A szentségek szerepe

Miközben Jézus és Jakab lefelé jönnek a Kármelről, egy helyen Jézus megáll, és elgondolkozva nézi az alattuk elterülő vidéket. Jakab ránéz, és megkérdezi:
-- Ennek a vidéknek a szépségét nézed?
-- Igen, azt is. De még inkább gondolok a jövő zarándoklataira, és annak szükségességére, hogy haladéktalanul elküldjem a tanítványokat, nem a mostani korlátozott munkára, hanem egy igazi misszionárius feladatra. Sok terület van még, ahol nem ismernek engem, és én nem akarok egy területet sem kihagyni, ahol nem tudnak rólam. Állandóan előttem van a gond: menni, és megtenni mindent, amíg tudok...
-- Mindig közbejön valami, ami késleltet téged.
-- Késleltetés helyett, inkább szükségessé teszik, hogy megváltoztassam útitervemet. Mert sose haszontalanok az utak, amelyeket teszünk. De még oly sok tennivaló van!... Azért is, mert távollétemben sok szív visszatér oda, ahol volt, és nekem ismét újból kell kezdenem.
-- Igen, és fárasztó és undorító ez a lelki közönyösség, ez az állhatatlanság, ez a rosszra hajlás.
-- Fárasztó. De ne mondd, hogy undorító. Isten munkája sose undorító. Szánnunk kell a szegény lelkeket, de nem szabad undorodnunk tőlük! Mindig atyai szívvel, egy jó atya szívével kell hozzájuk közelítenünk! Egy jó atya sose undorodik gyermekei betegsége miatt. Nekünk sem szabad senkitől sem undorodnunk!

-- Jézus, megengeded, hogy feltegyek egy kérdést? Ezen az éjszakán sem aludtam. Hanem sokat gondolkoztam, miközben figyeltelek téged aludni. Álom közben oly fiatalnak látszol, Testvérem: Mosolyogtál, fejedet behajtott karodon nyugtatva, akárcsak ahogy a gyermekek alszanak. Jól láttalak téged a holdvilágnál az éjjel. Gondolkoztam. És sok kérdés vetődött fel bennem...
-- Mondd el azokat!
-- Azt mondtam: meg kell kérdeznem Jézustól, hogyan juthatunk el erre a szervezetre, amelyet te Egyháznak neveztél, és amelyben, ha jól értettem, lesznek fokozatok, de nem értem egészen. Te mindent meg fogsz mondani, vagy magunktól kell cselekednünk?
-- Amikor eljön annak az ideje, megmondom nektek, ki lesz annak a feje. Nem többet. Amíg veletek leszek, tájékoztatlak titeket a különböző csoportokról és a különbségekről az apostolok, tanítványok és nőtanítványok között. Mert ezek elkerülhetetlenek. Azonban azt akarom, hogy amint a tanítványoknak tisztelniük kell az apostolokat, és engedelmeskedniük kell nekik, ugyanúgy az apostoloknak is szeretettel és türelemmel kell bánniuk a tanítványokkal.

-- És mit kell tennünk? Mindig és csak azt, hogy téged hirdessünk?
-- Ez a lényeges. Utána az én nevemben fel kell oldoznotok, áldást kell adnotok, vissza kell fogadnotok a kegyelembe, ki kell szolgáltatnotok a szentségeket, amelyeket alapítani fogok...
-- Mik ezek?
-- Természetfeletti és lelki eszközök, amelyeket anyagi eszközökkel is társítotok, hogy meggyőzzétek az embereket: a pap valóban művel valamit. Látod, hogy ha az ember nem lát, akkor nem hisz. Mindig szüksége van valamire, ami azt mondja neki: itt van valami. Ezért, amikor csodákat teszek, rájuk helyezem kezemet, vagy megnedvesítem őket nyállal, vagy adok nekik egy bemártott falatot. Enélkül is művelhetnék csodát, pusztán gondolatommal. De gondolod, hogy akkor azt mondanák az emberek: ,,Isten csodát tett''? Azt mondanák: ,,Meggyógyult, mert itt volt gyógyulásának ideje.'' És azt az orvosnak, az orvosságnak vagy a beteg ellenálló képességének tulajdonítanák. Ugyanez lesz a
szentségekkel is: azok az istentisztelet formái, a kegyelem közvetítésére vagy visszaadására, vagy a hívek megerősítésére. János, például, a vízbemerítést használta, hogy a bűntől való megtisztulást jelképesen kifejezze. Valójában nem annyira a víz volt hasznos, hanem annak megvallása, hogy valaki szennyes volt az elkövetett bűnök miatt. Nekem is lesz keresztségem, az én keresztségem, amely nem lesz egy egyszerű jelkép, hanem valóban megtisztítja a lelket az eredeti bűntől, és visszaadja neki azt az állapotot, amelyet Ádám és Éva birtokolt
bűnük előtt, s amelyet még növelnek az Istenember érdemei.

-- De... a víz nem érinti a lelket! A lélek szellemi. Ki tudja megérinteni azt az újszülöttben, a felnőttben, vagy az öregben? Senki.
-- Látod, te is elismered, hogy a víz anyagi eszköz, aminek nincs hatása a lelki dologra. Nem a víz lesz tehát, hanem a pap szava, aki Krisztus Egyházának tagja, aki fel van szentelve szolgálatára, vagy egy másik igazi hívő, aki helyettesíti őt rendkívüli helyzetekben. Ez hozza létre a megváltás csodáját, amely a megkereszteltet megszabadítja az eredeti bűntől.
-- Rendben van. De az ember maga is elkövet bűnöket... Ki szabadítja meg őt ezektől?
-- Mindig a pap, Jakab. Ha egy felnőtt megkeresztelkedik, az eredeti bűnnel együtt megsemmisülnek egyéb bűnei is. Ha a már megkeresztelt ember visszatér a bűnhöz, a pap feloldozza majd őt a Hármas Egy-Isten nevében és a megtestesült Ige érdemei által, amint én is teszem a bűnösökkel.
-- De te szent vagy! Mi...
-- Nektek is szenteknek kell lennetek, mert szent dolgokat érintetek, és azt szolgáltatjátok ki, ami Istené.
-- Akkor többször is megkereszteljük ugyanazt az embert, mint János teszi, aki annyiszor meríti alá a vízben az embereket, ahányszor hozzá mennek?

-- János az ő keresztségével nem tesz mást, mint csak az alázatosság által elért megtisztulást azzal, aki alámerül a vízben. Már mondtam ezt neked. Ti nem keresztelitek meg ismét azt, aki már megkeresztelkedett, kivéve azt az esetet, amikor nem apostoli szertartással keresztelték meg, hanem a szakadárokéval. Ebben az esetben másodszor is meg lehet keresztelni, ha felnőtt az illető, és maga kéri ezt, mert az igaz Egyház tagjává kíván lenni. Más esetekben ahhoz, hogy valaki ismét visszanyerje Isten barátságát és békéjét, használni fogjátok a
megbocsátás szavait, egyesülve Krisztus érdemeivel, és a lélek, aki igazi bűnbánattal jött hozzátok, és alázatosan vádolja magát, feloldozást nyer.
-- És ha valaki nem tud eljönni, mert annyira beteg, hogy nem tud mozogni? Meghal akkor bűnében? Haláltusájának szenvedéséhez hozzájárul még az Isten ítéletétől való félelem is?
-- Nem. A pap elmegy a haldoklóhoz, és feloldozza őt. Sőt, a feloldozásnak egy bőségesebb formáját használja, nem egy általánosat, hanem minden érzékszervre alkalmazva, amely által az ember rendszerint vétkezik.
Izraelben van Szent Olajunk, amelyet a Magasságbeli által adott előírás szerint készítenek, amellyel felszentelik az oltárt, a főpapot, a papokat és a királyt. Az ember valójában egy oltár. És királlyá válik azáltal, hogy kiválasztást nyer Isten trónjához, azért tehát meg lehet szentelni a Kenet Olajával. A Szent Olajat az izraelita istentisztelet egyéb részeivel együtt Egyházam is használni fogja az oltár felszentelésére, a főpapok és az egyházi fokozatok felszentelésére, a királyéra és a hívekére, amikor az Ország örököseivé válnak, vagy amikor a legnagyobb szükségük van a segítségre, hogy minden bűntől megtisztult tagokkal és érzékekkel jelenhessenek meg Isten előtt. Az Úr kegyelme segíteni fogja a lelket és a testet is, ha a beteg javára így tetszik az Istennek.

A test sokszor nem védekezik a betegség ellen, vagy a lelkiismeret furdalás miatt, ami megzavarja békéjét, vagy a Sátán tevékenysége miatt, aki ezzel a halállal reméli egy léleknek a megnyerését országa számára, és kétségbeesésbe kergetheti azokat, akiket az hátrahagy. A beteg a Sátán karmaiból és a belső zavaroktól megszabadul, és békét élvez, mert biztos Isten bocsánatának elnyerésében, amely a Sátánt is eltávolítja tőle. És mivel az ősszülők részesültek a kegyelem ajándékában, és mentesek voltak a betegség és szenvedés minden
formájától, amikor a beteg visszanyeri a kegyelmet, amely oly nagy, mint egy újszülötté, akit az én keresztségemmel kereszteltek meg, elnyerheti a betegség fölötti győzelmet is. Ebben segítheti őt a hitben testvéreinek az imája is, akik kötelesek részvéttel lenni a beteg iránt, nemcsak az irgalmasság testi, hanem lelki cselekedeteit is gyakorolva, s arra törekedve, hogy elérjék testvérük testi és lelki egészségét. Az ima már a csodának egyik módja, Jakab. Láttad Illés esetében, mit képes elérni egy igaznak az imája.
-- Nem nagyon értelek meg, de az, amit megértek, tisztelettel tölt el engem a te papjaid papi jellege iránt. Ha jól értem, sok pontban azonosak leszünk veled: a tanításban, a feloldozásban, a csodatevésben. Ez tehát három szentség.

-- Nem, Jakab. A tanítás és a csodatevés nem szentségek. De a szentségekből több lesz. Hét, mint a Templom szent gyertyatartója, és mint a Szeretet Lelkének ajándékai. Valójában a szentségek ajándékok és lángok, amelyeket azért kap az ember, hogy mindörökké égjen az Úr előtt. Lesz egy szentség a házasság számára is. Erre mutatott rá Sárának, Ráguel lányának szent házassága, amely megszabadította az ördögtől. Ez megadja a házasoknak mindazt a segítséget, amelyre szükségük van, hogy szentül éljenek együtt, Isten törvényei és kívánsága szerint. A házastársak a teremtő szertartás szolgáivá is válnak. Ugyancsak Papjaivá válnak egy kis egyháznak: a családnak. Azért fel kell szentelni őket, hogy Isten áldásával vegyenek részt a teremtésben, és olyan nemzedéket neveljenek fel, amelyen Isten szent nevének áldása van.
-- És minket, papokat, ki fog felszentelni?
-- Én és Az, akit én fogok küldeni. Ez az eljövetel is egy szentség lesz. Szándékos, a legszentebb Isten részéről, az Ő első kinyilvánulásában, utána pedig azoktól, akik részesednek a papság teljességében. Erő és értelem lesz, a hit megerősítése, szent kegyelet, szent istenfélelem, segítség lesz a tanácsadásban, természetfeletti
bölcsesség és egy olyan életszentség birtoklása lesz, amely természeténél és erejénél fogva felnőtté teszi a gyermeket, aki részesül benne. De most még nem vagy képes felfogni ezt. Ő maga érteti majd meg veled. Ő, az isteni vigasztaló Szentlélek, az Örök Szeretet, amikor elérkezik a pillanat, hogy befogadjátok. És hasonlóképpen nem tudtok megérteni most egy másik szentséget. Az oly magasztos, hogy szinte még az angyalok sem képesek felfogni. Mégis ti, egyszerű emberek, megértitek majd a hit és a szeretet erénye által. Igazán mondom neked, hogy aki azt szeretni fogja, és táplálja vele a lelkét, lábbal tudja majd taposni az ördögöt anélkül, hogy kárt szenvedne. Mert akkor én leszek vele. Igyekezz emlékezetbe vésni ezeket a dolgokat, testvérem! Neked kell majd elmondanod azokat társaidnak és a híveknek, sokszor és sokszor. Akkor ti már megértitek az isteni szolgálatot, de te elmondhatod: ,,Ő megmondta ezt nekem egy napon, amikor felmentünk a Kármelre. Mindent elmondott nekem, mert attól fogva engem jelölt ki arra, hogy Izrael Egyházának a feje legyek.''

-- Íme egy másik kérdés! Gondolkoztam ezen az éjszakán. Nekem kell megmondani társaimnak: ,,Én leszek itt a vezető''? Ez nem tetszik nekem. De megteszem, ha parancsolod. De nem szívesen.
-- Ne félj! A Vigasztaló Lélek leszáll majd mindenkire, és szent gondolatokat sugall nektek. Mindnyájan egyet értetek majd Isten dicsőségére Egyházában.
-- És nem lesznek többé ilyen vitatkozások... ilyen kellemetlenek, mint most? Még Júdás, Simon fia sem lesz többé a széthúzás oka?
-- Nem lesz többé, ebben nyugodt lehetsz. De nézeteltérések még lesznek. Azért mondtam neked: őrködj, és sose fáradj bele az éberségbe, hanem mindvégig teljesítsd kötelességedet.
-- Még egy kérdés, Uram. Hogyan viselkedjem az üldöztetés idején? Abból, amit mondasz, úgy tűnik nekem, hogy én egyedül maradok itt a tizenkettő közül. A többiek tehát elmennek, hogy megmeneküljenek az üldöztetéstől. És én?
-- Te helyeden maradsz. Mert ha szükség is van, hogy ne irtsanak ki titeket addig, míg az Egyház meg nem szilárdult -- s ez igazolja sok tanítvány és szinte minden apostol szétszóródását, -- de semmi sem igazolna téged, ha elhagynád jeruzsálemi egyházadat. Sőt, minél inkább veszélyben lesz az, neked annál inkább kell őrködnöd felette, mintha legkedvesebb gyermeked lenne, aki halálveszélyben van. Példád megerősíti majd híveid lelkét. Nekik szükségük lesz erre, hogy megállják helyüket a megpróbáltatásokban. Minél gyengébbeknek látod őket, annál inkább ott kell maradnod, részvétteljesen és bölcsen. Ha te
erős leszel, részvéttel viseltetsz majd a gyengék iránt. Erősítsd meg őket, arra gondolva: ,,Én mindent megkaptam Istentől, hogy eljussak erre a lelki erősségre. Alázatosan be kell ezt vallanom, és szeretetteljesen kell bánnom azokkal, akiket Isten nem áldott meg ennyire'', és adnod, adnod kell a te erődből, szavaiddal,
támogatásoddal, nyugalmaddal, példáddal.

-- És ha a hívek között lesznek gonoszok, akik botrányokat okoznak, és másokat veszélyeztetnek, mit kell tennem?
-- Óvatosnak kell lenned elfogadásukban, mert jobb, ha kevesen vagytok de jók, mintha sokan, de nem jók. Ismered a régi közmondást a jó és a romlott almákról. Vigyázz, hogy az meg ne ismétlődjék egyházadban! De ha te is árulókra akadsz, igyekezz minden módon megtéríteni őket, végső eszközként tartogatva a szigorúságot. De ha csak kis hibákról van szó valakiben, akkor ne csüggeszd el őt szigorúságoddal. Bocsáss meg, bocsáss meg!.. Inkább könnyezve és szeretetteljes szavakkal bocsáss meg, mintsem hogy kiátkozd őt. Ez hatásosabb egy szív megmentésére. Ha a bűn súlyos, de a Sátán váratlan támadásának következménye, és súlyossága miatt a bűnös szükségét érzi, hogy elmeneküljön színed elől, akkor menj te, és keresd meg őt! Mert ő egy eltévedt bárány, te pedig a pásztor vagy. Ne félj attól, hogy lealacsonyítod magadat azáltal, hogy leszállsz hozzá sáros utakon,keresed őt a mocsarakban és a szakadékokban. Homlokodat akkor a vértanúk koronája fogja övezni, és ez lesz az első a három korona közül... És ha téged is elárulnak, mint a Keresztelővel tették, és sok mással, mert minden szentnek megvan az árulója, akkor bocsáss meg. Annak jobban, mint bárki másnak. Bocsáss meg, amint Isten is megbocsátott az embereknek, és amint meg fog bocsátani nekik a jövőben is. Nevezd akkor is ,,fiadnak'' azt, aki szenvedést okoz neked, mert az Atya annak nevez titeket az én ajkam által, és igazán mondom, nincs olyan ember, aki sose okozott volna fájdalmat neki.

Hosszasan hallgatnak. Utána Jézus megkérdezi:
-- Mást nem akarsz kérdezni tőlem?
-- Nem, Jézus. Ma reggel jobban megértettem félelmetes küldetésemet...
-- Mert kevésbé vagy megzavarodva, mint tegnap. Amikor eljön a te órád, még nagyobb békét élvezel, és még jobban megérted.
-- Vissza fogok emlékezni mindezekre... mindenre... kivéve...
-- Mit, Jakab?
-- Kivéve azt, hogy ezen az éjszakán nem tudtam sírás nélkül rád nézni. Azt, amiről nem tudom, hogy valóban te mondtad-e nekem, s ha igen, hinnem kell; vagy pedig a Sátán ijesztgetett-e vele. De hogyan tudsz oly nyugodt lenni, ha... ha igazán meg kell történniük ezeknek a dolgoknak?
-- És te nyugodt lennél, ha azt mondanám neked: ,,Ott van egy pásztor, aki csak nehezen vonszolja magát béna lába miatt. Lásd, meg tudod-e gyógyítani, Isten nevében?''
-- Nem, Uram! Magamon kívül lennék, s kísértésnek gondolnám, hogy a te helyedet bitoroljam.
-- És ha megparancsolnám neked?
-- Akkor megtenném, engedelmességből, és többé nem nyugtalanítana, mert tudnám, hogy te akarod, és nem félnék attól, hogy nem tudom megtenni. Mert te, azzal, hogy küldesz engem, erőd adsz ahhoz, hogy megtegyem, amit akarsz.
-- Jól mondod. Látod tehát, hogy én, az Atyának engedelmeskedve, mindig békét élvezek.
Jakab lehajtott fejjel sír.
-- Igazán el akarod felejteni?
-- Legyen úgy, amint te akarod, Uram...
-- Kettő között választhatsz: elfelejteni, vagy emlékezni rá. Ha elfelejted, megszabadulsz a szenvedéstől, és annak szükségességétől, hogy teljesen hallgass róla társaid előtt, de ez felkészületlenül hagy téged. Ha emlékezel rá, az felkészít küldetésedre, mert ahhoz, hogy sose panaszkodjál, és lelkileg megerősödjél, csak egy dolog szükséges: hogy emlékezzél arra, mit szenved el földi életében az Emberfia, miközben szemléled a Krisztust annak teljes ragyogásában. Válassz!
-- Hinni, emlékezni, szeretni. Ezt szeretném. És minél előbb meghalni, Uram... -- és Jakab csendesen sír.
Jézus engedi sírni... Végül Jakab azt mondja:
-- És ha a jövőben újabb célzásokat teszel... vértanúságodra, meg kell mondanom, hogy tudom?
-- Nem. Hallgass! József tudott hallgatni jegyesi fájdalmáról, amikor azt hitte, hogy elárulták. És tudott hallgatni a szűzi fogantatásról és Természetemről. Kövesd őt! Az is nagy titok volt. Mégis megőrizte, mert ha nem őrizte volna meg, veszélyeztette volna az egész megváltást. A Sátán állandóan virraszt és tevékenykedik. Ne felejtsd el ezt! Ha most beszélnél, sok embernek és dolognak ártanál. Hallgass!
-- Hallgatni fogok. És ez kettős súllyal fog rám nehezedni...
Jézus nem válaszol. Hagyja, hogy Jakab csendesen sírjon csuklyája
alatt. Találkoznak egy férfivel, aki egy szerencsétlen gyermeket hordoz, vállára kötve.
-- A te fiad? -- kérdezi tőle Jézus.
-- Igen. Nekem született, anyja halálát okozva. Most, hogy anyám is meghalt, amikor munkába megyek, magammal viszem, hogy vigyázzak rá. Favágó vagyok. A fűre fektetem, köpenyemre, és miközben én a fákat
fűrészelem, ő a virágokkal szórakozik. Szegény fiam!
-- Nagy szerencsétlenség ez!
-- Eh, igen! De amit Isten akar, békésen el kell fogadnunk.
-- Isten veled, ember! Béke veled!
-- Isten veled! Béke veletek!
A férfi felmegy a-hegyre, Jézus és Jakab pedig lefelé mennek.
-- Milyen szerencsétlenség! Reméltem, hogy meggyógyítod -- sóhajt fel Jakab.
Jézus nem mutatja, hogy megérti gondolatát.
-- Mester, ha az a férfi tudta volna, hogy te vagy a Messiás, talán kért volna, hogy tegyél csodát.
Jézus nem válaszol.
-- Jézus, engedd meg, hogy visszamenjek, és megmondjam annak az embernek. Szánom a gyermeket. Már annyi fájdalom van szívemben! Add meg nekem legalább azt az örömöt, hogy meggyógyulva lássam a kicsit!
-- Menj csak! Megvárlak itt.
Jakab gyorsan elmegy. Amikor eléri a férfit, odakiált neki: ,,Ember, állj meg, ide figyelj! Az, aki velem volt, a Messiás. Add nekem gyermekedet, hogy hozzá vigyem! Jöjj te is, ha akarsz, hogy lásd, meggyógyítja-e a Mester!
-- Menj te, ember! Nekem fel kell fűrészelnem ezt az egész fát. Máris késlekedtem, a gyermek miatt. És ha nem dolgozom, nem eszem. Szegény vagyok, és sokba kerül nekem. Én hiszek a Messiásban, de jobb, ha te beszélsz vele érdekemben.
Jakab lehajol, hogy felvegye a fűről a gyermeket.
-- Óvatosan tedd -- figyelmezteti őt a favágó -- nagyon fáj minden tagja!
Valóban, alighogy Jakab felemeli, a gyermek siránkozni kezd.
-- Ó, mily szenvedés! -- sóhajt fel Jakab.
-- Nagy fájdalom -- mondja a favágó, egy kemény fatörzsön dolgozva a fűrésszel. És hozzáteszi: -- Nem tudnád te meggyógyítani?
-- Én nem vagyok a Messiás. Csak egy tanítványa vagyok...
-- No és? Az orvosok más orvosoktól tanulnak. A tanítványok a Mestertől. Gyerünk, légy jó! Ne okozz neki szenvedést! Próbáld meg te! Ha a Mester ide akart volna jönni, megtette volna. Azért küldött téged, mert vagy nem akarja meggyógyítani, vagy pedig azt akarja, hogy te gyógyítsd meg.

Jakab megzavarodik. Utána dönt. Felegyenesedik, úgy, amint Jézus szokott, és imádkozik, amint Jézusnál látta, és utána kijelenti:
,,Jézus Krisztus, Izrael Messiása és Isten Fia nevében, gyógyulj meg!''
-- és rögtön utána letérdel, azt mondva: -- Ó, Uram, bocsánat! A te engedélyed nélkül cselekedtem! De szánalomból Izraelnek eme gyermeke iránt. Könyörülj, Istenem! Rajta, és rajtam, bűnösön! -- és a füvön elterült gyermek fölött sír. Könnyei a kitekeredett, elernyedt lábakra esnek. Jézus felbukkan az ösvényen. De senki sem látja, mert a favágó dolgozik, Jakab sír, a gyermek pedig kíváncsian néz, és utána kedveskedve megkérdi:
-- Miért sírsz? -- és kitárja egyik karját, hogy megsimogassa őt, és anélkül, hogy észrevenné, egyedül felül, feláll, és megöleli Jakabot, hogy megvigasztalja. A favágó megfordul Jakab felkiáltására, és látja gyermekét egyenesen állni lábán, amely többé nem béna és torz. És amikor megfordul, látja Jézust.
-- Íme, Ő! Íme, Ő! -- kiáltja, Jakab mögé mutatva, aki megfordul, és látja Jézust, aki örömtől sugárzó arccal nézi őt.
-- Mester! Mester! Én nem tudom, hogyan történt... a szánalom... ez az ember... ez a kisgyermek... Bocsánat!
-- Kelj fel! A tanítványok nem többek a Mesternél, de meg tudják tenni azt, amit a Mester tesz, ha szent indítóokból teszik. Kelj fel, és jöjj velem! Legyetek áldottak ti ketten, és ne felejtsétek el, hogy Isten szolgái is véghezviszik Isten Fiának műveit. -- és elmegy, magával vonva Jakabot, aki még mindig azt hajtogatja:
-- De hogyan tudtam? Még mindig nem értem! Mivel tettem csodát a te nevedben?
-- A részvéteddel, Jakab. Vágyaddal, hogy megszerettess engem azzal az ártatlannal, és azzal a férfivel, aki hitt és kételkedett egyszerre. János, Jabnia mellett a szeretet révén művelt csodát, amikor meggyógyított egy haldoklót, megkenve őt és imádkozva érte. Te, itt, meggyógyítottál sírásoddal és részvéteddel. És nevembe vetett bizalmaddal. Látod, milyen nyugodtan lehet szolgálni az Urat, amikor a tanítvány szándéka helyes? Most menjünk gyorsan, mert az az ember követ minket. Nem lenne jó, ha a társak már most megtudnák ezt. Hamarosan elküldelek titeket az én nevemben... -- Jézus nagyot sóhajt -- amint Júdás, Simon fia nagyon vágyakozik erre. -- Egy másik sóhaj. -- És meg
fogjátok tenni... De nem mindenki számára lesz jó. Simon Péter, testvéred és mások is szenvednének, ha megtudnák ezt, és részrehajlásnak vélnék. De nem az. Ez előkészület egyesek számára a tizenkettő közül, hogy irányítani tudjátok a többieket. Menjünk le ennek a pataknak a medrében. Így nyomunk vész... Nem tetszik ez neked, a gyermek miatt? Ó, találkozunk majd ismét vele...

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol

Júdás csatlakozik Jézushoz

Amikor Jézus, a tanítványokkal együtt megérkezik Názáretbe, Júdás anyja éppen ott van, s segít kenyeret sütni Máriának. Júdás anyja nagyon örül annak, hogy egyik fia máris követi Jézust. (Lásd: M 5,196-199)

Míg Jézus János, Simon és a kerióti Júdás társaságában körutat tesz Júdeában, a másik Júdás Názáretben és környékén apostolkodik, és gyakran ellátogat Kafarnaumba. (M 5,201)

Jézus megint visszatér Názáretbe a tanítványokkal, és oktatja őket az olajfák között. Júdás Tádé is velük van. Ekkor mondja el nekik a hangyákról szóló példabeszédet. (P 1,19-21) Ugyancsak jelen van Júdás a názáreti ház kertjében adott oktatásnál is. (P 1,22-23) Júdás sír, atyja ellenkezése miatt, s Jézus megvigasztalja őt, a többi tanítványhoz intézve szavait:

-- Egyikőtök ma szomorú, mert atyja egészsége lehanyatlott, és a halálhoz közeleg. Ez a beteg atya elzárta szívét az Igazságtól és fiától, aki azt követi. Sőt, nemcsak elzárkózott előle, hanem ellenséges iránta. Még nem mondta neki az igazságtalan ,,Menj el!''-t, amiről tegnap beszéltem, többnek tartva magát Istennél. De bezárkózott szíve, és lezárt ajka nem képes még azt sem mondani neki: ,,Kövesd a

hangot, amely téged hív!'' Sem a fiú, sem én nem várom, hogy ez az ajak azt mondja: ,,Jöjj el, és jöjjön el veled a Mester is! És áldott legyen az Isten, hogy házamból választott ki magának egy szolgát, s így a vérrokonságnál sokkal magasztosabb rokonságra lépett az Úr Igéjével.''

De én és a fia legalább azt szeretnénk, hogy saját érdekében, ne szóljon ellenséges szavakat. De ne sírjon ez a fiú! Tudja meg, hogy én se nem haragszom atyjára, se nem méltatlankodom. Csak részvétet érzek. Eljöttem, és itt tartózkodtam, jóllehet tudtam, hogy hasztalanul tartózkodom itt. Így

egy napon nem mondhatja nekem ez a fiú: ,,Ó, miért nem jöttél el?!''

Eljöttem, hogy meggyőzzem őt arról, hogy minden hasztalan, amikor egy szív elzárkózik a gyűlölet miatt. Azért is jöttem, hogy megvigasztaljak egy jó asszonyt, aki úgy szenved e miatt a családi széthúzás miatt, mintha kés járná át. De mind ez a fiú, mind pedig ez az asszony legyen meggyőződve arról, hogy én nem válaszolok gyűlölettel a gyűlöletre. Én tiszteletben tartom az öreget, aki becsületesen azt hiszi, hogy hűséges -- még ha tévesen is -- ahhoz, ami eddig az óráig az ő vallása volt. Sok ilyen van Izraelben!... Azért mondom nektek: a pogányok inkább elfogadnak majd engem, mint Ábrahám gyermekei. Az emberek eltorzították az Üdvözítő eszményét, és a természetfeletti királyságot lesüllyesztették egy szegényes emberi uralom színvonalára. Nekem be kell hatolnom a zsidóság kemény kérgébe, hogy eljussak a mélyére, és oda, ahol a zsidóság lelke van, elvigyem az új Törvény termékenységét. Izrael a Sínai Törvényének magja körül nőtt fel. Hasonlóvá vált egy sriási gyümölcshöz, amelynek belsejét mind keményebb burkok veszik körül. Ezek megvédik minden külső erő behatolásától, de attól is, hogy a csíra kitörhessen belőle. Azért az Örökkévaló elérkezettnek tartotta a pillanatot, hogy a Hármas Egy Istenbe vetett hit új fáját hozza

létre. Nekem lehetővé kell tennem, hogy Isten akarata teljesedjék, és a zsidóságból kialakuljon a kereszténység. Azért át kell fúrnom, be kell hatolnom, el kell jutnom egészen a magig, fel kell melegítenem azt szeretetemmel, hogy felébredjen és megduzzadjon, kicsírázzék, növekedjék, növekedjék, növekedjék, és a kereszténység erőteljes fájává váljon, a tökéletes, örök, isteni vallássá. Igazán mondom nektek, hogy a zsidóságnak csak egy százalékát tudom majd elérni. Azért nem ítélem el ezt a zsidót, aki nem akar elfogadni engem, és nem akarja nekem adni fiát.

Ezért mondom a fiúnak: ne sírj amiatt, mert a test és vér szenved, amikor elutasítva érzi magát annak testétől és vérétől, akitől származik. Ezért mondom, ne sírj a lélek miatt sem. A te szenvedésed

minden másnál jobban javára válik a te lelkednek és az övének, atyádénak, aki nem ért meg, és nem lát. És azt is mondom: ne érezz lelkiismeret furdalást azért, mert inkább Istené vagy, mint atyádé.

Mindnyájatoknak mondom: Isten több az atyánál, anyánál, testvéreknél. Én nem azért jöttem, hogy a föld elgondolása szerint egyesítsem a testet és a vért, hanem azért, hogy a lélek és az ég elgondolása

szerint tegyem azt. Azért jöttem, hogy az ,,erőseket'' hívjam, hogy még erősebbeké tegyem őket, mert az ,,erősekből'' alakul ki az én szelíd hadseregem. Szelídek a testvérek iránt, erősek saját magukkal szemben és a családi kötelékekkel szemben. Ne sírj, unokatestvérem! Biztosítlak arról, hogy a te fájdalmad hatásosabban jár közben atyádért és testvéreidért, mint bármely szó tehetné, nemcsak a tied, hanem az enyém is. Hidd el, hogy a szó nem hatol be oda, ahol az előítélet gátat vet. De a kegyelem behatol. És az áldozat levonzza a kegyelmet, mint a mágnes. Igazán mondom nektek, amikor Isten hív titeket, nincs ennek követésénél magasztosabb engedelmesség. Meg kell ezt tennünk anélkül, hogy előbb fontolgatnánk, miként viseltetnek majd mások irántunk, ha követjük Isten szavát. Még azért sem szabad megállni, hogy eltemessük az apát. Ezért a hősiességért jutalomban részesültök, és nemcsak ti kaptok jutalmat, hanem azok is, akiktől elszakítottátok magatokat szívből jövő felkiáltással, és akiknek szavai gyakran arcul csaptak titeket, mert hálátlan gyermekeknek neveztek és elátkoztak önzésükben, mintha lázadók lettetek volna. Nem! Nem vagytok lázadók! Szentek vagytok! A családtagok azok első ellenségei, akik hivatást kaptak. De különbséget kell tenni a természetes és a természetfeletti szeretet között! Istenben kell szeretni a szülőket. És nem inkább, mint Istent. Jézus elhallgat és feláll. Odamegy unokatestvéréhez, aki lehajtott fejjel igyekszik visszatartani a sírást. Megsimogatja őt.

-- Júdás... Én elhagytam Anyámat, hogy kövessem küldetésemet. Ez szüntesse meg kételyedet eljárásmódod becsületességét illetőleg. Ha ez nem lett volna jó cselekedet, megtettem volna-e én Anyám iránt, akinek utánam senkije sincsen?

Júdás arcához szorítja Jézus kezét, és bólint fejével. De nem tud semmit sem szólni.-- Menjünk, mi ketten, egyedül, úgy, amint gyermekkorunkban tettük, és Alfeus azt tartotta, hogy a názáreti gyermekek között én jártam el mindig a leghelyesebben. Menjünk, és vigyük el az öregnek ezt az

aranyszínű szőlőt! Nehogy azt higgye, elhanyagolom őt, és ellensége vagyok. Anyádnak és Jakabnak is tetszeni fog ez. Megmondom atyádnak, hogy holnap Kafarnaumban leszek, és hogy fia egészen az övé. Tudod, az öregek olyanok, mint a gyermekek: féltékenyek. És mindig azzal gyanúsítanak másokat, hogy elhanyagolják őket. Részvéttel kell lennünk irántuk...

Jézus elmegy, és a kertben hagyja a tanítványokat, akiket elnémított a fájdalom, látva, hogy Jézus miatt ellenkezés támadt egy apa és fia között. Mária elkíséri Jézust az ajtóig, és utána fájdalmasan felsóhajtva, visszatér.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol

A kármelhegyi titok

Ugyanabban az órában, de a következő napon. Jakab ül, átölelve felhúzott térdét, ráhajtva fejét. Mélyen elmélkedik, nem véve tudomást a körülötte levő világról. Pedig két nagy madár nagy ricsajt csapva verekszik egymással a közelben. Jakab semmit sem hall. Jézus azonban hallja, és leszáll a hegycsúcsról, ahová felment. Kezével tapsolva szétkergeti a két madarat. Jakabot még ez a zaj sem zavarja meg elmélkedésében. De amint Jézus, suttogó hangon hívja:

-- Jakab, gyere ide! -- felemeli fejét térdéről, feláll, és Jézushoz megy. Egy-két lépésnyire megáll előtte, és nézi Őt. Jézus is nézi Jakabot, komolyan, de bátorító mosollyal. Rászegezi szemét, mintha

unokatestvérének és apostolának legkisebb érzelmi megmozdulását is látni akarná. Jakab, érzi, hogy egy kinyilatkoztatás küszöbénél áll. Még sápadtabb lesz, mint tegnap. Jézus a vállára teszi kezeit, és úgy áll előtte. Jakab olyannak látszik, mint egy áldozat. Csak szelíd, barna szeme és gesztenyebarna szakálla ad színt figyelmes arcának.

-- Jakab, testvérem, tudod, miért akartam idejönni veled, egyedül, hogy beszéljek hozzád az imában és elmélkedésben töltött órák után?

Jakab annyira meg van indulva, hogy egy ideig nem tud válaszolni. De végül kinyitja ajkát, és mély hangon válaszolja:

-- Azért, hogy egy rendkívüli leckét adjál nekem; vagy a jövőt illetőleg, vagy azért, mert én vagyok a legképtelenebb mindnyájunk között. Előre köszönöm neked, akkor is, ha megkorholsz. De hidd el,

Mesterem és Uram, ha én késedelmes és képtelen vagyok, az fogyatékosságom miatt van, nem pedig rosszakaratból származik.

-- Nem korhollak meg, hanem egy leckét adok neked, azt igen, arra az időre, amikor többé nem leszek veletek. Szívedben sokat gondolkoztál ezekben a hónapokban, attól kezdve, hogy ennek a hegynek a lábánál megígértem neked, hogy idejövök veled, nemcsak azért, hogy Illés prófétáról beszéljek, és hogy nézzük a tengert, amely ott ragyog, végtelenségében, hanem azért is, hogy egy másik tengerről beszéljek neked, amely még nagyobb, változékonyabb, megbízhatatlanabb, mint ez,

amely ma a legnyugodtabb tengernek látszik, de talán néhány órán belül elnyeli a hajókat és az embereket falánk éhségében. És mindig összekötötted azt, amit mondtam, azzal, hogy idejövetelünk kapcsolatban áll jövőddel. Annyira, hogy most mindjobban elsápadsz, megsejtve, hogy sorsod súlyos, oly felelősségteljes örökség, hogy még egy hős is megremeg tőle. Felelősség és küldetés, amelyet a lehető legszentebbül kell végrehajtani, hogy ne csalatkozzék benned Isten akarata. Ne félj Jakab, nem akarom romlásodat! Mert ha erre a sorsra szánlak téged, az annak a jele, hogy tudom, az nem károdra, hanem természetfeletti dicsőségedre válik.

Hallgass meg, Jakab! Teremts magadban békét, a rám hagyatkozás egy szép felindításával, hogy képes legyél meghallgatni szavaimat és visszaemlékezni rájuk. Többé sose leszünk így egyedül, és ennyire felkészült lélekkel, hogy megértsük egymást. Én elmegyek egy napon. Mint minden ember, aki csak egy ideig tartózkodik a földön. Az én itt tartózkodásom máshogy fog végződni, mint az embereké, de végleg megszűnik, és többé nem leszek közeletekben másképp, csak lélekben. Biztosítalak arról, hogy Lelkem sose fog elhagyni titeket. Én elmegyek, miután mindazt megadtam nektek, ami szükséges ahhoz, hogy elterjesszétek tanításomat a világon, miután befejeztem az

Áldozatot, és elnyertem a Kegyelmet. Ezzel, és a hétféle bölcs Tűzzel meg tudjátok majd tenni azt, ami jelenleg még képzeletben is ostobaságnak és beképzeltségnek tűnne számotokra. Én elmegyek, de ti itt maradtok. És a világ, amely nem értette meg Krisztust, nem fogja megérteni Krisztus apostolait sem. Azért üldözni fognak titeket, és szétszórnak, mint akik a legveszélyesebbek Izrael

jóléte számára. De feltéve, hogy ti tanítványaim vagytok, boldogoknak  kell lennetek, hogy ugyanaz a sors ér titeket, ami Mestereteket érte.

Azt mondtam nektek egy tavaszi napon: ,,Te leszel az, aki megmaradsz az Úr prófétái közül.'' Anyád félig megértette ezeknek a szavaknak a jelentését. De mielőtt azok beteljesednének apostolaimat illetőleg, beteljesednek veled kapcsolatban. Jakab, mindenkit szétszórnak, téged kivéve, egészen addig, míg Isten nem hív téged az égből. Te azon a helyen maradsz, amelyre testvéreid szája által Isten kiválaszt téged. Te a királyi törzs leszármazottja vagy, a királyi városban, hogy felemeld kormánypálcámat, és beszélj az igazi Királyról, Izrael és a világ Királyáról, egy magasztos királyság

szerint, amelyet senki se ért meg azokon kívül, akik erről kinyilatkoztatásban részesültek. Lesznek olyan idők, amelyekben neked végtelen erőre, állhatatosságra, türelemre és bölcsességre lesz szükséged.

Szeretettel kell párosulnia igazságosságodnak. Egyszerű és tiszta hitre van szükséged, mint egy gyermeknek. Ugyanakkor műveltnek kell lenned, igazi mesternek, hogy fenntartsad sok szívben, a sok ellenség által megtámadott hitet. Meg kell cáfolnod a hamis keresztények tévedéseit és a régi Izrael szőrszálhasogató tanításait. Ez a jelenleg is vak Izrael még inkább elveszti látását, miután megölte a Világosságot. Ki fogja csavarni a próféták szavait, hogy meggyőzze önmagát, és békét érezzen, és hogy meggyőzze a világot arról, hogy nem rólam beszélnek a próféták és a pátriárkák. Engem csak egy szegény, önmagát becsapó embernek, egy bolondnak tartanak a jobbak, míg a

kevésbé jók tévtanítónak, ördögtől megszállottnak mondanak a régi Izraelben.

Kérlek téged, hogy akkor légy az én másom. Nem, ez nem lehetetlen! Ez lehetséges. Neked kell megjelenítened Jézusodat, az Ő cselekedeteit, szavait, műveit. Mintha a fémöntők által használt agyagforma lennél, úgy kell kialakulnod az én képmásomra. Én mindig jelen leszek, annyira jelen, és élő bennetek, híveimben, hogy egyesülhettek velem, másomat alkotva, csak akarnotok kell. De neked tökéletes Krisztussá kell válnod, mert te velem voltál gyermekkorodtól, és táplálkoztál a Bölcsesség kenyerével Mária kezéből, még mielőtt az enyémből kaptad volna azt. Te Izrael legigazabb emberének unokája vagy...

-- Nem vagyok rá képes, Uram, nem vagyok rá képes! Add testvéremnek ezt a feladatot! Add Jánosnak, add Simon Péternek, add a másik Simonnak! Miért nekem? Mit tettem, amivel kiérdemeltem? Nem látod, hogy én ugyancsak szegény ember vagyok, aki csak egyre képes: arra, hogy nagyon szeressen téged, és erősen higgyen mindabban, amit mondasz?

-- Júdás vérmérséklete nagyon erős. András nagyon jó ott, ahol a pogányságot kell lerombolni. Nem itt, ahol azokat kell megnyerni a kereszténységnek, akik már Isten népéhez tartoznak, és magukat

mindenáron igazaknak tartják. Nem itt, ahol meg kell győzni mindazokat, akik ugyan hisznek bennem, mégis csalódni fognak az események miatt. Meg kell győzni őket, hogy az én Országom nem e világból való, hanem az ég teljesen lelki országa, amelynek előfeltétele a keresztény élet, azaz egy élet, amelyben a lelki értékeken van a főhangsúly. Állhatatos kedvességgel lehet meggyőzni az embereket. Jaj annak, aki torkon ragadja őket, hogy így győzze meg igazáról. A megtámadott azt

mondja majd: ,,igen'', de csak azért, hogy megszabaduljon tőle. Utána azonban elmenekül anélkül, hogy hátrafordulna, és tovább vitatkozni akarna, ha nem gonosz, hanem csak letért az útról. Ha azonban gonosz, vagy fanatikus, akkor elfut, hogy felfegyverkezzék, és megölje azt, aki tőle eltérő tanítást akart ráerőszakolni. És téged körülvesznek majd a fanatikusok. Fanatikus keresztények és

fanatikus izraeliták. Az előbbiek azt kívánják, hogy erőszakos legyél, vagy legalább megengedd nekik, hogy ők legyenek azok. Mert még ösztökéli őket a régi izraelita felfogás, megmérgezve őket,

ellentmondást nem ismerésével, és korlátozásaival. Az utóbbiak szent háborút indítanak ellened és mások ellen, hogy megvédjék a régi hitet, annak jelképeit és szertartásait. És te ennek a viharos tengernek a középpontjában leszel.

Ez a vezetők sorsa. És te azok feje leszel, akiket Jeruzsálemben a te Jézusod megtérített. Tökéletesen kell tudnod szeretni, hogy szent vezetőjük lehess. A zsidók fegyvereinek és kiátkozásának nem fegyverekkel és kiátkozással kell ellenállnod, hanem szíveddel. Sose engedd meg magadnak, hogy kövesd a farizeusokat, és szennynek tartsd a pogányokat. Én értük is jöttem, mert, igazán mondom neked, aránytalan lenne, ha Isten pusztán Izraelért semmisítette volna meg magát egy a halálnak alávetett testben. Ha igaz is az, hogy szeretetemben örömmel megtestesültem volna akkor is, ha csak egy emberi lelket üdvözítettem volna ezzel, az Igazságosság, ami szintén Istenhez tartozik, megköveteli, hogy a Végtelen egy végtelenért: az emberi nemért semmisítse meg magát. Kedvesnek kell lenned velük szemben is, hogy ne taszítsd el őket. De csak a tanításban kell hajthatatlannak lenned, az élet egyéb formáit illetőleg, amelyek nem hasonlítanak a miénkhez, le kell ereszkedned

hozzájuk, minden anyagi dologban, a szellem megsértése nélkül. Sokat kell majd harcolnod a testvérekkel emiatt, mert Izrael beburkolódzott olyan gyakorlatokba, amelyek egészen külsőségesek, teljesen hasztalanok, mert nem változtatják meg a szellemet. Téged azonban csak a szellem érdekeljen, és erre taníts másokat is. Ne várd el a pogányoktól, hogy azonnal megváltoztassák szokásaikat! Te sem vagy képes egy csapásra megváltoztatni a tieidet! Ne maradj lehorgonyozva

szikládhoz! Mert ahhoz, hogy felszedd a hajóroncsokat a tengeren, és elvidd a hajógyárba, hogy ott újjáépítsed, hajóznod kell, és nem maradhatsz egy helyben. És neked el kell menned, hogy felkeresd a hajóroncsokat! Vannak ilyenek a pogányságban és Izraelben is. A végtelen tenger határánál ott van Isten, aki kitárja karját mindazok felé, akiket Ő teremtett. Legyenek azok gazdagok a szent örökség révén, mint az izraeliták, vagy szegények, mivel pogányok.

Azt mondtam: ,,Szeressétek felebarátotokat!'' Nemcsak a rokon vagy a honfitárs a felebarát. Felebarát az északon lakó is, akinek nem ismeritek arcát, és felebarát az is, aki ebben az órában a hajnalt

látja egy zónában, amely számotokra ismeretlen, és felebarát az is, aki Ázsia mesés havas hegyláncain jár, vagy iszik egy folyóból, Közép- Afrika ismeretlen erdőiben. És ha eljönne hozzád egy napimádó, vagy valaki, aki a falánk krokodilt tartja istenének, vagy aki az újjászületett Bölcsben hisz, aki értett az Igazság meglátásához, de nem fogta fel a Tökéletességet, és nem adta az Egészséget híveinek, vagy ha egy római vagy athéni polgár jönne hozzád, aki megundorodott, és kérne:

,,Ismertesd meg velem az Istent!'', te nem mondhatnád, nem lenne szabad azt mondanod neki: ,,Én kidoblak téged, mert Isten megszentségtelenítése lenne, ha Őt hozzád vinném!''

Te birtokolod azt, amit ők nem ismernek, de Izrael ismer. Mert igazában véve, Izraelben sokan inkább bálványimádók és kegyetlenek, mint a világ legbarbárabb bálványimádói! Nem emberi áldozatokat mutatnak be ennek vagy annak a bálványnak, hanem saját maguknak, kevélységüknek áldoznak. Vérszomjasok, miután felébredt bennük a kielégíthetetlen szomj, amely tartani fog egészen a világ végéig. Ezt a rettenetes szomjat csak az lenne képes kioltani, ha ismét innának hittel abból, ami azt felkeltette. De akkorára eljön a világ vége, mert az utolsók, akik azt mondják: ,,Hisszük, hogy te Isten és a Messiás vagy!'' az izraeliták lesznek, annak ellenére, hogy istenségemnek sok bizonyítékát adtam és fogom adni nekik.

Te őrködni fogsz, és gondoskodsz arról, hogy a keresztények hite ne legyen hiábavaló. Hiábavaló lenne, ha csak szavakból és képmutató gyakorlatokból állna. A szellem az, ami éltet. A szellem hiányzik a gépies vagy farizeusi gyakorlatból, amely csak a hit utánzása, de nem igazi hit. Mit használna az embernek, ha a hívek gyülekezetében Isten dicséretét énekelné, de utána minden cselekedete istenkáromlás lenne?

Istent nem gúnyolhatja ki a hívő! Atyaságában Ő mindig megőrzi isteni és királyi jogait. Őrködj, és vigyázz, hogy senki se foglalja el azt a helyet, ami nem illeti meg őt! Isten annak mértékében adja világosságát, amennyire be tudjátok fogadni. Isten világossága nem fog hiányozni nektek, hacsak a

bűn ki nem oltja kegyelmét. Sokan szeretik majd, ha ,,mesternek'' hívják őket. Csak egy Mesteretek van: Az, aki hozzád beszél. És csak egy Tanítótok van: az Egyház, amely folytatja az Ő művét. Az Egyházban tanítók lesznek azok, akiket felszentelnek a tanítás rendkívüli feladatára. De a hívek között lesznek olyanok, akik Isten akaratából és saját életszentségük, azaz jóakaratuk révén a Bölcsesség erejétől elragadtatva fognak beszélni. Lesznek mások, akik maguk nem bölcsek, de tanulékony eszközök a mester kezében, és a Mester nevében beszélnek, gyermekek módjára megismételve azt, amit Atyjuk ad szájukba anélkül, hogy teljesen megismernék annak jelentését, amit mondanak. Végül lesznek, akik úgy beszélnek, mintha mesterek lennének, és tündöklésükkel félrevezetik az egyszerűeket, de ezek kevélyek, keményszívűek, irigyek, haragosak, hazugok és buják lesznek. Te gyűjtsd össze az Úr bölcseinek és a Szentlélek magasztos gyermekeinek szavait! Sőt, segítsd őket, hogy felfogják az isteni szavak mélységét! Mert ha ők Isten szavának hordozói, ti, apostolaim lesztek mindig a tanítók Egyházamban.

Segítenetek kell ezeket, akik fáradtak lesznek a természetfeletti elragadtatások miatt és a nagy

gazdagság miatt, amit Isten beléjük helyezett, hogy azokat elvigyék testvéreikhez. De ugyanígy mondom neked: utasítsd vissza a hamis próféták hazugságait, mert az életük nem felel meg az én tanításomnak. Az élet jósága, a szelídség, a tisztaság, a szeretet és az alázatosság sose fog hiányozni Isten bölcs és halk igehirdetőiben. De mindig hiányozni fog a többiekében.

Őrködj és vigyázz, hogy az irigység és a rágalmazás ne furakodjék be a hívek gyülekezetébe, sem pedig a sértődékenység és a bosszúállás szelleme. Nem tudná elviselni az üldöztetéseket az, akinek lelke nem uralkodik teste fölött. Jakab, tudom, hogy te meg fogod ezt tenni, de ígérd meg Testvérednek, hogy nem fogsz neki csalódást okozni!

-- De Uram, Uram! Én csak attól félek, hogy nem leszek képes erre. Uram, kérlek, add ezt a feladatot másnak!

-- Nem. Nem tehetem...

-- Simon, Jónás fia szeret téged, és te szereted őt...

-- De Simon, Jónás fia nem Dávid Jakabja!-- János! János! Az angyali tudással rendelkező! Tedd meg őt szolgádnak itt!

-- Nem. Nem tudom. Sem Simon, sem János nem rendelkezik azzal a semmiséggel, ami azonban nagyon sokat jelent az emberek szemében: a rokoni kapcsolattal. Te rokonom vagy. Miután engem... miután engem félreismertek, Izrael jobbik része bocsánatot keres Istennél, és önmagánál. Igyekszik megismerni az Urat, akit elátkoztak a Sátán órájában. Számukra bocsánatnak tűnik, ha vérrokonom van helyemen, és akkor igyekeznek utamon járni. Jakab, ezen a hegyen ugyancsak nagy dolgok történtek! Isten tüze itt nemcsak az áldozatot emésztette meg, hanem a fával, kövekkel együtt a port is, egészen az árokban lévő vízig. Jakab, azt hiszed, hogy Isten nem képes hasonló dolgot tenni,

lángra lobbantva, és elemésztve az ember-Jakab minden anyagiasságát, hogy Isten tűz-Jakabját csinálja belőle? Addig beszélgettünk, míg a napnyugta lángoló színekbe öltöztette ruháinkat. Mit gondolsz, Illés kocsija, amely elragadta őt, kevésbé, vagy még inkább ragyogott?

-- Sokkal inkább, mert égi tűzből állt.

-- Gondold el akkor mi lesz az Isten birtoklása által tűzzé vált szívből, mert Isten azt akarja, hogy az folytassa Igéjét az üdvösség hírének hirdetésével!

-- De te, de te, az Isten Igéje, az örök Ige, miért nem maradsz itt?

-- Mert Ige és Test vagyok. És az Igével oktatnom kell, a Testtel pedig megváltani.

-- Ó, Jézusom, de miként fogsz megváltani? Mi előtt állsz?

-- Jakab, emlékezz a prófétákra!

-- De nem hasonlatokban beszéltek csak? Valóban árthatnak neked, Isten Igéjének az emberek? Nem azt akarják-e talán mondani, hogy istenséged szenved, tökéletességed, de nem több, nem több így? Anyám aggódik miattam és Júdás miatt, de én miattad és Mária miatt, és utána magunk miatt, akik oly gyengék vagyunk! Jézus, Jézus, ha az emberek legyőznek téged, nem gondolod, hogy közülünk sokan bűnösnek tartanak, és kiábrándulva eltávolodnak tőled?

-- Ebben biztos vagyok. Zavar lesz tanítványaim minden rétegében. De utána visszatér a béke, sőt a jobbak még inkább összetartanak, mert eljön rájuk az én áldozatom és diadalom után az erősítő és bölcs Lélek: az Isten Lelke.

-- Jézus, hogy én ne térjek rossz útra, és ne okozzak botrányt a rettenetes órában, mondd meg nekem: mit tesznek majd veled?

-- Nagy dolgot kérsz tőlem!

-- Mondd meg, Uram!

-- Gyötrelmes lesz számodra, ha pontosan tudod!

-- Nem számít! A minket egyesítő szeretetre...

-- Nem kell tudnod.

-- Mondd meg nekem, és utána töröld ki emlékezetemből addig az óráig, amikor beteljesedik! Akkor ismét juttasd eszembe, ezzel az órával együtt! Így nem botránkozom meg semmin sem, és nem leszek ellenségeddé, szívem mélyén.

-- Semmit sem fog segíteni, mert te is engedni fogsz a viharnak.

-- Mondd meg, Uram!

-- Vádolni fognak, elárulnak, elfognak, megkínoznak, és keresztre feszítenek.

-- Neeeem! -- Jakab felordít, és vonaglik, mintha halálra sújtották volna. -- Nem! -- ismétli. -- Ha veled így bánnak, mit tesznek majd velünk? Hogyan tudjuk folytatni munkádat? Nem tudom, nem tudom elfogadni a nekem szánt helyet... Nem tudom!... Nem tudom! Ha te meghalsz, én is meghalok, nem lesz többé erőm. Jézus, Jézus! Hallgass meg engem! Ne hagyj engem nélküled! Ígérd meg legalább ezt!

-- Megígérem neked, hogy eljövök majd, hogy irányítsalak Lelkemmel, a dicsőséges feltámadás után, amely megszabadít engem az anyag kötelékeitől. Akkor én és te egyek leszünk, úgy, amint most karjaim között vagy. -- Mert valóban, Jakab elhagyta magát, és Jézus keblén sír.

-- Ne sírj többé! Lépjünk ki az elragadtatásnak ebből az órájából, amely ragyogó és fájdalmas is egyúttal, amint valaki kilép a halál árnyékából, emlékezve mindenre, kivéve a halál tényére, amely egy pillanatig tart csak vérfagyasztó félelmével, de a halál, mint valóság, a századokon át megmarad. Jöjj, megcsókollak így, hogy segítselek elfelejteni emberi sorsom súlyát. Amint kérted, annak idején majd visszaemlékezel rá. Fogadd ajkadon csókomat, mert a te ajkadnak meg kell majd ismételni szavaimat Izrael népének. És megcsókolom szívedet, amelynek szeretnie kell, amint mondtam. És megcsókollak itt, halántékodon, ahol meg fog szűnni az élet a belém vetett hit utolsó, szeretetteljes szavaival együtt. Szeretett testvérem, eljövök majd hozzád, és veled leszek a hívők gyülekezetében, az elmélkedés óráiban, a veszély és a halál órájában! Senki, még angyalod sem fogja hozzám hozni lelkedet, hanem én magam, egy csókkal, így...

Hosszú ideig egymást átölelve tartják, és úgy tűnik, hogy Jakab mintegy elszenderedik Isten csókjának örömétől, és elfelejti szenvedését. Amikor felemeli fejét, visszatért Jakab, Alfeus fia, békésen és jóságosan, Józsefhez, Mária jegyeséhez hasonlítva. Jézusra mosolyog, érettebb mosollyal, kissé szomorkásan, de mindig oly kedvesen.

-- Vegyük magunkhoz táplálékunkat, Jakab, és utána aludjunk a csillagok alatt. Amint kihajnalodik, leszállunk a völgybe... emberek közé megyünk... -- És Jézus felsóhajt... De mosolyogva fejezi be:... --

és Máriához.

-- És mit mondjak anyámnak, Jézus? És társaimnak? Kérdezni fognak...

-- Megmondhatod nekik mindazt, amit neked mondtam, hogy szemlélted Illést, amint Áchábnak és a népnek válaszolt a hegyen, és hogy milyen hatalma volt valakinek, akit Isten szeretett, hogy a néptől és az elemektől elérje azt, amit akart; az ő buzgóságát, ami emésztette őt az Úrért. És azt, hogy miként szemléltettem veled, az Isten szolgálatával járó békét. Mondd meg nekik, amit én mondtam neked: ,,Jöjjetek'' és amint Illés tett Elizeussal, ti is a szeretet köpenyével új szolgákat tudtok szerezni az Úristennek. És azoknak, akik mindig aggódnak, mondd el, hogyan láttattam meg veled a múlt boldog szabadságát, amit Elizeus tapasztalt, amikor megszabadult ökreitől és ekéjétől. Mondd el nekik, miként emlékeztettelek arra, hogy aki a Belzebub közvetítésével akar csodákat tenni, annak rossz vége lesz, mint Achaszjával történt, Illés szavai szerint. Végül mondd meg nekik, hogyan ígértem meg neked, hogy aki mindhalálig hűséges marad, az megtisztul a Szeretet tüzében tökéletlenségeitől, és egyenesen az égbe megy. A többi csak rád vonatkozik.

Forrás: Valtorta Mária- A Keresztelő és a tíz apostol