Munkások a szőlőben

Jézus, nyilvános működésének harmadik évében a Földközi-tenger partján lévő Alessandroscene kikötővárosban beszél az összegyűlt föníciai lakosságnak és római katonáknak:
-- Az egyetlen Teremtő gyermekei, idehallgassatok! A kegyelem ideje eljött mindnyájatok számára, nemcsak az izraelitáknak, hanem az egész világnak.
Különféle okokból itt levő zsidó férfiak, újonnan megtértek, föníciaiak, pogányok, mindnyájan hallgassátok Isten Szavát, fogjátok fel az Igazságot, ismerjétek meg a Szeretetet. A bölcsesség, igazságosság és szeretet birtokában eljuthattok az Isten Országába. Ez az Ország nem kizárólag Izrael gyermekeié, hanem mindazoké, akik szeretik most és a jövőben az igaz, egyetlen Istent, és hisznek az Ő Igéjének szavában.
Idehallgassatok! Nem azért jöttem oly messziről, hogy kihasználjalak titeket, se pedig azért, hogy erőszakkal legyőzzelek titeket. Egyedül azért jöttem, hogy lelketek Üdvözítője legyek. Az uralkodás, a gazdagság, a felelősségteljes állások nem csábítanak. Semmibe se veszem őket, rájuk se tekintek. Vagy szánalommal nézek rájuk, mert részvétet keltenek bennem. Azok ugyanis mind megannyi láncok. Fogságban tartják lelketeket. Meggátolnak titeket abban, hogy az Örök, Egyetlen, Egyetemes, Szent és Áldott Úrhoz jöjjetek. Úgy tekintek rájuk, úgy
közelítem meg őket, mint a legnyomorúságosabb dolgokat. És igyekszem meggyógyítani az emberek fiait azok varázsától, és kegyetlen cselvetéseitől, amelyek csábítják őket. Segítem őket, hogy ezeket igazságosan és szentül legyenek képesek használni. Ne kegyetlen fegyverek legyenek, amelyek megsebesítik és megölik az embert.

Elsősorban mindig annak lelkét ölik meg, aki nem szentül használja őket. De igazán mondom nektek, könnyebb számomra meggyógyítani egy eltorzult testet, mint egy eltorzult lelket. Könnyebb megadni a látást a megvakult szemnek, az egészséget a haldokló testnek, mint a világosságot és az egészséget a beteg léleknek. Miért? Azért, mert az ember nem látja életének igazi célját, és azok foglalják le érdeklődését, amik átmeneti dolgok. Az ember nem ismeri, vagy elfelejtette, vagy nem akar visszaemlékezni az Úrnak erre a szent parancsára. Ez mindenkire vonatkozik azok közül, akik engem hallgatnak. A pogányokra is. Mert a Jó, amit meg kell tenniük, egyaránt jó Rómának, Athénnek, Galliának vagy Afrikának. Az erkölcsi Törvény ugyanis ott van minden világrészben, minden vallásban, minden igaz szívben. És a vallások azt tanítják, hogy énünk jobbik része tovább él, és túlvilági élete olyan lesz, amilyent földi életével kiérdemelt.

Az ember célja tehát a béke elnyerése a másik életben. Nem pedig a tivornyázás, zsarolás, zsarnokoskodás, gyönyörkeresés itt, rövid ideig, amelyért örökké tartó nagy szenvedésekkel fizet. Az ember azonban nem ismeri, nem jegyzi meg, nem akarja emlékezetében tartani ezt az igazságot. Ha nem ismeri, nem annyira bűnös. Ha nem emlékezik rá, bizonyos fokban bűnös. Az igazságot ugyanis szent fáklyaként meggyújtva kell tartani az észben és a szívben. De ha nem akarja emlékezetébe idézni, és amikor az lángol, bezárja szemét, hogy ne lássa, akkor bűne súlyos, nagyon súlyos. Az ilyen ember gyűlöletesnek tartja az igazságot, mint a nevelő hangját. Isten azonban megbocsátja neki, ha a lélek elveti rossz
cselekedeteit, és elhatározza, hogy hátralevő életében követni fogja igazi életcélját, amely az, hogy az igaz Isten Országában elnyerje az örök békét.

 Mindeddig rossz úton jártatok? Reményt vesztve azt gondoljátok, hogy már késő rátérni a jó útra? Elcsüggedve mondjátok:
,,Én semmit sem tudtam erről! És most tudatlan vagyok, és nem tudom megtenni''? Nem. Ne gondoljátok, hogy olyan, mint az anyagi dolgok, és
hogy sok időbe és fáradságba telik ismét, de most szentül megtenni, amit már elvégeztetek. Az örökkévaló, Igazi Úristen jósága olyan, hogy nem kívánja meg tőletek a már megtett út újbóli megtételét. Nem küld vissza titeket az útelágazáshoz, ahol eltévesztettétek a helyes ösvényt, és a helytelent választottátok. Oly nagy Isten jósága, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor kimondjátok: ,,Az Igazsághoz akarok tartozni'', vagyis Istenhez, mert Isten az Igazság, Isten egy teljesen lelki csoda által eltölt titeket a Bölcsességgel. Ezáltal a tudatlanokból a természetfeletti Tudás birtokosává váltok, hasonlóképpen azokhoz, akik már évek óta birtokolják azt.
 

Bölcsesség Istent akarni, Istent szeretni, művelni a lelket, törekedni Isten Országába, elutasítani mindent, ami a testhez, a világhoz és a Sátánhoz tartozik. Bölcsesség engedelmeskedni az Isten Törvényének, ami a Szeretet törvénye, az engedelmesség, a megtartóztatás és a becsületesség törvénye. Bölcsesség szeretni Istent mindenetekkel, amitek van, szeretni embertársainkat úgy, mint magunkat. Ez a két elengedhetetlen eleme annak, hogy valaki bölcs legyen Isten
Bölcsességével. És nemcsak azok felebarátaink, akik vérségi, faji vagy vallási téren hozzánk tartoznak, hanem minden ember, a gazdagok és a szegények, a bölcsek és a tudatlanok, zsidók, újonnan megtértek, föníciaiak, görögök, rómaiak...Jézust félbeszakítja néhány őrjöngőnek fenyegető kiáltása. Rájuk néz,
és azt mondja:
-- Igen. Ez a szeretet. Én nem vagyok szolgalelkű tanító. Én az igazságot mondom, mert így kell tennem, hogy elvessem belétek azt, ami szükséges az örök Élethez. Akár tetszik nektek, akár nem, ezt kell mondanom, hogy teljesítsem megváltói kötelességemet. Szeressétek tehát embertársaitokat. Minden embertársatokat. Szent szeretettel. Nem gyanús, önző szerelemmel, amely átkozottnak mondja a rómait, föníciait vagy újonnan megtértet, vagy viszont, egészen addig, amíg nem szolgál eszközül az érzékek vagy az üzlet számára. De többé már nem ,,átkozott'', ha kielégíti érzéki vágyatokat, vagy hasznos üzlettársnak bizonyul...

Ismét zajongás támad a tömegben, a rómaiak azonban felkiáltanak:
,,Jupiterre! Ez jól beszél!''
Jézus megvárja, míg a zajongás elül, és folytatja:
-- Úgy kell szeretni embertársunkat, amint mi szeretnénk, ha ők szeretnének minket. Mert nekünk nem tetszik, ha rosszul bánnak velünk, ha zaklatnak minket, kirabolnak, elnyomnak, rágalmaznak vagy szemtelenkednek velünk. Mások is ugyanoly érzékenyek nemzetiségükre, vagy személyükre, mint mi. Ne tegyünk azért rosszat mással, ha nem akarjuk, hogy ô is így bánjék velünk.
Bölcsesség engedelmeskedni Isten Tízparancsának: Én vagyok Urad,
Istened. Rajtam kívül ne legyenek más isteneid! Ne legyenek bálványaid, ne tiszteld azokat!
Ne vedd hiába Isten nevét! Az a te Urad, Istened neve. Isten megbünteti azokat, akik ok nélkül szájukra veszik azt, akár káromlásként, akár egy bűn megerősítéseként.
Ne felejtsétek el megszentelni az ünnepeket! A pihenőnap szent az Úr előtt, aki megnyugodott azon a teremtés után, megáldotta és megszentelte.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú, békés életed legyen a földön, és örökké élj az égben.
Ne gyilkolj!
Ne törj házasságot!
Ne lopj!
Ne mondj hamis tanúságot felebarátod ellen!
Ne kívánd felebarátod házát, feleségét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, se más hozzá tartozó dolgot.

Ez a Bölcsesség. Aki ezt teszi, az bölcs és elnyeri a vég nélküli Életet és Országot. Határozzátok tehát el, hogy mától fogva a Bölcsesség szerint éltek, és ezt elébe helyezitek a föld szegényes dolgainak.
Mit mondotok? Beszéljetek! Azt mondjátok, hogy már késő? Nem. Halljátok ezt a példabeszédet!
Egy úr napkeltekor kiment, hogy munkásokat béreljen szőlője számára. Megegyezett velük napi egy dénárban.
Reggel kilenc óra felé ismét kiment. Azt gondolta, hogy még nincs elég munkása. Látott a piacon más várakozókat. Felfogadta őket, és azt mondta nekik: ,,Menjetek szőlőmbe, és megadom nektek, amit a többieknek ígértem.'' És ezek kimentek a szőlőbe.
Déli 12 órakor és délután háromkor ismét kiment, és azt mondta nekik:
,,Akartok dolgozni nekem? Napi egy dénárt adok munkásaimnak.'' Ezek elfogadták és elmentek.
Végül délután öt óra tájban megint kiment. Látott ott másokat állni anap utolsó sugaraiban. ,,Mit csináltok itt, tétlenkedve?'' -- kérdezte tőlük. ,,Senki sem fogadott fel minket. Szerettünk volna dolgozni, hogy megkeressük a kenyerünket. De senki sem hívott minket szőlőjébe.''
,,Rendben van, én meghívlak titeket szőlőmbe. Menjetek és megkapjátok, amit a többieknek adok.'' Ezt mondta, mert jó úr volt, és részvétet érzett szegény embertársai iránt.
Eljött az este, és befejezték a munkát. Az úr hívta intézőjét, és azt mondta neki: ,,Hívd a munkásokat, és fizesd ki bérüket, amint azt megállapítottam. Kezd az utolsókkal, akik legjobban rászorulnak, mert nem ehettek napközben. A többiek egyszer, vagy többször is ettek. Ezek az utolsók keményebben dolgoztak, mint a többiek, hogy kimutassák irántam hálájukat. Megfigyeltem őket. Engedd el őket, hogy elmenjenek, s részük legyen a megérdemelt pihenésben, és örvendjenek családjukkal együtt munkájuk gyümölcsének.'' És az intéző úgy tett, amint ura
parancsolta, megadva mindenkinek az egy dénárt.

Amikor az utolsónak azok jöttek, akik a nap első órájától kezdve dolgoztak, csodálkoztak, hogy ők is csak egy dénárt kaptak.
Panaszkodtak egymás között, és az intézőnek, aki azt mondta nekik:
,,Ezt a parancsot kaptam. Menjetek, és panaszkodjatok az úrnak, ne nekem!'' Azok elmentek és azt mondták: ,,Lám, te igazságtalan vagy! Mi tizenkét órát dolgoztunk, először a harmatban, utána az égető napon, és végül a párás este, és te annyit adsz nekünk, mint azoknak, akik csak egy órát dolgoztak!... Miért?'' Egyikük különösen felemelte hangját, hogy őt megcsalták, kizsákmányolták!
,,Barátom, miben voltam igazságtalan irántad? Miben egyeztünk meg hajnalban? Egynapi állandó munkában, és egy dénár munkabérben. Nemde?''
,,Igen. Igaz. De te ugyanazt adtad ezeknek, sokkal kevesebb munkáért.''
,,Te beleegyeztél ebbe a munkabérbe. Jónak tűnt az számodra?''
,,Igen. Beleegyeztem, mert másutt még kevesebbet adnak.''
,,Kegyetlenkedtem veled?''
,,Nem, őszintén, nem.''
,,Hosszú pihenést engedtem neked, és enni kaptál, nemde? Három étkezést adtam neked. És az étkezés és a pihenés nem volt benn a megegyezésben. Nemde?''
,,Igen. Az nem volt a megegyezésben.''
,,Akkor miért fogadtad el?''
,,De... Te mondtad: 'Jobbnak tartom így, hogy ne fáradjatok el, amikor hazatértek.' És mi nem hittük el, hogy igaz... A táplálék, amit adtál, jó volt... megtakarítottuk pénzünket...''
,,Egy kegy volt, amit ingyen adtam, és amit senki se követelhetett.
Nemde?''
,,De igen.''
,,Tehát jót tettem veletek. Akkor miért panaszkodtok? Nekem kellene panaszkodnom rátok, mert noha felfogtátok, hogy jó uratok van, lustán dolgoztatok. Míg azok, akik utánatok jöttek, és csak egy étkezésben részesültek, és az utolsók egyben sem, nagyobb kitartással dolgoztak.

Kevesebb idő alatt ugyanannyit értek el, mint ti tizenkét óra alatt. Becsaptalak volna titeket, ha csak béretek felét fizettem volna ki, hogy ezeket is kifizethessem. Nem így tettem. Azért vedd, ami a tied, és menj! Azért akartál házamba jönni, hogy kierőszakold, ami neked tetszik? Azt teszem, amit akarok, és azt, ami igazságos. Ne akarj gonosz lenni, és igazságtalanságra kísérteni engem. Én jó vagyok.''
-- Ti mindnyájan, akik hallgattok engem! Igazán mondom nektek, hogy az Atyaisten minden emberrel ugyanazt a megegyezést köti, és azonos bért ígér nekik. Aki buzgón az Úr szolgálatába áll, azzal igazságosan bánik akkor is, ha közeli halála miatt keveset tud csak dolgozni. Igazán mondom nektek, hogy nem mindig az elsők lesznek elsők a mennyországban. Ott látjátok majd, hogy az utolsók elsőkké lesznek, és az elsők utolsókká. Látjátok majd, hogy olyan emberek, akik nem Izraelből származtak szentebbek sok izraelitánál. Én azért jöttem, hogy mindenkit hívjak, Isten nevében. De jóllehet sokakat hívok, kevesek a választottak, mert kevesen akarják a Bölcsességet.
Nem bölcs az, aki a világnak és a testnek él, és nem Istennek. Nem bölcs sem a földön, sem az égben. Mert a földön ellenségeket szerez, büntetésekben, lelkiismeret furdalásban lesz része. Az eget pedig mindörökre elveszti.
Ismétlem: legyetek jók embertársaitokkal, bárkik legyenek is azok. Legyetek engedelmesek, bízzátok Istenre azok megbüntetését, akik igazságtalan parancsokat adnak nektek. Legyetek megelégedve azzal, hogy értitek, miként álljatok ellen az érzékeknek. Legyetek becsületesek és tudjatok ellenállni az aranynak. Legyetek következetesek és csak azt közösítsétek ki, ami arra méltó. Ne a látszat szerint ítéljetek! Ne tegyétek másoknak, amit nem akartok, hogy ők tegyenek nektek, és akkor...
-- Menj el, zajos próféta! Tönkreteszed nekünk az üzletet! Elviszed tőlünk a vevőket!... -- kiáltoznak az árusok. Azok, akik előzőleg morogtak Jézus ellen, csatlakoznak az árusokhoz, sértegetik Jézust, fenyegetik, ki akarják űzni... Nem tetszik nekik Jézus, mert nem rosszra tanítja őket...
Jézus keresztbe tett karral nézi őket, szomorúan, ünnepélyesen.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek

A könyörtelen adós

Nyilvános működésének második évében Jézus apostolaival és tanítványaival beszélget Magdalában, Mária Magdolna kertjében. Péter megkérdezi:

-- Hányszor kell megbocsátanunk a testvéreknek? Hányszor, ha a papok ellen vétkeznek; és hányszor, ha Isten ellen vétenek? Mert ha úgy lesz a jövőben is, mint most, akkor biztosan vétkezni fognak ellenünk, látva, hogy ellened mily sokszor vétenek. Mondd meg nekem, hogy mindig meg kell bocsátanom, vagy ha nem, hát hányszor. Például hétszer, vagy még többször?

-- Nem mondom neked, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. Megszámlálhatatlanul sokszor. Mert a mennyei Atya is sokszor megbocsát nektek, nagyon sokszor, nektek, akiknek tökéleteseknek kellene lennetek. És amint Ő tesz veletek, úgy kell nektek is tennetek, mert Istent képviselitek a földön. Idehallgassatok! Elmondok nektek egy példabeszédet, ami mindnyájatoknak hasznos lesz.

Az apostolok és a tanítványok körülveszik Jézust, aki elkezdi:

-- Amint előzőleg mondottam, ti arra vagytok kiválasztva, hogy segítsétek a népet a tökéletességre törekvésben. Simon, Jónás fia, apostolom, megkérdezte tőlem: ,,Hányszor kell megbocsátanom? Kinek?

Miért?'' Válaszoltam neki személyesen, és most mindnyájatok előtt megismétlem válaszomat, mert igazságos, hogy mostantól fogva mindnyájan tudjátok.

Halljátok, hányszor és hogyan és miért kell megbocsátani. Úgy kell megbocsátani, amint Isten megbocsát. Ő, ha valaki ezerszer vétkezik, és megbánja, ezerszer megbocsát. Mert látja, hogy a bűnös nem akar vétkezni, hanem csak emberi gyengeségbôl vétkezik ismét. Abban az esetben, ha valaki kitartóan, szándékosan vétkezik, nem lehet szó megbocsátásról a Törvény ellen elkövetett bűnök esetében. De amennyiben ezek a bűnök nektek okoznak fájdalmat, ti, egyénileg, bocsássatok meg. Bocsássatok meg mindig annak, aki rosszat tesz veletek. Bocsássatok meg, hogy ti is bocsánatot nyerjetek. Mert ti is vétkeztek Isten és testvéreitek ellen. A megbocsátás megnyitja a mennyországot mind annak, akinek megbocsátottak, mind annak, aki megbocsátott. Hasonló ez ahhoz, ami egy király és szolgái között történt.

Egy király számadást akart tartani szolgáival. Magához hívta azért egyiket a másik után. Azokkal kezdte, akik a legmagasabb állásban voltak. Jött egy, aki tízezer talentummal tartozott neki. De az alattvalónak nem volt miből kifizetnie adósságát. A király azért adta neki ezt az összeget, hogy házakat és egyéb dolgokat építsen. Ő azonban nem jól használta fel az erre a célra kapott összeget. A király méltatlankodott a szolga lustasága miatt, aki egy szóval sem tudta igazolni magát. Megparancsolta, hogy adják el őt, feleségét, gyermekeit

és mindazt, amije volt, egészen addig, míg ki nem fizeti adósságát. De a szolga a király lába elé borult, és sírva kérte őt: ,,Engedj elmennem. Légy egy kis türelemmel még és én mindent megadok neked, amivel tartozom, az utolsó dénárig.'' A királyt meghatotta ez a nagy fájdalom -- jó király volt -- és nemcsak hogy beleegyezett ebbe, hanem elengedte neki az adósságot. Tudta ugyanis, hogy nemcsak gondatlansága miatt nem tudott fizetni, hanem beteg is volt.

Az alattvaló boldogan távozott. Amint azonban kiment, az úton találkozott egy másik alattvalóval. Ennek a szegény alattvalónak adott száz dénárt a tízezer talentumból, amit a királytól kapott. Mivel meggyőződött ura kegyéről, azt gondolta, most már minden szabad neki. Megragadta ezt a szegényt torkánál fogva és azt mondta: ,,Fizesd meg nekem azonnal, amivel tartozol!''' Hiába sírt az ember, meghajolva, hogy megcsókolja lábát, és nyögve: ,,Légy irgalmas irántam, aki oly szerencsétlen vagyok! Légy türelmes még egy kissé, és megfizetek neked

mindent, az utolsó fillérig.'' A kegyetlen szolga hívta a katonákat, és börtönbe vettette a szerencsétlent. Elhatározta, hogy szabadsága vagy élete árán megfizetteti vele adósságát. A dolgot megtudták a szerencsétlen barátai, és mind elszomorodtak miatta. Elmentek a királyhoz és urukhoz, és elmondták neki. Ő, miután megtudta a dolgot, megparancsolta, hogy vezessék eléje a kegyetlen

szolgát. Szigorúan ránézett és azt mondta: ,,Gonosz szolga! Én előzőleg segítettem rajtad, hogy irgalmassá válj, mert gazdaggá tettelek. Utána

segítettelek téged, elengedve adósságodat, mert annyira kértél, hogy legyek türelmes irántad. Te nem voltál irgalmas egy hozzád hasonló iránt, noha én oly irgalmas voltam irántad! Miért nem tettél úgy, amintén?'' És méltatlankodva átadta őt a börtönőröknek, hogy tartsák fogva mindaddig, míg mindent vissza nem fizetett, azt mondva: ,,Mivel nem voltál irgalmas valaki iránt, aki nagyon kevéssel tartozott neked, míg én, a király oly irgalmas voltam irántad, azért nem találsz irgalmat nálam!''

Így tesz majd Atyám is veletek, ha kegyetlenek lesztek testvéreitek iránt, ha ti, miután oly sokat kaptatok Istentől, bűnösebbek lesztek, mint egy hívő. Jegyezzétek meg, hogy ti mindenki másnál inkább kötelesek vagytok arra, hogy ne vétkezzetek. Emlékezzetek rá, hogy Isten nagy kincset adott át nektek, de számadást kér róla tőletek. Ne felejtsétek el, hogy senkinek sem kell nálatok jobban gyakorolnia a szeretetet és a megbocsátást. Ne legyetek olyan szolgák, akik sokat akarnak a maguk számára, és utána semmit sem adnak annak, aki tőlük kér. Amint ti tesztek, úgy tesznek majd veletek is. És nektek arról is számot kell majd adnotok, hogy jó vagy rossz példátok nyomán miként viselkednek mások. Ó! Ha igazán megszenteltek másokat, a legnagyobb dicsőségben részesültök majd az égben! De hasonlóképpen, ha bűnbe visztek másokat, vagy csupán lusták voltatok mások megszentelésében, akkor keményen bűnhődni fogtok.

