A jó és a rossz fa; Meghasonlott ország;

Jézus Kafarnaumban tartózkodik egy szombati napon. Néhány farizeus már a ház előtt áll, várva az eseményeket, hogy beleköthessenek Jézusba. Az apostolok el akarják kerülni az újabb összeütközést, s bárkájukon magukkal akarják vinni a Jézusra váró betegeket, de egy megszállott nem hajlandó elmenni onnan. Közben visszaérkezik Jézus a kis Józseffel (akiről az előző példabeszédben volt szó).
-- Hozzátok ki a beteget! -- rendelkezik Jézus.
Az egyik farizeus, aki nem Kafarnaumból való, de rosszabb a kafarnaumiaknál megjegyzi:
-- Nem beteg. Megszállott.
-- Az mindig a lélek betegsége -- válaszolja Jézus.
-- De ennek meggátolja látását és beszédét...
-- Mindig a lélek betegsége, ami kiterjed a megszállott tagjaira és szerveire. Ha hagytad volna, hogy befejezzem mondatomat, tudtad volna, hogy ezt akartam mondani. A láz is a vérben, amikor beteg valaki, és utána a vér által eljut a test egyik vagy másik részébe.
A farizeus nem tud visszavágni, és hallgat. Jézus elé vezetik a megszállottat. Bágyadt. A nép körülveszi. Ott vannak Kafarnaum előkelői, köztük áll négy farizeus, ott van a zsinagógafőnök, Jairus, és egy sarokban, azzal az ürüggyel, hogy a rendre vigyáz, ott van a római százados és más városbeliek.
-- Isten nevében hagyd el ennek a szemét és nyelvét! Akarom! Távozz el ebből a teremtménybôl! Többé nem szabad hatalmadban tartanod őt. El!-- kiállja Jézus, parancsolólag tartva karját.
A csoda az ördög dühös kiáltásával kezdődik, és a megszabadult örömkiáltásával végződik:
-- Dávid fia! Dávid Fia! Szent és Király!
-- Honnan tudja ez, ki az, aki meggyógyította? -- kérdezi egy írástudó.
-- De hiszen az egész komédia! Ezeket az embereket lefizették, hogy ezt tegyék! -- jegyzi meg vállat vonva egy farizeus.
-- De ki fizette le? Ha szabad megkérdezni téged? -- kérdi Jairus.
-- Te is.
-- Mi célból?
-- Hogy híressé tedd Kafarnaumot!
-- Ne szégyenítsd meg értelmedet azzal, hogy ilyen ostobaságokat beszélsz, és ne szennyezd be nyelvedet hazugságokkal. Te tudod, hogy ez nem igaz, és fel kellene fognod, hogy ostobaságokat beszélsz. Ami itt történik, az történik Izrael sok részében. Akkor mindenütt fizet érte valaki? Igazán nem tudtam, hogy a nép nagyon gazdag Izraelben! Mert ti és a ti nagyjaitok biztosan nem fizetnek ezért. Akkor a nép fizet, aki egyesül a Mesterrel és szereti Őt.
-- Te zsinagógafőnök vagy és szereted őt. Ott van Mannaen. És Betániában Lázár, Teofil fia. Ezek nem a népből valók.
-- De ezek becsületesek, és én is az vagyok. Mi nem csapunk be senkit, semmivel sem. Még kevésbé a hit dolgában. Nem engedjük meg ezt, mert féljük Istent, és megértettük, hogy Isten szereti a becsületességet.
A farizeusok vállukat vonják Jairusnak, és a meggyógyult szüleihez fordulnak:
-- Ki mondta nektek, hogy ide jöjjetek?
-- Ki? Sokan. A már meggyógyultak, vagy azok szülei.
-- De igazán beteg volt?
-- Ó! Alattomos gondolkodásúak! Azt hiszitek, hogy mindez képmutatás? Menjetek el Gadarába, és kérdezzetek utána, ha nem hiszitek, Izmael leányának családjánál.
A kafarnaumiak méltatlankodva zajonganak. A Názáret közeléből jöttek azonban kijelentik:
-- Hiszen ez csak az ács Józsefnek a fia!
A Jézushoz hűséges kafarnaumi polgárok felkiáltanak:
-- Nem! Ő az, akinek mondja magát, és akinek a meggyógyított mondta őt: ,,Isten Fia és Dávid Fia!''
-- Ne növeljétek a nép magasztalását a ti kijelentéseitekkel -- mondja megvetően egy írástudó.
-- És akkor ki Ő, szerinted?
-- Egy Belzebub!
-- Ah! Viperanyelvűek! Káromlók! Ti vagytok a megszállottak! Szívetekben vakok! Akik pusztulásunkat okozzátok! El akarjátok venni a Messiás örömét is, mi? Uzsorások! -- kiabál a tömeg.
Jézus visszavonult a konyhába, hogy egy kis vizet igyon. Éppen akkor jelenik meg ismét a ház küszöbénél, amikor hallja megint az elcsépelt és ostoba farizeusi vádat: ,,Ez nem más, mint egy Belzebub, mert az ördögök engedelmeskednek neki. A nagy Belzebub, az ő atyja segíti, és Ő űzi ki az ördögöket, nem más, hanem az ördögök fejedelmének műve által.''

Jézus lejön a két kis lépcsőn, és előre megy, egyenesen, komoran és nyugodtan. Megáll az írástudók és farizeusok csoportja előtt. Élesen rájuk nézve mondja:
-- Látjuk már a földön is, hogy egy ország, amely egymással ellentétes pártokra oszlott, gyenge belsőleg. Könnyű megtámadni és a szomszédos államok elpusztíthatják, és rabszolgájukká tehetik. Már a földön is látjuk, hogy nincs többé jólét abban a városban, amely ellenkező pártokra oszlott. Ugyanez a helyzet a családban, amelynek tagjai gyűlölködnek egymás ellen. Felmorzsolódik, haszontalan darabokra törik, amely senkit sem szolgál, és amelyet a polgártársak kinevetnek. Az összhang kötelesség, mert fenntartja az önállóságot, az erőt és a szeretetet. Ezt kellene visszatükrözniük a hazafiaknak, a polgártársaknak és a családtagoknak, amikor valamilyen hasznos szempont
megkívánása kísérti őket a különválásra és az erőszakra. Ezek mindig veszélyesek, mert szembeállítják a pártokat, és lerombolják az érzelmeket. Valóban ezt gyakorolják azok, akik a világ urai. Figyeljétek meg Rómát, annak letagadhatatlan erejét, ami annyira fájdalmas számunkra. Uralkodik a világon. De egységes, egy a véleményben, egyetlen akarata:,,uralkodni''. Köztük is vannak bizonyos ellentétek, ellenszenvek, lázadások. De ez az egység az alapja. A felszínen egyetlen tömb, repedések, zavargások nélkül. Mindnyájan ugyanazt akarják, és elérik, mert akarják. És el fogják érni mindaddig, míg ugyanazt akarják.

Nézzétek ennek az emberi összetartásnak a példáját és fontoljátok meg: ha a világnak ezek a fiai így tesznek, mit nem tesz a Sátán? Számunkra ők is a Sátánhoz tartoznak. De az ő sátáni pogányságuk semmi a Sátán és ördögei tökéletes sátáni volta mellett. Ebben az örök, időtlen, végtelen, ravaszságban és gonoszságban, határtalan birodalomban örömüket találják abban, hogy ártsanak Istennek és az embereknek. Ezek a szellemek egyesülnek az egyetlen akaratban, hogy ártsanak. Ezt lélegzik, ebben telik fájdalmas örömük, amely egyetlen, kegyetlen örömük. Átkozott tökéletességgel sikerül egyesülniük ebben.
Ti azt akarjátok, hogy az emberek kételkedjenek hatalmamban. Azért mondjátok, hogy a Sátán segít engem, mint egy alsóbbrendű Belzebubot. De akkor nemde az történik, hogy a Sátán meghasonlott önmagával és ellentétben áll ördögeivel, ha ő űzi ki azokat a megszállottakból? És ha ellentét van köztük, maradandó lehet-e birodalmuk? Nem! Nem erről van szó. A Sátán a legravaszabb. Nem árt önmagának. Ő ki akarja terjeszteni országát a szívekben, nem pedig csökkenteni akarja azt. Az ő élete ,,rabolni -- ártani -- hazudni -- bántani -- zavart okozni''.
Elrabolni a lelkeket Istentől, és a békét az emberektől. Ártani akar az Atya teremtményeinek, hogy Őneki is fájdalmat okozzon. Hazudik, hogy félrevezessen. Megbánt, hogy öröme teljék benne. Zavart okoz, mert ő maga a Zavar. És nem képes megváltozni. Örök létezésében, és módszereiben.

De válaszoljatok erre a kérdésre: Ha én Belzebub nevében űzöm ki az ördögöket, kinek a nevében űzik ki azokat a ti fiaitok? Be akarjátok vallani akkor, hogy ők is csak Belzebubok? Ha ezt mondjátok, rágalmazóknak ítélnek titeket. És ha az ő életszentségük olyan nagy, hogy nem válaszolnak vádjaitokra, ti magatok is megítélhetitek, hogy vallomásotok szerint hisztek abban, hogy sok ördög van Izraelben. És Isten mond majd ítéletet felettetek Izrael fiai nevében, akiket azzal vádoltatok, hogy ördögök. Akiket elítéltek, ők maguk lesznek bíráitok ott, ahol az ítélet nincs alávetve emberi nyomásnak. Ha azonban, amint ez az igazság, én Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor ez bizonyítja, hogy elérkezett hozzátok Isten Országa és ennek az Országnak a Királya. Ennek a Királynak olyan hatalma van, amelynek nem tud ellenállni semmiféle olyan erő, amely ellenkezik az Ő Országával. Azért én megkötözöm és kényszerítem azokat, akik bitorolják Országom fiait, hogy távozzanak el az elfoglalt helyekről, és adják vissza nekem zsákmányukat, mert én veszem birtokba azokat. Nem így tesz talán az, aki be akar lépni egy házba, amelyben egy erős ember lakik, hagy elvegye tőle a javakat, amelyeket igazságosan, vagy gonoszul szerzett? Így tesz. Belép és megkötözi őt. És miután megtette ezt, kifoszthatja házát. Én megkötözöm a sötét angyalt, aki elvette azt, ami az enyém, és elveszem, amit elrabolt tőlem. És csak azért tudom megtenni ezt, mert én vagyok az Erős, a jövendő századok Atyja, a Béke Fejedelme.

-- Magyarázd meg nekünk, mit akar mondani: ,,A jövendő századok Atyja.''. Azt hiszed, hogy egy új század végéig élsz, és még ostobábban azt gondolod, hogy időt teremtesz, te, szegény ember? Az idő Istené -- mondja egy írástudó.
-- És te kérdezed ezt tőlem, aki írástudó vagy? Nem tudod, hogy lesz egy század, amelynek lesz eleje, de nem lesz vége, és az az enyém lesz?
Abban győzedelmeskedem majd, összegyűjtve magam körül azokat, akik annak fiai. Ők örökké élnek majd, mint ez a század, amelyet én fogok teremteni. Már teremtem is, a lelket értékesebbnek tartva a testnél, a világnál és a pokolnál, amelyet kivetek, mert én mindent meg tudok tenni. Ezért mondom nektek, aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mert én vagyok az, aki Vagyok. Aki nem hiszi ezt, arról már megjövendölték (lásd Kiv 3,13-15), hogy vétkezik a Szentlélek ellen, akinek szavát közvetítették a próféták, és aki se nem hazudik, se nem téved, és akinek ellenállás nélkül hinni kell. Azért mondom nektek: mindent megbocsátanak az embereknek, minden bűnüket és káromkodásukat. Mert Isten tudja, hogy az ember nemcsak lélek, hanem test is. A megkísértett test alá van vetve a váratlan gyengeségnek. De aki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Aki az Emberfia ellen beszél, az még bocsánatot nyer, mert a test nehézkessége, amely körülveszi az én személyemet és azt az embert, aki ellenem beszél, még megtévesztheti őt. De aki a Szentlélek ellen beszél, az nem nyer bocsánatot sem ebben az életben, sem a jövőben, mert az Igazság az, ami: tiszta, szent, letagadhatatlan és kifejezett a lélek számára, és olyan módon, amely nem visz tévedésbe. Egészen más azok helyzete, akik szándékosan tévednek, mert tévedni akarnak.

Tagadják a Szentlélektől kapott Igazságot, tagadják Isten Szavát és a Szeretetet, amelyet ebben a Szóban szeretetből adott az embereknek. A Szeretet ellen elkövetett bűn nem nyer bocsánatot. De mindenki olyan gyümölcsöt terem, amilyen a fája. Ti, a ti gyümölcsötöket adjátok, és ezek nem jó gyümölcsök. Ha ti adtok egy jó fát, hogy azt elültessük a gyümölcsöskertben, az jó gyümölcsöket fog teremni. De ha rossz fát adtok, rossz lesz a gyümölcse, és mindenki azt mondja: ,,Ez a fa nem jó''. Mert gyümölcséről ismerik meg a fát. És ti hogyan hiszitek, hogy jól beszélhettek, ti, akik gonoszok vagytok? Mert a szív bőségéből szól a száj. És amivel túlcsordulásig megteltünk, azzal bővelkednek cselekedeteink és szavaink. A jó ember jót ad jó kincséből. A gonosz, gonosz kincséből gonoszt ad. Lelkülete szerint beszél és cselekszik. Igazán mondom nektek, hogy a semmittevés bűn. De jobb semmit sem tenni, mint gonoszul cselekedni. És azt is mondom nektek, hogy jobb hallgatni, mint feleslegesen és rosszindulatúan beszélni. Akkor is, ha a hallgatás semmittevés, inkább azt tegyétek, mintsem hogy nyelvetekkel vétkezzetek. Biztosítlak titeket, hogy minden felesleges szóért számot kell majd adniuk az embereknek az ítéletkor. Kimondott szavaikért üdvözülnek majd az emberek, és szavaik miatt kárhoznak el. Vigyázzatok azért ti, akik annyit beszéltek, több mint feleslegesen, mert azok
nemcsak feleslegesek, hanem gonosztevők, és az a céljuk, hogy a szíveket eltávolítsák az Igazságtól, aki hozzátok beszél.

A farizeusok tanácskoznak az írástudókkal, és utána mind együtt. Udvariasságot színlelve megkérik:
-- Mester, jobban hisznek annak, amit látnak. Adj azért nekünk egy jelet, hogy hihessük, te valóban az vagy, akinek mondod magadat.
-- Látjátok, hogy bennetek van a Szentlélek elleni bűn? Ő a Megtestesült Ige által már többször rám mutatott. Az Ige és az Üdvözítő eljött a kijelölt időben, megelőzve és követve a megjövendölt jelektől, azt művelve, amit a Lélek mond.
Ôk erre ezt felelték:
-- A Léleknek hiszünk, de hogyan hihetünk neked, ha nem látunk egy jelet saját szemünkkel?
-- Hogyan hihettek akkor a Léleknek, akinek cselekedetei szellemiek, ha nem hisztek az én cselekedeteimnek, amelyek érzékelhetők szemetekkel? Életem tele van velük. Nem elég még? Nem. Én magam felelem, hogy nem. Még nem elég. Ennek a házasságtörô és gonosz nemzedéknek, amely egy jelet keres, egyetlen jel adatik majd: Jónás próféta jele. (Lásd Jónás 2-3) Amint Jónás három napig a bálna gyomrában tartózkodott, úgy lesz majd az Emberfia három napig a föld
méhében. Igazán mondom nektek, hogy a niniveiek feltámadnak majd az
Ítélet napján, mint minden ember, és felkelnek ez ellen a nemzedék ellen, és elítélik azt. Mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára, de ti nem. Pedig itt nagyobb valaki van Jónásnál. És ugyanígy feltámad és felkel majd ellenetek a Dél Királynője is, és elítél titeket, mert ő a világ végéről eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. És olyan valaki van itt, aki több Salamonnál.
-- Miért mondod, hogy ez a nemzedék házasságtörő és gonosz? Nem rosszabb, mint régen. Ugyanoly szentek vannak köztük, mint amilyenek régen voltak. Izrael összetétele nem változott. Te megsértesz minket.
-- Ti saját magatokat bántjátok meg, amikor ártotok lelketeknek, mert eltávolítjátok azokat az Igazságtól és ezért az üdvösségtől. De mégis megválaszolok nektek. Ez a nemzedék nem szent, csak külsejében és ruhájában. Belülről nem az. Izraelben ugyanazok a nevek ugyanazokat a dolgokat jelentik. De nincs valóság ezekben a dolgokban. Ugyanazok a szokások, ruhák és szertartások. De hiányzik belőlük a lélek. Házasságtörők vagytok, mert elutasítottátok a természetfeletti házasságot az isteni Törvénnyel, és házasságtörő egyesüléssel összeházasodtatok a Sátán törvényével. Csak mulandó testetekben vagytok körülmetélve. Szívetek nincs többé körülmetélve. És gonoszok vagytok, mert eladtátok magatokat a Gonosznak. Megmondtam.

-- Te túlságosan megbántasz minket. De ha így van, miért nem szabadítod meg Izraelt az ördögtől, azért, hogy szentté váljék?
-- Akarja ezt Izrael? Nem. Akarják ezek a szegények, akik eljönnek, hogy megszabaduljanak az ördögtől, mert érzik azt önmagukban. Terhes és szégyenletes számukra az ördög befolyása. Ti nem érzitek ezt. És felesleges lenne titeket megszabadítani attól, mert nem kívánjátok ezt. Azért azonnal ismét birtokába venne titeket még inkább, mint azelőtt. Mert amikor egy tisztátalan lélek kimegy egy emberből, száraz helyeken vándorol, nyugalmat keresvén, de nem talál. Nem száraz vidékekről van szó, jegyezzétek meg! Szárazak, mert nem hajlandók befogadni őket, mint amint a száraz föld nem fogadja be a magot. Akkor azt mondja:
,,Visszatérek házamba, ahonnan erőszakkal kiűztek az illető akarata ellenére. Biztos vagyok, hogy befogad engem, és nyugvóhelyet találok nála.'' Valóban visszatér ahhoz, aki az övé volt. Sokszorosan kész visszafogadni őt. Igazán mondom nektek, hogy az ember inkább vágyakozik a Sátán után, mint Isten után. Ha a Sátán nem nyomja el tagjait, nem panaszkodik semmiféle más megszállás miatt. Elmegy tehát, és üresen, kiseperve, feldíszítve, tisztaságtól illatozva találja a házat. Akkor megy, és magához vesz hét másik ördögöt, mert többé nem akarja elveszteni. Ezzel a nála gonoszabb hét ördöggel belép abba, és
mindnyájan letelepszenek ott. És az egyszer megtértnek ez a második állapota, második elvetemültsége rosszabb az elsőnél. Mert a Sátán fel tudja mérni, hogy ez az ember mennyire szereti őt, és mennyire hálátlan Isten iránt. És azért is, mert Isten nem tér vissza oda, ahol lábbal tapossák kegyelmeit, és miután egyszer már megtapasztalták a megszállottságot, ismét kitárják karjukat egy még nagyobb megszállás felé. A megszállásba való visszaesés rosszabb, mint amikor egy, a tüdővészből kigyógyult beteg visszaesik ebbe a betegségbe. Többé már nem képes a javulásra és a gyógyulásra. Így történik ezzel a nemzedékkel is, amelyet a Keresztelő megtérített, de amely visszatért a bűnözéshez, mert a gonoszt szereti, nem pedig engem.
Miközben Jézus beszél, megérkezik Anyja Jézus unokatestvéreivel. A Jézus közelében lévő apostolok szólnak neki:
-- Mester, itt van Anyád és testvéreid. Kint vannak az úton, és téged keresnek, mert beszélni akarnak veled. Parancsold meg a tömegnek, hogy engedjenek helyet nekik, hogy hozzád jöhessenek, mert biztosan valami súlyos ok hozta ide ôket, hogy téged keressenek.
Jézus felemeli fejét és látja a tömeg végén Anyjának aggódó arcát. Mária csak nehezen tudja visszafojtani sírását. József, Alfeus fia izgatottan beszél hozzá. Mária erőteljes mozdulatokkal utasítja el őt, József erôsködése ellenére. Jézus látja Simon megzavarodott arcát is. Ő nyilvánvalóan szomorú, kiábrándult... Jézus azonban nem mosolyog rájuk, és nem ad ki semmiféle parancsot. Hagyja a Lesújtottat elmerülni fájdalmában, és unokatestvéreit ott, ahol vannak. Szemét a tömegre irányítja, és válasza, amit a körülötte álló néhány apostolnak ad, szól
azoknak is, akik távol állnak, akik megkísérlik, hogy a vérségi kötelék felülmúlja a kötelességet.

-- Ki az én Anyám? Kik az én testvéreim? -- Komoly arccal körülnéz. Belesápad az erőfeszítésbe, amellyel a kötelességet előnyben részesíti az érzelmekkel és vérségi kötelékekkel szemben. Megtagadja az Anyával való kötelékét, hogy szolgálja az Atyát. A körülötte tolongó tömegre mutatva mondja:
-- Íme az én anyám, és íme testvéreim. Akik Isten akaratát cselekszik, azok az én testvéreim és nővéreim, azok az én anyám. Nem rendelkezem másokkal. És ezek az enyéim lesznek, ha először, és másoknál nagyobb tökéletességgel teszik meg Isten akaratát, minden más akaratnak, vagy a vér és az érzelmek hangjának teljes feláldozásával.
A tömeg erőteljesebben zúg, mintha egy hirtelen szél felkorbácsolná a
tengert. Az írástudók adják meg a hangot:
-- Ez ördög! Még saját vérét is megtagadja!Rokonai tovább viszik:
-- Bolond! Még saját Anyját is kínozza!
Az apostolok kijelentik:
-- Ez igazán hősies beszéd!
A nép:
-- Mennyire szeret minket!
Mária, József és Simon nagy nehezen átvergődnek a tömegen. Mária nagyon kedves, József dühöng a méregtől, Simon egészen meg van zavarodva. Jézus közelébe érnek.
József azonnal neki támad:
-- Elvesztetted az eszedet! Mindenkit megbántasz. Még Anyádra sem vagy tekintettel! De most itt vagyok én, és megakadályozlak ebben. Igaz, hogy munkásként mégy ide s oda? És ha igaz, akkor miért nem dolgozol a te műhelyedben, hogy Anyád ne éhezzék? Miért hazudod, hogy a te munkád a prédikálás? Munkakerülő vagy és hálátlan. És utána elmész fizetésért dolgozni egy idegen házba? Valóban úgy tűnik nekem, hogy egy ördög vett hatalmába, és letérített téged a jó útról. Válaszolj nekem! Jézus megfordul, és karjaival átfonja a gyermek Józsefet. Felemeli őt hóna alatt tartva, és azt mondja:
-- Azért dolgozom, hogy tápláljam ezt az ártatlant és az ő rokonait, és hogy meggyőzzelek titeket Isten jóságáról. Korozainban beszéltem az alázatosságról és a szeretetről. És nemcsak Korozainban, hanem neked is, József, igazságtalan testvérem. De megbocsátok neked, mert tudom, hogy a kígyó harapott meg téged. És megbocsátok neked is, állhatatlan Simon. Nem kell semmit megbocsátanom Anyámnak. Neki se kell megbocsátania nekem, mert ő igazságosan ítél. A világ tegye azt, amit akar. Én azt teszem, amit Isten akar. És boldogabb vagyok Atyám és Anyám áldásával, mintha az egész világ kikiáltana a világ királyává.
Jöjj, Anyám! Ne sírj! Ezek nem tudják, mit tesznek. Bocsáss meg nekik!
-- Ó! Fiam! Tudom. Te tudod. Nem kell mást mondani...
-- Nem kell mást mondani, kivéve a tömegnek azt, hogy: ,,Menjetek békével!''
És Jézus megáldja a tömeget. Utána jobbjával Máriát, baljával a gyermeket fogva felmegy a lépcsőn.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek