A jó és a rossz fa; Meghasonlott ország;

Jézus Kafarnaumban tartózkodik egy szombati napon. Néhány farizeus már a ház előtt áll, várva az eseményeket, hogy beleköthessenek Jézusba. Az apostolok el akarják kerülni az újabb összeütközést, s bárkájukon magukkal akarják vinni a Jézusra váró betegeket, de egy megszállott nem hajlandó elmenni onnan. Közben visszaérkezik Jézus a kis Józseffel (akiről az előző példabeszédben volt szó).
-- Hozzátok ki a beteget! -- rendelkezik Jézus.
Az egyik farizeus, aki nem Kafarnaumból való, de rosszabb a kafarnaumiaknál megjegyzi:
-- Nem beteg. Megszállott.
-- Az mindig a lélek betegsége -- válaszolja Jézus.
-- De ennek meggátolja látását és beszédét...
-- Mindig a lélek betegsége, ami kiterjed a megszállott tagjaira és szerveire. Ha hagytad volna, hogy befejezzem mondatomat, tudtad volna, hogy ezt akartam mondani. A láz is a vérben, amikor beteg valaki, és utána a vér által eljut a test egyik vagy másik részébe.
A farizeus nem tud visszavágni, és hallgat. Jézus elé vezetik a megszállottat. Bágyadt. A nép körülveszi. Ott vannak Kafarnaum előkelői, köztük áll négy farizeus, ott van a zsinagógafőnök, Jairus, és egy sarokban, azzal az ürüggyel, hogy a rendre vigyáz, ott van a római százados és más városbeliek.
-- Isten nevében hagyd el ennek a szemét és nyelvét! Akarom! Távozz el ebből a teremtménybôl! Többé nem szabad hatalmadban tartanod őt. El!-- kiállja Jézus, parancsolólag tartva karját.
A csoda az ördög dühös kiáltásával kezdődik, és a megszabadult örömkiáltásával végződik:
-- Dávid fia! Dávid Fia! Szent és Király!
-- Honnan tudja ez, ki az, aki meggyógyította? -- kérdezi egy írástudó.
-- De hiszen az egész komédia! Ezeket az embereket lefizették, hogy ezt tegyék! -- jegyzi meg vállat vonva egy farizeus.
-- De ki fizette le? Ha szabad megkérdezni téged? -- kérdi Jairus.
-- Te is.
-- Mi célból?
-- Hogy híressé tedd Kafarnaumot!
-- Ne szégyenítsd meg értelmedet azzal, hogy ilyen ostobaságokat beszélsz, és ne szennyezd be nyelvedet hazugságokkal. Te tudod, hogy ez nem igaz, és fel kellene fognod, hogy ostobaságokat beszélsz. Ami itt történik, az történik Izrael sok részében. Akkor mindenütt fizet érte valaki? Igazán nem tudtam, hogy a nép nagyon gazdag Izraelben! Mert ti és a ti nagyjaitok biztosan nem fizetnek ezért. Akkor a nép fizet, aki egyesül a Mesterrel és szereti Őt.
-- Te zsinagógafőnök vagy és szereted őt. Ott van Mannaen. És Betániában Lázár, Teofil fia. Ezek nem a népből valók.
-- De ezek becsületesek, és én is az vagyok. Mi nem csapunk be senkit, semmivel sem. Még kevésbé a hit dolgában. Nem engedjük meg ezt, mert féljük Istent, és megértettük, hogy Isten szereti a becsületességet.
A farizeusok vállukat vonják Jairusnak, és a meggyógyult szüleihez fordulnak:
-- Ki mondta nektek, hogy ide jöjjetek?
-- Ki? Sokan. A már meggyógyultak, vagy azok szülei.
-- De igazán beteg volt?
-- Ó! Alattomos gondolkodásúak! Azt hiszitek, hogy mindez képmutatás? Menjetek el Gadarába, és kérdezzetek utána, ha nem hiszitek, Izmael leányának családjánál.
A kafarnaumiak méltatlankodva zajonganak. A Názáret közeléből jöttek azonban kijelentik:
-- Hiszen ez csak az ács Józsefnek a fia!
A Jézushoz hűséges kafarnaumi polgárok felkiáltanak:
-- Nem! Ő az, akinek mondja magát, és akinek a meggyógyított mondta őt: ,,Isten Fia és Dávid Fia!''
-- Ne növeljétek a nép magasztalását a ti kijelentéseitekkel -- mondja megvetően egy írástudó.
-- És akkor ki Ő, szerinted?
-- Egy Belzebub!
-- Ah! Viperanyelvűek! Káromlók! Ti vagytok a megszállottak! Szívetekben vakok! Akik pusztulásunkat okozzátok! El akarjátok venni a Messiás örömét is, mi? Uzsorások! -- kiabál a tömeg.
Jézus visszavonult a konyhába, hogy egy kis vizet igyon. Éppen akkor jelenik meg ismét a ház küszöbénél, amikor hallja megint az elcsépelt és ostoba farizeusi vádat: ,,Ez nem más, mint egy Belzebub, mert az ördögök engedelmeskednek neki. A nagy Belzebub, az ő atyja segíti, és Ő űzi ki az ördögöket, nem más, hanem az ördögök fejedelmének műve által.''

Jézus lejön a két kis lépcsőn, és előre megy, egyenesen, komoran és nyugodtan. Megáll az írástudók és farizeusok csoportja előtt. Élesen rájuk nézve mondja:
-- Látjuk már a földön is, hogy egy ország, amely egymással ellentétes pártokra oszlott, gyenge belsőleg. Könnyű megtámadni és a szomszédos államok elpusztíthatják, és rabszolgájukká tehetik. Már a földön is látjuk, hogy nincs többé jólét abban a városban, amely ellenkező pártokra oszlott. Ugyanez a helyzet a családban, amelynek tagjai gyűlölködnek egymás ellen. Felmorzsolódik, haszontalan darabokra törik, amely senkit sem szolgál, és amelyet a polgártársak kinevetnek. Az összhang kötelesség, mert fenntartja az önállóságot, az erőt és a szeretetet. Ezt kellene visszatükrözniük a hazafiaknak, a polgártársaknak és a családtagoknak, amikor valamilyen hasznos szempont
megkívánása kísérti őket a különválásra és az erőszakra. Ezek mindig veszélyesek, mert szembeállítják a pártokat, és lerombolják az érzelmeket. Valóban ezt gyakorolják azok, akik a világ urai. Figyeljétek meg Rómát, annak letagadhatatlan erejét, ami annyira fájdalmas számunkra. Uralkodik a világon. De egységes, egy a véleményben, egyetlen akarata:,,uralkodni''. Köztük is vannak bizonyos ellentétek, ellenszenvek, lázadások. De ez az egység az alapja. A felszínen egyetlen tömb, repedések, zavargások nélkül. Mindnyájan ugyanazt akarják, és elérik, mert akarják. És el fogják érni mindaddig, míg ugyanazt akarják.

Nézzétek ennek az emberi összetartásnak a példáját és fontoljátok meg: ha a világnak ezek a fiai így tesznek, mit nem tesz a Sátán? Számunkra ők is a Sátánhoz tartoznak. De az ő sátáni pogányságuk semmi a Sátán és ördögei tökéletes sátáni volta mellett. Ebben az örök, időtlen, végtelen, ravaszságban és gonoszságban, határtalan birodalomban örömüket találják abban, hogy ártsanak Istennek és az embereknek. Ezek a szellemek egyesülnek az egyetlen akaratban, hogy ártsanak. Ezt lélegzik, ebben telik fájdalmas örömük, amely egyetlen, kegyetlen örömük. Átkozott tökéletességgel sikerül egyesülniük ebben.
Ti azt akarjátok, hogy az emberek kételkedjenek hatalmamban. Azért mondjátok, hogy a Sátán segít engem, mint egy alsóbbrendű Belzebubot. De akkor nemde az történik, hogy a Sátán meghasonlott önmagával és ellentétben áll ördögeivel, ha ő űzi ki azokat a megszállottakból? És ha ellentét van köztük, maradandó lehet-e birodalmuk? Nem! Nem erről van szó. A Sátán a legravaszabb. Nem árt önmagának. Ő ki akarja terjeszteni országát a szívekben, nem pedig csökkenteni akarja azt. Az ő élete ,,rabolni -- ártani -- hazudni -- bántani -- zavart okozni''.
Elrabolni a lelkeket Istentől, és a békét az emberektől. Ártani akar az Atya teremtményeinek, hogy Őneki is fájdalmat okozzon. Hazudik, hogy félrevezessen. Megbánt, hogy öröme teljék benne. Zavart okoz, mert ő maga a Zavar. És nem képes megváltozni. Örök létezésében, és módszereiben.

De válaszoljatok erre a kérdésre: Ha én Belzebub nevében űzöm ki az ördögöket, kinek a nevében űzik ki azokat a ti fiaitok? Be akarjátok vallani akkor, hogy ők is csak Belzebubok? Ha ezt mondjátok, rágalmazóknak ítélnek titeket. És ha az ő életszentségük olyan nagy, hogy nem válaszolnak vádjaitokra, ti magatok is megítélhetitek, hogy vallomásotok szerint hisztek abban, hogy sok ördög van Izraelben. És Isten mond majd ítéletet felettetek Izrael fiai nevében, akiket azzal vádoltatok, hogy ördögök. Akiket elítéltek, ők maguk lesznek bíráitok ott, ahol az ítélet nincs alávetve emberi nyomásnak. Ha azonban, amint ez az igazság, én Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor ez bizonyítja, hogy elérkezett hozzátok Isten Országa és ennek az Országnak a Királya. Ennek a Királynak olyan hatalma van, amelynek nem tud ellenállni semmiféle olyan erő, amely ellenkezik az Ő Országával. Azért én megkötözöm és kényszerítem azokat, akik bitorolják Országom fiait, hogy távozzanak el az elfoglalt helyekről, és adják vissza nekem zsákmányukat, mert én veszem birtokba azokat. Nem így tesz talán az, aki be akar lépni egy házba, amelyben egy erős ember lakik, hagy elvegye tőle a javakat, amelyeket igazságosan, vagy gonoszul szerzett? Így tesz. Belép és megkötözi őt. És miután megtette ezt, kifoszthatja házát. Én megkötözöm a sötét angyalt, aki elvette azt, ami az enyém, és elveszem, amit elrabolt tőlem. És csak azért tudom megtenni ezt, mert én vagyok az Erős, a jövendő századok Atyja, a Béke Fejedelme.

-- Magyarázd meg nekünk, mit akar mondani: ,,A jövendő századok Atyja.''. Azt hiszed, hogy egy új század végéig élsz, és még ostobábban azt gondolod, hogy időt teremtesz, te, szegény ember? Az idő Istené -- mondja egy írástudó.
-- És te kérdezed ezt tőlem, aki írástudó vagy? Nem tudod, hogy lesz egy század, amelynek lesz eleje, de nem lesz vége, és az az enyém lesz?
Abban győzedelmeskedem majd, összegyűjtve magam körül azokat, akik annak fiai. Ők örökké élnek majd, mint ez a század, amelyet én fogok teremteni. Már teremtem is, a lelket értékesebbnek tartva a testnél, a világnál és a pokolnál, amelyet kivetek, mert én mindent meg tudok tenni. Ezért mondom nektek, aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mert én vagyok az, aki Vagyok. Aki nem hiszi ezt, arról már megjövendölték (lásd Kiv 3,13-15), hogy vétkezik a Szentlélek ellen, akinek szavát közvetítették a próféták, és aki se nem hazudik, se nem téved, és akinek ellenállás nélkül hinni kell. Azért mondom nektek: mindent megbocsátanak az embereknek, minden bűnüket és káromkodásukat. Mert Isten tudja, hogy az ember nemcsak lélek, hanem test is. A megkísértett test alá van vetve a váratlan gyengeségnek. De aki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Aki az Emberfia ellen beszél, az még bocsánatot nyer, mert a test nehézkessége, amely körülveszi az én személyemet és azt az embert, aki ellenem beszél, még megtévesztheti őt. De aki a Szentlélek ellen beszél, az nem nyer bocsánatot sem ebben az életben, sem a jövőben, mert az Igazság az, ami: tiszta, szent, letagadhatatlan és kifejezett a lélek számára, és olyan módon, amely nem visz tévedésbe. Egészen más azok helyzete, akik szándékosan tévednek, mert tévedni akarnak.

Tagadják a Szentlélektől kapott Igazságot, tagadják Isten Szavát és a Szeretetet, amelyet ebben a Szóban szeretetből adott az embereknek. A Szeretet ellen elkövetett bűn nem nyer bocsánatot. De mindenki olyan gyümölcsöt terem, amilyen a fája. Ti, a ti gyümölcsötöket adjátok, és ezek nem jó gyümölcsök. Ha ti adtok egy jó fát, hogy azt elültessük a gyümölcsöskertben, az jó gyümölcsöket fog teremni. De ha rossz fát adtok, rossz lesz a gyümölcse, és mindenki azt mondja: ,,Ez a fa nem jó''. Mert gyümölcséről ismerik meg a fát. És ti hogyan hiszitek, hogy jól beszélhettek, ti, akik gonoszok vagytok? Mert a szív bőségéből szól a száj. És amivel túlcsordulásig megteltünk, azzal bővelkednek cselekedeteink és szavaink. A jó ember jót ad jó kincséből. A gonosz, gonosz kincséből gonoszt ad. Lelkülete szerint beszél és cselekszik. Igazán mondom nektek, hogy a semmittevés bűn. De jobb semmit sem tenni, mint gonoszul cselekedni. És azt is mondom nektek, hogy jobb hallgatni, mint feleslegesen és rosszindulatúan beszélni. Akkor is, ha a hallgatás semmittevés, inkább azt tegyétek, mintsem hogy nyelvetekkel vétkezzetek. Biztosítlak titeket, hogy minden felesleges szóért számot kell majd adniuk az embereknek az ítéletkor. Kimondott szavaikért üdvözülnek majd az emberek, és szavaik miatt kárhoznak el. Vigyázzatok azért ti, akik annyit beszéltek, több mint feleslegesen, mert azok
nemcsak feleslegesek, hanem gonosztevők, és az a céljuk, hogy a szíveket eltávolítsák az Igazságtól, aki hozzátok beszél.

A farizeusok tanácskoznak az írástudókkal, és utána mind együtt. Udvariasságot színlelve megkérik:
-- Mester, jobban hisznek annak, amit látnak. Adj azért nekünk egy jelet, hogy hihessük, te valóban az vagy, akinek mondod magadat.
-- Látjátok, hogy bennetek van a Szentlélek elleni bűn? Ő a Megtestesült Ige által már többször rám mutatott. Az Ige és az Üdvözítő eljött a kijelölt időben, megelőzve és követve a megjövendölt jelektől, azt művelve, amit a Lélek mond.
Ôk erre ezt felelték:
-- A Léleknek hiszünk, de hogyan hihetünk neked, ha nem látunk egy jelet saját szemünkkel?
-- Hogyan hihettek akkor a Léleknek, akinek cselekedetei szellemiek, ha nem hisztek az én cselekedeteimnek, amelyek érzékelhetők szemetekkel? Életem tele van velük. Nem elég még? Nem. Én magam felelem, hogy nem. Még nem elég. Ennek a házasságtörô és gonosz nemzedéknek, amely egy jelet keres, egyetlen jel adatik majd: Jónás próféta jele. (Lásd Jónás 2-3) Amint Jónás három napig a bálna gyomrában tartózkodott, úgy lesz majd az Emberfia három napig a föld
méhében. Igazán mondom nektek, hogy a niniveiek feltámadnak majd az
Ítélet napján, mint minden ember, és felkelnek ez ellen a nemzedék ellen, és elítélik azt. Mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára, de ti nem. Pedig itt nagyobb valaki van Jónásnál. És ugyanígy feltámad és felkel majd ellenetek a Dél Királynője is, és elítél titeket, mert ő a világ végéről eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. És olyan valaki van itt, aki több Salamonnál.
-- Miért mondod, hogy ez a nemzedék házasságtörő és gonosz? Nem rosszabb, mint régen. Ugyanoly szentek vannak köztük, mint amilyenek régen voltak. Izrael összetétele nem változott. Te megsértesz minket.
-- Ti saját magatokat bántjátok meg, amikor ártotok lelketeknek, mert eltávolítjátok azokat az Igazságtól és ezért az üdvösségtől. De mégis megválaszolok nektek. Ez a nemzedék nem szent, csak külsejében és ruhájában. Belülről nem az. Izraelben ugyanazok a nevek ugyanazokat a dolgokat jelentik. De nincs valóság ezekben a dolgokban. Ugyanazok a szokások, ruhák és szertartások. De hiányzik belőlük a lélek. Házasságtörők vagytok, mert elutasítottátok a természetfeletti házasságot az isteni Törvénnyel, és házasságtörő egyesüléssel összeházasodtatok a Sátán törvényével. Csak mulandó testetekben vagytok körülmetélve. Szívetek nincs többé körülmetélve. És gonoszok vagytok, mert eladtátok magatokat a Gonosznak. Megmondtam.

-- Te túlságosan megbántasz minket. De ha így van, miért nem szabadítod meg Izraelt az ördögtől, azért, hogy szentté váljék?
-- Akarja ezt Izrael? Nem. Akarják ezek a szegények, akik eljönnek, hogy megszabaduljanak az ördögtől, mert érzik azt önmagukban. Terhes és szégyenletes számukra az ördög befolyása. Ti nem érzitek ezt. És felesleges lenne titeket megszabadítani attól, mert nem kívánjátok ezt. Azért azonnal ismét birtokába venne titeket még inkább, mint azelőtt. Mert amikor egy tisztátalan lélek kimegy egy emberből, száraz helyeken vándorol, nyugalmat keresvén, de nem talál. Nem száraz vidékekről van szó, jegyezzétek meg! Szárazak, mert nem hajlandók befogadni őket, mint amint a száraz föld nem fogadja be a magot. Akkor azt mondja:
,,Visszatérek házamba, ahonnan erőszakkal kiűztek az illető akarata ellenére. Biztos vagyok, hogy befogad engem, és nyugvóhelyet találok nála.'' Valóban visszatér ahhoz, aki az övé volt. Sokszorosan kész visszafogadni őt. Igazán mondom nektek, hogy az ember inkább vágyakozik a Sátán után, mint Isten után. Ha a Sátán nem nyomja el tagjait, nem panaszkodik semmiféle más megszállás miatt. Elmegy tehát, és üresen, kiseperve, feldíszítve, tisztaságtól illatozva találja a házat. Akkor megy, és magához vesz hét másik ördögöt, mert többé nem akarja elveszteni. Ezzel a nála gonoszabb hét ördöggel belép abba, és
mindnyájan letelepszenek ott. És az egyszer megtértnek ez a második állapota, második elvetemültsége rosszabb az elsőnél. Mert a Sátán fel tudja mérni, hogy ez az ember mennyire szereti őt, és mennyire hálátlan Isten iránt. És azért is, mert Isten nem tér vissza oda, ahol lábbal tapossák kegyelmeit, és miután egyszer már megtapasztalták a megszállottságot, ismét kitárják karjukat egy még nagyobb megszállás felé. A megszállásba való visszaesés rosszabb, mint amikor egy, a tüdővészből kigyógyult beteg visszaesik ebbe a betegségbe. Többé már nem képes a javulásra és a gyógyulásra. Így történik ezzel a nemzedékkel is, amelyet a Keresztelő megtérített, de amely visszatért a bűnözéshez, mert a gonoszt szereti, nem pedig engem.
Miközben Jézus beszél, megérkezik Anyja Jézus unokatestvéreivel. A Jézus közelében lévő apostolok szólnak neki:
-- Mester, itt van Anyád és testvéreid. Kint vannak az úton, és téged keresnek, mert beszélni akarnak veled. Parancsold meg a tömegnek, hogy engedjenek helyet nekik, hogy hozzád jöhessenek, mert biztosan valami súlyos ok hozta ide ôket, hogy téged keressenek.
Jézus felemeli fejét és látja a tömeg végén Anyjának aggódó arcát. Mária csak nehezen tudja visszafojtani sírását. József, Alfeus fia izgatottan beszél hozzá. Mária erőteljes mozdulatokkal utasítja el őt, József erôsködése ellenére. Jézus látja Simon megzavarodott arcát is. Ő nyilvánvalóan szomorú, kiábrándult... Jézus azonban nem mosolyog rájuk, és nem ad ki semmiféle parancsot. Hagyja a Lesújtottat elmerülni fájdalmában, és unokatestvéreit ott, ahol vannak. Szemét a tömegre irányítja, és válasza, amit a körülötte álló néhány apostolnak ad, szól
azoknak is, akik távol állnak, akik megkísérlik, hogy a vérségi kötelék felülmúlja a kötelességet.

-- Ki az én Anyám? Kik az én testvéreim? -- Komoly arccal körülnéz. Belesápad az erőfeszítésbe, amellyel a kötelességet előnyben részesíti az érzelmekkel és vérségi kötelékekkel szemben. Megtagadja az Anyával való kötelékét, hogy szolgálja az Atyát. A körülötte tolongó tömegre mutatva mondja:
-- Íme az én anyám, és íme testvéreim. Akik Isten akaratát cselekszik, azok az én testvéreim és nővéreim, azok az én anyám. Nem rendelkezem másokkal. És ezek az enyéim lesznek, ha először, és másoknál nagyobb tökéletességgel teszik meg Isten akaratát, minden más akaratnak, vagy a vér és az érzelmek hangjának teljes feláldozásával.
A tömeg erőteljesebben zúg, mintha egy hirtelen szél felkorbácsolná a
tengert. Az írástudók adják meg a hangot:
-- Ez ördög! Még saját vérét is megtagadja!Rokonai tovább viszik:
-- Bolond! Még saját Anyját is kínozza!
Az apostolok kijelentik:
-- Ez igazán hősies beszéd!
A nép:
-- Mennyire szeret minket!
Mária, József és Simon nagy nehezen átvergődnek a tömegen. Mária nagyon kedves, József dühöng a méregtől, Simon egészen meg van zavarodva. Jézus közelébe érnek.
József azonnal neki támad:
-- Elvesztetted az eszedet! Mindenkit megbántasz. Még Anyádra sem vagy tekintettel! De most itt vagyok én, és megakadályozlak ebben. Igaz, hogy munkásként mégy ide s oda? És ha igaz, akkor miért nem dolgozol a te műhelyedben, hogy Anyád ne éhezzék? Miért hazudod, hogy a te munkád a prédikálás? Munkakerülő vagy és hálátlan. És utána elmész fizetésért dolgozni egy idegen házba? Valóban úgy tűnik nekem, hogy egy ördög vett hatalmába, és letérített téged a jó útról. Válaszolj nekem! Jézus megfordul, és karjaival átfonja a gyermek Józsefet. Felemeli őt hóna alatt tartva, és azt mondja:
-- Azért dolgozom, hogy tápláljam ezt az ártatlant és az ő rokonait, és hogy meggyőzzelek titeket Isten jóságáról. Korozainban beszéltem az alázatosságról és a szeretetről. És nemcsak Korozainban, hanem neked is, József, igazságtalan testvérem. De megbocsátok neked, mert tudom, hogy a kígyó harapott meg téged. És megbocsátok neked is, állhatatlan Simon. Nem kell semmit megbocsátanom Anyámnak. Neki se kell megbocsátania nekem, mert ő igazságosan ítél. A világ tegye azt, amit akar. Én azt teszem, amit Isten akar. És boldogabb vagyok Atyám és Anyám áldásával, mintha az egész világ kikiáltana a világ királyává.
Jöjj, Anyám! Ne sírj! Ezek nem tudják, mit tesznek. Bocsáss meg nekik!
-- Ó! Fiam! Tudom. Te tudod. Nem kell mást mondani...
-- Nem kell mást mondani, kivéve a tömegnek azt, hogy: ,,Menjetek békével!''
És Jézus megáldja a tömeget. Utána jobbjával Máriát, baljával a gyermeket fogva felmegy a lépcsőn.

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek

A szent tűz

Nyilvános működésének második évében Jézus körúton van apostolaival és néhány újabb tanítványával, valamint az őket kísérő szent asszonyokkal. Az új tanítványok között van Endori János és Mária Magdolna is, a két megtért nagy bűnös. A Földközi-tenger partján lévő Sicaminonban beszél Jézus az összegyűlt tömeghez:
-- Béke mindnyájatokkal!
Isten irgalmassága egyesít minket, kölcsönös örömmel töltve el szívünket. Megvizsgáltam szíveteket, amelyek erkölcsösek és jók, amint ittlétetek bizonyítja. Várjátok, hogy átalakítsalak titeket, mert lelkileg még tökéletlenek vagytok. Erre vallanak bizonyos cselekedeteitek, amelyek elárulják, hogy még Izrael régi embere van bennetek, minden sajátos fogalmával és előítéletével. Még nem hagytátok el azt, mint a pillangó a lárvát, új emberré válva, Krisztus emberévé. Krisztus embere magáévá teszi Krisztus nagylelkű, fénylő, irgalmas
felfogását, és még nagyobb szeretetét. De ne szégyelljétek magatok azért, mert én megvizsgáltalak titeket és kiolvastam minden titkotokat.

A mesternek ismernie kell tanítványait, hogy kijavíthassa hibáikat. Higgyétek el nekem, a jó mester nem irtózik a legnagyobb bűnösöktől sem, sőt azokkal még inkább törődik, hogy megjavítsa őket. Tudjátok, hogy én a jó Mester vagyok.
Lássuk most együtt ezeket a cselekedeteket és előítéleteket. Fontoljuk meg együtt az indítóokokat, amik miatt itt vagyunk. Áldjuk az Urat azért az örömért, amit itteni együttlétünk okoz. Ő mindig azért tesz jót az egyénekkel, hogy az a közösség javára váljék. Hallottam ajkatokról csodálkozásotokat Endori János miatt. Nagy csodálattal tölt el titeket, hogy ő megvallja: megtért bűnös. Régi és
új mivoltára támaszkodik prédikációja azoknál, akiket hozzám akar hozni. Ez igaz. Bűnös volt. Most tanítvány. Az ő érdeme, hogy közületek már sokan jöttek a Messiáshoz. Lássátok tehát, hogy éppen azzal az eszközzel, amelyet az öreg Izrael megvetne, Isten új népet teremt magának. Kérlek most titeket, tartózkodjatok attól, hogy helytelenül ítéljétek meg egy nőtestvér jelenlétét, akit a régi Izrael nem fog fel tanítványként. Meghagytam minden nőnek, hogy térjenek nyugovóra. De nem annyira nyugalmukat viseltem szívemen, hanem inkább azt, hogy szentül kiértékelhessem előttetek egyikük megtérését. Ezzel meg akarlak akadályozni titeket abban, hogy vétkezzetek a szeretet és az
igazságosság ellen. Ezért adtam nekik ezt a parancsot, ami kétségtelenül fájdalmasan esett a nőknek, akik tanítványaim.

A magdalai Mária, Izrael nagyon bűnös nője, akinek nem volt mentsége bűnére, visszatért az Úrhoz. És kitől reméljen ő hitet és irgalmasságot, ha nem Istentől és Isten szolgáitól? Az egész Izrael, és Izraellel a köztünk levő külföldiek, akik nagyon jól ismerik őt, és akik szigorúan elítélik most, hogy többé már nem bűntársuk a dőzsölésben, bírálgatják és kinevetik ezt a feltámadást. Feltámadás. Ez a pontosabb kifejezés. Nem a test feltámasztása a legnagyobb csoda. Az mindig csak viszonylagos csoda, mert egy napon a halál meg fogja semmisíteni. Én nem adom meg a halhatatlanságot a feltámasztott testnek, de megadom az örökkévalóságot a feltámasztott léleknek. A testileg halott nem saját akaratából egyesül az én akaratommal. Azért nem szerez ezzel érdemet. A lélekben feltámadott azonban jelen van akaratával, sőt megelőzőleg van jelen. Azért érdeme van a feltámasztásban. Nem azért mondom ezt nektek, hogy igazoljam magamat. Egyedül Istennek kell számot adnom cselekedeteimért. De ti az én tanítványaim vagytok. Tanítványaimnak második Jézusoknak kell lenniük. Semmiféle tudatlanságnak nem szabad lenni bennük, és semmiféle meggyökerezett hibának, amelyek miatt oly sokan csak névleg egyesülnek Istennel.

Minden alá van vetve a jó cselekedeteknek. Még a látszólag erre legkevésbé alkalmas dolog is. Amikor egy anyag jelen van Isten akarata előtt, legyen az a legtehetetlenebb, leghidegebb, legpiszkosabb, átalakulhat mozgóvá, lánggá, tiszta szépséggé. A Makkabeusok könyvéből veszek egy hasonlatot. (Lásd: 2 Mak 1,18-36)
Amikor Perzsia királya visszaküldte Nehemiást Jeruzsálembe, az áldozatot akart bemutatni a helyreállított Templomban és a megtisztított oltáron. Nehemiás emlékezett arra, hogy amikor a perzsák fogságba ejtették őket, az Isten szolgálatára szentelt papok vették az oltár tüzét és elrejtették egy titkos helyen, egy völgy mélyén, egy mély és száraz kútban. Oly jól és oly titokban tették ezt, hogy csak ők tudták, hol volt a szent tűz. Erre emlékezett vissza Nehemiás. Ezeknek a papoknak unokáival elment erre a helyre, amelyet, mielőtt meghaltak, a papok megmondtak fiaiknak, és ezek az ő fiaiknak. Így szállt a titok apáról fiúra. De amikor az unokák leszálltak a titkos kútba, nem tüzet találtak ott, hanem sűrű vizet, rothadó, bűzös, sűrű iszapot. Oda szivárgott az
elpusztított Jeruzsálem minden eltorlaszolt szennygödre. Megmondták ezt
Nehemiásnak. Ő azonban megparancsolta, hogy merítsenek ebből a vízből és vigyék hozzá. Az oltárra fát tetetett és a fára az áldozatokat. Mindezt bőségesen meglocsolta az iszapos vízzel. A nép csodálkozva, a papok botránkozva nézték. Csak Nehemiás iránti tiszteletbôl tették meg ezt, mivel ő megparancsolta. De milyen szomorú szívvel! Milyen bizalmatlanul! Amint az égen levő felhők szomorúvá tették a napot, úgy a szívekben uralkodó kétely búskomorrá tette az embereket.
De a nap szétszórta a felhőket, és sugaraival elárasztotta az oltárt. Az iszapos vízzel meglocsolt fából nagy tűz csapott fel. Azonnal megemésztette az áldozatot. Közben a papok a Nehemiás által írt imákat imádkozták, és Izrael legszebb himnuszait énekelték, míg csak el nem égett az áldozat. Nehemiás meg akarta győzni a tömeget, hogy Isten a legalkalmatlanabb anyaggal is csodákat tud tenni, ha megfelelő célra használják. Ezért megparancsolta, hogy a megmaradt vizet öntsék a nagy sziklákra. És a meglocsolt sziklák lángolni kezdtek és felemésztődtek az oltárból jövő nagy fényben. Minden lélek szent tűz, amelyet Isten küldött a szív oltárára. Arra kell szolgálnia, hogy elégesse az élet áldozatát a Teremtő szeretetével. Minden élet elégő áldozat, ha jól töltik. Minden nap
áldozat, amelyet elemésztenek az életszentséggel. De jönnek a rablók, az ember és az ember lelkének elnyomói. A tűz lesüllyed a mélységes kútba. És nem szent szükségből, hanem gonosz ostobaságból. És ott, a bűnök erkölcsi mocsarának vizében elmerülve, bűzös, sűrű sárrá válik. Végül leszáll ebbe a mélységbe egy pap. Ismét visszahozza a napfényre ezt a sarat. Reáteszi saját elégő áldozatára.
Mert, értsétek meg, nem elég annak a hősiessége, akit meg kell téríteni. Szükség van azéra is, aki megtéríti őt. Sőt, ennek meg kell előznie azt, mert a mi áldozatunkkal mentjük meg a lelkeket. Így lehet elérni, hogy a sár lánggá változik, és Isten tökéletesnek ítéli, és szívesen fogadja az áldozatot, amely elég.

A bűnbánó sár jobban lángol, mint a közönséges tűz, még akkor is, ha az, szent tűz. A szent tűz csak a fát gyújtja meg, és az áldozatot égeti el. Ezek az anyagok alkalmasak az elégésre. A bűnbánó sár azonban oly hatalmassá válik, hogy még az éghetetlen sziklát is lángra lobbantja. Ezzel meggyőzi a világot, hogy jobban ég a közönséges tűznél. Nem érdekel titeket, honnan veszi ez a sár ezt a tulajdonságot? Nem tudjátok?
Megmondom nektek: a bűnbánat hevében két láng egyesül Istennel. Az egyik láng felfelé tör, a másik lefelé. A szeretetteljes önfelajánlás lángja, és a szerető elfogadás lángja. A kettő átöleli egymást, hogy szeressék, ismét megtalálják egymást, hogy egyesüljenek egymással, egyetlen dologgá válva. Mivel pedig Isten lángja a nagyobb, az túlárad, uralkodik, behatol, felszív. A bűnbánó láng többé nem egy teremtett dolog viszonylagos lángja, hanem Teremtetlen Dolog, a Magasságbeli, a Leghatalmasabb, a Végtelen, az Isten végtelen Lángja. Ezek a nagy bűnbánók, akik igazán megtértek, teljesen megtértek, akik nagylelkűen átadják magukat a megtérésnek, semmit sem tartva meg múltjukból. Először önmagukban égnek, legsúlyosabb részükben, azzal a lánggal, amely sarukból felszáll, a Kegyelem felé futva, attól megérintve.
Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Izraelben sok szikla Isten tüzébe öltözik ezek által a lángoló kohók által, amelyek mind jobban égnek majd. Felemésztik végül az emberi teremtményt. Utána tovább égnek, hogy elégessék a sziklákat, a lanyhaságot, a bizonytalanságot, a földi gyávaságot. Égi trónusukról igazi természetfeletti gyújtótükrök, amelyek összegyűjtik az Egy és Három fényeit, hogy ráirányítsák az emberiségre, és azt lángra lobbantsák Istenben. Ismétlem, hogy nem volt szükségem cselekedeteim igazolására. De azt akartam, hogy megértsétek gondolkodásmódomat, és magatokévá tegyétek. Most, és a jövőben, hasonló esetekben, amikor már nem leszek veletek. Téves fogalom a farizeusi gyanakvás, hogy beszennyezi Istent, ha hozzá viszitek a bűnbánó bűnöst. Sose tegyétek ezt magatokévá. Ez a munka tökéletes megkoronázása annak a küldetésnek, amelyre titeket szánlak. Tartsátok mindig szemetek előtt, hogy nem a szentek üdvözítéséért jöttem, hanem a bűnösökéért. Tegyetek ti is hasonlóképpen. A tanítvány ugyanis nem több Mesterénél. Én nem irtózom
attól, hogy kezembe vegyem a föld söpredékét, akik szükségét érzik az égnek, akik végre szükségét érzik ennek. Örvendezve viszem őket Istenhez. Ez az én küldetésem. Mindenegyes hódítás igazolja megtestesülésemet, amely a Végtelen leereszkedése. De akkor ti se irtózzatok ettől. Ti korlátolt emberek vagytok. Többé-kevésbé mindnyájan tudjátok, mi a tökéletlenség. Ugyanoly anyagból vagytok, mint bűnös testvéreitek. Emberek vagytok, akiket kiválasztok, hogy
üdvözítők legyetek. Mert az én művem folytatódni fog a századokon keresztül a földön. Ezáltal mintegy én élek tovább rajta, evilági módon. Egyesült papjaim Egyházam nagy testének életfontosságú részei lesznek. Én leszek az ő éltető Lelkük. E körül az életfontosságú rész körül gyűjtöm össze a hívőknek végtelen részecskéit. Egy testet alkotok belőlük, amely az én nevemet fogja hordozni. De ha hiányzik az életerő a papi részből, lehet-e akkor életük a végtelen sok részecskéknek?
Kétségtelen, én, aki bennük vagyok, eljuttathatnám Életemet a legtávolabbi részecskéig, nem törődve a ciszternákkal és csatornákkal, amelyek be vannak dugulva és hasztalanok, nem teljesítik feladatukat. Mert az eső ott esik, ahol akar. A jó részecskék, amelyek önmaguktól képesek az élni akarásra, ugyanúgy az én Életemet élnék. De mi lenne akkor a kereszténység? A lelkek egymás közelében való élete. Közel lennének egymáshoz, de elválasztanák őket a csatornák és a ciszternák, amelyek többé nem fűznék össze őket, szétosztva minden részecskébe az éltető vért, amely egyetlen központból jön. Falak és szakadékok lennének, amelyek elválasztanák a részecskéket egymástól. A részecskék emberileg ellenségesnek tekintenék őket, természetfeletti módon pedig le lennének sújtva. Azt mondanák magukban: ,,Íme, testvérek voltunk, és
még mindig azoknak érezzük magunkat, jóllehet meg vagyunk osztva.''
Közelség. De nem egybeforrás. Nem egy szervezet. És e fölött a rom fölött ragyogna fájdalmasan az én szeretetem...
És még valamit! Ne gondoljátok, hogy ez csak a vallásos szakadárságokra vonatkozik. Nem. Vonatkozik minden egyes lélekre is, aki egyedül marad, mert a papok nem hajlandók felkarolni őket, foglalkozni velük, szeretni őket. Nem teljesítenék ezek a papok küldetésüket, amely megkívánja, hogy azt mondják és tegyék, amit én mondok és teszek, vagyis: ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, és én az
Istenhez vezetlek titeket.''
Menjetek most békében, és Isten legyen veletek!

Forrás: Valtorta Mária-Példabeszédek