Még egyszer mondom nektek: Ha közületek valaki nem akarja feláldozni magát küldetésének, menjen el. De ne mulassza el kötelességének teljesítését. És mondom, ne mulassza el kötelességét saját maga és mások formálásában. És értsen hozzá, hagy mindig Isten barátja legyen azáltal, hogy szívében megbocsát a gyengéknek. Ha ti mindnyájan értetek a megbocsátáshoz, akkor az Atyaisten is megbocsát nektek.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek

Az éber szolgák

Jézus még mindig az előző oktatást folytatja új hasonlatokkal:
-- Álljatok mindig készen, mint aki utazni készül, vagy urát várja. Ti az Úristen szolgái vagytok. Bármely órában hívhat titeket oda, ahol Ő van, vagy eljöhet oda, ahol ti vagytok. Legyetek azért mindig készek az elmenetelre, vagy a tiszteletadásra. Övezzétek fel derekatokat az útra, vagy a munkára. Tartsátok kézben meggyújtott lámpásotokat. Isten kijön a menyegzőről valakivel, aki megelőzött titeket az égben és a Neki való önátadásban a földön. Eljön hozzátok, akik várakoztok rá, és azt mondja: ,,Menjünk Istvánhoz, vagy Jánoshoz, vagy Jakabhoz és Péterhez!'' Isten gyorsan jön, vagy gyorsan hív: ,,Jöjj!'' Azért
gyorsan nyissatok ajtót, amikor Ő odaérkezik, vagy amikor magához hív titeket!
Boldogok azok a szolgák, akiket megérkezésekor uruk ébren talál. Igazán mondom nektek, hogy hűséges várakozásuk megjutalmazására felköti ruháját, és asztalhoz ültet titeket, hogy kiszolgáljon. Jöhet az első őrváltáskor, a másodikkor, a harmadikkor. Ti nem tudjátok előre.

Legyetek azért mindig éberek. Boldogok lesztek, ha ezt teszitek, és így talál titeket Uratok. Ne áltassátok magatokat azzal, hogy ,,Van még idő! Ezen az estén nem jön.'' Rosszul járhattok. Nem tudjátok. Ha valaki tudná, mikor jön a rabló, nem hagyná őrizetlenül házát, mert a rabló felfeszítheti az ajtót és a páncélszekrényt. Ti is álljatok készen, mert amikor legkevésbé gondoljátok, akkor jön el az Emberfia, azt mondva: ,,Itt az idő''!
Péter, aki elfeledkezett az evésről, annyira hallgatta az Urat, amikor Jézus elhallgatott, megkérdi:
-- Nekünk mondod ezt, vagy mindenki számára?
-- Nektek is és mindenkinek. De leginkább nektek, mert az Úr titeket mintegy a szolgák fejévé rendelt, hogy felügyeljetek rájuk. Azért kétszeresen készen kell állnotok, mint felügyelők, és mint egyszerű hívek.
Milyennek kell lennie a felügyelőnek, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy idejében mindenkinek kiadja az őt megillető részt? Előrelátónak és hűségesnek. Teljesítenie kell saját kötelességét, és az alárendeltekkel el kell végeztetnie, amire azok kötelesek. Különben kárt szenvedne urának érdeke, amelynek megvédéséért fizeti őt távolléte idején. Boldog az a szolga, akit ura, amikor hazatér házába, hűségesnek, szorgalmasnak és igazságosnak talál. Bizony mondom nektek, hogy egyéb vagyona
felügyeletével is megbízza.

Rábízza egész vagyonát, megnyugodva és örvendezve szívében a biztonság miatt, amit ez a szolga jelent számára.
De ha ez a szolga azt mondja: ,,Ó! Jól van! Nagyon távol van uram, és azt írta nekem, hogy később tér csak haza. Azért azt tehetem, amit akarok. Utána, amikor közelinek gondolom visszatérését, majd gondoskodok róla.'' És elkezd enni és inni, míg lerészegedik. Parancsokat osztogat részegen. Mivel a szolgák ezeket nem hajlandók teljesíteni, nehogy megkárosítsák urukat, ő verni kezdi a szolgákat és a szolgálókat. Végül ezek megbetegednek és elgyengülnek. Ő pedig
boldognak tartja magát, és azt mondja: ,,Végül is igazságos ez. Én vagyok az úr, féljenek mindnyájan.'' De mi történik? Az, hogy ura megérkezik, amikor legkevésbé várja. Talán még az is megtörténik, hogy meglepi őt, amint zsebre vágja pénzét, vagy megrontja valamelyik gyengébb szolgáját. Akkor, mondom nektek, ura leteszi őt felügyelői állásáról, és még szolgaként sem alkalmazza többé, mert nem szabad megtartani a hűtlent és az árulót a becsületesek között.

Annál nagyobb lesz büntetése, minél inkább szerette és oktatta őt előzőleg ura.Mert aki jobban ismeri urának akaratát és gondolatait, annak pontosabban kell azt teljesíteni. Ha nem tesz úgy, amint ura mondta neki, sokkal több verést kap, mint mások. Míg az, aki mint kisebb szolga, csak keveset tud, és téved, azt gondolva, hogy helyesen jár el, kisebb büntetést kap. Aki sokat kapott, attól sokat követelnek. Akire sokat bíztak, annak sokat kell visszaadnia. Mert felügyelőimtől számon kérem még az egy órás kisded lelkét is. Nem azért választottalak ki titeket, hogy virágzó parkban üdüljetek. Tüzet hozni jöttem a földre. Mit kívánhatnék, mint hogy lángra lobbanjon? Ezért fáradozom, és azt akarom, hogy ti is ezért fáradozzatok mindhalálig, és addig, míg az egész föld máglyaként ég az égi tűztől.

Egy keresztséggel kell megkereszteltetnem. És mennyire szenvedek, míg be nem teljesedik! Nem kérditek, miért? Azért, mert ez által tehetlek meg titeket a Tűz hordozóivá, azokká, akik megmozgatnak mindenkit, minden társadalmi réteget, hogy egyetlen dologgá tegyétek őket: Krisztus nyájává.
Azt hiszitek, hogy békét hozni jöttem a földre? Úgy, amint a föld látja azt? Nem! Sőt, azért, hogy széthúzást és szétválást okozzak. Mert mostantól fogva egészen addig, míg az egész föld nem lesz egyetlen nyájjá, ha öten vannak egy házban, ketten három ellen lesznek. Az apa a fiú ellen lesz, és ez apja ellen, és az anya leányai ellen és ezek ő ellene, és anyós és menye eggyel több okkal rendelkeznek, hogy ne értsenek egyet. Mert új nyelv lesz bizonyos ajkakon. Olyan lesz, mint egy Bábel. Mélységes háborgás rázza majd meg az emberi és emberfeletti érzelmek világát. De utána eljön majd az óra, amelyben minden egyesül egy új nyelvben. Ezt beszélik mindazok, akiket a Názáreti megváltott.
Megtisztulnak az érzelmek vizei. A salak leülepszik. A felszínen ragyognak az égi tavak tiszta hullámai.
Valóban, az én szolgálatom nem pihenés abban az értelemben, ahogy az emberek értik ezt. Hősiességre, fáradhatatlanságra van szükség. De mondom nektek: végül Jézus, mindig és ismét Jézus lesz az, aki felövezi ruháját, hogy szolgáljon titeket. Utána leül veletek az örök lakomához. Elfelejtitek a fáradságot és a fájdalmakat.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek

Hollók, gyöngyvirágok

Miután Jézus befejezte az előző példabeszédet, visszavonult apostolaival és tanítványaival egy kis erdőbe, hogy pihenjenek. De miközben esznek, Jézus még folytatja előző leckéjét. Megismétli azt, amit már többször mondott apostolainak, de amit nem lehet elégszer elismételni, mert az emberek nagyon nehezen fogják fel.
-- Higgyétek el -- mondja -- hogy csak az erényben való gyarapodással kell törődni. Vigyázzatok: sose legyetek gondterheltek, nyugtalanok gondoskodástokban. A nyugtalanság, félelem, aggódás még nagyon visszatükrözi a fösvénységet, féltékenységet és az emberi bizalmatlanságot. Ez ellensége a Jónak.
Munkátokban legyetek állhatatosak, bizakodók, békések. Ne ugorjatok neki hirtelen, és ne álljatok meg hirtelen. A vadszamarak tesznek így. De senki se használja őket, hacsak nem ostoba ahhoz, hogy biztonságosan utazzék rajtuk. Békések legyetek, amikor győztök, és békések, amikor legyőznek titeket. Még amikor megsiratjátok egy tévedéseteket, mert megbántottátok vele Istent, akkor is békés legyen sírásotok.

Vigasztaljon meg alázatosságotok és bizalmatok. Aki összeroskad, magára haragszik, az jelét adja kevélységének és bizalmatlanságának. Az, aki alázatos, tudja, hogy szegény ember, aki alá van vetve a test nyomorúságainak, amelyek néha győzedelmeskednek felette. Ha valaki alázatos, nem annyira önmagában bízik, mint inkább Istenben. Nyugodt a súlyos veszteségekben is. Azt mondja: ,,Bocsáss meg, Atyám! Tudom, hogy te ismered gyengeségemet, amely néha erőt vesz rajtam. Hiszem, hogy részvéttel vagy irántam. Erősen bízom abban, hogy te a jövőben még inkább segítesz, mint előzőleg, annak ellenére, hogy én oly kissé
elégítelek ki téged.''

Ne legyetek se közömbösek, se fösvények Isten javai iránt. Amennyi bölcsességgel és erénnyel rendelkeztek, annyit adjatok. Úgy dolgozzatok a lelki javakért, mint ahogy az emberek teszik a testiekért. Ami a testet illeti, ne kövessétek azokat a világfiakat, akik mindig remegnek jövőjük miatt. Félnek attól, hogy hiányozni fog nekik a fölösleges,hogy betegség jön, meghal valaki, árthatnak nekik ellenségeik, stb. Isten tudja, mire van szükségetek. Ne féljetek azért jövőtök miatt.

Legyetek szabadok a félelemtől, amely súlyosabb, mint a gályarabok láncai. Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, mit isztok, mibe öltözködtök. A lélek élete több a testénél, és a test több a ruhánál, mert testetekkel és nem ruhátokkal éltek. A test megtagadásával segítitek a lelket az örök élet elérésében. Isten tudja, meddig hagyja a lelket a testben. Addig az óráig megadja nektek azt, amire szükségetek van. Megadja azt a hollóknak, ezeknek a tisztátalan állatoknak, amelyek a holttesteken lakmároznak, és amelyek azért
léteznek, hogy a rothadást eltávolítsák. És nektek nem adná meg? Nincs
éléstáruk, kamrájuk, Isten táplálja ôket. Ti emberek vagytok, nem hollók. Jelenleg az emberiség virágai vagytok, mert a Mester tanítványaiként dolgoztok. Hirdetitek az evangéliumot a világnak, Istent szolgáljátok. Képzelhetitek-e azt, hogy Isten, aki gondját viseli a gyöngyvirágnak, felnöveszti, és olyan ruhába öltözteti, amely szebb Salamonénál, anélkül, hogy neki az illatozásnál egyebet kellene tennie, imádva Őt, ez az Isten ne gondoskodnék a ti ruhátokról?
 

Ti önmagatoktól nem tudtok egy fogat adni a fogatlan szájba, se pedig egy ujjnyival megnyújtani a megrövidült lábat, se pedig élessé tenni a ködössé vált szemet. És ha ezeket a dolgokat nem tudjátok megtenni, gondolhatjátok-e, hogy el tudjátok űzni magatoktól a nyomorúságot és a betegséget, és kenyeret tudtok előteremteni a porból? Nem vagytok képesek erre. De ne legyetek kishitűek. Mindig meglesz nektek a szükséges. Ne aggódjatok, mint a világ pogányai, akik fáradoznak azért, hogy megszerezzék azt, amiben örömük telik. Nektek van Atyátok, aki tudja, mire van szükségetek. A ti első gondotokként nektek csak az
Isten Országát kell keresnetek, és annak igazságát, és a többit mind megkapjátok.

Ne féljetek ti, kik kisded nyájam vagytok! Atyámnak úgy tetszett, hogy meghívjon titeket az Országba, hogy tietek legyen ez az Ország. Azért vágyakozhattok arra, és segíthetitek az Atyát jóakaratotokkal és szent tevékenységetekkel. Adjátok el, amitek van, osszátok szét alamizsnaként, ha egyedül vagytok. Adjátok a családotoknak, amiről lemondotok, hogy kövessetek engem, mert igazságos, hogy ne fosszátok meg a kenyértől gyermekeiteket és házastársatokat. És ha nem tudjátok feláldozni ezért vagyonotokat, áldozzátok fel érzelmi kincseteket.
Isten ezt is értékeli. Tisztább arany ez minden másnál; értékesebb gyöngy annál, amit a tengertől raboltok el, ritkább drágakő annál, amit a föld méhe ad. Mert érettem lemondani a családról tökéletes szeretet. Több a színaranynál, a könnyekből eredő gyöngynél, a vérből készült rubinnál. Sajog a szív sebe miatt, amelyet az apától és az anyától, a házastárstól és gyermekektől való elszakadás ejt rajta. Ez az erszény nem merül ki, ez a kincs sose csökken. A rablók nem
tudnak betörni az égbe. Rozsda nem emészti el azt, amit ott helyeztek el. Az ég szívetekben lesz, és szívetek az égben kincsetek mellett. Mert a szív a jóban és a rosszban is éppúgy oda kötődik, ahol kedves kincsét sejti.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek