok, nem lesz többé erőm. Jézus, Jézus! Hallgass meg engem! Ne hagyj engem nélküled! Ígérd meg legalább ezt!

-- Megígérem neked, hogy eljövök majd, hogy irányítsalak Lelkemmel, a dicsőséges feltámadás után, amely megszabadít engem az anyag kötelékeitől. Akkor én és te egyek leszünk, úgy, amint most karjaim között vagy. -- Mert valóban, Jakab elhagyta magát, és Jézus keblén sír.

-- Ne sírj többé! Lépjünk ki az elragadtatásnak ebből az órájából, amely ragyogó és fájdalmas is egyúttal, amint valaki kilép a halál árnyékából, emlékezve mindenre, kivéve a halál tényére, amely egy pillanatig tart csak vérfagyasztó félelmével, de a halál, mint valóság, a századokon át megmarad. Jöjj, megcsókollak így, hogy segítselek elfelejteni emberi sorsom súlyát. Amint kérted, annak idején majd visszaemlékezel rá. Fogadd ajkadon csókomat, mert a te ajkadnak meg kell majd ismételni szavaimat Izrael népének. És megcsókolom szívedet, amelynek szeretnie kell, amint mondtam. És megcsókollak itt, halántékodon, ahol meg fog szűnni az élet a belém vetett hit utolsó, szeretetteljes szavaival együtt. Szeretett testvérem, eljövök majd hozzád, és veled leszek a hívők gyülekezetében, az elmélkedés óráiban, a veszély és a halál órájában! Senki, még angyalod sem fogja hozzám hozni lelkedet, hanem én magam, egy csókkal, így...

Hosszú ideig egymást átölelve tartják, és úgy tűnik, hogy Jakab mintegy elszenderedik Isten csókjának örömétől, és elfelejti szenvedését. Amikor felemeli fejét, visszatért Jakab, Alfeus fia, békésen és jóságosan, Józsefhez, Mária jegyeséhez hasonlítva. Jézusra mosolyog, érettebb mosollyal, kissé szomorkásan, de mindig oly kedvesen.

-- Vegyük magunkhoz táplálékunkat, Jakab, és utána aludjunk a csillagok alatt. Amint kihajnalodik, leszállunk a völgybe... emberek közé megyünk... -- És Jézus felsóhajt... De mosolyogva fejezi be:... --

és Máriához.

-- És mit mondjak anyámnak, Jézus? És társaimnak? Kérdezni fognak...

-- Megmondhatod nekik mindazt, amit neked mondtam, hogy szemlélted Illést, amint Áchábnak és a népnek válaszolt a hegyen, és hogy milyen hatalma volt valakinek, akit Isten szeretett, hogy a néptől és az elemektől elérje azt, amit akart; az ő buzgóságát, ami emésztette őt az Úrért. És azt, hogy miként szemléltettem veled, az Isten szolgálatával járó békét. Mondd meg nekik, amit én mondtam neked: ,,Jöjjetek'' és amint Illés tett Elizeussal, ti is a szeretet köpenyével új szolgákat tudtok szerezni az Úristennek. És azoknak, akik mindig aggódnak, mondd el, hogyan láttattam meg veled a múlt boldog szabadságát, amit Elizeus tapasztalt, amikor megszabadult ökreitől és ekéjétől. Mondd el nekik, miként emlékeztettelek arra, hogy aki a Belzebub közvetítésével akar csodákat tenni, annak rossz vége lesz, mint Achaszjával történt, Illés szavai szerint. Végül mondd meg nekik, hogyan ígértem meg neked, hogy aki mindhalálig hűséges marad, az megtisztul a Szeretet tüzében tökéletlenségeitől, és egyenesen az égbe megy. A többi csak rád vonatkozik.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol